EGY SZERELEM FEJFÁJÁRA

Sütő Ágnes Egy szerelem fejfájára Eljött a halál, a furcsa, sötétszemű látomás, már nincs a gyötrődő kétség, csak a kesernyés, furcsa vég, egy hűvös villanás, tűnő búcsúpillantás. Az illúzió már meghalt, de még kitartottál, jön az utolsó lélegzet, az utolsó csókod, magad előtt a múlt kábító képeit látod, de szemed tükrén már ott mozdul a halál. Őt is látod, kit annyira vágytál, kit szerettél, akár ott van, akár nincs ott veled, befejezetlen marad a történeted, szíved és a lelked a kábulatból feleszmél. Elhamvadt az igaznak hitt, de talmi érzet, visszatért oda, ahol született. A halál elringatta a szerelmet, mely a valóságban talán nem is létezett. Az illúzió lassan haldoklott, a kifosztott szerelem most omlott szét, most halt meg... s te túlélted... lélegzel!