TUDTAD? ---A méhek nemcsak szorgalmasak, hanem tanulni és kommunikálni is képesek.A méhek egyik legismertebb kommunikációs formája a méhtánc. Táncukkal rengeteg információt adnak át egymásnak: megmutatják, hol található a táplálék, milyen irányban van, és körülbelül milyen messze kell repülni érte.És ami igazán csodálatos: ezt a táncot a fiatal dolgozóknak meg kell tanulniuk.Eleinte a kaptár körül úgynevezett tanulórepüléseket végeznek. Megfigyelik és megjegyzik a környezetet, a kaptár helyét, a táj jellegzetességeit, valamint a Nap helyzetét is.--------- Így később könnyebben megtalálják a hazafelé vezető utat.A méhtáncnak több formája is van.A körtánc elsősorban azt jelzi, hogy a közelben található táplálék.A rezgő- vagy riszáló tánc pedig a távolabbi táplálékforrás helyéről és irányáról ad fontos információt a többi méhnek.Gondoljunk csak bele!Egy apró kis élőlény táncol a kaptárban, és ezzel tulajdonképpen üzenetet küld a társainak.Nincs beszéd.Nincs telefon.Nincs internet.Mégis megértik egymást.A dolgozó méhek élete rövid, különösen a nyári, nagy munkával járó időszakban, mégis hihetetlen mennyiségű munkát végeznek a közösségükért.Csodálatos kis lények.És talán nekünk, embereknek is lenne mit tanulnunk tőlük:gyütt, egymásra figyelve sokkal többre vagyunk képesek.AZ ÉLET egy tánc – még a méhek is tudnak táncolni.
A KAMIONOS BARÁTOM, SOVESZ---Régen ismerjük egymást.Sovesz egy igazi belevaló fickó, aki kamionnal járja Európa útjait. Ha valaki sokat van úton, annak biztosan van egy-két érdekes története, hát neki is akad bőven.Ráadásul nagy Rammstein-rajongó.Egyszer CD-t is adott nekem, és ha már így alakult, én is elkezdtem hallgatni őket. Mondhatom, rendesen megfertőzött a Rammstein zenéje! Sovesz nem az a fajta ember, aki egy helyben ül egész nap. Járja az országokat, rója az utakat, kamionozik, közben pedig éli a maga világát.
Amikor úgy adódik, hogy találkozunk, elmegyek hozzá.Jót dumálunk, ahogy a barátok szoktak.Nem kell hozzá külön program, nem kell nagy felhajtás. Elég egy találkozás, egy kis beszélgetés, és máris repül az idő.Most éppen Belgiumban futottunk össze,MESSENGEREN.Sovesz éppen evett, egy Starbucks mellett, az AD Delhaize Battice környékén, Battice-ben.Én pedig természetesen nem hagytam ki a lehetőséget, hogy meglátogassam.Ilyenek ezek a barátságok.Az ember sokszor nem találkozik gyakran a másikkal, mert mindenki járja a maga útját. De amikor újra összefutunk, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.Sovesz megy tovább.
Én pedig megyek tovább a magam útján.Ő kamionnal rója Európa útjait, én pedig gyűjtöm az embereket, történeteket, képeket és emlékeket.Mert az élet egy tánc – és néha egy kamionos barát is belekerül ebbe a táncba.Jó utat, Sovesz!Vigyázz magadra az utakon, barátom! iframe width="653" height="367" src="https://www.youtube.com/embed/EzciduvB0IU" title="A kamionos lakása. DAF XF 105 euro 5. Így él a kamionos."
INTIM KOZMETIKUS – EGY KÜLÖNLEGES SZAKMA KULISSZÁI---Vannak szakmák, amelyekről sokat beszélünk, és vannak olyanok, amelyekről inkább csak csendben.Az intim kozmetika ez utóbbiak közé tartozik.Ezért is kerestem meg egy szakembert, Krisztit, aki a hagyományos kozmetikus mesterség mellett az intim kozmetika területén is különleges tapasztalatot szerzett.Kíváncsi voltam, hogyan került erre a pályára, kik keresik fel, mit jelent számára az intim kozmetika, és egyáltalán: hol kezdődik és hol végződik egy ilyen különleges szakember feladata?– Kriszti, az intim kozmetika lett a szakirányod. Honnan jött az ötlet?– Szerettem volna, ha a név egyszerre utal a tevékenységre és a hangulatra is. A kozmetika szerintem önmagában is egy intim műfaj, még akkor is, ha a szakember éppen nem intim területeket kezel.Egy egyszerű arckezelésnél is fontos, hogy a kozmetikus ráhangolódjon a vendégére, hiszen így kevésbé lesz kellemetlen maga a kezelés. A diszkrét fény, a halk zene és a nyugodt környezet sokat segíthet ebben.Ez egy csendes dolog. Egy ilyen miliőben máshogyan beszélget az ember, mint például a fodrásznál.Bizony, jó pár intim dologra fény derül ilyenkor.Másfelől természetesen az „intim kozmetika” elnevezéssel arra is utalni szerettem volna, hogy főként – de nem kizárólagosan – intim szőrtelenítéssel foglalkozom.– Kik járnak hozzád?
– Nagyon változó a vendégköröm. Eleinte azt gondoltam, hogy főleg a húszas-harmincas korosztály érdeklődik majd a szolgáltatás iránt, de idővel rájöttem, hogy ez egyáltalán nem ilyen egyszerű.A nők különböző életkorban és különböző okokból döntenek úgy, hogy igénybe veszik ezt a szolgáltatást.A lányok még mindig elsöprő többségben vannak.– Sokféle véleményt hallani az intim szőrtelenítésről. Van, aki egészségügyi, más inkább esztétikai kérdésnek tartja. Neked mi a véleményed?– Szerintem az ápoltságban több dolog találkozik. Fontos az igényesség, a megfelelő higiénia és természetesen az is, hogy valaki hogyan érzi jól magát a saját testében.– Mit csinál konkrétan egy intim kozmetikus? Mindent, amit egy kozmetikus általában, azzal a különbséggel, hogy én a bikini vonalon túl is dolgozom.Az egyik legfontosabb feladat azonban az, hogy a vendég feszültségét és gátlásait oldjam. Az első alkalommal sokan zavarban vannak, nem tudják, hogyan viselkedjenek. Mások attól félnek, hogy fájni fog a kezelés.Ilyenkor sokat segít egy jó beszélgetés.
Volt olyan vendégem, akivel másfél hónapig tulajdonképpen csak beszélgettünk, kávéztunk. Mindig megjelent a megbeszélt időpontban, de valahogy nem merte rászánni magát a kezelésre.Aztán egyszer csak megtört a jég.
Ma már az egyik legjobb barátnőm.– Mire kell nagyon odafigyelni az intim szőrtelenítésnél?– Elsősorban a szakértelemre és a higiéniára. Ez egy érzékeny terület, ezért nem mindegy, ki és milyen tapasztalattal végzi a kezelést.Sokan azt gondolják, hogy ha a lábukat vagy a hónaljukat már ügyesen szőrtelenítik otthon, akkor az intim terület sem jelenthet különösebb problémát.Pedig egészen más a helyzet.A bőr érzékenyebb, másképpen feszül, és bizonyos területeket saját magunknak nem is könnyű megfelelően látni vagy kezelni.
A nem megfelelő technika, a rossz higiénia vagy a nem megfelelő anyagok kellemetlen irritációt, sérülést vagy gyulladást is okozhatnak.Ezért mindig körültekintően kell eljárni.Ha valaki szakemberhez fordul, olyan kozmetikust érdemes választania, akinek megfelelő gyakorlata van ezen a területen.– Tehát itt sem mindegy, kire bízzuk magunkat. Egyáltalán nem mindegy.Egy kozmetikusnál nemcsak a szakmai tudás számít. Nagyon fontos a diszkréció, a bizalom és az is, hogy a vendég biztonságban érezze magát.– A lézeres megoldásokról mi a véleményed?– Én személy szerint mindig óvatos vagyok a túlzott gépiesedéssel. Évekig dolgoztam lézerrel, elektro-kozmetikusként, ezért volt időm alaposan megismerni ezt az eljárást.Természetesen vannak előnyei, de mint minden beavatkozásnál, itt is nagyon fontos, hogy megfelelő képzettséggel és apasztalattal rendelkező szakember végezze.A kozmetikának szerintem továbbra is az emberről kell szólnia.Az értő érintésről, a figyelemről és arról, hogy a vendég ne egy gép mellett érezze magát, hanem egy olyan helyen, ahol odafigyelnek rá.– Úgy tudom, a „fazonigazítás” területén is egyre több különleges kérés érkezik.
– Igen, egyre többféle elképzeléssel találkozom. Vannak egészen kreatív kérések is.Bálint napján például egész nap szívecskéket készítettem.KÖSZÖNÖM, KRISZTI!Érdekes világba pillanthattunk be egy kicsit.
Lehet róla beszélni, lehet rajta mosolyogni, lehet valakinek furcsának találni – de az biztos, hogy az intim kozmetika ma már egy létező és egyre ismertebb szakmai terület.És talán a legfontosabb tanulság nem is maga a szőrtelenítés.Hanem a bizalom.Hiszen vannak olyan helyzetek, amikor az ember a saját testét egy másik emberre bízza. Ilyenkor különösen fontos a szakértelem, a higiénia, a diszkréció és az emberi hozzáállás.Éppen ezért ne csak azt nézzük, hogy ki mennyit kér egy kezelésért.A szakértelemnek és a bizalomnak is ára van.Krisztinek pedig köszönöm, hogy őszintén mesélt a munkájáról.Sok sikert és jó munkát kívánok neki!
OKOSTELEFON-FÜGGŐSÉG---Az utóbbi években az okostelefonok jócskán megváltoztatták az életünket. Rengeteg mindent könnyebbé és gyorsabbá tettek. Pár gombnyomással befizethetjük a számláinkat, e-mailt írhatunk, beszélgethetünk egymással, fizethetünk a boltban, útvonalat kereshetünk, vagy éppen megtudhatjuk, mi történik a világban.De mindennek van árnyoldala is.Két hétre hazalátogattam a fiamékhoz. Nyári szünet volt, így természetesen az unokámra is vigyáztam. Naponta mentünk játszótérre, strandra, fürdőhelyre.És szinte mindenhol ugyanazt láttam.A telefon az emberek kezében.Bújják, nyomkodják, chatelnek, nézegetik. Sokszor akkor is, amikor éppen a saját gyermekük van mellettük.----------A játszótéren egy anyuka ült a gyereke mellett. A gyerek homokozott, az anyuka pedig a telefonját nyomkodta, valószínűleg chatelt. Közben a gyerek megette a homokot, majd még a fejére is szórt belőle.Az anyuka ebből semmit sem vett észre.Már vagy tíz perce ezt csinálta.Odamentem hozzá, és szóltam neki, hogy mit csinál a gyereke. Csak akkor vette észre.Kérdem én:Akkor minek van ott a gyerek mellett?Ennyi erővel akár egyedül is lehetne a játszótéren.A másik eset a strandon történt.Hőség volt, a gyermekmedence tele volt kisgyerekekkel. Az egyik anyuka ugyan nem chatelt – legalábbis nem tudom, mit csinált a telefonján –, de egyfolytában azt nézte.Nem a gyermekét.A telefonját.A kisgyerek egyszer csak kiszaladt a gyermekmedencéből, és átment az úszómedencébe. Egyedül.
Még szerencse, hogy volt rajta karúszó, így nem történt nagyobb baj.----------- Valaki szólt az anyukának, hogy a gyereke a másik medencében van.Az anyuka észre sem vette.Amikor meglátta a gyerekét, egyből lesápadt.Hát persze.Akkor már lehetett volna késő is.Micsoda felelőtlenség!Nem lehet azt a telefont néha egyszerűen letenni, és azzal foglalkozni, amit éppen csinálunk?Mi lehet annyira fontos?Egy üzenet?Egy Facebook-bejegyzés?Egy chat?Egy értesítés?Fontosabb a gyermekünk biztonságánál?Én is használom a telefonomat. Én is szoktam fényképezni, szelfizni, és az unokámról is készítettem jó pár képet. Nem vagyok én sem Telefonellenes.A telefon egy nagyszerű találmány, ha mi használjuk.---------A baj akkor kezdődik, amikor már ő használ minket.Amikor reggel az az első, hogy a telefon után nyúlunk, és este az az utolsó, amit még megnézünk.Amikor ott ül mellettünk a gyermekünk, a párunk, a barátunk, a családunk, mi pedig mégis egy kis képernyő világában élünk.Ne hagyjuk, hogy egy tárgy irányítsa az életünket!Tegyük néha félre a telefont. Nézzünk fel a képernyőről!Mert az élet nem a telefonban történik.Az élet ott van mellettünk.A gyermekünk mosolyában.A családunkban.A természetben.A beszélgetésekben.Abban a pillanatban, amit soha többé nem tudunk visszahozni.
A KÉT MAGZAT – MI VAN ODAÁT?---Minap kaptam egy kedves e-mailt, amit annyira megérintett, hogy szeretném megosztani veletek.Sok várandós anyuka van közöttünk, és sokan vagyunk olyanok is, akiknek a gyermeke már megszületett, felnőtt, sőt talán már unokáink is vannak. Bármelyik szakaszában is járunk az életnek, egy dolog szinte mindenkit foglalkoztat: mi történik velünk a születés előtt, és mi történik velünk a halál után?A gyermekünk már a fogantatás pillanatától él. Ott van az édesanyja méhében, fejlődik, érzékel, készül valamire, amiről még semmit sem tud. Aztán egyszer elérkezik a pillanat, megszületik, mi pedig a szárnyaink alá vesszük, óvjuk, szeretjük és próbáljuk terelgetni az élet útján.De egyszer mindannyiunk földi útja véget ér.-----------Elmúlunk… vagy csak egy újabb ajtón lépünk át?Sok-sok találgatás született már arról, mi lehet a halál után. Van-e valami odaát, vagy egyszerűen megszűnik minden? Erre biztos választ talán senki sem tud adni. Akik pedig közel kerültek hozzá, vagy valamilyen különleges élményt éltek át, azok beszámolói is sokfélék.Éppen ezért találtam különösen érdekesnek ezt a kis történetet.Olvassátok el, és közben gondolkodjatok el rajta. Nem akarok senkit meggyőzni semmiről. Lehet hinni benne, lehet kételkedni benne – talán éppen ez benne a legszebb.A KÉT MAGZAT.Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy kis hívő, a másik egy kis kételkedő.A kételkedő megkérdezi:– Te hiszel a születés utáni életben?
– Hát persze – mondja a kis hívő.---------teni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket.– Bolondság! – mondja a másik. – Ez nem igaz! Hogyan nézhetne ki az a külső élet?– Pillanatnyilag még nem tudom – válaszolja a kis hívő –, de biztosan sokkal világosabb lesz, mint itt bent. Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni, és a lábunkkal fogunk járni.– Ugyan, lehetetlen! – tiltakozik a kis kételkedő. – Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal? Micsoda bolondság! Hogyan működhetne ez? ---------Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja számunkra a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!– Pedig működni fog – mondja a kis hívő. – Csak minden egy kicsit másként fog kinézni.– Soha nem fog működni! – véli a kis kételkedő. – Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy, sötét tortúra.– Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet – mondja a kis hívő –, azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk.-------------Anya? Te hiszel egy anyában? Ugyan hol van? – kérdezi a kis kételkedő.– Itt van körülöttünk. Mi benne vagyunk, és általa létezünk. Nélküle nem is létezhetnénk! – válaszolja a kis hívő.Mire a kis hitetlen:– Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!A kis hívő elgondolkodik egy pillanatra– Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja a világunkat – mondja aztán halkan.
Majd hozzáteszi:– Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik.ÉS TALÁN EZ A TÖRTÉNET RÓLUNK IS SZÓL.Talán mi is olyanok vagyunk, mint ez a két kis magzat.Éljük a saját kis világunkat, látjuk, amit látni tudunk, érzékeljük, amit érzékelni tudunk, és közben próbáljuk elképzelni azt, amit még soha nem tapasztaltunk.A születés előtt elképzelhetetlennek tűnik a földi élet.Lehet, hogy a halál előtt pedig éppen a következő világ tűnik elképzelhetetlennek.Lehet, hogy amit mi végnek nevezünk, az valójában egy újabb kezdet.Nem tudom.Te sem tudod.------------Talán egyikünk sem tudja.De egy biztos: az élet nagy titkai közül a születés és a halál a két legnagyobb kapu.És hogy mi van a kapu túloldalán?Talán egyszer mindannyian megtudjuk.Addig pedig éljünk úgy, hogy legyen mit magunkkal vinnünk abból, amit itt kaptunk: szeretetet, emberséget, emlékeket és egy kis jóságot. Lavender Dreams – Beautiful Music
A FÉLRELÉPÉS – AMIKOR EGY TITOK KÉT CSALÁDOT TÖR ÖSSZE---Egy félrelépés talán egyetlen pillanatban történik, de a következményei éveken át kísérhetik az embereket.Itt nem csak egy férj és egy feleség történetéről van szó. Egy gyermek is elveszíti azt a biztonságot, amelyben addig hitt. Egy család élete változik meg, és egy másik gyermek is úgy születik meg, hogy semmiről sem tehet.Lehet keresni a felelőst, lehet magyarázatokat találni, de a megtört bizalom helyreállítása már sokkal nehezebb.Van-e megbocsátás?Lehet-e újra hinni annak, aki egyszer becsapott?És mit kezd az ember a saját lelkiismeretével, amikor már nincs visszaút?A történet vége számomra nem egyszerűen tragédia. Hanem figyelmeztetés.Mert egyetlen rossz döntésnek néha olyan ára lehet, amelyet már senki nem tud visszafizetni.A vágy egy pillanat.A következmény egy egész élet lehet.Ez már szerintem igazi Istvános bejegyzés: kemény, emberi és elgondolkodtató.
🕯️
AZ ELMÚLÁS MISZTÉRIUMA---CSAK EGY BÚCSÚ. AZ UTOLSÓ PILLANATOK.Az elmúlásról, a Halálról kicsit másként… úgy, ahogyan én látom.Talán ideje ledönteni azokat a félelemmel teli falakat, amelyek a Halált tabuként zárják előlünk.Látom az arcod. Halovány és fáradt, mégis békés. Már nincs harag, nincs düh, nincs félelem. Csak egy különös nyugalom, mintha a lélek lassan elfogadná azt, amin már nem lehet változtatni.A szemedben még ott van egy apró fény. Mintha valami távoli, ismeretlen világot fürkésznél.Oda készülsz, ahonnan egyszer elindultál. Haza.A hangok egyre távolabbról érkeznek. A szív dobbanása halkul…DUMM… DUMM… dumm…
Aztán csend.Egy utolsó, mély sóhaj, és mintha minden földi teher lehullana rólad. A fájdalom, a szorongás, a félelem, minden, ami az élet során rád nehezedett.Távozik a lélek.Szabad vagy.Talán nem tudhatjuk, mi van odaát. Talán nincs válasz arra, mi vár ránk az utolsó pillanat után.De egy dolgot biztosan tudunk:
az élet egyszer véget ér.És talán éppen ezért kellene addig igazán élni, amíg itt vagyunk.Ugye, milyen különös és titokzatos a Halál?
NYÍREGYHÁZI EVANGÉLIKUS KOSSUTH LAJOS GIMNÁZIUM---1968–1972 között itt voltam diák.Sok év telt el azóta, mégis amikor újra beléptem az iskola kapuján, mintha egy pillanatra visszafordult volna az idő.Végigmentem a régi folyosókon, megnéztem a tablók és a könyvtár világát, és közben sorra jöttek elő az emlékek.Az első diákszerelem, a szalagavató bál, egy lopott csók az iskola melletti parkban...Az ember azt hiszi, hogy az idő mindent elvisz. Pedig nem. Vannak emlékek, amelyek ott maradnak velünk egy egész életen át.Az az iskola nekem nem egyszerűen egy épület.Az életem egy darabja. --------EMLÉKEZZÜNK AZOKRA, AKIK MÁR NINCSENEK KÖZTÜNK.Szeretnék köszönetet mondani Tar Jánosné igazgató asszonynak, akiben egy nagyszerű embert ismertem meg. Méltó az intézmény hírnevének öregbítésére.Most pedig emlékezzünk azokra a tanárokra és diákokra, akik már odaát alkotnak egy osztályt.Béke poraitokra…Jelképesen meggyújtok egy gyertyát értetek. -Ne féljetek, még itt vagyok,testem csak mi elhagyott,lelkem csendben tovaszállt,nem is éreztem, nem is fájt!
Barátaim, NYUGODJATOK BÉKÉBEN!
AZ ÉLET ÉS ÉN – TIZENHÁROM ÉV TÁVLATÁBÓL---2013-ban már lassan egy hónapja nyugdíjas voltam.Emlékszem arra az érzésre: mérhetetlen mennyiségű szabadidő lett az enyém. Nem kellett rohanni, nem kellett nézni az órát, nem kellett azon gondolkodni, hogy holnap hétfő van-e vagy kedd.Karórát nem is hordtam.Az időnek egyszerűen nem volt többé hatalma felettem.Mentem, amerre kedvem tartotta. Sok helyen megfordultam, rengeteg fényképet készítettem, sokszor még stoppal is útnak indultam.---------- Nekem ez nem pénzkérdés volt, hanem szabadság.És közben elkezdtem igazán figyelni az emberekre.Beleláttam különböző sorsokba. Beszélgettem emberekkel, barátságokat kötöttem, az interneten keresztül pedig olyan magyarokat is megismertem, akik a világ más részein éltek. Rajtuk keresztül egy kicsit megismerhettem az ottani életet, gondolkodást, mentalitást.Éjszakánként sokszor reggelig interneteztem. Blogot írtam, híreket olvastam, beszélgettem, figyeltem a világot.A nyugdíj számomra nem a bezárkózást jelentette, hanem éppen az ellenkezőjét: kinyílt előttem a világ.De amit láttam, sokszor elszomorított.Láttam a szegénységet, a küszködő családokat, a rossz házasságokat, a válásokat, a kilátástalan helyzetben élő embereket.------------Hogy sokan napról napra próbálnak megélni, miközben mások számára egészen más világ létezik.Voltak történetek, amelyeket nehéz volt elfelejteni.Amikor egy édesanya arról beszélt, hogy a gyermekei azt kérdezték tőle:„Anya, ha jobb nekünk a mennyben, miért küszködünk itt?”
Ezt egy ember nem hallgatja meg úgy, hogy utána ugyanaz marad.Sok minden megváltozott azóta. Én is.De egy dolgot ma is ugyanúgy gondolok:az embernek nem szabad elveszítenie a reményt.Lehet nehéz az élet. Lehetnek üres üzletek, drága élelmiszerek, bizonytalan jövő, széthulló családok és csalódások. De amíg képesek vagyunk figyelni egymásra, beszélgetni, segíteni és hinni abban, hogy lehet jobb, addig nincs minden elveszve.Tizenhárom év telt el azóta.----------Ma már tudom, hogy a nyugdíj nem az élet vége.Hanem egy új fejezet kezdete.Én pedig azóta is gyűjtöm az élményeket, az embereket, a történeteket.Írom a blogomat,amit már 2 millióan olvasnak.Figyelem a világot.És élem tovább azt, amit mindig is hittem:AZ ÉLET EGY TÁNC.És amíg zenél, én táncolok.
Ha valaki megkérdezné tőlem, ki vagyok, talán nem is tudnék egyetlen mondattal válaszolni.Egy ember vagyok, aki sok mindent megélt. Voltak k...
