KÜZDELEM A RÁKKAL,KÉT GYERMEKES ÉDESANYAKÉNT

KÜZDELEM A RÁKKAL, KÉT GYERMEKES ÉDESANYAKÉNT---Azért írom ezt a bevezetőt, hogy mindenki vegye komolyan a testünk jelzéseit. És mindig hallgatni kell a belső hangra, a megérzésekre. Mert azok segítenek nekünk, csak hallgassunk rájuk. Nem szabad félni, mert akkor már be is vonzzuk magunknak a rosszat. Nálam is ez történt. Rettegtem a ráktól. Rettegtem, hogy egy nap azt mondják nekem: rákos vagy, és attól is rettegtem, hogy beteg lesz a gyermekem. Ez is bejött, sajnos...Van olyan harc, amelyet nem önmagáért vív az ember.Van olyan harc, amelyet a gyermekeiért vív.Amikor egy édesanya szembesül a betegséggel, nem elsősorban a saját fájdalmát érzi. Sokszor az első gondolata az, hogy mi lesz azokkal a kis kezekkel, amelyek belé kapaszkodnak, amelyek tőle várják az ölelést, a biztonságot és a szeretetet.A képen egy felnőtt kéz és egy gyermek apró keze találkozik.Két világ ér össze.Az egyik védeni akar.A másik feltétel nélkül bízik.A rák elleni küzdelem nem csupán orvosi kezelésekből, vizsgálatokból és nehéz napokból áll. A legnehezebb csata sokszor a lélekben zajlik. Mosolyogni a gyermekek előtt akkor is, amikor belül félelem lakozik. Erősnek maradni akkor is, amikor az ember legszívesebben sírna.Mégis minden reggel új reményt hozhat.Egy gyermek mosolya.Egy ölelés.Egy kedves szó.Egy újabb nap együtt.Mert az anyai szeretet olyan erő, amelyet sem betegség, sem fájdalom nem tud legyőzni.Ez a fénykép számomra nem a betegséget jelképezi.Hanem a szeretetet.Azt a köteléket, amely anyát és gyermekét összeköti a legnehezebb időkben is.Minden édesanyának, aki betegséggel küzd: ne veszítsd el a reményt. A szeretet sokszor erősebb, mint gondolnád. A legkisebb kéz gyakran a legnagyobb erőt adja ahhoz, hogy tovább menjünk az úton.