CSODÁS SZÉPSÉG

CSODÁS SZÉPSÉG---Van szépség, amely nem harsog,nem lép előtérbe,csak csendben megérinti az embert,mint egy régi dallam,amelyet már elfelejtettünk,de a szívünk mégis felismer.Ahogy ránéztem erre a nőre,mintha egy másik időből érkezett volna.Arcán a nyugalom finom fénye,tekintetében az a halk, bensőséges melegség,amely nem akar semmit,csak létezni — és hagyni,hogy aki nézi, egy pillanatra,szebbnek lássa a világot.A ruha lágy esése,a vállán pihenő elegancia,a virág a hajában,mind olyan, mintha egy régi festménylépett volna ki a keretéből.Nem dísz, nem póz,hanem egy pillanatnyi igazság:a szépség néha nem a látványban van,hanem abban, amit felébreszt bennünk.Nem tudom, ki ő,nem tudom, miért készült a kép,de azt tudom:amikor megláttam,valami finoman megmozdult bennem.Mint amikor egy régi emlék halkan visszatér,vagy amikor a hajnal első fénye megérinti az ablakot.Számomra ő a csodás szépség —nem a külső miatt,hanem azért,mert a képen át isérezni lehet azt a csendes jóságot,azt a belső derűt,amely ritka,és amelyet az embercsak egyszer-egyszer talál meg az életben.