A -SZÉPEM-EGY ÉDESANYA KÖNNYEI

Egy édesanya könnyei--- Tegnap a kisvárdai temető csendes sétányain jártam. Sok sír mellett elhaladtam, de egy előtt megálltam. A vörös gránitból készült síremléken egy fiatal név állt: Pásztor Szabina, 1989-2015.Néztem a szív alakú emlékművet, a virágokat, a mécseseket, és arra gondoltam, milyen mérhetetlen fájdalom lehet egy édesanya szívében, amikor a gyermeke nevét olvassa egy sírkövön.A természet rendje szerint a gyermek búcsúztatja el a szülőt. Amikor azonban fordítva történik, arra nincsenek igazán szavak. Maradnak az emlékek, a fényképek, a közös nevetések, a becéző szavak, amelyek örökre ott élnek a szívben.A nyilvánosan elérhető emlékoldalon ez áll: „Sohasem feledünk drága Szabina. Szeretünk téged.” Ezek az egyszerű szavak többet mondanak minden hosszú beszédnél. Benne van egy család szeretete, hiánya és örök ragaszkodása.Ott álltam idegenként a sír előtt, mégis könny szökött a szemembe. Nem ismertem Pásztor Szabinát, de éreztem azt a szeretetet, amely ezt a síremléket körülveszi. Egy fiatal élet emlékét, amelyet az idő nem tud eltörölni, mert azok szívében él tovább, akik szerették.Az édesanyák talán soha nem felejtenek. Minden születésnap, minden ünnep, minden csendes este magában hordoz egy emléket. A szeretet azonban erősebb az idő múlásánál. Ezért gyúlnak újra és újra a mécsesek, ezért kerülnek friss virágok a sírokra, és ezért hangzik el újra meg újra ugyanaz a halk mondat:„Nem feledünk. Mindörökké szeretünk.” NYUGODJÁL BÉKÉBEN,ÖRÖKKÉ ÉLSZ A SZÍVEMBEN -SZÉPEM-DRÁGA KISLÁNYOM SZABINA.