EGY MEGÖREGEDETT ÉDESANYA

Csöpi néni élete lassan széthullott, miután elveszítette a férjét. A régi lakótelepen maradt, ahol hat évtizedet élt, ahol felnőttek a gyerekei, akik ma már messze élnek, és ritkán jönnek vissza. A magány egyre mélyebbre húzta, a kor pedig könyörtelenül rátette a kezét: feledékenység, zavartság, betegségek. A lakók látják, hogy baj van, hogy Csöpike már nem ura a tetteinek, hogy segítségre szorulna – éjjel-nappal –, de nincs, aki valóban mellé álljon.A fia messze él, havonta egyszer-kétszer látogatja, pedig ő a gyámja. A másik gyerek beteg, nem tud segíteni. A szomszédok tehetetlenek, a hatóság nem lép, a néni pedig egyre kiszolgáltatottabb: rohangál, embereket állít meg, félrebeszél, fájdalmai vannak, orvost nem enged be. Mindenki látja, hogy így tragédia felé sodródik.A tél alatt be volt zárva a lakásba, most tavasszal újra tántorog a ház körül, és mindenkit megszólít. A hírek szerint talán elindították az idősek otthonába való felvételét, de senki sem tudja, mennyi idő, mennyi várakozás, és hogy megéri-e még Csöpike a segítséget, amelyre már rég rászorulna.A történet nem oldódott meg. Csöpi néni továbbra is magányosan él, a lakók pedig csak remélni tudják, hogy egyszer valaki végre emberséggel, odafigyeléssel gondoskodik róla – mielőtt túl késő lenne.