CSODÁLATOS ÉDESANYA

CSODÁLATOS ÉDESANYA---Vannak arcok, amelyek nem azért szépek, mert tökéletesek, hanem azért, mert valami jóságot és szeretetet sugároznak. Ezen a fényképen egy édesanya tekintete fogott meg. Csendes, természetes, mégis van benne valami különleges, ami közelebb hozza hozzánk őt.Egy édesanya mosolya, tekintete és ölelése olyan kincs, amit semmi sem pótolhat. Az anyai szeretet talán az egyik legtisztább ajándék, amit az élet adhat nekünk.

A DARK GIRL

KAPCSOLATOK

KAPCSOLATOK---Legtöbben házasságban élünk. Jóban vagy kevésbé jóban – sokszor rajtunk is múlik, hogyan tudjuk megőrizni azt, amit valaha egymásnak ígértünk.De vannak emberek, akik olyan mély sebeket szereztek egy kapcsolatban, hogy inkább a magányt választják. Évekig képesek úgy élni, hogy már a testi közelségre sincs szükségük. Nem azért, mert nem vágynak szeretetre, hanem mert egyszer már annyira fájt, hogy félnek újra megnyílni.Az élet pedig néha egészen furcsa helyzeteket produkál.Mi történik akkor, amikor a legjobb barátunk vagy barátnőnk beleszeret a párunkba?Egyetlen pillanat alatt úgy érezhetjük, hogy elvesztettük azt a kincset, akit szeretünk – és közben talán még azt az embert is, akiben addig a legjobban bíztunk.-----------Jönnek az álmatlan éjszakák. Az önmarcangolás. A fogyás, a sírás, a teljes reménytelenség. Van, aki depresszióba zuhan, és sajnos olyan is van, aki már az életét sem látja értéknek.s közben ott vannak a gyerekek.Ők nem értik, mi történt.„Hol van apu?”„Mikor jön haza?”Könnyekkel küszködve próbálunk elfogadható magyarázatot adni nekik, miközben sokszor még mi magunk sem értjük, hogyan történhetett mindez.De reggel fel kell kelni.A gyereket el kell vinni óvodába vagy iskolába. El kell menni dolgozni. Be kell menni a boltba. A lépcsőházban találkozunk a szomszéddal, és közben érezzük a kinteteket. Összesúgnak:„Hallottad?”Mi pedig próbálunk úgy tenni, mintha minden rendben lenne.De már semmi sem olyan. Valami eltört. Valami megváltozott.Már nem ugyanúgy sugárzunk. Fáradtak vagyunk, elgyötörtek, és belül rettenetesen magányosnak érezzük magunkat.-----------Aztán egyszer csak eltelik néhány hónap vagy néhány év, és lassan elkezdünk újra élni.j frizura. Új ruhák. Új megjelenés. Talán egy új élet, egy új társ keresése.De belül még ott van ezer emlék.Az együtt töltött éjszakák. A simogatás. A hosszú beszélgetések. A gyermek születése. A keresztelő. A baba első lépései. A helyek, ahol együtt voltunk boldogok. És bármennyire szeretnénk, őt már nem tudjuk visszaszerezni.Lépni kell.Bátortalanul tesszük meg az első lépéseket egy új társ felé. De az új embert akaratlanul is összehasonlítjuk a régivel.Aztán eljön a hétvége.A volt párunk megérkezik a gyermekért, mellette pedig ott van az új barátnője. Ragyog. Boldog. Mi pedig belül ezer sebből vérzünk.A régi sebek újra felszakadnak. A sírás fojtogat, de mosolyogni próbálunk, mert nem akarjuk, hogy a másik lássa, mennyire fáj még.-----------És egyszer talán megérkezik valaki új.Tetszik nekünk. Szeretnénk, hogy maradjon. Az első közös éjszaka azonban még tele van bizonytalansággal. Lehet, hogy megjátsszuk az orgazmust is, mert nem akarjuk elveszíteni őt, miközben még nem hangolódtunk össze igazán.Ez nem feltétlenül hazugság.Talán csak félelem.Félelem attól, hogy ha megmutatjuk minden bizonytalanságunkat, ő is elmegy.Aztán lassan megtanuljuk egymást. Újra felépítjük a bizalmat. Megtanuljuk a másik érintését, a gondolatait, a csendjeit. Lassan kialakul valami, ami talán már nem olyan, mint a régi szerelem – de lehet, hogy éppen ezért lesz másképpen értékes. Még nem szeretjük úgy, ahogy a régi párunkat.De próbáljuk.Megnyugszunk.Nevetünk.Új emlékeket gyűjtünk. És valahol nagyon mélyen még mindig ott marad a félelem.A rettegés, hogy mi van, ha ez is egyszer megtörténik?----------Talán a legnehezebb dolog egy összetört szív számára nem az, hogy újra szeressen.Hanem az, hogy újra merjen hinni.Mert egy kapcsolatot nem csak a szerelem tart össze.Hanem a bizalom.És ha azt egyszer összetörték bennünk, akkor azt újra felépíteni sokkal nehezebb, mint egy új kapcsolatot elkezdeni.De talán mégis érdemes.Mert az ember nem azért született, hogy örökké a múlt sebeit hordozza.Hanem azért is, hogy egyszer – félve, óvatosan, de újra – megfogja valaki kezét.

WONDERFUL ORYN ETHERIA - MY SELECTION

A SZAKÍTÓ LEVÉL

SZAKÍTÓ LEVÉL---Vannak levelek, amelyeket nem azért írunk, mert már nem szeretünk, hanem éppen azért, mert valamikor nagyon is szerettünk.Egy szakítás sokszor nem egyetlen pillanatban történik meg. Lassan fogy el valami, amit korábban természetesnek hittünk: a közös nevetés, a bizalom, a várakozás, az érzés, hogy jó hazamenni valakihez. És amikor végül kimondjuk, hogy vége, talán nem is egymást veszítjük el először, hanem azt a közös életet, amelyet valaha elképzeltünk.Én azt gondolom, hogy akit egyszer igazán szerettünk, azt nem kell gyűlölettel elengedni. Lehet fájni, lehet sírni, lehet hiányozni neki, de közben meg kell őrizni azt is, ami szép volt.A szakító levél végén talán nem az a legfontosabb szó, hogy „vége”, hanem az, hogy „köszönöm”.Köszönöm, hogy egy darabig együtt jártuk az élet útját. Köszönöm a szép pillanatokat, a nevetéseket, az öleléseket és még a könnyeket is.Mert minden ember, aki belép az életünkbe, hagy bennünk valamit.És amikor eljön az idő, hogy külön utakon folytassuk, talán az a legnagyobb szeretet, ha harag nélkül tudjuk elengedni egymás kezét.

ELJÖN MAJD AZ IDŐ

Eljön majd az idő, amikor visszanézünk az életünkre, és nem az lesz a legfontosabb, hogy mennyi mindenünk volt, hanem az, hogy kik voltak mellettünk, kit szerettünk, és kinek tudtunk valami jót adni.Az életben sok mindent elhalasztunk. Azt gondoljuk, majd holnap elmondjuk, majd holnap megöleljük, majd holnap meglátogatjuk. Csakhogy az élet nem mindig kérdezi meg tőlünk, hogy készen állunk-e a holnapra.Én már tudom, hogy az idő a legnagyobb kincsünk. Amit ma megtehetünk, azt nem biztos, hogy holnap is megtehetjük. Ezért próbálok úgy élni, hogy amikor egyszer eljön majd az idő, ne kelljen túl sok mindent megbánnom.Lehet, hogy nem voltam mindig tökéletes, és biztosan hibáztam is. De amit a szívemből adtam, azt őszintén adtam.Eljön majd az idő… mindannyiunk életében. Addig azonban még itt vagyunk. Szeressünk, nevessünk, segítsünk egymásnak, és éljünk úgy, hogy legyen mire emlékezni.

A KIMONDATLAN SZAVAK

A KIMONDATLAN SZAVAK.---Talán mindannyiunk életében vannak olyan szavak, amelyeket egyszer ki kellett volna mondanunk, mégis bennünk maradtak. Egy szeretlek, egy bocsáss meg, egy hiányzol, vagy akár csak annyi: „jó volt, hogy mellettem voltál”.Az idő múlik, az emberek elmennek mellettünk, és néha már nincs lehetőség arra, hogy visszaforduljunk és elmondjuk, amit akkor nem tudtunk. Én is őrzök magamban kimondatlan szavakat. Nem szégyellem őket, hiszen az életünk részei. Talán éppen ezek tanítanak meg bennünket arra, hogy amit érzünk, azt ne mindig holnap mondjuk ki.Mert lehet, hogy a kimondatlan szó örökre bennünk marad… de a kimondott szeretet talán egy másik ember szívében él tovább.És talán ez az élet egyik legnagyobb ajándéka: amíg van kinek kimondanunk, ne hallgassunk."A kimondatlan szavak Annyi mindent el akartam mondani neked. Szavak, gondolatok, érzések kavarogtak bennem, és valahogy mindig azt hittem, hogy lesz még időm. Hogy majd holnap, majd jövő héten, majd egy csendes pillanatban leülünk, és mindent elmesélek, amit a szívem mélyén őrzök. Mert azt gondoltam, az idő a barátom, hogy mindig ott lesz, türelmesen vár rám, amíg készen állok. De az idő nem ilyen. Az idő nem vár, nem kérdez, nem figyelmeztet. Csak szalad, könyörtelenül, és mire észrevesszük, már elillant a kezeink közül, mint homok a szélben.-------- Te elmentél. -- Elindultál egy útra, ahonnan nincs visszaút, és én itt maradtam a kimondatlan szavaimmal, a szívemre nehezedő bűntudattal, hogy nem mondtam el, amit kellett volna. Hogy nem öleltelek meg elégszer, hogy nem mondtam ki, mennyire fontos vagy, mennyire szeretlek. Most már késő, és ez a késő olyan súlyosan ül a mellkasomon, hogy néha alig kapok levegőt. Megértettem, hogy az idő nem jár, hanem rohan. Olyan gyorsan fut, hogy észre sem vesszük, ahogy kicsúszik az ujjaink közül, és csak a hiány marad utána – a tiéd, és mindazé, amit nem mondtam ki.--------- Az idő sosem áll meg....... Neked megállt, egy pillanatra befagyott, és most már csak én görgetem tovább az enyémet, napról napra, percről percre. Néha úgy érzem, az idő egy kegyetlen társ, aki nem törődik a fájdalommal, amit maga után hagy. Azt mondják, az idő bölcs, hogy begyógyítja a sebeket, hogy a napok múlásával könnyebb lesz. De szerintem az idő nem igazán gyógyít. Nem tünteti el a sebeket, csak betakarja őket. Olyan, mint egy vékony fátyol, ami elfedi a fájdalmadat, de ha megérinted, ha csak egy pillanatra is elidőzöl a gondolataidban, a seb újra felszakad. Mindig fáj. Talán halkabban, talán tompábban, de ott van, és soha nem szűnik meg teljesen.--------- Mégis, a te távozásod megtanított valamire. Megértettem, hogy az idő, amit kapunk, soha nem elég. Túl rövid ahhoz, hogy igazán kiélvezzük, hogy minden álmunkat valóra váltsuk, hogy minden szót kimondjunk. De éppen ezért kell a legtöbbet kihoznunk belőle. Minden egyes pillanatból, minden lélegzetvételből, minden mosolyból és ölelésből. Az élet törékeny, és az idő nem kegyes – de éppen ez teszi értékessé. Mert ha tudjuk, hogy minden mulandó, akkor minden pillanat kincs lesz.------------ És van még valami, amit most már kristálytisztán látok: sosem késő, és sosem túl korai kimondani, amit érzünk. Azok, akiket szeretünk, akik fontosak számunkra, megérdemlik, hogy tudják. Hogy hallják a szavainkat, hogy érezzék a szívünk melegét. Ha még élünk, ha még dobog a szívünk, akkor mindig itt az ideje. Nem kell várni a tökéletes pillanatra, mert az a pillanat most van.---------- Most, amikor még megölelhetjük őket, amikor még a szemükbe nézhetünk, amikor még együtt nevethetünk. Mert ha egyszer eljön az a nap, amikor már nem tehetjük, a kimondatlan szavak örökre a lelkünkben maradnak, és azok a legnehezebb terhek. Így hát, bár neked már nem mondhatom el, amit akartam, megígérem, hogy azoknak, akik még itt vannak, nem hagyom, hogy az idő ellopja tőlem a szavaimat. Kimondom, amit érzek. Megölelem őket, amíg lehet. És próbálom úgy élni, hogy minden nap, amit kapok, egy kicsit teljesebb legyen, egy kicsit igazabb. Mert az idő szalad, de amíg itt vagyok, addig én döntöm el, mire használom."

LOVERS IN PARIS

A FRANCIA NYELV GYÖNYÖRŰ,A SANZONOK CSODÁSAK.J'ADORE LES CHANSONS FRANÇAISES, ELLES SONT MERVEILLEUSES. LA LANGUE FRANÇAISE EST MERVEILLEUSE, JE L'ADORE. LEURS CLIPS SONT MAGNIFIQUES. PARIS EST MERVEILLEUX AVEC LA TOUR EIFFEL, J'ADORE PARLER FRANÇAIS.

A FÉRFI ÉS A NŐ

A FÉRFI ÉS A NŐ--A férfi és a nő.Két külön világ, mégis mennyire szükségük van egymásra.Lehet közöttük szerelem, vágy, gyengédség, nevetés és boldogság. De lehetnek közöttük félreértések, sérülések, csalódások és kimondatlan szavak is. Egy kapcsolat szerintem akkor igazán szép, amikor egyik ember sem akarja birtokolni a másikat.Amikor nem uralkodni akarnak egymáson, hanem egymás mellett akarnak élni.Mert a szeretet nem lánc.A szeretet szabadság.És ha két ember ezt valóban megérti, akkor a férfi és a nő nem egymás ellenfelei lesznek, hanem egymás társai.

A LÉLEKÉ A LEGNAGYOBB FÁJDALOM

A LÉLEKÉ A LEGNAGYOBB FÁJDALOM---Vannak fájdalmak, amelyeket látunk.És vannak olyanok, amelyeket csak az érez, aki hordozza őket.A lelki fájdalom ilyen.Nem látszik kívülről, mégis sokáig velünk maradhat. Egy szó, egy dal, egy illat vagy egy régi emlék elég lehet ahhoz, hogy valami újra megmozduljon bennünk.Talán ezért mondtam volna én is:A legnagyobb fájdalom a léleké.Mert a test sebe egyszer begyógyulhat.De a lélek emlékszik.

TATIANA BLUE

TATIANA BLUE---Egy régebbi zenei válogatásom.Vannak zenék, amelyek mellett az ember csak elmegy, és vannak olyanok, amelyek valamiért megállítanak.Ez a válogatás egy ilyen pillanatból született.Különböző dallamok, különböző hangulatok, különböző érzések – de mindegyikben van valami, ami megérintett.Nem kell mindig magyarázat.Néha elég csak meghallgatni a zenét, és hagyni, hogy elvigyen valahová.

ÉLETEM LEGSZÖRNYÜBB TÖRTÉNETE

ÉLETEM LEGSZÖRNYŰBB TÖRTÉNETE---Vannak történetek, amelyeket az ember elolvas, és utána egy ideig csendben marad.Ez is ilyen.Egy fiatal lány története, aki mindössze 18 éves volt, amikor azt hitte, hogy megtalálta a szerelmet. Helyette félelmet, megaláztatást,kiszolgáltatottságot és rengeteg szenvedést kapott.Mégis volt benne valami, amit senki nem tudott elvenni tőle: az élni akarás és a remény.A legmegrázóbb talán nem is az, amin keresztülment, hanem az a pillanat, amikor végre felismerte:NEM EZ AZ ÉLET, AMIT ÉLNEM KELL.És elindult hazafelé.Kilenc hónapos terhesen, egyedül, stoppolva.Idegen emberek segítettek neki, akik talán soha nem is tudták, hogy egy egész életet változtattak meg azzal, hogy megálltak mellette.Ez az ő története.

THE BLONDIE GIRL

THE BLONDIE GIRL---Nem mindig kell sok szó ahhoz, hogy egy kép megállítson egy pillanatra.Van benne valami kedves,természetes és őszinte, amitől az ember újra megnézi.Talán éppen ez a szépség egyik titka:nem akar bizonyítani semmit, egyszerűen csak van.Nekem ezért tetszett meg ez a kép.

AMBIENT VIDEO'S MY SELECTION

SZIMATKA ÉS 7 KÖLYKE

SZIMATKA ÉS 7 KÖLYKE---Hét kölyök.Egy anyakutya.És egy anya, aki mindent megtett értük. Szimatka nem kérdezte, hogy nehéz lesz-e. Tette a dolgát. Etette, őrizte és nevelte a hét kis kölykét. Mi pedig megpróbáltunk mindegyiküknek jó gazdit találni.Mert aki állatot vállal, annak tudnia kell: egy életet vesz magához, nem egy tárgyat.Szimatka csodás anyuka volt.Az ilyen történetek miatt szeretem az állatokat. Nem beszélnek, mégis sokszor többet mutatnak szeretetből, hűségből és önzetlenségből, mint mi, emberek.Hét kis élet. Egy anya szeretete. Ennyi néha az egész világ.MÉG 3 KUTYUS ITT VAN A FALUBAN,RENDSZERESEN,MEGLÁTOGATOM ŐKET.SZIMATKA IVARTALANÍTVA LETT.

MACI,LILI KÖLYKE

MACI, LILI EGYETLEN,KÖLYKE---Hát ezt a kis cukorfalatot hogy lehetne nem szeretni?Maci és Lili kölyke, egy apró élet, aki már a puszta tekintetével mosolyt csal az ember arcára. Én mindig azt mondom: az állatokban van valami, ami sok emberből hiányzik.Ők nem hazudnak, nem játszmáznak, nem érdekeltek semmiben.Csak szeretnek.És talán éppen ezért olyan jó rájuk nézni.Egy kis élet, egy nagy szeretet.

A BARÁTOM VANCUVERBŐL

A BARÁTOM VANCUVERBŐL---A barátságunk a 90-es évekre nyúlik vissza.Ennyi év már nem kevés. Ennyi idő alatt az ember sok mindenen keresztülmegy. Munka, család, örömök, gondok, jó napok és nehéz időszakok.Az élet közben sok embert mellénk sodor, aztán tovább is viszi őket.De vannak, akik megmaradnak.Ő ilyen barát.Nem tegnap ismertem meg, és nem azért mondom a barátomnak, mert jól hangzik. Évtizedek vannak mögöttünk.Az ilyen kapcsolatot már nem kell bizonygatni.Aki évtizedeken keresztül megmarad melletted, az már nem egyszerű ismerős. Az barát.Én pedig ezt nagyra becsülöm.A régi barátságoknak van egy különös értékük: minél öregebbek leszünk, annál többet jelentenek.A BARÁTSÁGUNK.

A CSODÁLATOS BALERINA

A CSODÁLATOS BALERINA---Van valami különleges abban, amikor egy ember táncol.Nem csak a mozdulatokat látom. Látom benne a munkát, a kitartást, a fegyelmet és azt a rengeteg gyakorlást, amit senki nem lát, amikor csak a színpadot nézi.A balett nekem nem egyszerűen tánc. Ez egy külön világ, ahol a test minden mozdulata mögött ott van a lélek is.És amikor meglátok egy ilyen csodálatos balerinát, egyszerűen megállok egy pillanatra. Nézem.Mert vannak képek, amelyeket nem kell magyarázni.A szépség néha egyszerűen ott van előttünk. Csak észre kell venni.

EXTRÉM CSERNOBIL

A SZUPER ANYUKA ÉS BOLTVEZETŐ

A SZUPER ANYUKA ÉS BOLTVEZETŐ---Ő nem egyszerűen csak egy boltvezető. Ő az a kedves asszony, akit az ember jó szívvel megállít egy pár szóra. Mindig van egy mosolya, egy kedves mondata, és nála tényleg érződik, hogy fontosak neki az emberek.Édesanyaként is büszke lehet a lányára, és ahogy beszél róla, abból érezni lehet azt a szeretetet és harmóniát, ami közöttük van.Én sokszor vásárolok nála, és bizony előfordul, hogy egy vásárlásból 10–20 perces beszélgetés lesz.Ezért nevezem én őt a falu Erzsikéjének. Egy egyszerű, dolgos, kedves asszony, akinek a szeméből tényleg boldogság árad.EZ A ZENE ILLIK HOZZÁ!

RIPORTOK-EMBEREK,ÉLETEK - TÖRTÉNETEK

RIPORTOK – EMBEREK, ÉLETEK, TÖRTÉNETEK---Az évek alatt nagyon sok mindent gyűjtöttem össze a blogomban.Nem csak szép képeket és zenéket, hanem embereket, történeteket, sorsokat és olyan világokat is, amelyekről érdemes beszélni.Ezért hoztam létre magamban ezt a kis RIPORTOK részt.A régi GÁBOR CIGÁNYOK bejegyzésem is ide tartozik. Erdélyből, Karcsonyfalváról és egy olyan közösségről szól, amely erősen őrzi a saját hagyományait, nyelvét és életformáját.Én mindig szerettem megismerni az embereket.Nem az érdekelt, hogy ki honnan jött, milyen a vagyona, milyen a ruhája, vagy mit mondanak róla mások.Engem maga az ember érdekel.Mert minden ember mögött van egy történet.Van, akinek könnyű volt az útja, másnak nagyon nehéz. Van, aki mindent megkapott az élettől, és van, aki szinte semmit.De egy dolog közös bennünk:mindannyian egyszer végigmegyünk ezen az úton.Én pedig, amit érdekesnek találok, azt megpróbálom megőrizni a blogomban.Lehet, hogy egy riport régi. De egy történet attól még nem lesz értéktelen, hogy eltelt fölötte néhány év.Amit egyszer fontosnak tartottunk, azt érdemes megőrizni.ISTVÁN

EGY KISLÁNY MOSOLYA - ÉS A HÓFEHÉR NYUSZI

EGY KISLÁNY MOSOLYA – ÉS A HÓFEHÉR NYUSZI---Nézzétek ezt a kislányt… és azt a kedves mosolyt az arcán, ahogy a hófehér nyuszit tartja.Nekem az ilyen pillanatok jelentik igazán azt, hogy AZ ÉLET EGY CSODA.Nem kell hozzá gazdagság, nem kell hozzá semmi különleges. Elég egy gyermek őszinte mosolya, egy kis állat szeretete, és máris ott van előttünk valami nagyon tiszta és nagyon szép.Én ezért szeretem ezeket a képeket. Mert néha egyetlen fénykép többet mond az életről, mint egy egész könyv.Ezt a mosolyt jó nézni. Jó egy pillanatra megállni mellette.ISTVÁN

WONDERFUL PHOTO JANETTE AHOGY ÉN LÁTOM

JANETTE – AHOGYAN ÉN LÁTOM---Janette fotóit nézegetve megint azon gondolkodtam, hogy miért áll meg az ember egy-egy kép előtt.Én már nem a világot nézem úgy, mint fiatal koromban. Sok mindent láttam az életemben, jó dolgokat és nehéz,pillanatokat is. Éppen ezért nekem egy szép női arc már nem csak arról szól, hogy valaki szép.Én azt keresem benne, hogy van-e benne valami.Janette képein én ezt érzem. Van bennük nőiesség, finomság és valami természetes elegancia. Nem kell hozzá nagy magyarázat. Néha egy tekintet többet mond, mint száz kimondott szó.Én szeretem a szépet, ezt soha nem tagadtam.---------- De számomra a szépség nem tökéletességet jelent. Nem a hibátlan arcot keresem, hanem azt a pillanatot, amikor egy emberből valami őszinte megmutatkozik.Talán ezért készítek és gyűjtök ilyen fotókat a blogomban.Mert az élet rövid.Egy pillanat elszáll, egy ember megöregszik, egy arc megváltozik, de egy jól elkapott fénykép megőrzi azt a pillanatot, amikor még minden olyan volt, ahogy akkor láttuk.Janette számomra egy ilyen megőrzött pillanat.És én, István, ennyi év után is tudok örülni annak, ha meglátok valami szépet.Nem szégyellem. szépség szerintem ajándék.Aki pedig észreveszi, annak még mindig van szeme az élethez.ISTVÁN

15 ÉVVEL EZELŐTT VETTEM EGY BALTIMORE GITÁRT

15 évvel ezelőtt vettem egy Baltimore gitárt és egy Line 6 kombót. Amikor a MOL-tól nyugdíjba mentem, azt mondtam: nekem nem kell aranygyűrű, inkább vegyenek ajándékba egy Jimi Hendrix Wah pedált. A kombót úgy feltekertem, hogy még a hatodik utcában is hallották, hogy gitározom. A polgármester szólt is, hogy tegyek fel fülhallgatót.Megtanultam ANIMALS-ANGIE-19 ÉVES VOLTAM EKKOR HALT MEG ÉDESANYÁM,FÁJÓ EMLÉK!!LYNARD SKYNARD Jimi Hendrix – Hey Joe című dalát, és próbálkoztam a Voodoo Childdal is. Metállal is próbálkoztam, de nem állt rá a kezem. Végül a blues mellett maradtam. Imádtam a ZZ Topot. A YouTube-ról tanultam. Jött a Black Sabbath, a Free, a Deep Purple, a Taste, majd a Led Zeppelin. A feleségem már unta a lakásban a gitározást, ezért inkább a műhelyben zenéltem. Végül eladtam a gitárt egy ötgyerekes fiúnak, aki egyházi zenét játszott. Így véget ért a gitáros korszakom.De az emlék megmaradt. Mert a zene nem múlik el – csak néha letesszük a hangszert.

AZ APÁCA