Lelkek, kik várták egymást . Nem siettünk. Csak vártunk. Talán időkön, életeken, álmokon át. Nem tudtuk a nevet, sem az arcot, de a lélek emlékezett. Mindvégig. Valahol mélyen már ismertük egymást. Talán barátként, talán szeretőként, vagy csupán csöndes szövetségesként akik a csillagok alatt egymásra esküdtek.------- A mikor eljött az idő, nem volt kérdés. Csak a felismerés. Mint két láng, mely külön égett, de most végleg összeolvad. Ez már több mint kötelék. Szentséges, láthatatlan de elszakíthatatlan. Nem véletlen vagy itt. Nem véletlen vagy velem. A sors csak kivárt. A lelkek pedig döntöttek .
Ha valaki megkérdezné tőlem, ki vagyok, talán nem is tudnék egyetlen mondattal válaszolni.Egy ember vagyok, aki sok mindent megélt. Voltak k...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése