Langyos este borult csendben a tóparti tájra, a Nap is elköltözött már egy nyugodt világra. Álomvilág elragadta, meleg ágyba bújik, sötétségtől takarót kér, azzal takarózik. A fénye már nem törik meg a tónak hűs vizén, ketten maradtunk a parton, a Hold fénye meg én. Ébrednek a csillagok is, fényük erősödik, csillagszóró-ruhájukat most magukra öltik. Varázslatos látvány mindez, a szemem káprázik, a sötétbe borult tájra Holdfényeső hullik. Az arcomat halkan, csendben feléje fordítom, Holdfényeső mossa könnyem, magamat kisírom. Tisztára mosott könnyeim lassan leperegnek, lelkem fehérbe öltözik, tiszta ruhát veszek. Holdfényeső alá bújok, Vele megtisztulok, s angyalszárnnyal repülnek a megtisztult mosolyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése