EMLÉKMORZSÁK - RÉGI TELEK EMLÉKÉRE

Memory Crumbs – In Memory of Old Winters A nostalgic and tender reflection on the quiet beauty of winters long past. Through gentle memories and soft imagery, this piece captures the atmosphere of snowy days, childhood moments, and the emotions that still linger like frost in the air. A warm tribute to the magic of seasons that live on in the heart. EMLÉKMORZSÁK – RÉGI TELEK EMLÉKÉRE Mainap nézem a híradóban, hogy Kaliforniában és több amerikai államban háromméteres hó esett. Ahogy néztem a képeket, eszembe jutottak a régi telek, amikről a szüleim meséltek. Nálunk is voltak ám nagy telek, igazi hóval, hideggel, olyanok, amiket ma már alig látni. A faluvégi Dallos-házat egyszer úgy kellett kiásni a hóból. Akkoriban télen lovas szánnal jártak, azzal vitték a betegeket a kórházba. A télhez hozzátartozott a trágyahordás is — gőzölgött a hidegben, ahogy vitték ki a földekre. Ez még a TSZ előtti világ volt, amikor minden háznál volt ló, tehén, hízó. A disznóvágás pedig az egyik legfontosabb eseménynek számított, hiszen egész évre ellátta a családot hússal. A sógorok, komák, szomszédok összejöttek, és felváltva segítettek egymásnál. Előkerültek a fogópálinkák, a forralt borok, és persze a jókedv. Nálunk gyakran Csimbók Berti volt a hentes. STORRY: Reggel korán összegyűlt mindenki, hogy megfogják és leszúrják a disznót. Berti bement a karámba, kinyitotta az ajtót, és kiengedte a jószágot.– Hadd szaladjon, kergessétek meg, ha már megittátok a fogópálinkát! – mondta nevetve. – Megadom neki a menekülési jogot! A disznó futott, ők meg utána, nagy nehezen sikerült csak elkapni. Aztán ment minden a maga rendjén: perzselés, bontás, hurkatöltés, kolbászkóstolás. Este pedig vacsora, nótázás, beszélgetés éjfélig. A disznóölés nem csak munka volt — élmény, közösség, összetartozás. Most pedig nézzük meg a régi videót, és emlékezzünk együtt arra a világra, amely már nincs, de bennünk tovább él.