A VOLT SZOMSZÉDOM PISTA BÁCSI

Pista bácsi története ---–a tiszavirág, a gólya kelepelése, a róka családja, a harmatos reggel varázsa A Tisza-töltésen a hajnal mindig különös volt.A fű még harmatosan hajolt meg a kasza előtt, puhán, engedelmesen, mintha tudta volna, hogy ilyenkor kell vágni.Ezért indultak korán. Aki kaszálni akar, annak a harmat a legjobb segítőtársa.A nap első fénye még csak éppen megcsillant a fűszálakon, amikor a töltés oldalában megmozdult az élet.Egy kis nyuszi állt fel a fűben.A füleit magasra emelte, a két első lábát összezárta, és úgy nézett ránk, mintha ő lenne a kaszálók kis őre.Nem futott el.Csak figyelt, kíváncsian, bizalommal.A szemében ott volt az a békesség, amit csak az állatok tudnak adni az embernek.Nem sokkal később az őzike is megjelent.Nyugodtan legelészett, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy emberek kaszálnak mellette.Időnként felnézett, ránk pillantott, aztán folytatta a legelést.A reggeli fényben a szőre aranyszínű volt, a mozdulatai lassúak, puhák, mintha maga a természet tanította volna táncolni.---------A kasza pengése, a harmat illata, a nyuszi figyelő szeme, az őzike lassú mozdulatai — mind összekeveredtek, és olyan volt, mintha a Tisza-töltés egy élő mesekönyv lenne.Hazafelé aztán újabb csoda várt.A falu szélén, a villanyoszlop tetején egy gólya állt a fészkében.Kelepelt, ahogy csak a gólyák tudnak: hangosan, büszkén, mintha azt mondaná:„Jó munkát végeztetek, emberek.”A hangja betöltötte az egész utcát, és a nyári délután olyan volt, mint egy régi falusi film.A házaknál mindenhol ásott kutak álltak.Volt amelyikkel közös telken.Nyolc gyűrű mélyek, tiszta vízzel.A dinnye ott hűlt bennük, lassan, komótosan, ahogy régen szokás volt.A kút hidege átjárta a gyümölcsöt, és amikor felhúzták, olyan volt, mintha a nyár esszenciáját emelték volna ki a mélyből.Aztán a róka mama is megjelent.A kicsinyeivel.Átsétáltak az úton, nyugodtan, méltósággal.Nem féltek.Tudták, hogy nem vadászok vagyunk, hanem csak emberek, akik hazafelé tartanak a kaszálásból, fáradtan, de békében.Pista bácsi ilyenkor mindig azt mondta:„Látod, fiam… ha az ember nem bántja a természetet, a természet sem bántja az embert.”És ebben a mondatban benne volt az egész élete.-------A föld, a ló, a kasza, a harmat, a gólya, a róka, a nyuszi, az őzike — mind az ő világának részei voltak.Egy olyan világé, amely ma már lassan eltűnik, de benned, még megmarad,éltovább él.ert te megőrzöd. A blogodban,Leírod.Továbbadod.