DISSZEMLE a Champs-Élysées-n 2026

DÍSZSZEMLE A CHAMPS-ÉLYSÉES-N---Amikor végeztem a sulival, elmentem a szakaszommal három napra Nîmes mellé robbantani. Katonák voltunk, fiatalok, és természetesen jól szórakoztunk. Aztán egy hétig én voltam az ügyeletes altiszt.A légiós élet azonban nem mindig a nevetésről és a gyakorlásról szólt. Voltak olyan helyzetek, amikor pillanatok alatt komolyra fordult minden. Zavargások, támadások, éles helyzetek – katonaként ezekkel is szembe kellett néznünk.Akkoriban Toulouse-ban és Nîmes-ben is komoly zavargások voltak, több napon keresztül tartottak az összecsapások.-------- Marseille-ben pedig az ezredünk egyik brazil légiósát támadás érte. Olyan események voltak ezek, amelyek egy katonának örökre beleégnek az emlékezetébe.Később Afrikában, Maliban is megtapasztaltuk, hogy a katonai szolgálatnak milyen kemény oldala van. A 2e Régiment Étranger d'Infanterie egyik VBCI páncélozott harcjárművét öngyilkos merénylő támadta meg, a 13e Demi-Brigade de Légion Étrangère pedig egy komplex támadást vert vissza a bázisa ellen.Mi, akik ott voltunk, pontosan tudtuk, hogy a légióban nem minden nap egyforma.És közben egyszer csak elérkezett július 14., Franciaország legnagyobb nemzeti ünnepe.A mi ezredünk is részt vett a párizsi katonai díszszemlén. A századunk által küldött maroknyi katona között én is ott voltam.A század VAB-jával vonultam fel a Champs-Élysées-n.Másfél héttel a díszszemle előtt már felmentünk Párizsba.------- Innentől kezdve minden nap gyakoroltunk. Nem lehetett hibázni. A mozdulatoknak, a sebességnek, az alakzatnak és mindennek pontosan a helyén kellett lennie.A díszszemle előtti napon gyalogosan is szükség volt ránk. A Szenátus előtt rendezett ceremónián vettem részt, méghozzá a zászló hatfős őrségében.Ez nekem külön élmény volt.A ceremónia után a Szenátusba is meghívtak bennünket egy koktélpartira, majd rögtön utána a Parlamentbe is eljutottunk.Nem minden nap történik meg az emberrel, hogy katonaként egyszer csak Párizs ilyen híres épületeiben találja magát.Aztán eljött a nagy nap.Július 14.Már hajnalban kivonultunk a Champs-Élysées-re. Órákon keresztül várakoztunk, mire elérkezett a pillanat, amikor végre elindulhattunk.Közben a légierő gépei is megjelentek az égen, és színes kondenzcsíkjaikkal szinte újra megfestették a francia zászlót. Mi persze ezt sem hagytuk szó nélkül, ment a katonás viccelődés.Aztán minden megváltozott.Megszólaltak a parancsok.--------Elindult a díszszemle. Lovasok, gyalogosok, katonai járművek, zenekarok és zászlók vonultak végig a Champs-Élysées-n. Minden mozdulat mögött ott volt a gyakorlás, a fegyelem és a katonai pontosság.Én pedig ott ültem a század VAB-jában.A több tízezer ember előtt, Párizs szívében.Fiatal légiósként akkor még nem tudtam, hogy ez az emlék évtizedek múlva is ilyen erősen megmarad bennem.Sok minden történt velem az életben. Voltam katona, jártam sok helyen, láttam szép és nagyon kemény dolgokat is. De amikor visszagondolok arra a július 14-re, egy kép mindig előttem van:a Champs-Élysées, a francia zászlók, a tömeg, a katonai gépek az égen, és én a VAB-ban, a díszszemle résztvevőjeként.Ez már az életem része.Egy régi légiós emlék, amelyet az idő sem tudott kitörölni.