Ma éjszaka három kutyámmal elmentem meglátogatni Árnyékot(már írtam róla egy nagy farkaskutya). Egész nap esett az eső,minden vizes volt, így gumicsizmát húztam.A kutyáim is alig várták induljunk,láttam mennyire vágynak a határba.A falunkat elhagyva felnéztem a csillagos égre(ami felhőtlen volt) és megláttam a göncöl szekeret a tejút ezernyi csillagát és valami belső boldogság árasztott el.A levegő eső utáni kissé párás,kellemes és oxigéndús volt.------A növényeken megcsillantak az eső cseppek,(a kukorica is már combközépig ér) és ezernyi illat terjengett a levegőben.A bodza (és más számos vadvirág) is most virágzik és fehér tányéros virága megvillant a sötétben,(ami látszólagos mert ha az emberi szem megszokja, már nincs is sötét). A kutyáim szőre is vizes volt de nem bánták nagyon élvezték a sok szagot,és előre rohangáltak.Elérkeztünk egy akác erdő széléhez ahol egy régi gyümölcsös elhanyagolt drótkerítése állt.A kutyáim nagyon idegesen és szimatolva csaholva rohantak oda és ott láttam meg a kis őzikét holtan(nem sokáig élvezte az életet) egy régi otthagyott hurokban(a nyakát a rángatástól... hiszen élni szabadulni akart... véresre dörzsölte a drót ).------- Szeme kifordulva tele üveges fájdalommal és eltorzult arcvonása nehéz haláltusáról tanúskodott.Körülötte minden letaposva,(az őz nyáron jellemzően magányosan, vagy kis családi csoportokban él, például suta a gidáival)az anyja próbálta kiszabadítani de az "EMBER" találékonyabb volt az acél drót nem engedett és végigküzdötte,nézte kicsinye halálát.Nem tudom mi késztet egyeseket a hurkolásra és hogyan élné meg ezt a fájdalmat ha neki is megkötnék a kezét és egy ilyen hurokban végezné.Még a kutyáim is csak nézték és nem nyúltak hozzá,csak érezték a tragédiát, az állat okos.------ Lekötöttem a hurkot és egy mélyedésbe vittem a kis testet és zöld gallyakkal betemettem(a természet majd elvégzi dolgát). Elgondolkoztam azon mit élhetett át az őz mama tehetetlenségében.Már nem mentünk árnyékhoz kutyáimmal hazajöttem és még most is hatása alatt vagyok a történteknek."Az EMBER GONOSZ, benne nem bízom. De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom"
Szakál barátom. Álltam az utca végén. Kavargott a por, a szél hozta a Duna illatát. Egy évtizedek óta elfeledett gyárépület tövében állt a hórihorgas figura, és várt rám. Szakállát nyaka köré csavarta a tavaszi szél – ha nem terpesztett volna az aszfalt közepén, sosem találtam volna meg. Rézangyal egy párhuzamos dimenzióból Az Art Deco Motorcycling nem egy fényes, kivilágított üzem. Nem állnak előtte milliós vasak, nem tapossa senki a másik lábát egy krómba merített customért. Békesség, Duna és a gépek meseszerű tisztelete: ez a Szakál műhely VOLTAM VELE KONCERTEN KISVÁRDÁN A NEMCSAK BERRY EGYÜTTES JÁTSZOTT.Még a fiait is elhozta,ott pogóztaka bulin. Erdélyből származik,igazi rokker,lapos üvegben hozta a páleszt,jelenleg pesten él Még a fiamat is meglátogatta egy kisbusszal Angliába-----A másik barátom beceneve Jézus,
Gyermekkorom karácsonya 1959 Erre a karácsonyra emlékszem vissza legszívesebben, s ezért választottam ezt címéül. Szeretném, ha sok mai fiatal elolvasná, mert úgy érzem, hogy értéket közvetít. Olyan értéket, értékeket, melyet csak egy jó szülő tud gyermekének továbbítani. Márpedig azt, hogy nem az a lényeg, hogy új, csicsás ajándékot adjak a gyermekemnek, hisz az meghaladja a lehetőségeimet, hanem azt ,amit szeretne, még ha nem is újat, de örömet szerezzek vele. Az én drága jó szüleimnek míg élek hálás leszek, hogy megtanítottak arra, nem az a fontos, hogy legdrágább dolgaim legyenek, hanem hogy örüljek a legkisebbnek is, amit kapok, és örüljek, hogy biztonságot, szeretetet tudjak adni szeretteimnek, s ezen értékeket képviseljem. Gyermekkorom karácsonya 1959---------- Mikor írom ezt a kis "visszaemlékező" cikkemet, már 58éves nagyika vagyok. Két felnőtt fiú és egy 4 és fél éves kisunoka nagymamája. Karácsony előtt anyu mindig olyan mosolygós volt, s készülődtünk, megengedte, hogy ott tébláboljak a konyhában. A sütik pedig szorgos keze munkájával készültek. A hókiflik diós -mákos, a darált keksz, a bejgli. S a legfontosabb dolog, hogy részese lehettem a nagy készülődésnek. Segítettem diót törni, daráltam a mákot /segítség persze kellet/, nagyon hideg volt abban az évben, a hó csak úgy ropogott a hócipőm alatt, járni lehetett a tetején. A családban én voltam a legfiatalabb gyerek, a testvéreim /féltestvéreim pontosan/ az édesanyjukkal éltek. Az én szüleim dolgos, de szegény emberek voltak, de igyekeztek felejthetetlenné tenni a karácsonyom.------ No ebben az évben az én legnagyobb titkos vágyam egy baba volt, mely az utcánk végén lévő ház ablakában volt kitéve! Apukámmal sétálva minden egyes alkalommal megkérdeztem. Apu mennyibe kerül ez a szép baba! - Nagyon drága, kislányom, 180.-Forint. Ó – gondoltam, akkor biztosan ilyent nem tud hozni az én Jézuskám, pedig titokban már lerajzoltam tíznél is több füzetlapra egy babát. Anyu mondta, hogy tegyem borítékba és Ő feladja helyettem, így fogja tudni, minek is örülnék. Elérkezett 23-a, akkor már a sütikészítés végén jártunk, másnap délelőtt apukám mondta, hogy segítenék-e neki egy kicsi fenyőfát szép karácsonyfává felöltöztetni, volt sok szép dió, azután szaloncukor is volt, ezüst sztaniol papírba csomagolva, szépen megkötöztük cérnával, persze apukámnak segíteni kellett, én aggathattam a fára, mely csodaszép lett, csillogott, villogott. Papirból anyukám már korábban elkészíttette a fára kerülő kis fenyőket, angyalkákat. Végre elérkezett 24-e, azt tudom, hogy már nagyon vártam az estét, hogy mit is hoz az Én Jézuskám a fa alá. Egy néprádiónk volt, apukám bekapcsolta s még ma is tudom, hogy karácsonyi dalokat énekeltek benne, s mi apuval hallgattuk. Egyszer csak csengő szólt, a másik szobában, s anyukám is ott volt már velünk. Bemehettem velük megnézni, vajon mit is hozott a Jézuska.... Hát kaptam mandarint /ma sem tudom, hogyan szerezték be drága jó szüleim/, azután volt ott szaloncukor, és egy nagyobb doboz, ami be volt csomagolva. Elkezdtem bontogatni, s levéve a fedelét megpillantottam a babát, amiért egész évben sóvárogtam, egy egyszerű kaucsuk baba volt, használt is, de nekem a legeslegszebb ajándék volt, mert életem első babáját Jézuska meghozta. Ezt a babát olyan nagy becsben tartottam, neve Juliska lett, s később lett sok szép ruhája anyukám vart neki. Amikor már felnőtt lettem akkor is megvolt, s nagy becsben Édesanyám szobájában ült a rekamién. Nekem két fiam született, de megmutattam nekik életem legszebb karácsonyi ajándékát. Ezt leírva is érzem az én szerető szüleim által varázsolt csodás karácsonyi estét, annak illatát, örömét és látom, ahogy könnyes szemmel néztek egymásra: sikerült a lányunknak nagyon nagy örömet szerezni.----------- Gondoltam megosztom veletek ezt a csodás, nagyon régi, 1959.dec. 24-i élményem. Szegények voltunk, de amit szüleim biztosítottak számomra, az pénzben nem mérhető. Azt a biztonságot, azt a szeretetet szerettem volna továbbadni gyermekeimnek...., s remélem sikerült, de erről talán Ők fognak írni. ... ÁLDOTT CSODÁS KARÁCSONYT MINDENKINEK!
Szibéria – nagyobb, mint az Egyesült Államok és Európa együttvéve, mégis rejtély borítja.
Sokak számára a hó, a száműzetés és az elviselhetetlen hideg szinonimája.
Egy olyan hely, ahol a városok az örökké fagyott talajon emelkednek, a vonatok több ezer kilométernyi vadonon haladnak át, és az emberek a Föld legzordabb körülményeit élik át. ----Jakutszk fagyos utcáitól a Bajkál-tó partjáig Szibéria a szélsőségek és a hihetetlen szépség földje.
EGY IGAZI SZAMURÁJ SWORD MAKER MASTER,SHIMABUKURO SAKURA--BUDOKÁN Yamada Nagamasa az Edo-korszak ifjú szamurája, aki az Ayothaya-ban állomásozó japán önkéntes hadsereg katonája lett. A japánok egy csoportja elleni harcokban él át különleges és veszélyes kalandokat. あなたの侍の刀はあなたの命です
Ha valaki megkérdezné tőlem, ki vagyok, talán nem is tudnék egyetlen mondattal válaszolni.Egy ember vagyok, aki sok mindent megélt. Voltak k...
