EGY ANYA FÁJDALMA

A szomorú történetünk akkor kezdődött, amikor a menyem egy súlyos nőgyógyászati műtéten esett át, majd - miután az orvosok gyógyultnak nyilvánították - újra tervezték, próbálták tovább folytatni a megszokott kis családi életüket. Fiammal együtt dolgoztak, a kislány unokám iskolába járt, egyszóval azt hittük, hogy sorsuk egybefonódva, boldogan folytatódik.Az unokám kezdett egy kicsit nagylánnyá változni, úgy döntöttek, hogy az én jóváhagyásommal egy valamelyes nagyobb lakásba költöznének. Mivel a kis másfél szobás lakás az én tulajdonomban volt - miközben második férjemhez költöztem -, beleegyeztem, sőt a segítségemet is felajánlottam.--------Sikerült is egy megfelelő nagyságú és árfolyamú lakást találni, végül is az adás-vétel már majdnem lebonyolódott, amikor kiderült, hogy tetemes adósságot halmoztak fel (ami számomra hidegzuhany volt), így kénytelenek voltak nagyobb forint törlesztéses devizahitelt felvenni, amely akkor 7 millió forint volt. Természetesen banki ajánlatra vették fel ezt a típusú kölcsönt. Mivel ezt a bank a lakásra ráterhelte, így az én haszonélvezetem nem kerülhetett bejegyzésre. De nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy a kislánynak végre külön szobája lett és nyugodtan tudta az Ő kis életét rendezgetni.--------Még 2 év sem telt el, a menyem kezdett egyre rosszabb állapotba kerülni, s a gyilkos kór annyira elhatalmasodott rajta, hogy 2022. áprilisában már nem tudta a küzdelmet folytatni,a rákkal áttétes volt 36 éves korában meghalt. Ez valami borzasztó tragédia volt, hiszen az unokám az általános iskolai ballagása és a középiskolai felvételi előtt állt. Senkinek nem kívánom azt a látványt és érzést, amikor megtudta, hogy az édesanyját végleg elveszítette.A ballagáson és a felvételi vizsgán túl voltunk, a fájdalmak valamelyest kezdtek enyhülni. Közben a fiam munkanélküli lett, így - miután én még mint nyugdíjas dolgoztam - vállaltam, hogy a hitelt törlesztem, ezzel is segítve őket a nyakukba zúdult kiadások enyhítésében. Emellett természetesen bevásároltam, főztem, takarítottam és amikor időm engedte, ott aludtam, egy kis lelkierőt sugalltam nekik.-------Még egy év sem telt el, a férjem súlyos beteg lett, olyannyira, hogy kórházból ki-be, később lélegeztető gép itthonra, oxigénpalack, s minden egyéb, ami ennek a betegségnek a leküzdéséhez szükségessé vált.A munkahelyemen is egyre inkább tornyosodtak a "diszkriminációnak" nevezhető problémák, az idősebb dolgozók maximálisan érezhető megkülönböztetése, majd 2021. december 13-án pillanatok alatti - a jogos járandóságot sem kifizetve - "lapátra tétele". Ezek között voltam jómagam is.Anyagi helyzetünk egyre inkább romlott, így a hiteltörlesztést a fiamék számára még egy darabig teljesíteni tudtam, de a férjem állapota, az állandó orvosi felügyelet, kórházi ellátás ezt már nem tette lehetővé. Gyötrődések közepette azért amit tudtam még erőmön felül is teljesítettem mindkét irányba.---------Idén áprilisban sajnos a férjem akit nagyon szerettem,végleg eltávozott az égiekhez. Már ott tartottam, hogy a temetéssel kapcsolatos költségeket is nagy-nagy megszorítások árán tudtam összeszedni. De az Ő akaratához hűen, tisztességesen örök nyugalomra tudtam helyeztetni.Alig telt el egy-két hónap, az Édesapám állapota kezdett egyre romlani, kórházból ki-be, majd végleg hazaadták, otthon ápoltuk, utolsó órájáig mellette voltunk, amikor is október 24-én Ő is meghalt.-A SZÍVEM DARABOKRA TÉPVE ENNYI FÁJDALOMTÓL,de az élet megy tovább.A szívet hasító hatalmas fájdalmak ellenére erőt vettem magamon és elhatároztam, hogy a testvéreim családtagjaikkal együtt, fiam, unokám számára megpróbálom emlékezetessé tenni ezt a karácsonyt, azt remélve, hogy talán vége lesz ennek a borzalmas három éves időszaknak és új, nyugalmasabb élet kezdődik számunkra. A karácsony szépen, csendben, békében lezajlott és én végre boldognak éreztem magam.-------- Alig volt mindennek vége, jött a borzalmas hír, a nagybetűs BANK utolsó felszólítása fiamék részére, hogy rövidesen el kell hagyni a lakásukat a most érettségire készülő unokámmal együtt. Ez volt a derült égből villámcsapás. Azt hittem agyvérzést kapok és tényleg vége a világnak! Mi lesz, hogyan tovább? A fiam ugyan minimálbérért dolgozik, de ott lebeg a feje fölött az a bizonyos Damoklész-i kard, lehet, hogy január végén ismét munkanélkülivé válik.Nyugdíjas vagyok, mit tudnék értük tenni, hová fordulhatnék, hogy ne kerüljenek az utcára? Van egyáltalán segítség? A beharangozott hatalmas segítségnyújtás minden fórumát végigjártam már korábban is, de csak sötét falakba ütköztem, süket fülekre találtam.--------Tudom - hiszen nap mint nap hallom a sok rászoruló jajkiáltását -, hogy nem én vagyok az egyetlen nagymama, vagy szülő, aki segíteni szeretne gyermekein, de hajt a szívem, a könnyem, hogy lehet mód és lehetőség a kilábalásra és egy kicsit nyugodtabb új életre számukra.Sokat fogytam,már azt hittem én is rákos vagyok de a jóisten segitett rajtam,meghallgatta imáimat.REMÉLEM A JÓISTEN MEGVÁLTOZTATJA A SORSUNKAT,SOKAT IMÁTKOZOM,ÉJSZAKÁNKÉNT SÍRVA.