Lagziktól legyen újra lármás a vidék! Rég elnémult a lagzik örömünnepétől szombatonként zajos falu. Közbeszólt a sors! Nem úgy, mint egykoron, amikor összesereglett az ország minden szegletéből a násznép: a jó barátok, a kedves rokonok, a kíváncsi falubéliek, hogy a menyegzőn szívből köszöntsék és azt követően akár három napon át önfeledten ünnepeljék a boldogságtól majd kicsattanó ifjú párt.----- Közben annyit egyenek a múltnap levágott tikokból, récékből, ludakból, disznóból, birkából, olykor a borjúból, a szorgos kezű háziasszonyok által készített finom hagyományos ételekből, amennyi beléjük fért.----- Ilyenkor hordószám fogyott a tüzes bor, demizsonszám a pálinka, aminek tüzétől megállás nélkül hajnalig ropták a táncot és mulattak. Rég volt, talán igaz se volt. Kívánom, hogy ne csak a hagyományőrzés és az ápolás miatt, de minden szombaton, így legyen! Hogy összeverődjön a falu népe és együtt örüljön az ifjú pár boldogságának!IME A MAI LAGZI
Megdöbbentő dolgot állít az idegenekről és az univerzumról egy brit csillagász - mindennek vége? Nick Longrich ugyanis arra jutott, szinte kizárt, hogy az univerzumban még egy, a földihez hasonló élet kialakult volna ki. "Az univerzum elképesztően hatalmas. A Tejútnak több mint százmilliárd csillaga van, és csak a látható világegyetemben több mint egybillió galaxis található, mindez pedig csak egy parányi része az univerzumnak. A bolygók és csillagok nagy száma alapján könnyen elképzelhető, hogy rengeteg élet van odakint" - mondta a tudós. -----Longrich szerint ennek ellenére elenyésző az esélye, hogy a bolygónkon kialakult élethez hasonló legyen még valahol. A következtetés oka pedig roppant egyszerű: olyan és annyi események véletlen láncolata vezetett a földi élet kialakulásához, melynek megismétlődésnek csekély lehet az esélye. "Az emberek addig nem tudtak fejlődni, amíg a halakban nem fejlődtek ki olyan csontok, amelyek lehetővé tették, hogy megtanuljanak mászni. A csontok sem tudtak addig továbbfejlődni, amíg az összetett állatok meg nem jelentek. A komplex állatoknak komplex sejtekre, a komplex sejteknek pedig oxigénre volt szükségük fotoszintézis útján. Mindez nem történt volna meg az élet evolúciója nélkül, amely egyedülálló esemény - mondta a tudós.----- Nick Longrich hozzáteszi, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint minden organizmus egyetlen őstől származik, és amennyire csak meg lehet állapítani, az élet kialakulása csak egyszer történt meg. "Furcsa módon, mindez meglepően hosszú időt vett igénybe.----- A fotoszintézis 1,5 milliárd évvel a Föld kialakulása után fejlődött ki, a komplex sejtek 2,7 milliárd évvel később, a komplex állatok 4 milliárd év után, míg az emberi intelligencia 4,5 milliárd évvel követte a bolygó kialakulását" - fejtette ki a szakember. Longrich hozzátette, hogy ennek ellenére nem zárja ki teljesen, hogy a földihez hasonló élet alakult ki valahol az univerzumban. Számításai szerint a fejlődő intelligencia létrejöttének esélye egy a tízmillióhoz.
Megfejthették a lehetetlennek hitt egyiptomi szobor rejtélyét --- A „lehetetlen” egyiptomi szobor egy ismeretlen fáraót ábrázol, ahogy egy rejtélyes figura tartja. A lelet sokáig rejtélyt jelentett a kutatók számára, és az új értelmezés sem győzött meg még mindenkit. Azonban ezzel az új értelmezéssel is közelebb kerülhetünk a rejtély megfejtéséhez. A „lehetetlen” szobor egy ókori egyiptomi fáraót ábrázol egy másik ismeretlen figurával. A rejtély megfejtéséhez előálltak egy új ötlettel a kutatók, azonban nem mindenkit győzött még meg az értelmezés. A faragványt mészkőből alkották meg. Két személyt ábrázol a szobor, egy ismeretlen fáraót, amint egy rejtélyes térdeplő figura az ölébe veszi. A szobor nem életnagyságú, és a fáraó kék koronát, avagy harci koronát visel, amelynek a tetején egy kígyó látható.----- A műalkotás jelenleg a Skóciai Nemzeti Múzeumban található — írja a Live Science. Mint azt már az egyiptológusok megállapították, a fáraókat nem ábrázolták nem királyi származású személyekkel térbeli műalkotásokon. A műalkotás lehetetlensége ebből fakad, hiszen a fáraót nem ábrázolhatták egy alattvalóval. Margaret Maitland fő kurátor többször is próbálta felderíteni, hogy honnan is érkezhetett a lelet. Kutatásai szerint a műalkotás a Dejr el-Medinában végzett ásatásokon került elő, nem messze a Királyok völgyétől.----- Az 1850-es években vezetett ásatások élén Alexander Henry Rhind régész állt. A Dejr el-Medinában élő emberek voltak felelősek a fáraók sírjainak megépítéséért. Megoldás a rejtélyre? Maitland elemzései alapján a Dejr el-Medinában talált leletek, írások, illetve más régészeti maradványok érdekes képet festenek erről a helyről. Szerinte egyes idősebb személyeknek megengedett volt, hogy olyan módokon ábrázolják a fáraókat, ahogyan nem engedték volna sehol egész Egyiptomban. Ramszesz idején létezett egy szoborimádó szekta Dejr el-Medinában. Éppen ezért a fáraó imádatát egészen más módokon is kifejezték.-_-- Nem csak a fáraót, de a szoborfaragás folyamatát is tisztelték, sőt a királyok ezt még támogatták is. Legalábbis Maitland szerint. Figyelembe véve, hogy mennyire fontos szerepet játszott a királyok temetése az egyiptomi kultúrában, így a mesteremberek elhivatottság, és a fáraók iránt tanúsított imádat fenntartása fontos volt.
Karácsonyi emlékkép.
Ismét elszaladt egy év, itt a karácsony és az új év! Az én számomra évek óta ugyanazt jelenti, vegyes érzelmek, nagy kiadások, és a jövőtől való félelem. Nem könnyű néha emlékezni, de emlékezni kell. A jóra, a szépre és a kevésbé kellemes dolgokra is emlékeznünk kell...
Ez az élet.-----
Pár évvel ezelötti történet, 2021 decemberében történt. Érdekes, hogy ilyenkor mennyivel erősebben él bennem az emlékezés, most úgy döntöttem, "kiírom" magamból. Akkor a nagy fiam már tizennyolc, a kisebbik fiam tizenkettő, a kislányom tíz éves volt. December 6. Szombat.
A két picikém még izgatottan várta a Mikulást. Nagy volt a készülődés. Híresen jó alvók, így hatodikán reggel kilenckor még mélyen aludtak, amikor bekukucskáltam hozzájuk.-------
Akkor telefonált egy ismerősöm, hogy dél körül beugrana hozzánk, és megköszönti a gyerekeket, ha nem zavar. Meg is beszéltük, hogy szeretettel várom, de hirtelen eszembe jutott, hogy hiszen neki is ott a kicsilány, azt hiszem akkor öt éves lehetett. Láttam, hogy az én csemetéim még mélyen alszanak, a párom éjjel dolgozott, szinte reggel jött haza, még ő is aludt.----
Úgy döntöttem, elszaladok gyorsan a közeli ABC-be, és veszek a vendégkislánynak is csokit! Mivel elég nehéz anyagi körülmények között éltünk, mondjuk úgy, hogy szerényen fizetéstől fizetésig, gyorsan leellenőriztem, mennyi pénz van a pénztárcámban? Még meg is mosolyogtam magam, hogy milyen feledékeny vagyok!!? Naná, hogy van pénz benne, hiszen előző nap megkaptam a fizumat, és este még fel vettem a párom fizetését is a bankkártyáról, csak még nem tettem el a "helyére".-----
Kivettem egy ezrest, az összes többi nagy pénzt pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve a konyhaszekrény legfelső polcára egy üveg pohárba tettem. Többször volt ott pénz máskor is, mert ha már felváltottam a nagy pénzbankót, akkor nem szerettem, ha nálam van, a felét általában oda tettem, persze így is külön a többi kosztpénztől, mert azt úgy tároltuk, hogy a gyerekek sem tudták, hol van.----
Tehát, elindultam vásárolni, miközben kiléptem a bejárati ajtón, még megfordult a fejemben, hogy be kellene zárnom az ajtót, de tudtam, hogy tíz perc alatt megjárom az utat, ráadásul mi az emeleti szinten (igaz kívülről külön bejárattal) anyumékkal együtt laktunk. Közös udvarral, ők az utcafrontra nyíló ajtóval, mi meg hátulról a kert felöl...hát nem zártam be.-----
Amikor megérkeztem, a kis családom ugyanolyan helyesen szunyókált, mint mikor elszaladtam otthonról, így még befejeztem a reggeli munkálatokat, elkészítettem a reggeliket, készültem a napra. Volt nagy öröm, amikor felébredtek a gyerekek, egyből megtelt "csivittel" az otthon, és persze a reggeliből nem sok fogyott, de ilyenkor még ezért sem tudtam összevonni a szemöldököm. Dél körül megérkezett a vendég, addigra már a párom is felébredt, jót beszélgettünk.-----
Nem sokáig maradt az illető, egy órácskát időzött. Amikor elment, eszembe jutott a pénz, hogy hamar tegyem el a helyére. Még soha ennyire nem estem kétségbe, mint amikor megláttam, hogy a pohár üres! Végig ott voltam, nem tűnhetett el!
Mivel az én magasságom nem mérvadó (szoktam mondani) vagyis nagyon alacsony vagyok, odahúztam a széket, hogy jól látom-e, lehet, hogy csak mellé tettem? Persze tudtam, hogy nem, de kétségbeesetten kerestem! Semmi. Már kicsordult a könnyem, kérdezem a páromtól, hogy az idő alatt, amíg elmentem otthonról, hátha ő tette el, de nem! Arra is gondoltam, csak meg akar leckéztetni, és mindjárt mosolyogva bevallja, hogy igazából ő volt, csak ne sírjak. De nem jöttek a megnyugtató szavak. Nagyon sírni kezdtem, hiszen még a csekkjeink sem lettek befizetve, az ajándékok sem lettek még megvéve, és akár milyen szomorú, a kamrám is szinte üres.-----
Hát a nap úgy telt el, hogy a párom dünnyögött, az én lelkem pedig összetört. A gyerekek édesek voltak, egész nap hajtogatták, anycika ne sírjál, hiszen a karácsony attól szép, hogy együtt vagyunk, ez a szeretet ünnepe, és ettől nincs semmi fontosabb, hogy szeretjük egymást és együtt vagyunk. Egyem meg a drága ártatlan kis szívüket, ők vígasztaltak engem. Szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy besurranó járt a házban... Fájt, és több szempontból felfoghatatlan volt a számomra. Nem csak azért, mert hajlamosak vagyunk elhinni, hogy az a rossz, ami mással megtörténik, az velünk sosem történhet meg, hanem mert logikátlannak tűnt!-----
Az egész kerten keresztül kellett jönnie, felmenni az emeletre (bevállalva, hogy nincs menekülő útvonal), bekalkulálva, hogy van otthon valaki, és ráadásul, hogy az édesanyámék is megláthatják... szóval több ponton feltettem a kérdőjelet, és tudtam, hogy megválaszolatlanok is fognak maradni.
A karácsony napja viszont így is eljött...
Anyukáméktól kaptunk süteményt, vacsit, a barátnőmtől szaloncukrot, az egyik kedves ismerősöm segített ki egy kis műfenyővel.
Szenteste körül ültük a kis fát, és társasjátékoztunk, nevetgéltünk, beszélgettünk, szinte kézzel fogható volt a szeretet a levegőben! Ajándék nem került a fa alá, mert nem volt miből...Szép volt a karácsony! Szebb, mint hosszú évek óta bármikor! Gondoltam is rá, hogy akárki tette ezt velem, nem is sejti, milyen csodálatos karácsonyt szerzett nekem! Egész ünnepek alatt boldog voltam, és megnyugtatta a szívem, hogy láttam, a családom is az!-----
Az már csak a sors fintora, hogy később kiderült, a párom vette el a pénzt, és még csak nem is azért, hogy "megleckéztessen". Viszonya volt, és kellett az új barátnő kényeztetésére.
Ha valaki megkérdezné tőlem, ki vagyok, talán nem is tudnék egyetlen mondattal válaszolni.Egy ember vagyok, aki sok mindent megélt. Voltak k...
