KONFIRMÁLÁS

Nagylegények, nagyleányok Életünkben vannak olyan események, amelyek nemcsak nekünk, hanem egész közösségünknek fontosak. Ilyenek a születés, keresztelő, konfirmálás vagy elsőáldozás, ballagás, házasságkötés, aztán mindezek elölről kezdve a saját gyerekünkkel. Majd az unokánkkal. Aztán már nem… Székelyvaja környékén a konfirmálás virágvasárnapján tartatik. Ilyenkor a tizennégy éves ifjak a református egyház tagjaivá válnak. Nem vagyok biztos benne, hogy teljes mértékben megértik a történteket, de arról meg vannak győződve, hogy ezentúl nagylegényeknek és nagyleányoknak tekinti őket a falu. Ez már a következő szombaton megmutatkozik, ami ugyebár húsvét szombatja, és a konfirmált legények éjszaka szegzik a fenyőt a lányoknak, a többi nagyfiúval együtt. A lányok meg leskelődhetnek egész éjjel, hogy kik látogatták meg őket, vagy éppen kik akarták elvinni a kiskaput. ---------- Emma néni, aki 73 éves, úgy emlékszik konfirmálásának virágvasárnapjára, mintha ma történt volna. Megtanulták az összes kátét,és csak sejtették,hogy mit fog kérdezni tőlük a tiszteletes. Fehér ruhában konfirmáltak, délutánra átöltöztek és úgy mentek vissza a templomba. Csak a keresztszülőket hívták meg ebédre, ami húslevesből, krumpliból, sültből és töltött káposztából állt, ez utóbbi inkább vacsorának minősült. Az estét a Nagy-hídnál töltötték a többi fiatallal.---------- Én 1986-ban konfirmáltam. Fazakas Sándor volt a lelkipásztor akkor nálunk, fiatalos, gondoskodó, vicces, lelkes, hagyománytisztelő, igazságszerető pap. Még mindig fel tudjuk idézni a pincéből felhozott fonnyadt almák édes-savanykás ízét, amiket mindegyre osztogatott, meg a rengeteg dalt, amit tanított. Népdalokat is. Ott tanultuk meg az Amott legel, amott legel című gyönyörű dalunkat, amelyről Fazakas tiszteletes azt állította, hogy a legrégebbi időkből való, az ,, arra hajtom, amerre a nap lejár” sorból kiindulva, amely azt sugallta, hogy a népvándorlás idején keletkezett.