A.I FOTÓ A CICÁVAL

A.I FOTÓ A CICÁVAL –-- világ néha megáll egy pillanatra, engedi, hogy a csoda lassan kibomoljon.Ebben a fényben egy kislány ült,mintha egy másik dimenzióból érkezett volna,ahol a színek lágyabbak,a levegő édesebb,és minden buborék egy apró, ragyogó titkot hordoz.A kezében egy áttetsző, szív alakú buborék pihent,olyan törékeny, mintha maga az álom formálta volna.A kislány tekintete mély volt, kíváncsi,tele azzal a tiszta rácsodálkozással,amelyet csak a gyermekek tudnak őrizni.A fény lassan rá simult,és a buborék belsejében mintha egy apró világ ragyogott volna.Mellette a fehér cica ült,szinte mozdulatlanul,mintha ő is értené a pillanat varázsát.A tekintete felfelé emelkedett,mintha a buborékok között keresné azt a titkos fényt,amely csak az álomvilág lakóinak mutatkozik meg.A virágok körülöttük nem egyszerű növények voltak,hanem szelíd, lila fénygömbök,amelyek lassan ringtak a szélben,mintha a jelenlétük egy halk dallamot szőne a levegőbe.A buborékok körülöttük lassan lebegtek,mint apró, fényes lelkek,amelyek a csendben születnek,és a csodát viszik tovább.Ebben a pillanatban nem volt idő.Nem volt múlt,nem volt jövő.Csak a fény,a csend,a gyermek tekintete,és a cica szelíd jelenléte.Ez volt az álomvilág kapuja. Egy pillanat, ahol a valóság és a fantázia összeér,és ahol a lélek megérzi,hogy a csoda néha egészen kicsi —és mégis végtelen.