BAKLÖVÉSEK ÉS TAULSÁGOK

BAKLÖVÉSEK ÉS TANULSÁGOK---Volt idő az életemben, amikor azt hittem, hogy ha nyitott vagyok, kedves vagyok, dolgozom magamon, és nem várok lehetetlent a másiktól, akkor előbb-utóbb megérkezik mellém valaki.Nem herceget kerestem fehér lovon.Csak egy embert. Valakit, akivel lehet beszélgetni, nevetni, kirándulni, együtt örülni apró dolgoknak. Olyat, aki nem tökéletes, mert én sem vagyok az, de akiben meg lehet bízni.Aztán jöttek a baklövések.Volt, aki biztatóan indult, majd eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Volt, aki nem egészen az volt, akinek mondta magát. Akadt olyan is, aki gyorsabban tervezte a közös jövőt, mint ahogy én megtanulhattam volna a vezetéknevét.Sokáig magamban kerestem a hibát.Mit csinálok rosszul?Túl sokat várok?Túl keveset?Nem vagyok elég érdekes?Nem vagyok elég szép?De az évek során rájöttem valamire.Az életben nem minden kudarc a mi hibánk. Néha egyszerűen rossz emberekkel hoz össze az út.---------- Néha olyanokkal, akik még saját magukat sem találták meg. És néha azért nem működik valami, mert nem annak kellett működnie.A legnehezebb mégsem az egyedüllét volt.Hanem az, hogy megtanuljam elfogadni: az értékem nem attól függ, hogy áll-e valaki mellettem.Mert az ember hajlamos azt hinni, hogy csak párban lehet teljes az élete.Pedig nem.Lehet teljes egy gyermek mosolyától.Egy jó könyvtől.Egy vízparti sétától.Egy kedves beszélgetéstől.Vagy attól a nyugalomtól, amikor este békében hajtja álomra a fejét.Ma már mosolyogni tudok a régi baklövéseimen.Akkor fájtak.Ma már történetek.Az élet pedig megy tovább.És talán ez a legfontosabb.Nem feladni, nem keseregni, hanem nyitott szívvel menni tovább az úton.Mert soha nem lehet tudni, hogy a következő kanyar mögött egy újabb csalódás, vagy éppen egy szép meglepetés vár ránk. És talán az élet varázsa éppen ebben rejlik.