MEACULPA

Mea culpa A fény őrzése a sötétben Hittem még: hogy együtt állunk, a szélben is egymásra várunk, hogy nem tör meg hatalom, ár, mert bennünk él a holnap már.---- Hittem: maroknyi szív is elég, ha lángja másokat is elér, ha álmot hordunk, nem parancsot, s a szó nemcsak szélbe mondott.----- De jöttek ők - a némák, vének, pecsétes arcú, régi képek, és eltaposták a reményt, mit belőlünk szőtt a fény.----- Láttam, ahogy sorra hullnak, akik még hinni próbálnak, én hátraléptem - vérem fáradt, a szívem benn rekedt a lázban.---- Mea culpa, ha ez a vétkem, hogy elnémultam a sötétben, ha már nem égek úgy, mint régen, mégis őrzöm a fényt a mélyben.---- De mondd, ha minden elveszett, s én maradok csend helyett, az bűn vagy csak a túlélés, egy új nap hajnalán remélés?----- Nem tagadom - én gyújtottam, és túl sok álmot ringattam, de most csak őrzöm a parazsat bízva, hogy egyszer újra lángra kap...