Lent a mélyben
Szívem olyan, mint kettétört árbóc,
mely pusztító viharba került.
Körülötte a végtelen tenger,
bár érez még, de reménytelenül.----
A lelkem próbál erőt gyűjteni,
szívem támogatva könnyedén.
De a tenger roppant hullámot vet,
s hajóm ott vesztegel közepén.----
Sötétkék éj közeledik felém,
láthatóvá válnak a csillagok,
A fedélzetről nézem őket,
és közben csöndesen haldoklok.----
A reménytelen érzés mardos,
magányos szívem lehull a vízbe.
Lebeg, majd szép lassan elmerül,
bánattól erősen meggyötörve.-----
Távolban vörösen izzik a Nap,
hajnali fény ott kívül dereng.
De reményt nem tud hozni nekem,
szívemen tengernyi a sírkereszt.----
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése