A BOLDOG HARMONIKUS CSALÁD

A BOLDOG HARMONIKUS CSALÁD---Gábor és Orsolya története számomra egy szép, igazi családi történet. Egy gyermekük van, akik a Nagyi szeme fénye és nagy kedvence. Jó látni, amikor egy családban ennyi szeretet veszi körül a gyerekeket.Orsolya az egyetem elvégzése után megismerte Ádámot, megszerették egymást, és ebből a szeretetből született meg a szép családjuk. Ádámot régebbről ismerem, és mindig a segítőkészségét becsültem benne. Olyan ember, akire lehet számítani, ha szükség van rá.A család ma már a falunkban él, abban a házban, amely valamikor a nagynénémé volt. Ők ezt a régi házat valóságos kis ékszerdobozzá varázsolták. Jó érzés látni, hogy egy régi ház új életet kapott, és most egy szerető család otthona lett. Orsolyával is többször beszélgettem, amikor a kisbabájával sétált. Ezek rövid, hétköznapi találkozások voltak, mégis megmaradtak bennem. Talán éppen ezekből az apró pillanatokból áll össze egy falu igazi élete: ismerjük egymást, beszélgetünk, látjuk, ahogy a gyerekek felnőnek, és közben telnek az évek.És persze nem maradhat ki a család másik nagy kedvence sem: Akira, a csodaszép kutyusuk. A kisf,iaimádja, és ő is igazi családtag. Gyakran meglátogatom, mert nagyon kedvelem. Akira nem egyszerűen egy kutya – ő is hozzátartozik ehhez a boldog családhoz.Szeretem az ilyen történeteket, mert nincs bennük semmi különlegesnek látszó dolog. Egy férfi, egy nő, egy gyermek, egy kutyus, egy otthon… mégis, ha mögé nézünk, ott van benne az élet egyik legnagyobb csodája:amikor két ember egymásra talál, szeretetben családot alapít, és együtt építi tovább az életét.Ádámékat jó érzés ismerni. Nekem pedig külön öröm, hogy ebben a történetben egy kicsit az én régi emlékeim is benne vannak, hiszen az otthonuk egykor a nagynéném háza volt.Kívánom nekik, hogy még nagyon sokáig legyen ilyen szép, szeretettel teli az otthonuk, és Akira mellettük maradjon a család minden boldog pillanatában..