Nincs megbocsátás!
Didergek egy hűvös hajnalon,
mert már nem ölelsz át.---
A tél sem többé a barátom,
pedig régen ti voltatok az egész világ.
De egy decemberi napon
örökre hátrahagytál.
Búcsúszavak sosem voltak az ajkadon,
csak csendben távoztál.----
Azóta is folyton sírok,
viszont téged tettelek elátkozottá.
Utánam nem lehetsz mással boldog,
ez teljesen kizárt!----
Csak a szégyen tarthat veled az utadon,
mert végleg elárultál.
Még ha valaha is kopognál az ajtómon,
nincs már számodra megbocsátás!EBERGÉNYI ANITA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése