VÁROK RÁD! Várok rád. Nagyon régen várok. Úgy érzem, örökké téged vártalak. Ha elfújhatnék egy gyertyalángot, mely által a te lelkedben fény villanna… Ha kezembe zárhatnék egy pillangót, mely által a gondolataidat magamhoz vonhatnám… Ha megérinthetném a megérinthetetlent… Ha… ha… Minden hiába.----- Néma szavak. Néma üzenetek. Néma kiáltások. És még mindig várok… Ugye hallod?… Ugye érzed?… Ugye tudod?…
ÜSTÖKÖS TART A FÖLD FELÉ, 2032 FEBRUÁR ELSEJÉN ÉR IDE.NEM KELL MEGIJJEDNI. Mikor itt járt utoljára, tömeges kihalás következett be, majd mindenki elpusztult, aki szemtanúja volt. Az amerikai Zwicky Transient Facility még 2022 márciusában fedezte fel a C/2022 E3 (ZTF) jelű üstököst, ami a számítások szerint 50 ezer évente kerüli meg a Napot. Az IFLScience beszámolja szerint: Az objektum utoljára akkor járt a Föld közelében, amikor a neandervölgyi emberek még éltek, az emberi faj pedig megkezdte terjeszkedését Ázsiában és Európában.---- Ezután pedig mint a történelemből már ismert, később ki is haltak, illetve 50 ezer évvel ezelőtt több , kisebb tömeges kihalás is bekövetkezett. Természetesen nem kell megijedni: Ez nem kifejezetten az üstökös miatt következett be. Noha a tudósoknak vannak olyan teóriáik, miszerint az elmúlt földtörténeti korok nagy tömeges kihalási egynémelyeit az űrből érkező aszteroidák, üstökösök okozhatták, egyelőre ezek hipotézisek, ráadásul a most felénk tartó C/2022 E3 sehogysem illeszthető be ebbe a modellbe.----- Mindenesetre hihetetlen és soha vissza nem térő alkalom nyílik az emberiség számára valami olyasmit látni, amit utoljára őseink, a nendervölgyiek láthattak. A Földhöz legközelebbi pályáját 2032. február 1-jén éri el. Az objektum 44 millió km-re lesz a bolygónktól.
létezik egy hely, ahol túl lehetne élni ezt a felfoghatatlan katasztrófát.A modern korban nincs biztos jóslat arra, ki élhetné túl, ha a világ radioaktív pokollá válna. De ha ez mégis megtörténne, állítólag létezik egy hely, ahol túl lehetne élni ezt a felfoghatatlan katasztrófát – ------Jakobsen Pulitzer-díj döntőseként is ismert elismert írónő, Annie Jacobsen vetette fel 2024-ben Steven Bartlett népszerű podcastjében, a The Diary Of A CEO-ban. A beszélgetés sötét témák körül zajlott: a nukleáris fegyverek fejlődése, az a fenyegetés, amit egyetlen ember is jelenthet a vörös gombbal, valamint a mesterséges intelligencia szerepe – akár az emberiség elpusztítójaként, akár megmentőjeként. Aztán elhangzott egy aggasztó kérdés: Létezik-e olyan hely a Földön, ahol túl lehet élni az atomőrületet? „Van egy kis hely Új-Zélandon” – ismerte el Jacobsen. Hozzátette: talán Ausztrália egyes részei is menedéket nyújthatnak. Ezek olyan területek, amelyek elméletileg átvészelhetnék az úgynevezett nukleáris telet, amikor a légkör elsötétül, és a világ mezőgazdasága összeomlik.--------- Jacobsen arra figyelmeztetett, hogy nem is a robbanás lesz a fő gyilkos, hanem az éhínség: „Milliárdok halnak majd meg, mert az élelmiszertermelés megszűnik.” Új-Zéland és Ausztrália egyes részei elvileg életképesek maradhatnak – de ne számítsunk luxusra: „Vadászok és gyűjtögetők életéről beszélünk” – figyelmeztetett. És az is kérdéses, hogy időben oda lehet-e jutni.------- Jacobsen azt is elárulta, hogy több milliárdos már most rendelkezik bunkerekkel Új-Zélandon. Nem nevezte meg őket, de megjegyezte: érdekes, hogy ezek az emberek tisztában vannak azzal, hogy a világ akár 72 perc alatt is véget érhet. „Nem arról volt szó, hogy egyesülnünk kellene az atomháború elkerülése érdekében, hanem arról, milyen gyorsan tudom felpakolni a cuccaimat a G5-ös repülőre, hogy eljussak Új-Zélandra” – fogalmazott.------- A podcast-részlet azóta vírusként terjed és kommentcunamit indított el. Az egyik felhasználó találóan kérdezte: „Miért jobban érdekli ezeknek a milliárdosoknak a túlélés, mint az, hogy hogyan lehetne elkerülni az apokalipszist?”
Az utolsó dal a gettóban – Vilnius, 1943 Ahogy a vilniusi gettó elcsendesedett és sikolyok törtek ki, egy Rivka nevű fiatal nő úgy döntött, hogy énekelni fog. A gyerekeket összegyűjtötték – rémülten, kapaszkodva, sírva. A káosz közepette Rivka kiegyenesedett, és elkezdte énekelni azt az altatódalt, amelyet aznap reggel írt jiddisül. Hangja úgy szállt a levegőben, mint egy ima, törékenyen és dacosan.------ Később egy zsidó ellenálló megtalálta a dalszöveget egy tépett papírdarabra firkálva, a fal repedésében elrejtve. „Kiénekelte őket ebből a világból” – mondta. Egy olyan helyen, ahol az ártatlanság naponta meghalt, dala végső ajándékká vált – egy búcsú, továbbvitt dallammal. Ma ezt az altatódalt minden holokauszt-emléknapon előadják Litvániában. Rivka hangja tovább él – nem a veszteség visszhangjaként, hanem a töretlen lélek himnuszaként.
Lagziktól legyen újra lármás a vidék! Rég elnémult a lagzik örömünnepétől szombatonként zajos falu. Közbeszólt a sors! Nem úgy, mint egykoron, amikor összesereglett az ország minden szegletéből a násznép: a jó barátok, a kedves rokonok, a kíváncsi falubéliek, hogy a menyegzőn szívből köszöntsék és azt követően akár három napon át önfeledten ünnepeljék a boldogságtól majd kicsattanó ifjú párt.----- Közben annyit egyenek a múltnap levágott tikokból, récékből, ludakból, disznóból, birkából, olykor a borjúból, a szorgos kezű háziasszonyok által készített finom hagyományos ételekből, amennyi beléjük fért.----- Ilyenkor hordószám fogyott a tüzes bor, demizsonszám a pálinka, aminek tüzétől megállás nélkül hajnalig ropták a táncot és mulattak. Rég volt, talán igaz se volt. Kívánom, hogy ne csak a hagyományőrzés és az ápolás miatt, de minden szombaton, így legyen! Hogy összeverődjön a falu népe és együtt örüljön az ifjú pár boldogságának!IME A MAI LAGZI
Megdöbbentő dolgot állít az idegenekről és az univerzumról egy brit csillagász - mindennek vége? Nick Longrich ugyanis arra jutott, szinte kizárt, hogy az univerzumban még egy, a földihez hasonló élet kialakult volna ki. "Az univerzum elképesztően hatalmas. A Tejútnak több mint százmilliárd csillaga van, és csak a látható világegyetemben több mint egybillió galaxis található, mindez pedig csak egy parányi része az univerzumnak. A bolygók és csillagok nagy száma alapján könnyen elképzelhető, hogy rengeteg élet van odakint" - mondta a tudós. -----Longrich szerint ennek ellenére elenyésző az esélye, hogy a bolygónkon kialakult élethez hasonló legyen még valahol. A következtetés oka pedig roppant egyszerű: olyan és annyi események véletlen láncolata vezetett a földi élet kialakulásához, melynek megismétlődésnek csekély lehet az esélye. "Az emberek addig nem tudtak fejlődni, amíg a halakban nem fejlődtek ki olyan csontok, amelyek lehetővé tették, hogy megtanuljanak mászni. A csontok sem tudtak addig továbbfejlődni, amíg az összetett állatok meg nem jelentek. A komplex állatoknak komplex sejtekre, a komplex sejteknek pedig oxigénre volt szükségük fotoszintézis útján. Mindez nem történt volna meg az élet evolúciója nélkül, amely egyedülálló esemény - mondta a tudós.----- Nick Longrich hozzáteszi, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint minden organizmus egyetlen őstől származik, és amennyire csak meg lehet állapítani, az élet kialakulása csak egyszer történt meg. "Furcsa módon, mindez meglepően hosszú időt vett igénybe.----- A fotoszintézis 1,5 milliárd évvel a Föld kialakulása után fejlődött ki, a komplex sejtek 2,7 milliárd évvel később, a komplex állatok 4 milliárd év után, míg az emberi intelligencia 4,5 milliárd évvel követte a bolygó kialakulását" - fejtette ki a szakember. Longrich hozzátette, hogy ennek ellenére nem zárja ki teljesen, hogy a földihez hasonló élet alakult ki valahol az univerzumban. Számításai szerint a fejlődő intelligencia létrejöttének esélye egy a tízmillióhoz.
Megfejthették a lehetetlennek hitt egyiptomi szobor rejtélyét --- A „lehetetlen” egyiptomi szobor egy ismeretlen fáraót ábrázol, ahogy egy rejtélyes figura tartja. A lelet sokáig rejtélyt jelentett a kutatók számára, és az új értelmezés sem győzött meg még mindenkit. Azonban ezzel az új értelmezéssel is közelebb kerülhetünk a rejtély megfejtéséhez. A „lehetetlen” szobor egy ókori egyiptomi fáraót ábrázol egy másik ismeretlen figurával. A rejtély megfejtéséhez előálltak egy új ötlettel a kutatók, azonban nem mindenkit győzött még meg az értelmezés. A faragványt mészkőből alkották meg. Két személyt ábrázol a szobor, egy ismeretlen fáraót, amint egy rejtélyes térdeplő figura az ölébe veszi. A szobor nem életnagyságú, és a fáraó kék koronát, avagy harci koronát visel, amelynek a tetején egy kígyó látható.----- A műalkotás jelenleg a Skóciai Nemzeti Múzeumban található — írja a Live Science. Mint azt már az egyiptológusok megállapították, a fáraókat nem ábrázolták nem királyi származású személyekkel térbeli műalkotásokon. A műalkotás lehetetlensége ebből fakad, hiszen a fáraót nem ábrázolhatták egy alattvalóval. Margaret Maitland fő kurátor többször is próbálta felderíteni, hogy honnan is érkezhetett a lelet. Kutatásai szerint a műalkotás a Dejr el-Medinában végzett ásatásokon került elő, nem messze a Királyok völgyétől.----- Az 1850-es években vezetett ásatások élén Alexander Henry Rhind régész állt. A Dejr el-Medinában élő emberek voltak felelősek a fáraók sírjainak megépítéséért. Megoldás a rejtélyre? Maitland elemzései alapján a Dejr el-Medinában talált leletek, írások, illetve más régészeti maradványok érdekes képet festenek erről a helyről. Szerinte egyes idősebb személyeknek megengedett volt, hogy olyan módokon ábrázolják a fáraókat, ahogyan nem engedték volna sehol egész Egyiptomban. Ramszesz idején létezett egy szoborimádó szekta Dejr el-Medinában. Éppen ezért a fáraó imádatát egészen más módokon is kifejezték.-_-- Nem csak a fáraót, de a szoborfaragás folyamatát is tisztelték, sőt a királyok ezt még támogatták is. Legalábbis Maitland szerint. Figyelembe véve, hogy mennyire fontos szerepet játszott a királyok temetése az egyiptomi kultúrában, így a mesteremberek elhivatottság, és a fáraók iránt tanúsított imádat fenntartása fontos volt.
