BÚCSÚ

Szép ruhájából, mi megmaradt reggel csendesen levetette, itt áll most tépetten, kifosztva, s fázósan megremeg a teste.------ Ázottan kémleli rongyait, alant a sok viseltes darab, díszeit már görgeti a szél, bőrén barázdát szántott a nap.----- Álmát mégis féltve őrzi még, nyár emléke olykor rátalál, jajongva bár, felkacag kicsit, de érzi: vár rá a fagyhalál.---- Elmúlni készülsz most - látom én - de legszebb így is te vagy nekem; őrizem az álmaid tovább, akácerdő - halott kedvesem.