MÁSODSZOR IS FÉRJHEZ MENTEM

Másodszor is férjhez mentem.2020-ban megismerkedtem az első férjemmel. 2021-ben összeházasodtunk, 2022-ben megszületett a kisfiunk. Eleinte minden rendben volt, de amikor meghalt a bátyja, annyira magába fordult, hogy teljesen elhanyagolt engem és a kisfiunkat. 2024-ben elváltunk. 2025 januárjában megismerkedtem a második férjemmel, vesztemre! Eleinte minden szép és jó volt, dúlt a szerelem és végre úgy éreztem igazán szeret valaki!2025 áprilisában kiderült, hogy terhes vagyok az iker kislányaimmal, nagyon örültünk, hiszen igazán szerettük egymást. 2025 júniusban elköltöztünk albérletbe a szülőfalujába, hogy hátha jobban talál munkát. Egy hónapig szép volt minden, majd az álomból rémálom lett. Lelkileg bántalmazta a kisfiam, esténként szerette volna a kisfiam, hogy addig ott legyek mellette, amíg elalszik. A férjem azt mondta, hagyjam majd elalszik magától ő már nagyfiú /3 éves volt/. Amikor odaültem az ágya mellé és fogni akartam a kezét amíg elalszik, a férjem odajött és kitépte a kicsi kezét a kezemből.----------A kisfiam sírva jött oda hozzám, erre ő megfogta és beletuszkolta az ágyba. A terhességem alatt derült ki, hogy többszöri öngyilkossági kísérlete volt /mérget ivott, begyógyszerezte magát és az ereit vagdosta/.Rendszeres ideggondozói kezelésre lett volna szüksége, havonta kellett volna ellenőrzésre járnia, de persze nem tette és a gyógyszereit sem szedte. Többször kényszerített az együttlétre pedig nagyon fájt! De ha nem tettem neki eleget a kisfiamon töltötte ki és bántotta.16. hetes terhes voltam és már nem lehetett elvetetni a babákat. Sajnos nem tudtam egy darabig sehova menni, mert szüleim nem álltak úgy anyagilag, hogy négyünket majd ellássanak, ha megszületnek az ikrek.2025 októberében sikerült visszaköltöznünk a szüleimhez együtt, mivel ígérte, hogy megváltozik és elmegy orvoshoz. Október közepén bekerültem a kórházba nyitott méhszájjal. Egy hónapig voltam Kerepesen, majd egy hónapot Pesten az 1.sz. Szülészeti klinikán. Az ikreim közül a kisebbik nagyon kicsi volt, nem fejlődött rendesen, így infúziót kaptam 2 hétig hátha elkezdene jobban hízni és fejlődni, de sajnos fordítva lett, a nagyobb hízott fél kg-ot a kicsi 10 dkg-ot.----------Ezt is kifogásolta és állandóan azzal piszkált hogy vetessem ki a branült, ha nem akkor ő tépi ki a kezemből.34 héten megindult a szülés, de sikeresen visszafogták infúzióval még 2 hétig. A két hét alatt állandóan zaklatott hogy índíttassam meg a szülést, mert otthon dolgom van és már a kisfiam is hiányol. 36. héten megcsászároztak, de előtte mondták, hogy a kisebbiket inkubátorba kell helyezni, mert nagyon pici lesz.Persze ez sem tetszett a férjemnek és azt mondta, hogy majd ő megmondja, hogy nem tehetik inkubátorba, hanem hazavisszük, viszont enélkül meghalt volna, de ez őt nem különösebben izgatta. Megszülettek, A. 2890 grammal és 48 cm-rel, D. 1340 grammal és 30 cm-rel született.A nagyobbik kislányt hazahozhattam 3 nap után. Amikor hazajöttünk a kisfiam kérte, hogy hadd alhasson mellettem /2 hónapig alig látott/, én beleegyeztem, majd lassan megszokja, hogy anya már nem megy vissza a kórházba és visszaszoktatom a helyére. A férjem a 3. nap megelégelte és a helyére parancsolta, a kisfiam elkezdett sírni, erre ő belerúgott a lábába és összeesett az ágyon. TUDTAM MEG KELL TŐLE SZABADULNOM,TÁVOLSÁGTARTÁS ÉS VÁLÁS LETT A VÉGE,Ő EGY SZADISTA ÁLLAT!!!SOHA TÖBBÉ ILYET!