A ROCKER ÉS A MÁMOR

Szép kislány volt az egyik legszebb az óvodában, csacsogott, verselt, majd később sorra nyerte a versenyeket az iskolában. A nyarakat vidéken töltötte a nagymamánál. Minden ment a maga útján, míg hatodikos korában elváltak a szülei, és jött a törés az életében kis lelkében. Az apuka diplomás és 3 éve külföldön dolgozott, viharos viszonyba keveredve kolléganőjével odakint. Az édesanya szintén társat talált, idehaza akinek feltétlen szeretett volna megfelelni és valahogy egyre kevesebb idő maradt a kislányra. A nagymama vette észre a változást a kislány zárkózott lett már nem az a kis csacsogó,közvetlen. Jelezte lányának, aki egy vállrándítással elintézte „ugyan anya kamaszodik, majd kinövi”.-------- A lány kereste a kapaszkodót sorsának megváltoztatására, de lélekben már gyenge volt. Az osztálytársai, sokan metál zenét hallgattak és neki is megtetszett az őszinte dalszövegmondás. Az első élménye a koncert, látta hogy ezek a fiatalok az utolsó cigit, piát, bort megosztják egymással. Az élet itt kínálta tárcán a megoldást,érezte Ő ís tartozik valahová,figyelnek rá, „Rockernek”tekintik. Megváltozott a külseje fekete szerelés fekete haj, Rocker lánc a farmeren és az olcsó bor mámora a koncerten. Már nem akart osztály első lenni érdekelni kezdte a fekete mágia a Gothmetal stílus zene és már az olcsó bor mámora is kevésnek bizonyult. Az osztályfőnöke jelezte az anyukának, de Ő már egy újabb fiatalabb vonzóbb társnak szeretett volna megfelelni.------ A koncerten megkínálták egy kis speed-del és később keményebb droggal. Már elmaradtak a nyaralások és így a nagymama alig látta őt. -----Koncert, koncert hátán iskolai kimaradások és az álomvilág a csodálatos mámor, össze vissza, szeretkezések,pillanatnyi üres érzések,csoportos lopások az újabb gyönyör eléréséhez szükséges narkó megvételéhez. Teltek a napok és bekövetkezett a legvégső túl nagy adag , amely örökre véglegesen megmásíthatatlanul a mámor csúcsára juttatta. A temetés végén még mindig egymást vádoló, civakodó szülők között a nagymama sírt, zokogott, csendesen, magába roskadva.

MEGSÁRGULT EMLÉKEK

Akiket valaha szerettél. Már csak emlékek. Egy töredezett fényképről. Az idő múlásával meg fakulnak. Elsárgult emlékek. Fáradtan hullnak a feledés homályába. Ha szenilis leszel. Már arról sem fogsz tudni. Réveteg gondolataid kuszaságában kutatod. Elveszett önmagad. A múltad tengerén keresed a békesség szigetét. Mint dühöngő öreg harcsa. Úgy úszkálsz emlékeid örvényében. Elfeleded gyermeki éned. Kutatod, keresed. De már tovatűnt. Elszállt. Az élet tükre a legjobb barátod mert nem hazudik. Szemében ott az igazság. Haldoklik a tested. Mely valaha oly` délceg volt. Mára korhadt, kiszáradt. Szemedben félelem. S remegő kézzel ősz hajadba túrsz. Ha felnézel az égre aranyló glóriát reptet az esti szél. A tied, drága barátom.

ENIGMA REMIX - VÁLOGATÁSOM

KEDVENC VIDEÓIM - VÁLOGATÁSOM

>

MY DYING BRIDE - VÁLOGATÁSOM

A My Dying Bride egy angol metalegyüttes, melynek zenéjében a death metal keveredik a doom és gothic metallal. 1990 óta tartó pályafutásuk alatt 12 stúdióalbumot jelentettek meg, de EP-k, válogatáslemezek és két koncertlemez is napvilágot látott a nevük alatt. A formáció utolsó nagylemeze The Ghost of Orion címmel 2020-ban jelent meg. Az Anathema és a Paradise Lost mellett a legnépszerűbb death/doom metalzenekar. Tartalomjegyzék My Dying Bride az észak-angliai Halifax városban alakult 1990-ben.------ Közvetlen előzménynek tekinthető az Abiosis zenekar, ahol több későbbi My Dying Bride tag is játszott. Az Abiosis még death metal zenekarként működött, de már ekkor lassabb tempókat alkalmaztak, mint a death metal zenekarok többsége. 1990-ben vették fel a My Dying Bride nevet, az ekkori felállás pedig így nézett ki: Aaron Stainthorpe (ének) Andrew Craighan (gitár, billentyű) Calvin Robertshaw (gitár) Rick Miah (dob) Ez a felállás készítette el a Towards the Sinister demót, mely 1990-ben jelent meg.------- 1991-ben jelent meg a God Is Alone kislemez, majd ezt követően a Peaceville Records kiadóhoz szerződtek. A Symphonaire Infernus et Spera Empyrium címre keresztelt EP már az ő gondozásukban jelent meg 1992 márciusában. Az anyagon már Adrian Jackson basszusgitáros volt hallható. 1992-ben jelent meg a debütáló album As the Flower Withers címmel. A megjelenést követően nem sokkal később újabb EP-vel rukkoltak elő, mely a The Thrash of Naked Limbs címet kapta. Ezt követően már egy saját európai turnéra készültek, mikor a dobos Rick Miah csuklója balesetet szenvedett.

A Család Utolsó Pénzén Vett Egy Farmot… Amit A Pajtában Találtak, Az SOKKOLTA Őket

Az emberi szív történeteit megalkotó díjnyertes mesélők újabb mozis eseménnyel térnek vissza – egy filmmel, amely a könyörület csendes erejét és a múlt időtlen visszhangjait kutatja. Egy történet, amely bizonyítja: a legmélyebb változások nem robajjal, hanem egy suttogással kezdődnek.------ Egy hideg neonfényekkel borított, bezáruló kapukkal teli városban egy fiatal család áll az összeomlás szélén. Az adósság súlya és a fogyó lehetőségek terhe alatt összeroppanva kétségbeesett kockázatot vállalnak. Utolsó megtakarításaikból – egy törékeny pajzsból a közelgő nyomorúság viharával szemben – megvásárolnak egy kísértetet a látóhatáron: egy elfeledett, romos farmot a világ végén, egy helyet, amelyről csak egy fakó online hirdetés árulkodott. Úgy hiszik, pusztán egy darabka földet és egy roskadozó csűrt vesznek meg – egy lehetőséget a levegővételre, egy teret, ahol kislányuk szabadon futhat. Tévednek. Valójában egy réges-rég eltűnt élet néma emlékét vásárolták meg, s vele együtt egy olyan férfi elveszett szívét, akit soha nem ismertek.------ A farm egy félelmetes, feledésbe merült világ. A ház a múló idő súlya alatt roskadozik, festése úgy pereg, mint a leégett bőr, ablakai üres szemekként bámulnak a semmibe. A birtok fölött egy hatalmas, viharvert csűr magasodik, mint egy alvó óriás, őrizve egy elmúlt kor titkait. Itt, az enyészet és a gaz burjánzása közepette kezdi meg a család az új élet kőkemény építését. Napjaik az emberi kitartás tanúbizonyságai, harc évtizedek hanyatlásával. De amikor a por és az idő rétegeit hámozzák le a tátongó csűr belsejében, olyasmit fedeznek fel, amit soha nem szántak arra, hogy megtalálják. Nem aranyat vagy drágakövet, hanem valami sokkal értékesebbet: egy történetet szerelemről, örömről és pusztító veszteségről, amely tökéletesen konzerválódott egy elfeledett ládában.------ A család nem sejti, hogy felfedezésük egy múlt kulcsa, amelyet egy hatalmas, visszahúzódó milliárdos egész életében és vagyonával próbált eltemetni. Az ő üvegpalotákból épített világában kísértik a szellemek: egy család és egy otthon emlékei, amelyeket egyetlen, lángoló éjszaka ragadott el tőle. Most ez a fiatal család – amely a saját túléléséért küzd – tartja kezében az egyetlen megmaradt darabját összetört lelkének. Egy döntéssel néznek szembe, amely meghatározza őket: felhasználják a tudást saját jövőjük biztosítására, vagy egy önzetlen útra lépnek, hogy begyógyítsák egy idegen hatvanéves sebét. Ez az egyszerű, csendes jótett – a döntés, hogy tiszteletben tartják egy múltat, ami nem az övék – lavinát indít el, amely bizonyítja: vannak kötelékek, amelyeket az idő sem szakít szét, és az élet legértékesebb dolgai sosem tárgyak.------ Minden történet, amit itt hallasz, az én saját kitalációm, amit gondosan és szeretettel írtam ❤️ Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a meséim ne csak szórakoztatóak, hanem tanulságosak is legyenek. Célom, hogy minden történet egy kis mosolyt vagy elgondolkodtató pillanatot hozzon a mindennapjaidba. Éld át velem ezeket a szívmelengető, emberi pillanatokat! 🌟 Üdv,GYURI BÁCSI

ÁRNYÉKPÁRDUCOK -VETERÁNOK

Minden éjjel ugyanaz a kör. Ugyanazok az utcák, ugyanazok a fények. Egy idős buszsofőr, aki láthatatlanul rója a kilométereket egy kopott, régóta cserére érett egyenruhában. Utasai ezúttal a jövő hősei: egy csapat fiatal, elit katona, akik egy fényűző bankettre tartanak. Magabiztosak, hangosak, tele vannak élettel és a sebezhetetlenség érzésével. Számukra a sofőr csak egy árnyék a volán mögött, a busz egy elnyűtt alkatrésze, egy jelentéktelen, a múltban ragadt alak.-------A gúnyos megjegyzések, a lekezelő pillantások leperegnek róla, mint eső a szélvédőről. Az ősz hajú férfi némán tűri, arca rezzenéstelen, tekintete az útra szegeződik. De a látszat többet rejthet, mint azt bárki is gondolná. A csend mélyén évtizedes titkok és el nem mondott történetek rejlenek. A nyugodt felszín alatt egy oroszlán szunnyad, amelyet jobb nem felébreszteni.------- Az arrogancia és a tiszteletlenség egy olyan világba vezeti ezeket a fiatal katonákat, amelyről eddig csak a történelemkönyvekben olvastak. Egy olyan világba, ahol a rang és a csillogó egyenruha semmit sem jelent. Ahol az igazi értéket nem a mellkason viselt érdemérmek, hanem a lélekben hordozott hegek mérik. Amikor a busz megérkezik a csillogó szálloda elé, a fiatal hadnagy tesz egy utolsó, megvető megjegyzést. Azt hiszi, övé az utolsó szó. Fogalma sincs róla, hogy ez a megjegyzés lavinát indít el.------- Olyan események sorozatát, amelyek örökre megváltoztatják az életét, és mindazt, amiben valaha hitt. Az idős sofőr leállítja a motort, de nem marad a helyén. Lassan, megfontoltan feláll, és elindul a busz ajtaja felé. A katonák döbbenten és értetlenül nézik. Nem tudják, hogy a férfi, akit egyszerű sofőrnek hittek, valójában egy meghívott vendég.-------- Egy legenda, aki olyan csatákat vívott, amilyenekről ők álmodni sem mertek. Az este még csak most kezdődik, de a játszma már véget ért. A szálloda fényűző előcsarnokában gyorsan közeleg az igazság pillanata. Egyetlen mozdulat, egy feltűrt ingujj, és a nevetés az ajkukra fagy. Senki sincs felkészülve arra, ami ezután következik.------- Minden történet, amit itt hallasz, az én saját kitalációm, amit gondosan és szeretettel írtam ❤️ Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a meséim ne csak szórakoztatóak, hanem tanulságosak is legyenek. Célom, hogy minden történet egy kis mosolyt vagy elgondolkodtató pillanatot hozzon a mindennapjaidba. Éld át velem ezeket a szívmelengető, emberi pillanatokat! GYURI BÁCSI KRÓNIKÁI🌟

A TÁRSKERESÉS FORTÉLYAI,CSAPDÁI.

Aki már teljesen bele van keseredve az egyedüllétbe, annak is elég rosszak az esélyei, mert a görcsös akarást a másik fél óhatatlanul érzékeli, és jó eséllyel menekülőre veszi a dolgot. Persze, tudom, ezt is könnyű mondani annak, aki majd megőrül, mert körülötte mindenki párban van, csak ő szomorkodik otthon egyedül. De van két jó receptem is.----- 1. társ híján tessék programokat csinálni barátokkal, munkatársakkal, rokonokkal, szomszédokkal, régi iskolatársakkal, a sarki fűszeressel, bárkivel, akivel kicsit is jól érezzük magunkat. Nem hiszek azoknak, akik itt a portálon is (nem kevéssel találkozni!), azon nyavalyognak, hogy nekik SENKIJÜK NINCS. Ezt legfeljebb Robison Crusoe állíthatta, de végül az ő magányába is beállított Péntek. :D Ugyanakkor nem tartom szerencsésnek a társat mondjuk kisállattal pótolni, mert aki nagyon belefelejtkezik ebbe, abból könnyen kutyás, macskás öreg hölgy válhat. (Arról nem is beszélve, hogy talán a végre megtalált igazi mondjuk macskaszőr allergiával rendelkezik.) 2. tessék azt mondani: igaz, hogy most éppen egyedül vagyok itthon este, vagy hét végén, de a világ legjobb társaságát élvezhetem! :)------ Buktató lehet az is, ha valaki túl sokáig élt egyedül. Azért, mert annyira megcsontosodhatnak a szokásai, hogy egészen kivételes egyéniség kell ahhoz, hogy tolerálja. S nem biztos, hogy a rendelkezésre álló rövid alatt sikerül ilyennel találkozni. Tehát ezért is fontos, amit egy szakasszal előbb említettem: emberek közé kell menni, megpróbálni feloldódni, s nem pedig a négy fal között a magányosság sebeit nyalogatni. Ha megismerkedünk egy ígéretes párjelölttel, és felfedezzük, hogy nem minden tökéletes benne, ne essünk abba a tévhitbe, hogy majd mi meg tudjuk változtatni. Nem kérem szépen, ez nem fog menni! Vagy el kell fogadni tokkal-vonóval, vagy keserű csalódás lesz a vége.------ Fontos tisztázni magunkban, hogy tulajdonképpen kit keresünk. Ha négy kategóriát veszünk, akkor: - házastársat, - élettársat, - társat, akivel nem élünk ugyan együtt, de mindenben számíthatunk egymásra, vagy csak - szexpartnert. A kitűzött célhoz érdemes tartani magunkat, mert könnyen kiderülhet, hogy akivel összemelegedtünk, azzal bizony csak egy "kategóriával" alacsonyabb szintig tud eljutni a kapcsolat. Van olyan nő, aki azon kesereg, hogy ő már 40 éves és még nem találta meg az igazit. Hát lehet, hogy ott valami nagy baj van, de az is lehet, hogy egyáltalán nem véletlen. Egy bizonyos szintig hiszek az eleve elrendeltetésben. Lehet, hogy a sorsnak olyan célja volt, hogy ne születhessen gyermeke, mert nem lenne egészséges. De az is lehet, hogy az igazi nagy ő még nincs készen a vele való találkozásra.------- És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban: bármennyire is ígéretes a jelölt, nem szabad úgy rohanni a kapcsolatba, hogy a meglévő bázisunkat teljesen feladjuk. Hány és hány olyan történet van csak ezen a portálon, amikor egy megromlott házasság, kapcsolat után nincs menekvés, mert a vagyont nem lehet megosztani (vagy az egyik fél nem akarja), nincs hová szétköltözni; vagy éppen már nincs is vagyon, mert elúszott például önzőség, felelőtlenség miatt. Gondolom, ezért kapok majd a fórumon: hogy lehet úgy nekiindulni egy kapcsolatnak, hogy eleve rossz véget feltételezünk. Hát úgy kérem, hogy szép, szép a bizalom, de senki sem lát a jövőbe. Nem véletlenül találták ki a házassági szerződés intézményét.------ Mindenkit biztatok, aki társat keres: ne féljen a legkorszerűbb eszközt, az internetet erre a célra is használni. Ha elég éberek vagyunk, semmivel nincs nagyobb veszélye, mint a társkeresés bármely más módjának, és sokkal kényelmesebb is.

INTERNETEN KEZDŐDÖTT.

Ahogyan velem is, bárkivel megtörténhet az, melyet eddig hihetetlennek vélt. Mikor nem számítasz rá és legfőképp ott, ahol nem is gondolod...utolér a szerelem! Igaz történet, melyet én írtam friss Szerelmem születésnapjára lassan egy évvel ezelőtt. Irt és visszaírtam. Többet szeretett volna, de nem engedtem. Párkapcsolatban voltam, egy igen rossz kapcsolat végét jártam ugyan, tehát az időzítés jó volt, de valahogy mégis megtorpantam. Neten? Idegenben, ismeretlenül? Meg távol is élünk egymástól. Többször utasítottam vissza msn-en, míg egyszer csak kedvem támadt hozzá. Olyan nagyokat nevettünk a kb. 10 perces irkáláson, hogy azokra a percekre minden gondom, bánatom feledésbe merült. Pedig csak betűket, szavakat és smiley-kat láttunk. Esküszöm akkor fogott meg igazán. Más volt... és érdekelni kezdett… Lezártam a múltam, mert úgy vagyok vele, tiszta lappal lehet bármit is jól csinálni és ezt nagyon jól akartam!-------- Elkezdődött... Minden délután és este rólunk szólt. Órákat töltöttünk a gép előtt. Mérhetetlen nagy harmóniát, szeretetet, türelmet teremtettünk kettőnk köré! Egy burok, egy izzó burok vett körül minket nap mint nap. Úgy szólt hozzám, mint senki más. Úgy figyelt rám, mintha egyedüli lennék a Földön. Elmondhatom, igenis van szerelem pusztán szavak és stílusok alapján. Nem érinthettük egymást, de úgy akartuk érinteni, mint még soha senkit, nem éreztem sosem illatát, de tudtam a legédesebb inger lesz orromnak. Minden pillanatban csak egymásra gondoltunk és terveztük, találkoznunk kell, megoldva minden távolság és ismeretlenségtől való félelem keltette akadály nehézségeit. Két hónapig "csak" irkáltunk és "csak" szavakban adtuk tudtára érzéseink a másiknak. Élveztem, kellemes volt és nagyon akartam Őt! Mindenét! A lelkét kaptam meg, de azt nagyon és a testére is mérhetetlen vágytam!-------- Megkaptam... Úton volt felém... Furcsa, de semmi aggódás, félelem, idegesség nem volt bennem. Őszintén mondom, éreztem, hogy minden rendben lesz. Nagyon vártuk a pillanatot, mely elérkezett az év legszebb napján. Előttem állt, láttam Őt és még jobban beleszerettem. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy csak egy lépés választott el minket egymástól. Puszit adott és megcsókoltam...imádtam... Mintha hónapok, évek óta ismernénk egymást máig olyan. Tökéletes! Sorsunk összefonódott, életünk eggyé vált.------- Egy hetet töltöttünk együtt és ez idő alatt a legboldogabb perceket adtuk egymásnak szüntelenül de már élőben! Azt hiszem, megtaláltam az igazit! Melyre más vágyik én megkaptam a sorstól. Sose volt még ilyen jó! Boldogok vagyunk és szerelmesek! Köszönöm, mert minden itt kezdődött el! Nincs lehetetlen, csak akarni kell!

MEGCSALTAK,MEGALÁZTAK...MIT TEGYEK?

Nagyon nagy volt köztünk a szerelem, és tudom, hogy mások számára ez hihetetlen, de soha egy hangos szó nem esett köztünk. Ez a szerelem még egészen tavaly márciusáig lángolt, nem változott át még ennyi idő után sem szimpla szeretetté és megszokássá. Bennem legalábbis lángolt, és úgy vettem észre, hogy benne is. Megcsaltak, megaláztak...mit tegyek? Az én történetem a következő.----- Elvált asszony voltam két gyermekkel, amikor megismerkedtem a jelenlegi férjemmel, aki szintén elvált volt. Az első férjem sajnos alkoholista volt, nagyon sokat szenvedtünk mellette, amikor ivott nem állt meg előtte senki, ütött-vert engem és a gyerekeket is. Sokszor éjszaka menekültünk a szomszédokhoz, aztán elegem lett és elváltam. Amikor elszánta magát és elment alkoholelvonóra, már késő volt, addigra májrákja lett, és pár évvel ezelőtt – szörnyű kínok között – meghalt. Nagyon megrázott a halálhíre, hiszen mégiscsak a gyerekeim apja volt, és úgy gondolom csak az alkohol miatt tette amit tett, egyébként nagyon szerette a gyerekeit, és „a maga módján” engem is. Na de nem ez e lényeg. Új munkahelyet találtam, ahol megismerkedtem a jelenlegi férjemmel, akivel egy év együttélés után 15 éve összeházasodtunk. Neki is van két gyermeke, de már mindegyik „kirepült” a családi fészekből, az én két lányom is közben férjhez ment.-------- Nagyon nagy volt köztünk a szerelem, és tudom hogy mások számára ez hihetetlen, de soha egy hangos szó nem esett köztünk. Ez a szerelem még egészen tavaly márciusáig lángolt, nem változott át még ennyi idő után sem szimpla szeretetté és megszokássá. Bennem legalábbis lángolt, és úgy vettem észre, hogy benne is. Aztán a férjem egyik napról a másikra megváltozott, ideges volt, nem lehetett hozzá szólni, nem evett, stb. Akkor már éreztem, hogy valami nem stimmel, és egyik este valamilyen kézilabda meccs volt a TV-ben, azt mondta, nyugodtan menjek fürödni, Ő nézi a meccset és csak utána fürdik.-------- Valamiért vissza kellett mennem a nappaliba, és megdöbbenve hallottam, hogy sutyorogva telefonál: „jól van drágám majd holnap megbeszéljük, vigyázz magadra életem, puszi, szia-szia-szia”. Kővé meredtem az ajtóban, nem kaptam levegőt, nem tudtam megmozdulni, megszólalni. Nem tudom mennyi idő telt el, amikor észrevett, és rám förmedt, hogy mit keresek az ajtóban, azt hitte fürdök. Megkérdeztem, hogy kivel beszélt, azt mondta az egyik haverjával, hát ez még jobban megdöbbentett a fent leírt szöveg miatt. Aztán amikor elment fürödni – tudom, hogy nagyon csúnya dolog – de megnéztem a telefonját, amit előtte soha nem tettem, hiszen ezer százalékosan megbíztam benne. Utána jött az ismételt hideg zuhany, amikor megláttam, hogy az egyik kolléganőnket hívta. Legalább harmincszor szerepelt a neve a híváslistán. Azt hittem vége az életemnek, vége mindennek, amikor kérdőre vontam, azt mondta nincs köztük semmi, csak jó barátok és szeret vele beszélgetni.---------- Nagyon el voltam keseredve, gyűlöltem és szerettem egyszerre. Aztán felhívtam a „kedves” kolléganőt, aki elmondta, hogy a férjem panaszkodott neki, hogy én nem törődök vele, nem fekszem le vele, nem főzök, nem mosok és vasalok rá, ő csak próbálta vigasztalni. Én közöltem vele, hogy egy héten kb. háromszor szexelünk, és ha nem venné észre tiszta és vasalt ruhába jár, hiszen még azt sem tudja hogyan kell bekapcsolni a mosógépet, és hogy hol tárolom a vasalót. Kértem, hogy hagyja békén a férjemet, mit akar egy nálánál 20 évvel idősebb férfival. Azt mondta csak barátok, és nincs köztük semmi.------- Nagyon sokat szenvedtem hetekig táppénzen voltam, felment a vérnyomásom, nem tudtam enni, állandóan sírtam, szinte még a víz is kijött belőlem. Idegen volt a lakás, a bútorok, minden, amit közösen szereztünk. Aztán amikor közöltem vele, hogy elhagyom, elköltözök albérletbe, akkor egész éjszaka könyörgött, sírt, az öklével és a fejével verte a falat, térden állva könyörgött, hogy bocsássak meg neki, hogy ilyen fájdalmat okozott nekem, de nem tudtam neki megbocsátani, hideg maradtam, pedig látszott rajta, hogy szenved, és talán attól, hogy őt is szenvedni látom, egy kicsit megkönnyebbültem, mintha leesett volna a szívemről és a mellkasomról az a mázsás súly, ami addig nyomasztott.-------- Aki már élt át hasonlót az tudja, hogy miről beszélek. Leültünk nagyon sokszor beszélgetni, hogy miért tette, miért pocskondiázott az előtt a ribanc előtt, de azt mondta, nem tudja mi történt vele, már megbánta, és nem is beszél vele még a munkahelyen sem. Pár nappal később lecsitultak egy kicsit a dolgok, ígért fűt-fát, úgy látszott megbánta, és véget vetett ennek a kapcsolatnak, aztán megkaptuk a következő havi telefonszámlát, ami ismételten 40 ezer forint körül mozgott. Megkérdeztem, hogy kivel beszélt, mire gondolkodás nélkül annak a nőnek a nevét mondta. Már szinte meg sem döbbentem, hiszen már így sem bíztam benne, és soha nem is fogok tudni bízni. Elkeseredésemben felhívtam a nő férjét, és közöltem vele, hogy tudja-e, hogy a kedves felesége, és a férjem „jóban” vannak. Hát nagyon meglepődött, még el is sírta magát a telefonba, és még nekem volt lelkiismeret furdalásom.------- Egyébként két családja van, ha jól tudom a kisebbik még csak 6 éves. Elnézést a fenti kifejezésért, (ribanc) de milyen anya az ilyen, aki sárba tiporja még a gyermekei érzéseit is, és a férjéét, aki imádja. Arról nem is beszélve, hogy tönkretette a mi házasságunkat is. Persze mindig kettőn áll a vásár. Nagyon sokat, hosszú hónapokat szenvedtem, aztán jött a tél, amit amúgy is nehezen viselek, és teljes depresszióba estem. Állandóan az ablakba álltam, és azt vártam, hogy kinyíljon az első hóvirág. Egyik délután mikor hazaértem a munkából, ismét kinéztem az ablakon, és ott volt a hóvirág. Onnantól már kezdtem megnyugodni, tudtam hogy ez már a tavasz jele, és vége a sötétségnek. A férjem közben teljesen közömbös lett számomra, pedig ő próbálkozik, de már idegen az érintése, a szavai, minden. Elmúlt a nagy szerelem, és csak egy kevéske szeretet maradt, de talán inkább csak sajnálatot és szánalmat érzek iránta. Nem tudom tart-e még a kapcsolatuk, történt-e közöttük valami, de már nem is érdekel.------ Egyet tudok, ha ezt az embert én elhagyom - hiszen annak a nőnek nem kell, csak kihasználja -, akkor teljesen el fog zülleni, és sokszor megkérdezem magamtól, hogy van-e jogom egy életet a mélybe taszítani, holott ő még ennél jobban megalázott, sárba tiporta az érzelmeimet, az iránta érzett szerelmet. hogyan tud valaki ilyet tenni, ha szereti a párját, hogyan tud neki ekkora fájdalmat okozni? Most még nem tudom meddig bírom ezt a lehetetlen helyzetet, hiszen a mi kapcsolatunk "részemről" már nem ér semmit, de őt még mindig sajnálom, nem tudom, mit csináljak. Sokszor jut eszembe a volt férjem, aki nagyon sok testi fájdalmat okozott amikor megvert, de azt tudom, hogy soha nem csalt meg, még akkor sem, amikor már egyedül volt. Írta: fecefa524c, 2009. augusztus 31. 16:03 Fórumozz a témáról: Megcsaltak, megaláztak...mit tegyek? fórum (eddig 334 hozzászólás) Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe: Baklövéseim

KUTYA - HŐGUTA

Két ismerősöm számára is szomorú következménye lett nemrég a nyári hőségnek, szeretett ebeik váratlanul elpusztultak. Ezért úgy látom, a kutyákat veszélyeztető hőgutára nem lehet elégszer felhívni a figyelmet. Négylábú társaink lihegéssel hűtik testüket, nem izzadnak úgy, mint mi, ezért kánikulában könnyen túlmelegedhetnek. MOFLI kutyám története remélem, tanulságos lesz az eb-barátoknak. Bennem él az emlék, amikor egy nyári erdei kirándulás alkalmával őz után rohant el a kutyám. Nem volt olyan rekkenő hőség, mégis egy életre szóló leckét kaptam a nyári "kutyaveszélyről". Középtermetű keverék kutyusom zihálva, tántorogva ért vissza a hajszából, majd tőlem pár méterre összerogyott. Látszott, hogy csak az ösztön és az orra vezette, látni nem látott már a rosszulléttől. A kutya túlmelegedett, vagy, ahogy még mondják, hőgutát kapott.------------- Óriási szerencsénkre egy terepjáró nyomában felgyűlt egy kis víz az előző napi zápor nyomán, így a tócsába belehúzva azonnal elkezdhettük hűteni a kutyát. Állatorvos párom látszólagos nyugalommal húzogatta lefelé kutyusom alsó szemhéjait, vizsgálgatta az ínyét, majd nagyokat hallgatott. Én reszketve pakoltam a hideg sarat Mofli kutyám testére és küszködtem, nehogy rákezdjek a zokogásra, azzal úgysem segítenék. Az ebemnek jó pár perc kellett, míg nyugodtabban kezdte venni a levegőt és a színe is jobb lett. A szemhéja belülről még mindig sápadt volt, de a nyelve már nem volt szeder-lila, hanem pirosas színre váltott. Próbált felkelni, de a hátsó lábai nem engedelmeskedtek. Olyan volt szegény, mint egy fóka. Beültem vele a tócsába, így ő is hajlandó volt a terápiát folytatni. A kutyák - főleg az olyan pörrencsek, mint az enyém volt - hajlamosak azonnal hajtani tovább, ha picit jobban érzik magukat, de ilyenkor még nem szabad engedni őket, folytatni kell a hűtést és a pihit, mert a túlforrósodott állapot gyorsan visszatérhet. (A hőguta tünete még a hányinger, hányás, görcsös rángatózás is. Az állat zihál, nyáladzik, nem tud lábra állni.)--------- Amikor lábra tudott állni Mofli, lassan, sok pihenővel lesétáltunk a patakhoz, ahol még fél órát hűsöltünk - együtt (hozzáteszem, én majd megfagytam a patakvízben). Párom ekkor sóhajtott fel, hogy na, ezt megúsztuk. Kérdő tekintetemre elmondta, nem sok híja volt, hogy Jenko feldobja mind a négy talpát. A hőguta sajnos sok esetben visszafordíthatatlan károsodást okoz, ami a későbbi hűtés ellenére is a kutya pusztulását okozhatja. Kis kedvencem ennek a történetnek az idején nem lehetett több 5-6 évesnél, jó kondijú, pörgős, egészséges kutya volt - szeretném, ha erre azok is felfigyelnének, akik azt hiszik, a hőguta az idős, vagy kölyök négylábúak veszélye.-------- Ha a kutyátoknál az írásban említett tüneteket tapasztaljátok, ne várjatok állatorvosra, azonnal kezdjétek meg a hűtést slaggal, patakkal, káddal, kinek mi van kéznél! Fontos a teljes test, főleg a has hűtése! Lehetőleg ne jéggel! Gondoljatok a lázas gyerekek hűtési praktikáira! Közben persze hívjátok fel a szakembert, aki tanácsokkal, később kezeléssel segít! Sajnos sok kutya pusztul el a hűtés késői megkezdése miatt. Mofli kutyám (a képen) ma már nem él. Idősen, kennel-nyugalomban hunyt el. A hőgutás riadalom után még jó pár csavargós évünk volt együtt, amit annak a bizonyos tócsának és a kéznél lévő szakemberemnek köszönhettem. Szóval, figyeljetek...

AZ ÉN IGAZAM

Talán tíz éves lehettem, amikor úgy döntöttem, hogy mindig igazat fogok mondani. Akkoriban már faltam a könyveket, nem csak a koromnak megfelelőket, hanem bármit, ami a kezembe került, Jókaitól Tolsztojig. Elbűvöltek a hősök, a kalandok, a jó és rossz harca, ami minden igazi mese alapja. Sokszor elgondolkodtam rajta, miért is hazudnak az emberek? Miért egyszerűbb mindenféle meséket kitalálni, mint azt mondani, ami igaz? Szilárdan elhatároztam, hogy én majd más leszek. Nem lehet az, hogy muszáj hazudni!------- Igaz, akkorra már volt néhány tapasztalatom arról is, hogy néha az ember hiába mond igazat, ha azt senki sem hiszi el. Elsőosztályos koromban azt a házi feladatot kaptuk, hogy az olvasás órára a betűsínbe (nem tudom, létezik-e még ez a módszer valahol?) a betűkészletből rakjunk ki néhány szót. Én kivételesen – mert egyébként már akkor is állandóan az álmodozás és a mesék bűvöletében élve sohasem tudtam, mi a lecke – szépen kiraktam, és nyugodtan vártam az órát. A baj csak az volt, hogy előző nap egyik fiúosztálytársamat valamivel felbosszantottam, amiért ő úgy állt bosszút, hogy az óraközi szünetben összekeverte a padra kikészített házi feladatom betűit. --------Természetesen, az óra elején én voltam az első, akinek a feladatát a tanító néni megnézte. Meg se lepődött, hogy csak összevissza betűket talált, és én hiába bizonygattam előbb sírva, majd toporzékolva, hogy én igenis, megcsináltam – nem hitt nekem. Gábor, a csíny elkövetője pufi arcán széles mosollyal, kerekre nyitott szemmel, sértett ártatlansággal bizonygatta felháborodottan, hogy ő nem nyúlt hozzá, ő aztán nem! A dolog vége az lett, hogy tehetetlen dühömben a földhöz vágtam a betűtartót, és zokogva kirohantam az osztályból. Anyukámat pedig akkor először, de nem utoljára behívatták az iskolába. A tanító néninek egyszerűbb volt, hogy kezelhetetlen hisztisnek bélyegezzen, minthogy elgondolkozzon, hogy miért csináltam ilyet. Ez volt első csalódásom az igazságban, az iskolában, és a nem elhivatottsággal tanító pedagógusokban, de ez egy másik történet…-------- --Így aztán elég korán megtanultam, mit is jelent: „Mondj igazat, betörik a fejed!” Ezek, és még sok-sok hasonló, tapasztalat után végül kamaszkoromra megtanultam, hogy lehetetlen mindig igazat mondani. Hogy az utcán összefutva egy régi ismerőssel, a „hogy vagy?” kérdésre „kösz, jól” a válasz, akkor is, ha rosszul. Hogy a kellemetlen munkahelyi feladatoknak is ajánlatos láthatóan örülni, hogy néha célszerűbb nem bolygatni a hiteltelen vagy hihetetlen dolgokat, és hogy rengeteg más szempont is van, ami fontosabb a nagybetűs Igazságnál.-------- Hétköznapi életünket át- meg átszövik a kisebb-nagyobb hazugságok, és csak annyit tehetünk, hogy igyekszünk a lehető legritkábban és legkevesebbszer eltérni az igazságtól. És ez a legtöbb, amit másoktól is elvárhatunk. Hiszen az igazságnak, éppúgy, mint a hazugságnak is ezer arca van, és amit én igazságnak érzek, másnak talán hazugságnak tűnik.Ahogy a régi LGT együttes énekelte: „...az én igazam, nem biztos, hogy neked nagyon jó..."

ÁLLATI SZTORIK - VÁLOGATÁSOM

Egy idős kutya viszontagságos története

Szeretném veletek megosztani egy idős kutya küzdelmét az életben maradásért. A történet 2023. tavaszán kezdődött. Aladárt, így nevezték el ezt a szerencsétlen kutyát, az eredeti gazdája kidobta egy puszta közepére. Mielőtt belekezdenék, tudni kell erről a faluról, ahol ez történt, hogy a lakosság nagy része napról napra él segélyekből és közmunkából. Ezért csak találgatni tudok, hogy a szegénység vagy az emberi szívtelenség késztette az idős keverék kutyus gazdáját, hogy kidobja. Bár a szememben egyik ok sem menti fel a tette alól.-------- Szerencsétlen állat éhesen, fázva rótta a falut. Az állatszerető emberek, ha befogadni nem is tudták, élelemmel ellátták és megpróbálták egy közeli menhelyen elhelyezni. Sajnos nem jártak sikerrel, teltház volt. Tehát tovább etették. Aladár lassan újra bízni kezdett a kétlábúakban. Rosszul tette, mert voltak, akik nem jó szemmel nézték közeledését, merő félelemből vagy egyszerűen utálatból elkezdték baseball ütővel és lánccal verni, volt, hogy napokig sántított. Persze jogosan, elkezdte ugatni az embereket, akiknek így volt okuk bejelenteni, hogy veszélyt jelent a közösségre------- A hivatalból kiküldtek egy embert, aki ki akarta lőni, de egy gazdi megakadályozta és magához vette. Bár a segélyekből arra már nem volt pénze, hogy a sajátján kívül Aladárt is bechippeltesse valamint beoltassa. Itt kezdődött a probléma, mert megbírságolták 150000 Forintra, de a befogadót ez sem rettentette el, gondolta majd ledolgozza. Ezzel nem ért véget a megpróbáltatások sorozata. Akik eddig sem nézték jó szemmel Aladárt, patkánymérget szórtak a portájára, szerencsére Aladár nem, de a gazdi másik kutyusa és cicája evett a méregből. Rex, mert így hívják a másik kutyust, több napon keresztül küzdött a halállal, majd végül sikerült meggyógyulnia. A cicus viszont egyre rosszabbul lett, felpuffadt a hasa, végül már az orrán folyt a vér, a gazdi ölében távozott a túlvilágra.------- Miért kell az állatokat bántani, mondjátok meg, mit vétettek ? Aladárnak sajnos továbbra sem oldódott meg a problémája, hisz a befogadó nem tudja kifizetni a chip és az oltás árát. További bírságokra számíthat... Adománygyűjtést szerveztem az egyik közösségi oldalon. Ezáltal is szeretném megköszöni azoknak, akik megosztották, csak az a baj, hogy eddig semmilyen adomány nem érkezett még. Pedig csak ha mindenki legalább 100 Ft -tal segített volna, vagy olyan dologgal amire otthon már a saját kutyájának nincs szüksége, támogatta volna ezt a szerencsétlen kutyust. Bízom benne, hogy jobbra fordul Aladár és befogadója sorsa.

CRIMSON ETERNITY - SYMPONIC METAL 2025 - VÁLOGATÁSOM

hate5six full live -VÁLOGATÁSOM

ELENGEDÉS

"Később arra révedt, hogy állig betakarva, elöl összekulcsolt kézzel, hanyatt fekszik, ahogy imádkozni szokott és mélységes mély alkuban van… majd, mint aki kész az alkura, így szólt ahhoz a valakihez:--- - Jó. Akkor legyen úgy, ahogy a maminak a legjobb. Fentről látta magát. Ott feküdt hanyatt, összekulcsolt kézzel… mosolygott. Körötte szivárványszín felhők úsztak lomhán."--------- Mami akkor már négy napja gépeken életben tartva létezett. Mindennap látogatták, és ő iszonyú sebességgel forgatta a gondolatait akörül, hogy mi lesz a teendő, ha kijön majd a kórházból és mi mindenre lesz szükség az ápolásához. Sohasem hallotta meg a kórháziak válaszát eddig, amint azt kérdezte: - Van javulás? Ám most, azaz angyali, fiatal teremtés, aki azon a napon volt ügyeletben, megállt előtte, gyengéden megérintette a karját és megvárta, míg a tekintetét biztosan birtokolhatta az övével, majd csendesen ezt mondta: - Nem lesz jobban. De… várja magát… beszéljen hozzá.-------- Gépiesen az ágyhoz ment. Leült az ágy melletti székre. Bénultan nézte hol a pittyegő, zöld fényekkel vibráló gépet, hol a mami arcát. Megszűnt minden. - Szeretlek… mind szeretünk. – mondta halkan. A gép csak monoton pittyegett. – Gyere haza, mami! – szólt, de a torka elszorult… már inkább csak lehelte a szavait. A gép hangja ekkor már zakatolásként hangzott. Mintha egy zajos gépterembe került volna. Minden zöld fénybe burkolózott. – Gyere haza, mint eddig mindig. Tudod milyen boldog voltam legutóbb is. Szeretlek! – szólt immár hang nélkül. Csend… semmi válasz csak zöld fényesség… - Ez a gép… - folytatta odaát a mondandóját. - ez a szörnyű cső… Mami! Ez nem lehet a sorsod. Gyere haza…! Kérlek!… Segítek. Többé soha sem megyek az üzlet után, soha… csak neked fogok segíteni… tudod, mint amikor tüdőgyulladásod volt… adok mindig gyógyszert, megigazítom az ágyad, főzök, mosok… felolvasok. Csak szólj hozzám, kérlek! Kérlek! - … … … … … - hallhatta. - Az nem lehet. Haza kell jönnöd! – tört ki belőle a csend hangjain a hangtalan kétségbeesés. - Ne gonoszkodj velem! – mondta, de ezt már alig hallhatóan. A gép hirtelen más ritmusban adta ki hangjait. Ijesztően… Mintha dühöt árasztana magából? Igen. Dühöt. Rátekintett a monitorra. Nem ismerte a gépen futó görbék értelmét, mégis érezte valami rossz történt. Szégyent érzett. – Megbántottalak… bocsáss meg! – gondolta miközben lehajtott fejjel, görnyedten ült. Majd szétnézett, lassan felállt és a férjével együtt elindult haza. – "Nem lesz jobban." – hallotta ismét a kíméletlen igazság hangjait, ahogy az ajtóból tétován visszafordulva a mamira pillantott.-------- Szégyent is érzett, mert már nem volt biztos abban sem, hogy ez az irgalmatlan feszültséggel együttesen jelentkező belső csönd nem-e az ápolás hatalmas terhének megszűnése feletti örömét takarja. Nem mert felszabadulni. Estére a csendes őrület határaira sodródott. Éjszaka erősen forgolódott, hánykolódott, az alvásnak csupán a közelébe sikerül keverednie. Az álom igazi nyugalma elkerülte. Sírt. Úgy, olyan mély őszinteséggel, oly szabadon, ahogy csak gyerekként képes sírni az ember. A könnyei átmosták a teljes lelkét. Összekulcsolt kezeit szétnyitotta. Kézfejével lanyhán letörölte könnyeit, mint egy szájbiggyesztő, maszatos kisgyerek és az oldalára fordult. Ezután végtelen nyugalomban aludt reggelig és mindennél pontosabban tudta, hogy pontban fél hétkor fog megszólalni a telefon. Ekkor közlik majd a szomorú hírt a kórházból. Reggel fél hétkor pontban megszólalt a telefon… a mami elment. Teljes nyugalmat érzett. Az "álom" okozta nyugalom ugyan kitartott még egy ideig, és lassította a fájdalom visszaköltözését, de a hamvasztásos temetés külön búcsúztatással hosszadalmas. Kínzóan az. Keserves időszak következett. Mind megszenvedték, s talán sokkal erőteljesebben hatott volna, ha nem kapnak odaátról ilyen fajta segítséget szinte folyamatosan, amit ő oly régen, olyan jól ismert.

AMIKOR EGY ANYA A VÉGSŐKIG ELMEGY GYERMEKÉÉRT

Amikor egy Anya a végsőkig elmegy gyermekéért Ez a történet rólunk szól és arról, hogy mostanában min megyünk keresztül, azért, hogy első és egyetlen gyermekünk "újra" egészséges legyen. Gyógyítatlannal szemben harcolunk már egy éve. Olvassátok el, hogy nincs lehetetlen, hogy mennyire képesek vagyunk küzdeni mi nők a gyermekünkért. Minden kétségbeesett szülőnek kitartást kívánok, és hitet! Amikor egy Anya a végsőkig elmegy gyermekéért---------- Mint mindenki, én is azt hittem a gyerekem egészséges, de tévedtem. Mikor megszületett tökéletes volt mindene! És csodaszép, bár a napok múltával még szebb lett, és nagyon okos, értelmes! A 4 hónapos oltást követően, a jobb lába elkezdett dagadni, nem tudtuk mire vélni, így elmentünk a háziorvoshoz, aki azzal kezdte, biztos nem a szuri okozta...de hogy esetleg utána menjünk mi is ez, nem! Minek? Majd kinövi, ha elkezd járni... Hát azért mi ezt nem akartuk ennyiben hagyni, és ekkor nagy nehezen beutalt minket egy röntgenre és egy ultrahangra, ahol minden rendben volt, de látszólag mégis van valami------------ Aztán elmentünk ortopédorvoshoz, aki szintén mindent rendben talált, de azért látja, hogy mégse tökéletes valami... Kellett várnunk 3 hónapot, ekkor Szelina 10 hónapos volt és szépen járt is, bár ezt korainak tartotta az orvos, mikor visszamentünk kontrollra. Ajánlotta, menjünk el genetikai vizsgálatra, szerinte nem erről van szó, de jó lenne kizárni, nem-e valami szindróma előtünete, ezt a pár napot, amit a vizsgálatig éltem át, senkinek nem kívánom! Közben kint a játszótéren elpanaszoltam egy másik kismamának, mi van a lányommal, és hallotta ezt egy másik anyuka, aki megkérdezte, megnézheti-e a lábát!? (Ekkor még alig ismertük egymást.) Én minden lehetőséggel élni akartam, csak hogy végre megtaláljuk a problémát és annak kezelését! Így természetesen megmutattam Szeli lábát neki...ajánlotta vigyük el érsebészhez, a genetikai tanácsadás után egy héttel már az érsebésznél voltunk (genetikai eredmény - nem szindróma előtünete)---------- Az érsebész azt mondta nem tipikusak a tünetek, de kezdjük el lábödémaként kezelni aztán meglátjuk útközben...ekkor még fogalmam sem volt róla, mi az a lábödéma! Elkezdtük a kezeléseket, ami nem más, mint egy speciális masszázs...Szeli nagyon szépen tűrte, bár egyre nehezebb neki...próbáljon valaki egy egy éves gyereket legalább félórára egy helyben tartani...Szelire egy szavam sem lehet! Már novembertől visszük, minden nap...minden nap... Nagyon nehéz, lelkileg inkább, mint fizikailag...nap mint nap szembesülök más betegekkel és azok állapotával és azon tűnődöm hogy az én lányomnak is így kell élnie majd?--------- (Kis segítség: nyiroködéma-végtag megvastagodás, jelen esetünkben a láb vastagsága, ha nem kezelik, kialakul az elefánt láb...talán innen már nem is kell tovább magyaráznom.) Kezelője biztos benne hogy nyiroködéma, de végül is papírom erről nem volt...úgy döntöttem elviszem a legjobb orvoshoz, ez meg is történt, most január 13-án egy professzor asszonyhoz mentünk (Prof. Dr. Daróczy Judit) elvileg Ő Magyarországon elismert és legjobb szakorvosa ennek a betegségnek.--------- Veleszületett rendellenségről van szó, nem fejlődött annyi nyirokér, amennyire szüksége lenne...amikor kimondta és írásba adta a sírás kerülgetett, próbált megvigasztalni: - Nem olyan vészes ez, Anyuka, szépen szinten lehet tartani, most kapja a masszázsokat, később jöhetnek a szorító kötések, majd a kompressziós harisnya... szerintetek? Senkinek azt a sok fájdalmat nem kívánom, amit ezalatt az egy év alatt éltem át! Féltettem a lányomat! És féltem most is...hogy fogják elfogadni? Mennyire fogják ez miatt bántani? Megjelent előttem az a kép, ahogy megyek érte az oviba és a szorító kötés vagy a kompressziós harisnya elcsúfítja az egész pillanatot...ahogy ezzel fog megküzdeni nap mint nap! Sokat sírtam és úgy éreztem, tehetetlen vagyok...miután kisírtam magam és túltettem magam a lányom sajnálatán, úgy döntöttem, megkeresem a gyógymódját... neteztem éjjel-nappal, kerestem orvosokat...stb. Majd amikor már reménytelennek látszott találtam egy kis halovány fényt - hátha. Őssejtek...annyira megörültem, mint majom a farkának és rögtön elhíreszteltem a Páromnak...a baj az, hogy mi nem gondoltunk rá, hogy kellhet, így nem kértük - NAGY hiba volt! De egy testvér őssejtjei is jók! Csakhogy annak esélye, hogy megfelelő donor legyen 75% az esélye... Elég jó, de lehetne jobb is...lutri, aztán ma eszembe jutott, ahogy Anyósom mesélte, ma már ez sem lehetetlen... Vesznek petesejtet tőlem, és hímivarsejteket a Páromtól, a hímivarsejteket megvizsgálják és amelyik egyezést mutat a lányom génjeivel, azokat összeeresztik a petékkel, és mesterségesen megtermékenyítik, így 100% annak az esélye, hogy jó donor lesz Szeli számára a testvére... Most már csak pár apróság és egy vizsgálat van vissza, hogy bele tudjunk vágni abba, amire azt mondták: NEM GYÓGYÍTHATÓ, CSAK SZINTEN TARTHATÓ! Hát IGENIS MEGGYÓGYUL! És ebben a testvére fogja segíteni... Kérek mindenkit, imádkozzon, hogy sikerüljön! Én nem adom fel, hogy a gyerekem teljes és egészséges életet élhessen mindenféle kötszerek és harisnyák nélkül!

GUITAR SOLOS - VÁLOGATÁSOM

RAMMSTEIN FULL LIVE - LINDEMANN

A MÁSODIK VILÁHÁBORÚ UTÁN ÉLŐ KATONÁK

POST - APOCALYPTIC - VÁLOGATÁSOM

ÉRDEKESSÉGEK A NAGYVILÁGBÓL- VÁLOGATÁSOM

SZUPER VÁLOGATÁS JIMI HENDRIX-ZZ TOP

RELAX --ARABIAN - VÁLOGATÁSOM