Ember árnyék nélkül.---- Maga után fájdalmat és bánatot hagy, és mindig, de MINDIG ÉHES. Éhségét nem lehet kielégíteni, keresi a következő áldozatát. Nem válogat, neki mindegy, hogy fiatal, vagy öreg. Ma fiatalra éhezett meg, nem érdekli, hogy mekkora fájdalmat okoz ismét. Önző és kegyetlen. A neve: HALÁL.---- Várva várt örömmel mentem a menhelyre, két napja nem láttam őket, hiányoztak már nagyon. Siettem, már-már repültem, akkor még nem tudván, fájdalmas és nagyon szomorú nap áll ellőttem. Megnéztem a kicsiket, akiket egy piaci vásáron hagytak ott, ahol a takarítók szedték össze őket még két hete. Tizenkét picinyke-picurka, fekete gyönyörűség. Nem lehettek több 8 hetesnél. Három picurkát örökbe fogadtak, három sajnos meghalt még múlt héten.------ Öt kicsi botladozva futott ki, mikor az ajtó nyílni kezdett, félve néztem körbe. Egy hiányzott, nem volt nehéz megtalálni, az alvókában feküdt, nem mozdult. Nagyon rosszat sejtettem, gyorsan megnéztem, él-e még. Lélegzett, de nagyon nehezen. Kezembe vettem, mint egy hópihe, olyan könnyű volt. Rám nézett azokkal a mindent elmondó, csodás, fekete, gomb szemeivel. Könnyeimmel mostam, és megint mint mindig ilyenkor, mikor tehetetlen vagyok, üvölteni tudtam volna fájdalmamban. Kivittem a kezembe tartva, mint egy picinyke babát, és ahogy mentem vele végig a kennelek közt, a kutyák sorra elhallgattak.------- Vittem a kicsinyke haldokló kis testet, aki az életéért küzdött. Leültem egy kőre, az őszi napsütéssel melengettem, könyörögtem, hogy Őt ne vedd el, halál, eleget ettél már, hagyd élve. Visszavittem a testvéreihez, de különrakva, egy takaróval betakarva. Szemeit nagyon nehezen tudta nyitva tartani, nagyokat pislogott. Nem akartam otthagyni, hogy egyedül haljon meg. Szemecskéiben megláttam a szivárványt, tudtam búcsúzik az élettől, amiből csak a fájdalmat ismerte.ELMENT. Csak ültem és néztem azt a kicsinyke, megtört kis testet. Ha van szivárványhíd, Ő most ott van, nem lesz egyedül, sok játszótársa lesz. Ott lesznek Ők is, akiket nagyon szerettem és nem tudtam segíteni nekik, nem tudtam a fájdalmukat enyhíteni. Ott van az én tündéri életem, első kutyusom, aki három hónapja ment el, együtt lesznek, szeretném hinni, van egy hely, ahol a sok halott kutyus együtt van, boldogok, nincs fájdalom és bánat nekik. Szomorúan és megtörve bandukoltam, könnyeimtől bukdácsoltam a sorok között, mikor látom .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése