REMÉNY és a VÉGZET
Éljük mindennapjainkat így vagy úgy és egyszer csak érkezik egy szövettani eredmény és kiderül a konok betegséggel a rákkal állunk szemben,ami már áttétes.Eleinte el sem akarjuk hinni azonban a papírlapon ott van fehéren feketén és az orvosunk is közölte velünk a tényt.Hirtelen eszünkbe jut azon emberek akik ismerőseink közül már e betegségben "elmentek, odaát vannak )" most Én következem? Már tudatalattinkban ott a gondolat,éjszaka már nem alszunk, hogyan tovább.-------- Megpróbálunk kifelé mást mutatni de nem könnyű a család is óvatosan kezel minket Ők sem akarják elhinni hogy megtörténhet.Kezdjük átértékelni az életünket mit kellene még megtennünk és ezer cikket elolvasunk az interneten,keressük ki hogyan és milyen módszerrel gyógyult meg és a remény kis szikrája feléled.Olvasunk erről arról és sorba próbáljuk ki a csodaszerként emlegetett ( gombákat,gyógyszereket és mindent amit úgy gondolunk segíthet és amit ismerőseink ajánlanak ).---------Testünkben azonban rohamosan,dolgozik és rombolja sejtjeinket a rák.Érezzük gyengülünk mert a test esendő és romlandó, elkezdődik a kemoterápia.Részlet egy rákos lány naplója,( “Szédültem, zavart a fény is, fájt a fejem és minden porcikám és olyan hányingerem volt, hogy majd belehaltam.”). Parókát hordunk, hogy leplezzük betegségünket, és nem adjuk fel, Részlet egy rákos lány naplója(„Csak kis kitartás! - biztatom magam, még futni kell, még minden messze van, Szolgálj szívem még egy kicsit nekem, jaj, meg ne állj az úton hirtelen, Sok a dolgunk még, s nem mutathatom, hogy a harcot már nem bírom nagyon, és este ha ágyamba roskadok, érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.-------Majd megtörténik.("a szervezetemben elszabadult a pokol. Áttét a kulcscsontban, a csigolyáimban a derekamnál, a medencecsontban, a térdeimben, két hónalji nyirokcsomóban és kb, 6 helyen a hasi nyirokcsomókban valamint a májon. ------ Mindez egy fél év leforgása alatt....Most kétségbe vagyok esve.------ NEM AKAROK MEGHALNI-----, nekem még fel kell nevelnem a gyerekeimet. Csak 10-15 évet kérek a sorstól és akkor elégedett leszek. Azt hiszem életemben először talán depressziós is lettem, és úgy érzem, hogy minden kicsúszott a lábam alól és össze fogok omlani”.) -------Majd rohamosan fogy az időnk már nem merünk tükörbe nézni úgy lefogytunk.Gyerekeink ha kicsik nem értik mi történt az anyuval és miért sír az apu és a nagyi, aki azt mondja “bár csak Én mehetnék el helyetted lányom” de a sors könyve másképpen íródott.------- Már csak naphosszat alszunk,hirtelen minden értelmét vesztette, a sok fájdalomtól és morfiumtól.-------Álmunkban odaát járunk és beszélünk nagyapával aki már eltávozott.Mint egy film lepereg előttünk az egész életünk és egyszer csak"ÁTMEGYÜNK"véglegesen és ÖRÖKRE,nagy fájdalmat hagyva magunk mögött.
A ROCKER és a MÁMOR
Szép kislány volt az egyik legszebb az óvodában, csacsogott, verselt, majd később sorra nyerte a versenyeket az iskolában. A nyarakat vidéken töltötte a nagymamánál. Minden ment a maga útján, míg hatodikos korában elváltak a szülei, és jött a törés az életében kis lelkében. Az apuka diplomás és 3 éve külföldön dolgozott, viharos viszonyba keveredve kolléganőjével odakint. Az édesanya szintén társat talált, idehaza akinek feltétlen szeretett volna megfelelni és valahogy egyre kevesebb idő maradt a kislányra. A nagymama vette észre a változást a kislány zárkózott lett már nem az a kis csacsogó,közvetlen. Jelezte lányának, aki egy vállrándítással elintézte „ugyan anya kamaszodik, majd kinövi”. A lány kereste a kapaszkodót sorsának megváltoztatására, de lélekben már gyenge volt. Az osztálytársai, sokan metál zenét hallgattak és neki is megtetszett az őszinte dalszövegmondás. Az első élménye a koncert, látta hogy ezek a fiatalok az utolsó cigit, piát, bort megosztják egymással. Az élet itt kínálta tárcán a megoldást,érezte Ő ís tartozik valahová,figyelnek rá, „Rockernek”tekintik. Megváltozott a külseje fekete szerelés fekete haj, Rocker lánc a farmeren és az olcsó bor mámora a koncerten. Már nem akart osztály első lenni érdekelni kezdte a fekete mágia a Gothmetal stílus zene és már az olcsó bor mámora is kevésnek bizonyult. Az osztályfőnöke jelezte az anyukának, de Ő már egy újabb fiatalabb vonzóbb társnak szeretett volna megfelelni. A koncerten megkínálták egy kis speed-del és később keményebb droggal. Már elmaradtak a nyaralások és így a nagymama alig látta őt. Koncert, koncert hátán iskolai kimaradások és az álomvilág a csodálatos mámor, össze vissza, szeretkezések,pillanatnyi üres érzések,csoportos lopások az újabb gyönyör eléréséhez szükséges narkó megvételéhez. Teltek a napok és bekövetkezett a legvégső túl nagy adag , amely örökre véglegesen megmásíthatatlanul a mámor csúcsára juttatta. A temetés végén még mindig egymást vádoló, civakodó szülők között a nagymama sírt, zokogott, csendesen, magába roskadva.
AZ "EMBER"
Ma éjszaka három kutyámmal elmentem meglátogatni Árnyékot(már írtam róla egy nagy farkaskutya). Egész nap esett az eső,minden vizes volt, így gumicsizmát húztam.A kutyáim is alig várták induljunk,láttam mennyire vágynak a határba.A falunkat elhagyva felnéztem a csillagos égre(ami felhőtlen volt) és megláttam a göncöl szekeret a tejút ezernyi csillagát és valami belső boldogság árasztott el.A levegő eső utáni kissé párás,kellemes és oxigéndús volt.A növényeken megcsillantak az eső cseppek,(a kukorica is már combközépig ér) és ezernyi illat terjengett a levegőben.A bodza (és más számos vadvirág) is most virágzik és fehér tányéros virága megvillant a sötétben,(ami látszólagos mert ha az emberi szem megszokja, már nincs is sötét). A kutyáim szőre is vizes volt de nem bánták nagyon élvezték a sok szagot,és előre rohangáltak.Elérkeztünk egy akác erdő széléhez ahol egy régi gyümölcsös elhanyagolt drótkerítése állt.A kutyáim nagyon idegesen és szimatolva csaholva rohantak oda és ott láttam meg a kis őzikét holtan(nem sokáig élvezte az életet) egy régi otthagyott hurokban(a nyakát a rángatástól... hiszen élni szabadulni akart... véresre dörzsölte a drót ). Szeme kifordulva tele üveges fájdalommal és eltorzult arcvonása nehéz haláltusáról tanúskodott.Körülötte minden letaposva,(az őz nyáron jellemzően magányosan, vagy kis családi csoportokban él, például suta a gidáival)az anyja próbálta kiszabadítani de az "EMBER" találékonyabb volt az acél drót nem engedett és végigküzdötte,nézte kicsinye halálát.Nem tudom mi késztet egyeseket a hurkolásra és hogyan élné meg ezt a fájdalmat ha neki is megkötnék a kezét és egy ilyen hurokban végezné.Még a kutyáim is csak nézték és nem nyúltak hozzá,csak érezték a tragédiát, az állat okos. Lekötöttem a hurkot és egy mélyedésbe vittem a kis testet és zöld gallyakkal betemettem(a természet majd elvégzi dolgát). Elgondolkoztam azon mit élhetett át az őz mama tehetetlenségében.Már nem mentünk árnyékhoz kutyáimmal hazajöttem és még most is hatása alatt vagyok a történteknek."Az EMBER GONOSZ, benne nem bízom. De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom".
Ha valaki megkérdezné tőlem, ki vagyok, talán nem is tudnék egyetlen mondattal válaszolni.Egy ember vagyok, aki sok mindent megélt. Voltak k...
