A KÉT MAGZAT - MI VAN ODAÁT

A KÉT MAGZAT – MI VAN ODAÁT?---Minap kaptam egy kedves e-mailt, amit annyira megérintett, hogy szeretném megosztani veletek.Sok várandós anyuka van közöttünk, és sokan vagyunk olyanok is, akiknek a gyermeke már megszületett, felnőtt, sőt talán már unokáink is vannak. Bármelyik szakaszában is járunk az életnek, egy dolog szinte mindenkit foglalkoztat: mi történik velünk a születés előtt, és mi történik velünk a halál után?A gyermekünk már a fogantatás pillanatától él. Ott van az édesanyja méhében, fejlődik, érzékel, készül valamire, amiről még semmit sem tud. Aztán egyszer elérkezik a pillanat, megszületik, mi pedig a szárnyaink alá vesszük, óvjuk, szeretjük és próbáljuk terelgetni az élet útján.De egyszer mindannyiunk földi útja véget ér.-----------Elmúlunk… vagy csak egy újabb ajtón lépünk át?Sok-sok találgatás született már arról, mi lehet a halál után. Van-e valami odaát, vagy egyszerűen megszűnik minden? Erre biztos választ talán senki sem tud adni. Akik pedig közel kerültek hozzá, vagy valamilyen különleges élményt éltek át, azok beszámolói is sokfélék.Éppen ezért találtam különösen érdekesnek ezt a kis történetet.Olvassátok el, és közben gondolkodjatok el rajta. Nem akarok senkit meggyőzni semmiről. Lehet hinni benne, lehet kételkedni benne – talán éppen ez benne a legszebb.A KÉT MAGZAT.Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy kis hívő, a másik egy kis kételkedő.A kételkedő megkérdezi:– Te hiszel a születés utáni életben? – Hát persze – mondja a kis hívő.---------teni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket.– Bolondság! – mondja a másik. – Ez nem igaz! Hogyan nézhetne ki az a külső élet?– Pillanatnyilag még nem tudom – válaszolja a kis hívő –, de biztosan sokkal világosabb lesz, mint itt bent. Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni, és a lábunkkal fogunk járni.– Ugyan, lehetetlen! – tiltakozik a kis kételkedő. – Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal? Micsoda bolondság! Hogyan működhetne ez? ---------Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja számunkra a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!– Pedig működni fog – mondja a kis hívő. – Csak minden egy kicsit másként fog kinézni.– Soha nem fog működni! – véli a kis kételkedő. – Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy, sötét tortúra.– Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet – mondja a kis hívő –, azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk.-------------Anya? Te hiszel egy anyában? Ugyan hol van? – kérdezi a kis kételkedő.– Itt van körülöttünk. Mi benne vagyunk, és általa létezünk. Nélküle nem is létezhetnénk! – válaszolja a kis hívő.Mire a kis hitetlen:– Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!A kis hívő elgondolkodik egy pillanatra– Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja a világunkat – mondja aztán halkan. Majd hozzáteszi:– Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik.ÉS TALÁN EZ A TÖRTÉNET RÓLUNK IS SZÓL.Talán mi is olyanok vagyunk, mint ez a két kis magzat.Éljük a saját kis világunkat, látjuk, amit látni tudunk, érzékeljük, amit érzékelni tudunk, és közben próbáljuk elképzelni azt, amit még soha nem tapasztaltunk.A születés előtt elképzelhetetlennek tűnik a földi élet.Lehet, hogy a halál előtt pedig éppen a következő világ tűnik elképzelhetetlennek.Lehet, hogy amit mi végnek nevezünk, az valójában egy újabb kezdet.Nem tudom.Te sem tudod.------------Talán egyikünk sem tudja.De egy biztos: az élet nagy titkai közül a születés és a halál a két legnagyobb kapu.És hogy mi van a kapu túloldalán?Talán egyszer mindannyian megtudjuk.Addig pedig éljünk úgy, hogy legyen mit magunkkal vinnünk abból, amit itt kaptunk: szeretetet, emberséget, emlékeket és egy kis jóságot. Lavender Dreams – Beautiful Music