NEM

Nem Szívem szilánkjai lelkembe szúródtak. Zaklatott vízcseppek arcomon koppannak. Elrepültek rabságom madarai.---- Rozsdásodik arcomon egy gondolat. Elmúlt. Engem már minden elhagyott. Tőled nem várok holnapot.----- Látod. Régi testem a porba hull. Eltűnik, születik roncsaimból új roncshalom. Karomban tartom halott arcomat.----- Nem Gyanútlan csillagok nyaldossák az eget. Üvölt rájuk a Hold, hogy hagyjanak engemet. Lomhán közelít arcomhoz a Nap. Özönlenek rám a véres sugarak.---- Lankadt lépteivel hátamba vág a forróság. Leengedem szemem redőit. Elmúlt, engem minden elhagyott. Karomban tartom halott arcodat.---- Csak Elszáradt falevél rajtad minden pillantásom. Lóg az idő egy faágon. Fásult hangon beszél az ég. Elereszti rám történetét.----- Lehull rám cseppekben egy gondolat. Elmúlt, vége van. Semmi sem maradt. Jövő simul arcomhoz, de egy régi szellő elküldi a holnapot.----- Tolvaj múlt jön, kiszipolyozza éltem. Lopott végzet, mi túl hamar jön. Elmennék, de az élet még felém köszön. Korán öltél meg. Meghalni nem tudok.