HIPPIK - A SZABADSÁG SZÍVDOBBANÁSA

HIPPIK –-- A szabadság szívdobbanása.Volt egy korszak, amikor az ember nem csak élt — hanem létezett. A levegőben ott volt a szabadság pora, a fű illata, a zenék vibrálása, és az a különös, szelíd lázadás, amely nem rombolni akart, hanem megérteni a világot. A hippi lélek nem a jelenben élt, hanem abban a belső térben, ahol az ember még tiszta, még szabad, még önmaga.A két alak a képen nem csak sétál.Ők átmennek egy korszakon, egy eszmén, egy belső úton.A csizmák porosak, a ruhák merészek, a tekintetek messzire néznek — nem a tömegre, hanem valami távolira, valami belsőre, amit csak az ért, aki már megérezte a szabadság ízét.A hippi filozófia lényege nem a lázadás volt, hanem a keresés.A természethez való visszatérés.A társadalmi szerepek levetése.A béke nem mint politikai cél, hanem mint belső rezgés. A szeretet mint életforma, nem mint romantikus gesztus.A közösség mint menedék, nem mint tömeg. És ebben a két alakban ott van minden:a merészség, a játékosság, a vad szépség, a korlátok nélküli mozdulat, a „nem érdekel, mit mondanak” szabadsága.De ott van valami más is.Valami finom, kimondatlan rezgés.Nem szerelem — annál mélyebb.Az a fajta kötődés, amely akkor születik, amikor két ember ugyanazt a ritmust hordozza magában.Ahogy egymás mellett lépnek, a mozdulatuk összehangolt, mintha a föld alatt futó gyökerek tartanák őket egy irányba. A nap meleg, a fű illatos, a háttérben emberek ülnek, de ők ketten mintha egy külön világban járnának. A hippi romantika nem csókokból áll, hanem abból, hogy két ember ugyanazt a szabadságot keresi.Ez a romantika nem hangos.Ez a romantika lélegzik.A szél belekap a hajukba, a nap megcsillan a bőrszíjakon, és a pillanat olyan, mintha a világ egyetlen célja az lenne, hogy ők ketten egymás mellett legyenek — nem örökre, nem ígérettel, csak most, ebben a szelíd, poros, szabadság‑illatú délutánban.A hippi korszak nem múlt el.Ott él minden emberben, aki valaha érezte, hogy a világ több annál, mint amit látni enged.Ott él minden lépésben, amelyet nem félelemből, hanem kíváncsiságból teszünk. Ott él minden tekintetben, amely nem ítél, hanem megért.Ez a kép nem egy pillanat.Ez a kép egy állapot. A szabadság állapota.A fiatalság állapota.A létezés állapota.És aki ránéz, érzi:Élj. Lélegezz. Ne félj.

WONDERFUL GIRL

WONDERFUL GIRL---A nő, aki éjszakát hord a szemében,Misztikus portré – egyetlen, egybefűzött történet Van egy arc, amely nem a földi világból való. A szemei aranybarnán izzanak, mintha egy ősi tűz őrzője lenne, akinek lángja nem fényt ad, hanem emlékezetet. A tekintete nem néz — idéz. Régi történeteket, elfeledett népeket, hegyek mögött született legendákat. A pillantása egyszerre szelíd és uralkodói: nem kér, nem könyörög, csak létezik, és ettől minden megáll körülötte.A homlokán csillogó ékszer nem dísz, hanem kapu. A fém hideg csillogása és a bőre meleg tónusa között ott vibrál egy ősi ritmus, egy kultúra, amelyet nem lehet tanulni — csak örökölni. Mintha a múlt suttogna rajta keresztül, mintha minden apró kő egy történetet őrizne, amelyet csak az ért, aki már találkozott a saját árnyékával.Az ajkain sötét árnyalat ül, mintha egy kimondatlan varázsige lenne. Nem csábít, nem ígér — inkább olyan, mint egy mondat, amelyet a világ csak félig hallott, és azóta próbálja megfejteni. A sminkje nem festék: rítus. A tekintete nem szépség: hatalom. A jelenléte nem portré: átjáró.Ez a nő nem egy fotó.Ez a nő egy misztérium, egy ősi dallam, egy titok, amelyet nem lehet birtokolni — csak nézni, és hagyni, hogy megérintsen. Ő a hajnal előtti félhomály, amikor még minden lehetséges, és a világ nem döntötte el, milyen lesz a következő nap. Az arcán méltóság ül, mintha egy elfeledett királyság utolsó hercegnője lenne. A szépsége nem finom, nem halk, nem simulékony. Ez a szépség üt. Beléd marad. Nem enged el. És amikor becsukod a szemed, még mindig ott van előtted — mint egy legenda, amelyet nem lehet elmondani, csak érezni.

2013 --MEMORY 1- MOLLY,A DUNAPART ÉS A RÉGÍ VÁGÁSÚ ZENÉSZ

2013--MEMORY- MOLLY, A DUNA-PART ÉS A RÉGI VÁGÁSÚ ZENÉSZ---2013 AZ ELKÖLTÖZÉSEM ÉVE.3 hónapig éltem Budapesten. A nejem okkal kirakott,mert megcsaltam.A kamionos barátom vitt fel békás megyerre.Nem volt mit tenni, a lányom Békás megyeren járt nemzetközi kapcsolatokra. És hát gondoltam, hogy oda lepakolok nála, nem engedte, haragudott, miért a nejem kirúgott, mert lefekültem egy nővel, Eriká-val, na mindegy. És akkor felmentünk a nyaralóhoz, mégpedig azzal úgy ismerkedtem meg, hogy míg a nejem még sütöttek főztek, én a Budai Oldalban,végig jártam a luxszus nyaralókat.Itt ismertem meg, dr. Szénait a minisztériumból, vitte fel a nyaralójába a drótot, a kerítésdrótot. Mondom, állj már meg, jó ember, segítek felvinni. Te is szabolcsi vagy?,mondtam igen,én is.Na, mondja, meczd már meg a fákat,majd elsörözgettünk.Gyere,megmutatom, hol van a kulcs a nyaralónak, ha jöttök Ősszel a nejeddel. -----------Na, felmentünk oda a kamionnal, kipakoltunk szépen, hát első este, irány, Váci útca, Budapest, hátamon van a dobgitárom, olyan élet volt a váci útcában, mint nappal, ott gitározott egy srác, be szálltam hozzá zelnélni. Mondom, nekem nem kell,pénz hát hárommillió volt a számlámon, Jön a közterület fentartó, mit gondol maga engedély nélkül? Hát mondom, milyen engedély? Hát az önkormányzattól kérni kel engedélyt.Hajnal 2 Írány BÉKÁSMEGYER Bringával,első este a szalgparkettán aludtam,Másnap irány, Albérletet keresni. A rózsa közben találtam egy kétszobás, albérletet. Mondja, a gondnok, hogy 70 ezer forint, plusz 3 havi kaució, jó. Hát mondom, belefér, jöhet.BÉKÁSMEGYEREN, lomtalanítás, hát találtam egy régi heverőt,2 patkány kiszaladt alóla.Dübörög a zene, jön egy transzporteres, mondom, elvinnétek a heverőt,a rózsa közben. Dehogynem,visszük most meg mi van, hát mondom, kirúgott az asszony. Na, szépen elvittük, a heverőt,meghívtam őket egy söre, hát következő nap már ugye megvolt nekem szépen a albérletem. Igen, már heverő is volt, de még az volt a probléma, takaró meg semmi.------------ Egyszer jön a szomszéd, Harley David- zonja van.Mondja mennyünk motoros találkozóra. Szevasz, láttam, hogy ide költöztél,a gitároddal. Pengessünk egyet. Ráküldte a 400 watt-ot,a combóra zengett az egész, tizemelet, szaladt gyorsan a gondnoknő, mit képzelnek maguk, itt kis gyerekesek,vannak. Következő, mondom, van interneted? Hogyne van, na gyere, át velem. Átmegyek, azt mondja a nőnek, kúrva, húzzál odébb. Mondom, normális vagy. Hát, hogy beszélsz ezzel a nővel? A motoros találkozón, szedtem fel, hamarosan elzavarom. Azt mondja a kislánya sirva, anya, ugye mondtam, hogy ne foglalkozz vele, nem tetszene elvinni ezt a kiscicát,mert megöli.Mondom add ide a cicust, elvittem magamhoz. Hát reggelre bepiszkolt, a kád alá, mert macska alom, nem volt. Na, irány a városba, vettem neki macskahámot, elvittem orvoshoz. Hát megyek az ONE-EUTRÓS üzletbe, Tele van csinos lányokkal. És mondom nekik, hogy itt van Mollyka, ő lett a kedvencük.De mondom nincs mindenkinek olyan szerencséje, mint Mollyikának, mert Mollyka, velem alszik ma is, azok meg nevettek egy nagyot. Na, ------------hát menjünk tovább, következő. Elmentem Mollykával, pízzázóba, együtt ettük a pizzát.de ez semmi, Az ÓSONBAN, megyünk a hátizsáákomban van, ,Mollyka a pénztárnál, elkezdte-miau- miau, rögtön jött a bíztonsági őr. Hát hogy gondolja maga Ide tilos macskát behozni. Hát én meg mondtam, gyere itt egy ötezres és halgass,az ötezrest zsebre tette. Azt mondta, jó, rendben van, köszönöm. Na, következő. Mollyikát visszavittem haza, nem vittem mindig magammal. Megyek a Duna-kórzón. Hát láttam, jön egy nő, egy aranyos kis kutyussal, ilyen modern kis szoba kutyus, öleb.-ÚGATTAM- Én meg gyorsan. Mondom, vigyázzon, mert itt egy farkas, kutya.Rögtön ölbe kapta. Összebarátkoztunk, Marcsinak hívták. Jaj, István nagy baj van, de mi baj van? Hát azt mondja, jön Carolina, a nagynéni lánya Vancouverből, és nem megy a villanybolyler,javísd meg.megtudod?Igen.Gyorsan szétszedtem 2 vezeték elégett, elmentem a villamosági boltba, megvettem, összeraktam, mondtam, bróbáljuk ki Na, kipróbáltuk működik az szépen. Hát a ház hatvanmilliós. Két iker garázs benne, az egyik egy Mercedes, a másik egy Toyota. Mondom, te, a férjed? Áh, meghalt a rákba, minden rám maradt. A gyerekeim külföldön dolgoznak, bankszakmában. Jaj, nekem is meghalt a feleségem. Minden volt, kemoterapia, meg minden, de nem sikerült meghalt.---------Még annyit kell elmondanom, Karoline itt volt két hétig, nagyon élvezte Bugapestet, azt mondta, hogy gyönyörű város, jaj, és az itternes kávézóban, vagyunk gyere, nézd meg, Vancouvert, hol lakunk, mindent megmutatott. Este az öreg mama telefonált,mondja, hát gyere már, vedd el jányomat, hát nem akarok nősülni, mondom, mama a lánya nem akar férjhez menni, társa van, komoly partnere van, jaj, merre laksz, hát mondom, Kisvárdra, jaj, hát én meg egy tanyám nőttem fel. .2013 MEMORY----------- A Corában csak nyuszi hám volt, rózsaszínben, így kapta a nevét: Molly.

A kis rózsaszín hámjában olyan volt, mint egy apró hercegnő.Sétálni vittem, beoltattam, és Molly pillanatok alatt a környék kedvence lett. A gyerekek sorban álltak, hogy megsimogathassák, de még a huszonévesek is rajongtak érte. Otthon pedig… hát ő lett a lakás királynője. Mindennel játszik, örökmozgó, éjszaka is felébreszt, ha játszani akar. A pizzát együtt esszük, a fára úgy mászik, mint egy kis akrobata. Ha megcsörren a kulcs a zárban, már ott van, és igényli a cirógatást.Ez a kis állat megmutatja, mi az igazi boldogság: soha nem szomorú, élvezi az életet, és engem is megtanít rá.---A DUNAPARTI ZENÉSZ

– egy élet a hegedű húrjain.Ma a Duna-parton találkoztam egy idős zenésszel. Nyolcvanegy éves, hóna alatt a hegedűje, szemében megtörtség és fájdalom. Kopott ruhában állt a római parti hajólejárónál. Megkértem, meséljen az életéről.Elmondta, hogy már tizenkét éves kora óta zenél. Húzta a nótát embereknek, híres embereknek, játszott a száztagú cigányzenekarban, bejárta az országot. A zene szeretete vitte át minden nehézségen. De ma már nem kell senkinek. A világ rohan, ő pedig megmaradt a régi vágású zenésznek, aki még hisz a zene tisztaságában.Nagyon magányos. Vágyik halott felesége után, gyakran jár ki a sírjához, és ott hegedül neki órákon át. Két lánya van, de ők rohannak, élik az életüket. Könnyes szemmel mesélte, hogy az unokája jelesre végzett a konzervatóriumban hegedű szakon – ez az egy öröm maradt neki.

Megkértem, játsszon nekem. A hegedűt nagy szeretettel vette elő, és ahogy húzni kezdte a vonót, a dallamok szinte sírva törtek elő a lelkéből. A szemében megcsillant a fény. Ott, abban a pillanatban újra zenész volt, újra ember, újra valaki, akinek a művészete számít.Megköszöntem neki a dallamokat, adtam neki borravalót – láttam, hogy éhes volt. Hálásan megköszönte. Boldog öregkort kívántam neki, és további szép napot.az élet tánca.Az élet mindnyájunknak más sorsot jelöl ki. Nekem Molly hozta vissza a fényt. A zenésznek a hegedűje maradt társa. Mindketten a maguk módján mutatták meg, hogy a szeretet, a művészet, az apró csodák – ezek tartanak bennünket életben.A Duna-part, Molly rózsaszín hámja, a hegedű síró hangja… mind része annak a nagy táncnak, amit életnek hívunk.ITT IS VOLTAM SZIGET fesztivál

2013 MEMORY 2--LUXSZUS UTAZÁS - CAROLINE ÉRKEZÉSE VANCUVERBŐL

A LUXUS UTAZÁS – Caroline érkezése Vancouverből---A pillanat, amikor a világ lassabban kezd mozogni.A repülés néha csak távolságok leküzdése.Máskor viszont egy különálló világ: csendes, aranyfényű, lassú és elegáns.Caroline utazása Vancouverből pontosan ilyen volt — egy lebegő pillanat, amelyben a felhők fölött minden kisimul, minden megnyugszik, és az ember úgy érzi, mintha a saját gondolatai is puhábbak lennének.A gép leszállt Budapesten, és a hajnal fénye végigcsúszott a kifutón.A kabin ajtaja kinyílt, és Caroline kilépett:finom, elegáns, magabiztos, olyan nő, aki nem egyszerűen megérkezik, hanem belép egy történetbe.A reptér csendes ünnepeMarcsival ott álltunk a terminál üvegfala mögött.A reptér reggeli zsongása körülöttünk mozgott, de mi ketten egy külön kis szigeten álltunk — várakozásban, izgalomban, örömben.Caroline megpillantott minket, my name.Caroline has arrived—a beautiful woman. Let me introduce myself: my name is Steven. Welcome! Did you have a good trip? I’ll be your guide since Marcsi doesn’t speak English. És abban a pillanatban minden zaj elhalkult.A mosolya nem volt hangos, nem volt túlzó.Csak az a finom, biztos, meleg mosoly, amit az ember akkor hord magán, amikor tudja:jó helyre érkezett.Amikor kiléptünk a terminál ajtaján, Caroline megállt egy pillanatra, körbenézett, és halkan, szinte magának mondta:„Csodaszép Budapest.”Ebben a két szóban benne volt minden:a megérkezés öröme, a város varázsa, a találkozás melegsége.A pillanat, amikor a távolság eltűnik, és csak az érzés marad.A luxus valódi jelentése.A luxus nem a tárgyakban rejlik.Nem a pezsgőben, nem a bőrülésben, nem a kabin fényében.A luxus az, amikor az ember megengedheti magának a lassúságot. Azt, hogy megálljon, és élvezze a pillanatot.Azt, hogy a világ mozdulatlan legyen egy rövid időre — és ő maga legyen a mozdulat.Caroline érkezése ilyen pillanat volt.Egy csendes, elegáns, aranyszínű érkezés amelyben Vancouver távolsága eltűnt, és csak a találkozás maradt.És mi hárman ott álltunk.—