Papa❤️ …Már az angyalok vigyáznak szeretett Édesapukámra fent a menyben. Minden olyan gyorsan történt… Még nem tudtam felfogni, hogy soha többe nem fog hazajönni, és átölelni. Nagyon nehéz most megfogalmaznom, hogy milyen érzések kavarognak bennem… Hirtelen, egy nagy üresség támadt a szívemben, és az idő lassabban kezdett el telni. Minden napom egy érzelmi hullámvasút. Látom a tv-ben, az újságcikkekben, a sok megemlékezést Rólad, de egyszerűen nem tudom elhinni a történéseket… Még az az emlék lebeg előttem, ahogy Balatonon vitorláztunk, és gondtalanul, boldogan éltünk. Veled a csöndet is élveztem. Még előttem van az egész élet, de tudom, hogy mindig “itt leszel és fogod a kezemet”, és sosem engeded el! Szívem sosem fog elfelejteni! Mindig itt leszel lélekben! A ballagásomon, az első napomon a gimiben, a diplomaosztómon, az esküvőmön, a gyermekeim születésnapjain, a legboldogabb, és a legszomorúbb napjaimon is! Amikor felnézek a csillagokra, Te fentről “az égben lebegők csarnokából”, vagy “Gammapolisból” nézel le, és vigyázol ránk! Sosem fogom elfelejteni, az illatodat, a szemedet, a mosolyodat, ahogy a színpadon énekeltél, és azt ahogy Édesanyukámra és Rám néztél! Biztos vagyok benne, hogy éppen egy fellegi világkörüli turnén vagy Freddie Mercury-val, egy “Éjféli koncerten”, vagy a legnagyobb hullámokat szeled valahol a “Hajnali óceánon”, és újra találkoztál a “Gyöngyhajú lánnyal“. “Fekete pillangók” röpdösnek körülötted es “Régi csibészekkel” nevetgéltek. A végtelen nyugalmak fellegében, a gondnélküli felhők között tudom, hogy jobb már Neked! Minden elvesztett barátoddal, családtagoddal újra együtt lehetsz! Rengeteg mindent elértél életed során, és örökké egy legenda maradsz itt a földi világon! Egy olyan csoda voltál/vagy/ és leszel, akire emberek milliónyi néz fel és imád! De a legnagyobb rajongód mégis én vagyok! Nálad fantasztikusabb Apukát el sem képzelhettem volna! Hálás vagyok a Jó Istenkének, hogy ennyi éven keresztül együtt lehettünk! Már most nagyon hiányzol! De tudom, hogy majd egyszer úgyis fogunk még találkozni! Addig is ha le tudsz jönni hozzánk néha, tedd meg kérlek! Adj néhány jelet, hogy jól vagy. A szeretet mindennél erősebb! Nagyon szeretlek: Léna
HAJLÉKTALAN Minden reggel elmentem mellette a metróállomás közelében – ugyanaz a fa, ugyanaz a rongyos takaró, ugyanaz a két kutya, mint a kirakós darabok az ölében. Soha nem kért semmit. Csak ültek ott, csendben, és simogatták a fülüket, miközben a város elrohant mellette. Ma azonban lelassítottam. nem tudom miért. Talán így nézett fel rám az egyik kutya – félálomban, egyszer csak koppant a farka. Vagy talán az volt, ahogy a férfi az ételtartót támasztotta, és finoman feléjük billentette, mintha finom porcelán lenne. Megkínáltam egy kávéval. Megrázta a fejét. „Ők esznek először” – mondta. "Mindig." Leguggoltam, hogy megsimogassam a kisebbet, és ekkor vettem észre a táskát. Fekete, nehéz, a szélein kopott – de szorosan cipzáros. Mintha valami fontos lenne benne. Egy viccet csináltam: „Van ott arany?” Mosolygott, kedvesen, de fáradtan. – Csak emlékek. Aztán kis szünet után félig kicipzárazta. Belül egy vastag mappa volt. Szépen egymásra rakott papírok, megfakult boríték és fénykép. Két gyerek.A felesége elhagyta őt a két gyerekkel
A történetem szeretném megosztani veletek , illetve igazából véleményeket várnék, hátha valaki járt hasonló "cipőben". Hogyan engedsz vissza valakit, akit szeretsz, egy olyan emberhez, aki éveken át testi és lelki terrorban tartotta. 1,5 éve ismerkedtem meg egy lánnyal, aki előtte pár hónappal lépett ki egy igencsak megromlott kapcsolatból. Konfliktusaik néha tettlegességig fajultak. Ebből a kapcsolatból született egy kislányuk, aki megismerkedésünkkor 1,5 éves volt.-------- Vonzódtunk egymáshoz és szinte izzott a levegő köztünk, de mind a ketten tartottuk magunkat, így az első csók is 2 hónap után következett be. Sok időt töltöttünk kettesben, hármasban. Sokat kirándultunk, moziba jártunk, stb. Ekkor én még egy cégnél dolgoztam ide s tova 15 éve alkalmazottként, időközben saját kft-t alapítottam, melyben mindent egyedül csinálok. A megsokasodott munka miatt kevesebb időt tölthettünk el egymással, de a szenvedély ugyanúgy élt bennünk. Együttlétünk alatt természetesen tartotta a kapcsolatot az exével a kislány miatt.-------- Hétközben velünk, hétvégén az apjával volt, soha nem volt eltiltva tőle, bár igen furcsa személyiség. Mikor megtudta, hogy van valakije, néha fenyegető és néha kedves sms-ekkel bombázta, amiket a kapcsolatunk végéig küldözgetett. A srácról annyit kell tudni, hogy 29 éves és a leghosszabb munkaviszonya talán 1,5 év volt, per pillanat is munkanélküli, se jogosítvány, se lakás, tehát nincs semmi, amit fel tudna mutatni, hogy mit is ért el az iskola befejezése után.-------- A gondok pár hete kezdődtek, amikor egyik este a párom kapott tőle egy sms-t, amibe az ágyban feküdve óhatatlanul is de bele láttam (kihangsúlyozom, soha nem turkáltam a telefonjában). Általában felolvasta az sms-eket, de rá kellett jönnöm, hogy csak a rosszakat. Múlt héten mondtam a páromnak, hogy le kell ülnünk beszélni, mert itt valami olyan van kialakulóban, ami úgy érzem engem hátrányosan érint. Kb. 3 perc alatt megvolt a megbeszélés, kijelentette, hogy szakítunk... Ok, gondoltam, pár nap és észhez tér.------ Pár nap múlva megkerestem, beléptem hozzá és láttam, hogy kétségek gyötrik. Ez a beszélgetés már igen hosszúra nyúlt, nagyon sok mindent megbeszéltünk, újrabeszéltünk. E találkozás végén kinyögte, hogy a kislány érdekében megpróbálják az exével újrakezdeni, elfelejteni a régi sérelmeket, elvárások nélkül, ami számomra egy kicsit hihetetlen . Hadd ne mondjam, kicsit padlót fogtam. Elmondtam neki, hogy valamilyen szempontból megértem, mert mint anya, a gyermekét kell szem előtt tartania, de egy ember alaptulajdonságain elég nehéz változtatni, sőt... és ha ez nem sikerül az exének, az Ő élete és a kislányé is rá fog menni. Búcsúzásként átölelt és úgy szorított mint még soha ....
Társkereső hirdetés Kezitcsók a hölgyeknek, keresem azt a nöt, aki hajlando vélem összebutorozni, és van is butora, mer családot akarnék mán magamnak, oszt a nönek is. Huszonhárom plusz 2 éves multam tennaphoz vót egy hétre.------- Tanyám van, sok birkám, és sok kutyám. Sokan szeretik az állatot ezt azé is irtam. Mindent megadok neked amit meg tudok, amit nem aztat nem. Tudok jol szeretni, vót mán nöm sok, de egyikse vót az aki köllöt vón' ugy aszonynak. Mostan járom a dolgozok gimnáziumát, és igen jol tanulok, ezt a tanárnö is ígyen mondotta a multkorában mikó vizsga vót. Által is mentem rajta. Mármint a Jolán tannőn.-------- Na, akkó enyi, több levelet meg jelentkezést is látnék szivesen hogy tudjak közületek válogatni. Lagzi ettűl a hirdetéstöl számítva három hét múlva, még aratások elött hogy be tudj mán állni a cséplő mögé. Gondolom ez nem gond.----- Nyaralás Karcsi ecséméknél, Bonyhádon a penziojukban. Szép ottan náluk nagyon. Minálunk is szép itt Pörcögön. Föleg nyaranta, délidöben, a szántás melet. Pálinkás szép napot minden kedves nönek, meg nékem is mer mán van bennem néhány feles. utánirat: csak tiszteséges nök jelentkezzenek
Válasz Magyar Péternek Péter! Látom, szeretnéd komolyra fordítani a szót. Ideje volt, a sok komolytalan hazugság után, amivel terheled a közbeszédet. A jobboldaliaknak címzett, hamisan érzelgősködő leveled elején azt írod, közülünk jöttél. Azonban rögtön ide kívánkozik, hogy te köztudottan - még a saját bevallásod szerint is - egy liberális ember vagy, egy SZDSZ-es család sarja, akit a szülei gyermekként a Mérleg utcai SZDSZ-székházba hordtak Pető Ivánhoz, meg másokhoz, ahogy mesélted, s te vagy az is, akinek kiskorában Demszky-plakát volt az ágya fölött. (Manapság persze lehet, hogy Demszkynek van Magyar Péter plakát a hálószobájában.) Nagyapád pártállami karrierjére udvariassági okokból most nem térek ki.------- A lényeg, hogy nem közülünk jössz, ezt mindketten pontosan tudjuk. Tény, hogy a tavaly elárult barátaid által eljutottál régebben hozzánk, de nem közülünk jössz. Azzal is mindenki tisztában van, hogy a jobboldalon is mindig csak a pénz és a hatalom érdekelt. Volt feleséged sokszor elmondja, hogyan akartál milliárdos lenni, amikor ő miniszter lett, hogyan kergetted az őrületbe, hogy négy-öt (lehetőleg) munkamentes állást szerezzen neked, havi 6-8 millióért. Kifizetőhelyeket.-------- A végén semmi nem volt már elég, erőszakosan többre és többre vágytál. Végül elhajtottak mindenhonnan, és most a baloldalon próbálod becserkészni a vágyott pénzt és hatalmat. Ennek eléréséhez megint sok-sok embert akarsz megtéveszteni, majd felhasználni. Most épp a jobboldaliakat. Szívhez szóló, de hamis levelet írsz nekik, hogy higgyenek neked, bízzanak benned. Nem fognak. ------ Ahogy egyetlen jobboldali beállítottságú gyerekkori barátod vagy gimnáziumi társad sem tartott veled a nagy kalandra, úgy a szavazók se fognak. Átlátnak rajtad, vagy számodra rosszabb esetben: ismernek. Péter! Azt is állítod leveledben, hogy nem vagy idegen szívű, de nem említed meg, hogy közben elvtelenül szegődsz el brüsszeli politikusok és célok szolgálatába, míg az ország gondolkodó része végignézi, ahogy Manfred Weberék fognak és zsarolnak a mentelmi ügyeddel, ahogy lebegtetik feletted a rád váró büntetőeljárásokat.------ Lehet, hogy nem vagy idegenszívű, de ebben a helyzetben nem is kell annak lenned, hogy szolgalelkűen teljesítsd a politikai fogvatartóid kéréseit. Tudod, ez a fő gond. Ez a te Achilles-sarkad. Ne bántódj meg, kedves “közülünk jövő”, de közülünk senki nem sír utánad. Valójában sokkal jobb, hogy nem vagy a magyar jobboldalon. Hogy nem jobboldaliként erőszakoskodsz fiatal csajokkal a diszkóban, hogy nem bennfentes kereskedsz, lopsz telefont, vagy hallgatod le a családtagjaidat. ------ Péter! Tudjuk, hogy nagyon vágysz a mi támogatóinkra, de szerintem ne reménykedj. Ti is látjátok a valódi és nem manipulált kutatásokból - olykor le is írjátok -, hogy a jobboldalt lényegében nem tudtad feltörni. Ahogy azt is pontosan látjátok, hogy nem vezettek a politikai mérésekben, csak a reményt áruljátok a baloldali szavazóknak. Nem kell, hogy bevalld, csak ne nézz minket hülyének. ------ Úgy általában se nézd le soha az ellenfeleidet, s minket se becsülj alá, mert hibát követsz el. Ennek pontos felismeréséhez bölcsességre és alázatra lenne szükséged, az elbizakodottság, a dölyf és erőszakos személyeskedéseid helyett. Megtapasztalhattad az átmeneti “közöttünk tartózkodásod” alatt, hogy a magyar jobboldalt iszonyatosan nehéz megverni a választásokon, s ennek valószínűleg tudod is jó pár okát, biztosan rémlik még. Jövőre sem fog sikerülni. Kellemes hétvégét!PÉTER GAME ÓVER,BUJKLHATSZ A LÁNYOK LÁBAKÖZT
Légy csendben, ha nincs mondanivalód, ami kedves... Légy csendben, amikor eluralkodik rajtad a harag.------ Óvakodj attól, hogy szíven szúrd a lelked, Mert vannak sebek, amik sosem gyógyulnak be... Légy csendben, ha valami nem tartozik rád.----- Ne pazarold az energiádat haszontalan ügyekre, Nem mindenki érdemli meg Az erődet, sem az idődet... Légy csendben, ha valaki nem tetszik neked.------ Lépj egyet hátra, Ez sokszor a legegészségesebb út... Légy csendben, Ne bánts, Ne árts, Ne sérts meg, Ne vitatkozz.------- Óvd a békédet, a saját módodon, Kiabálás és kitörések nélkül. Lépj el egy pillanatra, És gyere vissza, ha a vihar lecsendesedett... A világ már amúgy is annyi haragot hordoz, Miért tennél hozzá még többet?...
Elmúltam 40, és nem mostanság. Valahogy úgy alakult az életem, hogy nem igazán sikerült párra találnom. Alkalmi kapcsolatok, a leghosszabb is tán 3 hónapig tartott. Soha nem éreztem azt, hogy megbecsülnek, igazán NŐNEK tartanak. És azt sem, hogy nem csak a mellem létezik, okos, intelligens nő vagyok. Tavaly ősszel aztán megismerkedtem egy nélam öt évvel fiatalabb férfival. Elvált, két gyerekkel, akiket ő nevel. Már az elején korrektül közölte, hogy egyenlőre nem gondolkozik komoly kapcsolatban. Én mégis vállaltam...Talán abban bíztam, hogy idővel megszeret. Nem így történt, közel fél év után szakított velem. Nem volt "igazi" kapcsolat, de számomra mégis ez volt életem "nagy viszonya". Nagyon fáj, hogy vége, már lassan egy hónapja. Úgy érzem, soha többet nem fogok ilyen férfit találni, akiben ennyire megvolt minden, amit kerestem. Még mindig sokat gondolok rá, és abban bízom, hogy ha más nővel találkozik, úgy fogja érezni, egyik sem mérhető hozzám. Persze ez butaság, ennek vége. Hogyan tudnám elengedni?--------- Leírtam az egész történetünket... Remekül sikerült az este. A bluesfesztiválon elkészítettem életem első riportját. Mint a nagyok: diktafonnal. Na jó, a riportalanynál keresve sem találhattam volna jobbat, és az a néhány deci bor is segített, amiből bátorságot kívántam meríteni. A hangulatot megalapoztam, ki az az őrült, aki ilyenkor haza akar menni?! Irány a kedvenc szórakozóhelyünk. Hátha megjelenik a királyfi fehér lovon, vagy legalább egy elfogadható hímnemű, aki feldobja az estém. Ücsörögtünk a barátosnőmmel, és tovább boroztunk. Végre odajött az asztalunkhoz két pasi. A barátnőm ismerte őket. Az egyik megjegyezte, hogy látott már bennünket a fesztiválon. Nem emlékeztem rájuk, iszonyú az arcmemóriám - ezt közöltem is. Mi aztán bementünk, tovább boroztunk, táncoltunk. Egyre jobb kedvem kerekedett. Közben a barátnőm megemlítette, hogy az egyik illető a kintiek közül nagyon normális ember. Nézzük meg, hátha még itt van. Persze, hogy már nem! Sebaj, érezzük jól magunkat, hisz ezért jöttünk.---------- Néhány nap múlva elmeséltem a történetet a másik barátnőmnek, aki a Retrobüfében pultozott. Kiderült, ő is ismeri a szimpatikus úriembert, ki szokott járni sörözni. Kicsit sokat beszél, de egyébként normálisnak tűnik. Gondoltam, lesz, ami lesz, megkérem Évát, adja át neki üdvözletem. Abban még nincs semmi…. Egy alkalommal aztán épp egyszerre időztünk a Retroban. És küldött nekem egy italt! Meglepődtem, mit ne mondjak. Megköszöntem, gondoltam, az illem úgy diktálja. Aztán mi elmentünk. Egy idő múlva csörgött a telóm, Éva volt. A srác elkérte a számom! Épp kritikus állapotban voltam, a munkahelyem miatt paráztam. De ez a hír feldobott, vagy legalább is elterelte a figyelmem. Vártam a hívását, nem kevés ideig. Semmi…Barátosném szerint csak azért volt szüksége a számomra, hogy közölje, bocs, ő nem akar tőlem semmit, vagyis csak le akart rázni. Ez nagyon rosszul esett, mert nem éreztem úgy, hogy rámásztam volna. Dühöt éreztem, megbántottságot. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy egy másik alkalommal egy asztalhoz kerültünk. Záróra után egy másik szórakozóhelyen tovább folytattuk a beszélgetést. Egyre szimpatikusabbnak találtam. Nagyon jó a humora, és értelmes - manapság egy ilyen férfi ritka, mint a fehér holló. A mai napig megvan az a cigisdoboz, amit akkor vettem. És megvan az az öngyújtó is, amit utolsó együttlétünkkor tőle kaptam. Hiába, szentimentális liba vagyok… Hazakísért…--------- Aztán én léptem (megint?): ismerősnek jelöltem a népszerű közösségi oldalon. Írogattunk egymásnak, vagyis inkább én írtam. És végre megtörtént! Találkozót beszéltünk meg, persze a Retroban (ez később sem változott). Tisztáztunk néhány félreértést, és remekül elbeszélgettünk. Aztán csak úgy megtörténtek a dolgok. Felállította a játékszabályokat: nem tervez komolykapcsolatot, csak érezzük jól magunkat. Ha vállalom, legyen. Egyre szimpatikusabb volt nekem, plusz a barátnőim is győzködtek, hogy 7 év cölibátus után igazán rám férne egy kis „pókhálótalanítás”. A szülinapomkor meghívott magához vacsorázni. Ez melengette kis lelkemet, ilyen velem még nem fordult elő. Roppantul izgultam, remegő térdekkel kopogtattam az ajtón. Én már csak ilyen lökött vagyok… A feszültség lassan oldódott, egyre jobban éreztem magam. És bár azt hittem, ellen tudok állni a kísértésnek, az ágyban kötöttünk ki. Lenyűgözött a figyelmessége… Aztán utána hozzábújni…átölelt, simogatott, fogta a kezem…. Azt hiszem, csak ez után vacsoráztunk.------- Nem találkoztunk túl sűrűn, de elfogadtam, mert tudtam, a két gyerek, a munka mellett nem sok ideje marad. De amikor találkoztunk, tökéletes volt minden. Készült, takarított, főzött, beszerezte a kedvenc borom - abból is azt, ami az év díjnyertes bora volt. Egyébként meg üzenetek a közösségi oldalon (én írtam, ő válaszolt), sms… Karácsony előtt vittem neki egy angyalkát, hogy vigyázzon rájuk. Nagyon meghatott, hogy feltette a fára, lefényképezte, és elküldte. Nagyon jó volt vele. Mikor együtt voltunk, nagyon figyelmes volt. Szerettem, mikor hozzám ért, szerettem a csókjait… A remegő térdek mindig megvoltak az ajtó előtt, meg üdvözléskor a szemérmes puszi. Pedig legszívesebben a nyakába ugrottam volna. Valószínűleg hanyatt is esett volna, a súlyomtól meg a meglepetéstől. Nem tettem, mert nem tudtam, mit váltana ki belőle. Hiszen nem járunk együtt, mindig elmondta, hogy ez csak arról szól, hogy érezzük jól magunkat.---------- Egyre fontosabb lett nekem. Egyszer besokalltam, nem bírtam tovább, megpróbáltam kilépni ebből a viszonyból, vagy nem is tudom, miből. Persze visszakoztam, nem bírtam megtenni. Találkoztunk újra. Tisztáztuk, hogy akkor no szex, (no para, haha) csak beszélgetés. A második alkalommal ezt már nem sikerült betartani. De innentől már nem volt olyan, mint régen. Viszont még mindig iszonyú jó volt érezni a testét, az ölelését, a simogatását, fogni a kezét… Utolsó alkalommal már nagyon konkrétan elmondta, hogy ez nem működik köztünk, nem szeret, negatív vagyok, jól elvagyok a pocsolyámban, míg ő küzdő típus. Másnap reggel elnézést kért, és abban maradtunk, józanul mindent megbeszélünk. Én aztán hetekig próbálkoztam, hátha megérzi, mennyire hiányzik, mennyire fontos nekem. És hogy tényleg nem haragszom… Megérezte - egyre hidegebb lett.---------- A „harcai” mellett lehettem volna a biztos háttér. Aki szereti, megnyugtatja…. Az otthon, a biztonság, a „hazavárlak”. De nem szeret, így aztán ez lehetetlen. Nehéz elfogadni, nagyon hiányzik. Ő volt az életemben az első „IGAZI FÉRFI” 40 + év alatt nem semmi eredmény! És mert szeretem, el kell engednem. Igazán szeretném, hogy boldog legyen, megérdemli. Az Angyalka vigyázzon rá és a szeretteire!
A PRINTERESTEN TALÁLTAM MEG ŐKET.A SZÉPSÉGŰK RÖGTÖN MEGFOGOTT.A SZEMÉBŐL ÉS A LÉNYÉBŐL,SZERETET ÁRAD.A NÉPVISELETI RUHÁJA AZ ÉKSZEREKKEL KIEMELI CSODÁLATOS SZÉPSÉGÉT.A HOSSZÚ HAJA SZÉPEN ILLESZKEDIK AZ ARCÁHOZ.SZEMEI GYÖNYÖRÜEK KONTÚROSAK ÉS ALÁZATTAL VANNAK TELE.AZ EURÓPAI NŐK MEG SEM KÖZELITIK(SZÁJFELTÖLTÉS ,TETKÓ,STB)Ő EGY TERMÉSZETES SZÉPSÉG.AURÁJA TÖKÉLETES A BELSŐ LÉNYE KISUGÁRZIK A SZÉPSÉGÉRE.A SMINKJE SZOLID,NEM HIVALKODÓ.--------A MÁSIK LÁNY IS GYÖNYÖRŰ ,A HOMLOKÁN LÉVŐ ÉKSZER TAKARJA A HARMADIK SZEMET.SZEMEI GYÖNYÖRŰEK,KISSÉ SZÉTNYILT AJKAI ÉRZÉKIEK.CSODÁS A HAJKORONÁJA,HAJDISZE, ILLIK A SZÉP ARCÁHOZ.GYÖNYÖRŰ A NYAKI ÉKSZERE.-------A HARMADIK NŐ MAGA TÖKÉLETESSÉG,A GYŐNYŐRŰ ZÖLD SZEMEI MELEGSÉGET ÁRASZTANAK.ÉKSZEREI A FÜLBEVALÓJA IS KIEMELI KARAKTERES ARC SZÉPSÉGÉT.CSODÁLATOS ÉS ÉRZÉKI,A SMINKJE TÖKÉLETES. MIND A HÁROM LELKILEG RENDBEN VAN,AURÁJUK RAGYOG ÉS BOLDOGSÁGOT SUGÁROZNAK SZÁMOMRA ŐK A CSODÁLATOS INDIAI NŐK
RÉGEN ISMERJÜK EGYMÁST,NAGY RAMMSTEIN RAJONGÓ,ADOTT CD.ÉN IS RAJONGÓJA LETTEM.NAGYON BELEVALÓ FICKÓ DAFFAL JÁR RÓJA AZ UTAKAT.ELMEGYEK VELE JÓT DUMÁLUNK.SOVESZ ÉPPEN ESZIK: Starbucks, itt: AD Delhaize Battice. Battice (Vallon Régió, Belgium)
"A kimondatlan szavak Annyi mindent el akartam mondani neked. Szavak, gondolatok, érzések kavarogtak bennem, és valahogy mindig azt hittem, hogy lesz még időm. Hogy majd holnap, majd jövő héten, majd egy csendes pillanatban leülünk, és mindent elmesélek, amit a szívem mélyén őrzök. Mert azt gondoltam, az idő a barátom, hogy mindig ott lesz, türelmesen vár rám, amíg készen állok. De az idő nem ilyen. Az idő nem vár, nem kérdez, nem figyelmeztet. Csak szalad, könyörtelenül, és mire észrevesszük, már elillant a kezeink közül, mint homok a szélben.-------- Te elmentél. -- Elindultál egy útra, ahonnan nincs visszaút, és én itt maradtam a kimondatlan szavaimmal, a szívemre nehezedő bűntudattal, hogy nem mondtam el, amit kellett volna. Hogy nem öleltelek meg elégszer, hogy nem mondtam ki, mennyire fontos vagy, mennyire szeretlek. Most már késő, és ez a késő olyan súlyosan ül a mellkasomon, hogy néha alig kapok levegőt. Megértettem, hogy az idő nem jár, hanem rohan. Olyan gyorsan fut, hogy észre sem vesszük, ahogy kicsúszik az ujjaink közül, és csak a hiány marad utána – a tiéd, és mindazé, amit nem mondtam ki.--------- Az idő sosem áll meg....... Neked megállt, egy pillanatra befagyott, és most már csak én görgetem tovább az enyémet, napról napra, percről percre. Néha úgy érzem, az idő egy kegyetlen társ, aki nem törődik a fájdalommal, amit maga után hagy. Azt mondják, az idő bölcs, hogy begyógyítja a sebeket, hogy a napok múlásával könnyebb lesz. De szerintem az idő nem igazán gyógyít. Nem tünteti el a sebeket, csak betakarja őket. Olyan, mint egy vékony fátyol, ami elfedi a fájdalmadat, de ha megérinted, ha csak egy pillanatra is elidőzöl a gondolataidban, a seb újra felszakad. Mindig fáj. Talán halkabban, talán tompábban, de ott van, és soha nem szűnik meg teljesen.--------- Mégis, a te távozásod megtanított valamire. Megértettem, hogy az idő, amit kapunk, soha nem elég. Túl rövid ahhoz, hogy igazán kiélvezzük, hogy minden álmunkat valóra váltsuk, hogy minden szót kimondjunk. De éppen ezért kell a legtöbbet kihoznunk belőle. Minden egyes pillanatból, minden lélegzetvételből, minden mosolyból és ölelésből. Az élet törékeny, és az idő nem kegyes – de éppen ez teszi értékessé. Mert ha tudjuk, hogy minden mulandó, akkor minden pillanat kincs lesz.------------ És van még valami, amit most már kristálytisztán látok: sosem késő, és sosem túl korai kimondani, amit érzünk. Azok, akiket szeretünk, akik fontosak számunkra, megérdemlik, hogy tudják. Hogy hallják a szavainkat, hogy érezzék a szívünk melegét. Ha még élünk, ha még dobog a szívünk, akkor mindig itt az ideje. Nem kell várni a tökéletes pillanatra, mert az a pillanat most van.---------- Most, amikor még megölelhetjük őket, amikor még a szemükbe nézhetünk, amikor még együtt nevethetünk. Mert ha egyszer eljön az a nap, amikor már nem tehetjük, a kimondatlan szavak örökre a lelkünkben maradnak, és azok a legnehezebb terhek. Így hát, bár neked már nem mondhatom el, amit akartam, megígérem, hogy azoknak, akik még itt vannak, nem hagyom, hogy az idő ellopja tőlem a szavaimat. Kimondom, amit érzek. Megölelem őket, amíg lehet. És próbálom úgy élni, hogy minden nap, amit kapok, egy kicsit teljesebb legyen, egy kicsit igazabb. Mert az idő szalad, de amíg itt vagyok, addig én döntöm el, mire használom."
Ez a macska hat éven át kereste az utat haza: nem volt könnyű dolga, de végül sikerült neki. Még 2017-ben tűnt el otthonából Marlin nevű kandúr. A család nagyon aggódott, hirdetéseket ragasztottak ki az egész környéken, a közösségi médiában is segítséget kértek a megtalálásához. De Marlin nem tért vissza. Fájó szívvel kellett elfogadniuk a gondolatot, hogy talán soha nem fogják viszontlátni. De Marlin nem adta fel. Hat hosszú év telt el megpróbáltatásokkal és nehézségekkel. Számtalanszor váltott ideiglenes „otthont”, megszámlálhatatlan akadályt küzdött le, túlélte a téli fagyokat és a nyári forróságot. Találkozott jólelkű emberekkel, akik etették, és olyanokkal is, akik elkergették. A környékbeli kóbor macskák között pletykák terjedtek egy „vándorról”, aki az otthonát keresi – de senki sem tudta, hogy ez Marlin.-----------Bolyongva ment egészen egy sorsfordító napig, 2023-ban, amikor a család egyik lánya, Emily, különös véletlenbe botlott. Meglátott egy macskát egy menhely közösségi oldalon megosztott fotóján, és valami megérintette benne. Nem tudta logikusan megmagyarázni, de valami azt súgta neki, hogy ez Marlin. A család úgy döntött, meglátogatják a menhelyet, és amikor meglátták őt, minden kétség szertefoszlott.-------- Marlin felismerte őket. A szemében valami láthatatlan, de rendkívül fontos dolog villant fel — a felismerés és a megkönnyebbülés szikrája. Hazatért.-- A találkozás érzelmekkel teli és megható volt. Marlin, aki oly sok mindenen ment keresztül, végre megtalálta a kikötőjét. Senki sem tudja pontosan, mi történt vele az évek során, merre járt és milyen próbákat kellett kiállnia. De már nem is számít. Marlin hazatért, és a családjának ez maga volt a csoda. Most Marlin igazi sztár lett a családban és a környéken is. Története sokak számára vált inspirációvá, akik most már hisznek benne, hogy még a legnagyobb nehézségek ellenére is a kitartás és a lélek ereje visszahozhatja azt, amit elvesztettünk. Nem számít, mennyi időbe telik — a legfontosabb hinni és nem feladni. És Marlin ennek élő bizonyítéka.
Ha valaki megkérdezné tőlem, ki vagyok, talán nem is tudnék egyetlen mondattal válaszolni.Egy ember vagyok, aki sok mindent megélt. Voltak k...
