FÁJÓ BÚCSÚZÁS EGY ÉDESANYÁTÓL

"Csillag volt, mert szívből szeretett, S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett. Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap, De szívünkben él, és örökké ott marad. " 😪🪽🖤 Drága Anyukám. Mindig pozitívan beszéltél a halálról, az elmúlásról, attól, amitől én annyira féltem, hogy egyszer te is elmész... Erőt adtál nekem, hogy egyszer majd kibírjam valahogy, ha már nem leszel. De annyira más elképzelni és annyira más átélni,... annyira más most minden... De erős leszek, erős akarok lenni, miattad és a gyerekek miatt. Olyan példát akarok mutatni nekik, mint amit te mutattál nekem. anya akarok lenni, mint te voltál, nekünk a legeslegjobb. Sose felejtünk el, mindig velünk leszel. 😪🖤"Anya nélkül a világ már nem ugyanaz. 💔 A levegő nehezebb, a csend hangosabb, a napok üresebbek. Mennyire szeretném még egyszer hallani a hangját, látni a mosolyát, ami mindig megnyugtatott. Hiányzik a melege, a szavai, még a kis megjegyzései is, amik most már a szeretet hangján szólnak. Az élet megy tovább, az emberek nevetnek, a napok múlnak… De a szívben örökre megmarad egy hely, ahol fájdalom és fény együtt él — ahol ő van. Az anyád. Az örökkévalóságod."🖤😪🪽 Köszönjük szépen mindenkinek, akik tegnap anyukánkat elkísérték utolsó földi útjára és köszönjük szépen azoknak is, akik eljönni nem tudtak, de lélekben ott voltak. 💔😪ZSUZSANNA TÓTHNÉ PETHE