A DARK WAWE ISTENNŐJE

A DARK WAWE ISTENNŐJE---A sötétség nem egyszerűen körülvesz.Belém ül, mint egy régi, hideg kőfal, amely tudja a nevemet.A csipke árnyéka lassan csúszik végig az arcomon, mintha egy elfeledett éjszaka simítana meg, amely soha nem akart véget érni.A fény nem keres itt semmit.Csak megáll a levegőben, és tisztelettel hátralép.A vörös ajkak mozdulatlanul őrzik a csendet, azt a csendet, amely nem békés, hanem ünnepélyes.Mintha minden rezdülés egy régi eskü lenne, amelyet a sötétség tett le valaha, és most újra kimondja.A csipke mögött nem arc van, hanem egy történet, amelyet nem lehet elmondani – csak lassan, mélyen érezni.A homály nem takar el.Megmutatja azt, amit a fény sosem értett:hogy a szépség néha nem ragyog, hanem suttog.Hogy a melankólia nem fájdalom, hanem egy lassú, fekete elegancia, amely a bőrön pihen, mint egy régi imádság.Ebben a gótikus csendben minden lassabban történik.A levegő nehezebb, a fény alázatosabb, a szépség komolyabb.És ahogy a csipke finoman tartja az arcot, úgy tartja a pillanatot is: nem engedi el, nem engedi szétfoszlani.A sötétség itt nem fenyeget.Itt otthon van.