TEXAS SOUTHERN ROCK

AINT NO LIMITS

CLOUDBORNE MUSIC DREAMS

AZ ÉLET JELEI AZ UNIVERZUMBAN

Egyre növekvő tudományos konszenzus alakult ki arról, hogy valószínűleg létezik élet az egész univerzumban. Jelenleg egy hatalmas, multidiszciplináris erőfeszítés folyik – amely asztrofizikusokat, geológusokat, mérnököket és asztrobiológusokat egyesít –, hogy az élet jeleit kutassák mind a Naprendszerünkben, mind a távoli exobolygókon. Jelentős beruházásoknak és a legmodernebb technológiának köszönhetően a földönkívüli élet felfedezése egyre inkább nem a „vajon”, hanem a „mikor” kérdésnek tűnik.--------- A NASA Kepler teleszkópja már több ezer exobolygót azonosított, köztük sokakat a lakható zónában – ahol a körülmények hasonlóak lehetnek a földiekhez. Az olyan bolygók, mint a Kepler-452b, meggyőző jelöltekként emelkednek ki, amelyek életet hordozhatnak. Ahogy a kutatás előrehalad, talán a küszöbön állunk annak megerősítésének, hogy bolygónk nem az egyetlen lakott világ a kozmoszban.------ Lélegzetelállító kozmikus látképektől az űrhajósok életébe való lenyűgöző betekintésig a Cosmic tökéletes dokumentumfilmet kínál minden űrrajongó számára. Akár szakértő csillagász vagy, akár kezdő földönkívüli utazásod elején jársz, nálunk megtalálod a számodra megfelelőt.

MEGÉRZÉSEK, KARMÁK, ÖSZTÖNÖK

Megérzések, karmák, ösztönök Gyakran érzi azt egy személy, hogy volt már hasonló érzésem, vagy sokan voltunk már úgy, egy első találkozásnál képes vagy eldönteni, hogy szimpatikus egy ember vagy nem. Vajon mi lehet az oka annak, hogy olyan helyeken vagyunk álmunkban, ahol még soha nem is jártunk?! Megérzések, karmák, ösztönök-------- Nagyon sok alkalommal álmodtam olyan helyekről, ahol biztosan tudtam, hogy nem járhattam, egész jelenetek játszódtak le álmomban, nagyon furcsa érzés volt, amikor reggel felébredtem és lefuttattam magam előtt az álmomat. Biztosan más is volt hasonló helyzetben. Lehetséges, hogy ilyen gazdag lenne az ember fantáziája? Előfordulhat, de miért ne lehetne ennek más, akár elsőre érthetetlen magyarázata is.------------ Olvastam rengeteg ezzel a témával foglalkozó cikket, történetet, amely kicsit másfelől közelíti meg a dolgot. Feszegeti a reinkarnációt, mért ne létezhetne? Néha mi emberek olyan egoisták vagyunk, hogy csak a mi világunk létezhet, csak mi vagyunk életképesek. Talán mégsem?! Nyilvánvaló, hogy soha nem lesz kézzelfogható bizonyíték, hogy van-e előző élete egy embernek vagy, hogy van-e a Földön kívül élet, de a nem létezését sem zárhatjuk ki teljesen. Ez a téma nagyon közel áll a valláshoz, a hithez, mert olyan dolgokban hiszünk, amiket nem látunk, de ez a szép benne, hogy elhisszük.-------- Furcsa tán az is, amikor találkozunk egy emberrel és első látásra képesek vagyunk felállítani véleményt róla, holott nagyon nem ismerhetjük még, hiszen van olyan, hogy egy kapcsolatban évek után derülhet ki, hogy egyik nem ismerte teljesen jól a másikat, de akkor hogy lehet az, hogy megérezzük az ember negatív vagy éppen pozitív kisugárzását? Biztosan sokan gondoljátok úgy, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy akár az előző életben vagy negatív vagy pozitív élmény fűzött ezekhez a személyekhez, de nagyon is lehetséges. Még az egyiptomiak is hittek a reinkarnációban, és végül is mi is hiszünk a mennyországban vagy sem, ami véleményem szerint egy másik lét, tehát megközelítés kérdése, hogy mi is a reinkarnáció.---------- Saját tapasztalatom is van ezzel kapcsolatban. Meghalt egy hozzám nagyon közelálló rokon, imádtam őt. A halála után érdekes módon a semmiből feltűnt egy kismacska és odajött hozzám, rengeteg ember volt körülöttem és a cica mégis hozzám jött, és a szemei különösen megragadtak, mert az elhunyt rokonom szemeit véltem benne felfedezni. Különös érzés volt!-- Majd többé nem láttam a cicát:(----------- Nem meggyőzni szeretném az embereket arról, hogy létezik a reinkarnáció, csak azt megosztani, amit én gondolok erről. Egy másik érdekesség ezzel kapcsolatban az a karmánk. A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata Előfordulhat, hogy egy cselekedetünk kihat a későbbiekben az életünkre, lehetséges, hogy nem a mostanira, hanem majd egy következőre. Ez olyan, mint egy földi törvény, amit teszünk, az vár ránk. Fontos az élethez való viszonyulás, a Földhöz. Egy picit olyan, mint a szemet szemért, fogat fogért elv. A filmekben látni, hogy amikor haldoklik valaki, előtte szeretne elrendezni maga körül mindent, bűnbocsánatot kér, mert ettől függ a későbbi sorsa, de ha vannak emberek, akik a mennyországba jutnak és vannak, akik a pokolra, akkor honnan tudjuk, hogy a mi világunk nem egy ezek közül?!---------- Honnan tudjuk azt, hogy a mi életünk előtt nem volt-e más élet? Máris az cikkem első felére ugrottunk vissza, ahol is újra szóba kerül, hogy csak ezen a Földön létezik élet?! Mivel sajnos ezt nem igazán lehet megfejteni, soha nem lesz konkrét bizonyíték, ezért ezzel le is zárnám a cikket. Remélem, hogy néhányan elgondolkodnak ezen a témán, mert igazán bele lehet merülni:)

APRÓSÁGOK SEMMIBE VÉTELE

"Apróság", ami nagyon fontos, de sokan semmibe veszik Néha eltűnődöm a világ folyásán. Azon, hogy miért van annyi agyonhajszolt, elégedetlen, megkeseredett (végletekben kifejezve: aberrált, a családja, maga ellen forduló) ember. Olyan kicsi dolog kellene ahhoz, hogy sokan ne betegedjenek meg lelkileg, s utána törvényszerűen testileg is. De ez nem igazán megy. Vajon miért? "Apróság", ami nagyon fontos, de sokan semmibe veszik---------- Természetesen a fentiek alól van sok-sok kivétel, de ők sajnos kisebbségben vannak. Valamilyen szinten többségünk elégedetlen magával, a saját, netán a környezete elvárásai miatt. Ezer okot lehet felhozni:--------- - nincs munkahely, ezért nehéz az élet - van munkahely, de gyalázatosan keveset fizetnek - van munkahely, jó a fizetés, de valaki beleköp a levesbe - nem nagyon köpnek a levesbe, csak annyira, ami elég a gyomorgörccsel munkába induláshoz - volna állásom, de nem tudok bejárni (akármiért)--------- - nincs megfelelő társ - van hűséges férj, de nem jön össze a gyerek - van gyerek, de folyton beteg, vagy ha nem, akkor állandóan visít - menekülnék a panelból, de nem tudok - van hol lakni, de az életet megkeseríti az anyós, após, akárki rokon - kertes házban élve megőrülök a szomszédtól---------- - nem tetszik a hajam (formája, színe, minősége) - a gyerek szeretne diplomát, de nincs, aki finanszírozza - minden rendben, tudnánk kocsit venni, de nem tudnánk fenntartani - le kéne fogyni/meg kéne hízni Na, itt hagyom abba a felsorolást, mielőtt bárki abbahagyná az olvasást. :)---------- Meggyőződésem: a fenti dolgokat bárki könnyebben le tudná küzdeni, ha adott volna hozzá (persze sok egyéb más mellett plusz) egy hiányzó feltétel. Az ördög mindig az aprónak tűnő, ám annál sokkal nagyobb jelentőségű dolgokban, a részletekben lakik. Olyan dologra gondolok, ami véleményem szerint elengedhetetlen a normális élethez: - ami biztosítja az éjjeli, pihentető alvást - ami biztosítja a normális munkavégzést - ami esélyt ad a napi fáradtság után a regenerálódásra - ami teret enged az építő gondolatoknak - és még sok minden másra jó.--------- Ha valaki eddig nem találta volna ki, mi az amire gondolok (amit kétlek), az nem más, mint a csend. Ami többnyire akkor hiányzik, amikor a legnagyobb szükségünk volna rá. Ehhez képest mi van? Ha kell, ha nem, mindenhol megy a háttérzaj. Nem érdekes, hogy mi. Lényeg: zörögjön valami! MINEK?--------- Tömegközlekedést igénybe véve azt látom: szinte minden második ember fülében ott a hangszóró. Az ő dolguk, hogyan és miért zárják ki a külvilág ingereit. A legtöbb helyre ahová belépek, legyen az - kisbolt - bevásárlóközpont - fodrászat, kozmetika, körömstúdió - autószerviz - hivatalból látogatott magánlakás - stb. mindenhol szól a rádió/TV/CD lejátszó/számítógépről szóló akármi.--------- Ahol tehetem, kérem a zajforrás kiiktatását. Az esetek túlnyomó többségében meg is teszik. Falra tudnék mászni (ez bizonyára az én csököttségem :D), amikor pörgést kívánnak maguknak, egymásnak az emberek. Mik vagyunk? Búgócsigák, hogy pörögjünk? Számtalan ember van, aki képtelen háttérzaj nélkül élni. Szerintem ez egy ugyanolyan haszontalan, rossz szokás, mint a dohányzás.-------- Félreértés ne essék! Nem vagyok kriptaszökevény. Ha a kedvem úgy tartja, szétesik a ház (ha egyedül vagyok az autóban, akkor a kocsi) a hangerőtől, amivel operát, rockot, bármilyen slágert, éppen kedvemnek tetsző zenét hallgatok. De még egyetlen szomszéd sem jelezte, hogy zavarná. Bizonnyal azért, mert mértékkel, és nem kifogásolható időben teszem. A megoldást csak sejtem. Tudni nem tudom, hogyan lehetne összehangolni a nem ritkán ellentétes érdekeket.--------- Pedig pl. egy kertes házas övezetben összebeszélhetnének a szomszédok: mikor nyírjanak (vagy éppen ne) füvet. S legfőképpen a nyugdíjas ne hétvégén fűrészeljen fát szombat-vasárnap 10-19 óráig; stb. A panelházban élők iránt őszinte tiszteletem: ha valahol, ott aztán - nem utolsó sorban az épület anyagából, kivitelezéséből adódóan - nem nagyon lehet "rendet" teremteni. Tisztelet a bizonyára nem kevés kivételnek.------- Annyi, nehezen elkerülhető stresszforrás ér minket. Miért generálják sokan maguknak? Szerintem azért, mert - rendelkezésre állnak a megfelelő zajkeltők - igazi megoldás híján a zajba menekülnek. Megéri?

A BAOBAB FÁRÓL

A baobabfa a világ legvastagabb törzse! Üreges szára több mint 20 méter átmérőjű, és akár 120 000 liter vizet is képes tárolni. Mérete annyira lenyűgöző, hogy egyes baobabokat otthonként, fészerként vagy állatmenhelyként használnak, de sajnos a faj a kihalás szélén áll. Átmérőjük alapján becslések szerint akár kétezer évig is élhetnek. Tudományos nevük Adansônia Digitata, de baobabként, baobabfaként vagy calabeiraként is ismertek.-------- A fa valóban erőteljes: hatalmas törzseiben több száz állatnak, madárnak és rovarnak ad otthont. Virágai akár 20 cm hosszúak is lehetnek, és egy éjszaka alatt virágoznak, de nektárt és gyümölcsöket tartalmaznak, amelyek táplálékul szolgálnak a vadon élő törzsek és állatok számára, és a malária kezelésére is javallták. Ennek a fának a nedvéből különleges olajat vonnak ki.---------- A törzséből Madagaszkár őslakosai kenukat (egyfajta hosszú kenut) építenek, parafája pedig egy epilepszia elleni gyógyhatású vegyületet tartalmaz. Nem csoda, hogy Afrikában a baobabok az életet jelképezik: a termékenység, a bőség és a gyógyulás szimbólumai.

STEPHEN HAWKING VILÁGVÉGE ÜZENETE

Stephen Hawking előre megjósolta: pár hónap és bekövetkezik a világvége Hátborzongató üzenetet fogalmazott meg az emberiség számára, az idegenekkel kapcsolatban. Valóra válhat Stephen Hawking baljós jövendölése, az idegenekkel való kapcsolatfelvételről. A tudós, kinek hála újradefiniáltuk a világról alkotott felfogásunkat, dermesztő figyelmeztetést fogalmazott meg az emberiség számára arról, mi fog történni, ha kapcsolatba lépnek a földönkívüliekkel, és ami hét évvel Hawking halála után valósággá válhat. UFO, űrhajó, földönkívüli, idegen ----------- Hawking hátborzongató jóslata az idegenekről valósággá válhat. A halála előtt Hawking kijelentette, ha az emberi fajnak sikerülne kapcsolatba lépnie az idegenekkel, az az általunk ismert világ végét jelentené. Úgy vélte, a földönkívüli élet aktív keresése végzetes invázióhoz vezetne, hasonlóan ahhoz, ahogy a múltban eltörölték a kevésbé fejlett civilizációkat. A földönkívüliek valószínűleg messze előttünk járnak. A történetek arról, amikor a fejlettebb kultúrák primitívebb emberekkel találkoztak ezen a bolygón, nem alakultak túl szerencsésen, és ők ugyanabba a fajba tartoztak - azt hiszem, jobb, ha észrevétlenek maradunk.-------- - jelentette ki Hawking, aki az intelligens élet passzívabb keresését szorgalmazta, például az idegen rádiójelek lehallgatását, ahelyett, hogy felhívnánk magunkra bármely más életforma figyelmét. Ez a lépés, amelyet „intelligenciacsapdának” neveznek, azt jelenti, hogy az idegen élet aktív keresésével a miénknél sokkal fejlettebb társadalmakra bukkanhatunk, ami komoly veszélybe sodorna minket. Hawking hátborzongató figyelmeztetései ismét nagy figyelmet kaptak, miután a Harvard Egyetem egyik asztrofizikusa kijelentette, a rejtélyes objektum, amely jelenleg a Föld felé tart, egy UFO lehet. A tudós azt is elmondta, az intelligens életforma képességeibe vetett túlzott önbizalom „ellenséges” találkozásokhoz vezethet valamely más, idegen fajjal.--------- Avi Loeb professzor és más tudósok számos tanulmányt végeztek a június végén felfedezett, 3I/ATLAS névre keresztelt szondával kapcsolatban, néhány csillagászt azonban továbbra is zavarba ejt a titokzatos objektum, és úgy vélik, egy Naprendszeren áthaladó üstökösről lehet szó. Loeb professzor szerint viszont az objektumot mesterségesen állították elő, és a Föld felé tarthat, mivel úgy tűnik, bizarr módon elhalad a Jupiter, a Mars és a Vénusz mellett is.-------- Hozzátette, a tárgy szokatlan pályája az idegen élet egyik jele lehet. Kiemelte, hogy az idegenek két okból látogathatnak el a Naprendszerünkbe, amely lehet barátságos vagy ellenséges. Elmagyarázta, ha a hipotézis igaznak bizonyul, az katasztrofális lehet az emberiség számára - írja a Daily Star.---- A 3I/ATLAS a feltételezések szerint december 17-én 350 millió kilométerre halad majd el a Föld mellett, több mint 66 kilométer/másodperc (körülbelül 240 ezer kilométer/óra) sebességgel száguldva át a Naprendszeren.

WONDERFUL WEBSITE

THIS IS WONDERFUL WEBSITE https://www.facebook.com/rukmini.yadav.90?notif_id=1755251081779467¬if_t=page_post_liker_invite_follow&ref=notif ------- RUKMINI YADAV Profil · Fényképész Tanulmányok: rani avantibai college Lakhely: Etah GREENLAND Születési hely: Etah özvegy #phoolbagan #naturelovers #flowerlovers #bagan #phool #flowers

MÁR NINCS IDŐM.

Már nincs időm Csak egyszer rontottam el, tudom, de végzetesen és már túl kevés az időm kijavítani. Ahhoz időutazás kellene, hogy ne lépjem meg, ami eltérített az utamról. Igen, alig 16 voltam, amikor apám, eltűnt az életemből. Ő, aki a legfontosabb ember volt nekem. Egy pisztolylövés a homlokán és nem létezett többé. Azt hittem, ez nem igaz, ilyen nem lehet. Sokszor hátrafordultam, mert azt éreztem, hogy ott áll mögöttem és bohóckodik, megcsiklandoz vagy valami. Nem hittem el, hogy nincs többé, és én EGYEDÜL maradtam. A lelkemmel a bánatommal az életemmel.----------- Anyám nem volt társ, nemhogy anya, ebben a helyzetben sem. Soha nem kaptam meg tőle, amit egy gyereknek meg kell kapnia, mikortól csak a világra jön. Az anyai ölelést, simogatást, becézgetést soha senki nem fogja pótolni. Akkor lépett az életembe egy fiú, mondhatom őt fiúnak, hiszen ő is alig volt 20éves. Olyan csodálattal nézett rám, hogy azt hittem angyalt lát. Elfogadtam a segítségét, összetévesztve a szerelmet a hálával. Hozzámentem, hogy minél hamarabb szabaduljak anyámtól.--------- Igen, nem tagadom, voltak szép idők is és meg is szerettem őt, szerelemmel, ahogy kell, igaz akkor már szültem neki egy fiút, akit ő annyira áhított. De elfelejtkezett az első kisbabánkról, aki gyógyíthatatlan betegen jött a világra és az elvetélt fiúról, aki meg sem született. Önző, akaratos, irányító ember volt és ma is az. Újra terhes lettem 1 éven belül, elfelejtve általa, hogy az én testem és lelkem kell egy újabb 9 hónaphoz. De Isten már nem hagyta, hogy szenvedjek és épen egészségesen megszületett a második fiam is. Két csodálatos év következett, amit semmiért nem adnék. Igaz nagyon nehéz dolgom volt a kis falusi házban, víz és minden egyéb kényelem nélkül a két kicsivel. De boldog voltam.--------- Azt hiszem, ő is hálás volt nekem és jobban szeretett, mint addig talán.---- Azt hittem, már sínen van az életem, amikor égszakadás, földindulás következett, Igazi földindulás volt, amit éreztem, amikor megtudtam: megcsalt. A mai napig sem tudom, mi vitte rá, hogy így megalázzon, megsebezzen egy életre. De ha ez még nem lenne elég, egy kisfiú is született a kapcsolatból. Na, azt hiszem, ott kellett volna lépnem, de a lábam a földbegyökerezett, nem tudtam elhagyni. Leéltük az életünket, a gyerekeinket becsülettel felneveltük. Mentségére legyen mondva, csodálatos apa volt mindig. Csak én vagyok, aki soha nem békültem meg ezzel a csalódással.------------ Most itt állok, magammal szemben és számon kérem, miért nem a másik utat választottam. Szerettem tanulni, épp egyetemre készültem, amikor jött ő, aki nem érdemelt meg engem. Én mégis feláldoztam magam az anyaság oltárán, nem voltam képes elválni. A szívem vérzik és fáj, ahogy elbántam magammal. De senkit nem hibáztatok, még őt sem. ÉN nem voltam képes változtatni.

A BOCIKA

Sajnos a bocik a vágóhídon végzik,pedig csodálatos teremtések.A szeméből ártatlanság szeretet árad.A hús boltban gondolj erre mikor marhahúst vásárolsz.Ő EGY ÁRTATLAN KIS LÉLEK,ÉRZELMEKKEL TELE-NAGYON ARANYOS.

EGYPTIAN METAL + VIOLIN VÁLOGATÁSOM

"ORIGINAL ENIGMA VOICES

ROCK IN RED VÁLOGATÁSOM

METAL VÁLOGATÁSOM

DR KÁRPÁTI LAJOS - A LÁBFÁJDALMAK ELLEN.

Üdv, a nevem Kárpáti Lajos és több mint 10 éve foglalkozom mozgásterápiával és rehabilitációval Budapesten. Több mint 10 év gyakorlati tapasztalat és több ezer elvégzett terápiás kezelés után pontosan tudom, milyen nehéz lehet a mindennapokat megélni lábproblémákkal. Pályafutásom során több mint 1100 ember fordult hozzám különféle lábfájdalmak és kellemetlen tünetek miatt, például: -Nyirokpangás (lábdagadás, feszülő érzés)--- -Vizesedés, ödéma (amikor a láb rendszeresen duzzad – sokan nem is tudják, hogy ez már ödéma)--- -Zsibbadás, nehézláb-érzet--- -Talpi fájdalom, merevség--- Láttam már mindent. Az enyhe feszüléstől és dagadástól egészen a visszerekig és erős vizesedésig… Sokan közülük későn kerestek meg, amikor már a panaszok súlyosbodtak. Ezért is tartom fontosnak a megelőzést és az otthoni támogatást – éppen ebben nyújthat segítséget egy olyan eszköz, mint az ÖdémaStop™ - Lábmasszírozó.-------- De csak az idei év elején sikerült valóban feltörni a titkot az ödéma hatékony enyhítésére. Minden egy forradalmi felfedezéssel kezdődött, amelyre az év elején bukkantam rá. Egy éjszaka éppen klinikai tanulmányokat böngésztem az ödémáról és a nyiroködémáról, amikor valami megdöbbentőre bukkantam. A duzzanat sokkoló, valódi kiváltó oka! Mi lenne, ha azt mondanám, hogy a lábaid és lábfejed duzzanatát valójában a VÁDLID okozza? Elsőre furcsán hangzik, de igaz.-------- A vádli kulcsszerepet játszik a vérkeringésben. Olyannyira, hogy gyakran ”A Második Szívnek” is nevezzük. A valódi szíved pumpálja a vért az egész testedbe – beleértve a lábfejedet is. De a vádli feladata, hogy ezt a vért visszajuttassa a szíved felé. Amikor a vádli izmai összehúzódnak, összenyomják a lábadban lévő ereket, és felfelé nyomják a vért a szíved irányába. Ezért nevezzük a vádlit "a második szívnek” – mert egyedül képes fenntartani a normális vérkeringést az alsó végtagokban.------- De itt a rossz hír... Ahogy idősödünk és egyre kevésbé vagyunk aktívak, a vádli meggyengül. És amikor ez megtörténik, már nem képes az összes vért visszapumpálni az alsó végtagjaidból a szíved felé, így egy része megreked a lábfejedben. Ez a pangó, elhasználódott vér ödémát és duzzanatot okozhat a lábfejben és a bokában. De ha nem kezeled, akár súlyosabb lábproblémákhoz is vezethet. Ezért nem biztosítanak tartós javulást az igazán a népszerű módszerek – például a kompressziós zoknik, a sós fürdők, lábfelpolcolás vagy különféle tabletták.------ Ezek csak a lábfejre fókuszálnak, ahelyett, hogy a valódi problémát, a vádlid gyengeségét kezelnék. Akkor mi a megoldás? Aktiválnod kell a vádlidat, hogy újra elkezdje pumpálni a vért... És el kell távolítanod a pangó, elhasználódott vért, ami jelenleg a lábfejedben rekedt. De hogyan?------ A legtöbb szakértő azt mondaná, hogy mozognod kellene, vagy el kellene kezdened tornázni. De legyünk őszinték… Amikor a lábad duzzadt és fáj, akkor a mozgás – nemhogy a futás vagy tornázás – az utolsó dolog, amire vágysz. Ezért van az, hogy sokan soha nem találnak valódi megoldást – és végül egész életükben fájdalmas és duzzadt lábakkal kell élniük. Szerencsére létezik egy jobb megoldás. Szabadulj meg az duzzadt lábaktól, mindössze napi 15 perc alatt, otthon, kényelmesen. Mindez lehetséges az "ÖdémaStop™ pneumatikus kompressziós terápiának” köszönhetően. Ez egy speciális kezelés, amely légnyomást alkalmaz a vérkeringés serkentésére.-------- A módszer lényege, hogy a lábakat egy speciálisan kialakított mandzsettába vagy csizmába helyezi, majd ezek ritmikusan felfújódnak és leeresztenek, ezzel utánozva az izmok természetes összehúzódását – így segítve a vádlikat abban, hogy újra elkezdjék pumpálni a vért. Az egyetlen probléma? Ez a technológia korábban csak drága, exkluzív kórházakban volt elérhető, az átlagember számára nem. Ezért fejlesztettük ki az ÖdémaStop™ Lábmasszírozó készüléket! Ez a forradalmi eszköz az egyik leghatékonyabb megoldás az ödéma, a duzzanat és a rossz vérkeringés ellen, amelyet már több ezer elégedett vásárló használ. Bemutatjuk az ÖdémaStop™ – Lábmasszírozó Készüléket!--------

Az ÖdémaStop™ – Lábmasszírozó Készülék az elsők között alkalmazza a pneumatikus kompressziós terápiát, amely stimulálja a vádlikat – azaz a „második szívedet” – és beindítja a vérkeringést az egész alsótestedben. Amint felhelyezed, a készülék ritmikusan felfújódik és leereszt a vádlik körül, utánozva azokat az izomösszehúzódásokat, amelyek futás vagy edzés közben történnének. A vérerek újra elkezdenek dolgozni és pumpálják a vért az alsótestből vissza a szívbe. ✅ A régi, pangó vér végre elindul, és a duzzanat fokozatosan csökkenni kezd. De ne csak a szavamnak higgy… Jelenleg több ezer ember használja az ÖdémaStop™ készüléket világszerte, hogy megszabaduljon a lábduzzanattól és a fájdalomtól. Termékeink már több mint 400 igazolt ötcsillagos értékelést kaptak!által:

ELHUNYT A SZERELMEM,AKIRE EGÉSZ ÉLETEMBEN VÁGYTAM-CLAIRE

A sorok a képernyőn eleinte értelmetlennek tűntek, mintha egy másik nyelven írták volna. A betűk elmosódtak, a szemem égett. De aztán kirajzolódott egy mondat. Rövid volt. Fájóan, brutálisan rövid. „Édesanyám Claire,tegnap elhunyt. Sajnálom, hogy nem tudtam előbb szólni.” Nem volt több. Csak ez a pár szó. És vele… a világom omlott össze. Az utolsó remény, az utolsó kapaszkodóm az élethez, eltűnt.------- Előrehajoltam a repülőgépen az ülésben. Egy pillanatra úgy éreztem, meg fogok fulladni. Mintha valaki belülről csavarná a mellkasomat, és nem engedné, hogy levegőt vegyek. A kép kiesett a kezemből, és az ölembe hullott. Ránéztem. Az a mosoly, amit fél évszázadon át őriztem a szívemben, most fájdalmat okozott. Végtelen, gyógyíthatatlan fájdalmat. A mellettem ülő fiatal lány ijedten nézett rám. Valamit kérdezett, de nem hallottam. Csak bólintottam, hogy jól vagyok. Hazudtam. Először magamnak. A repülő csendesen zúgott tovább, mintha semmi nem történt volna. Az emberek olvastak, aludtak, nevettek. Én meg ott ültem, egy halott asszony emlékével a kezemben, és nem tudtam, hová tartok. Mert az úticélom már nem létezett.------- Mégis leszálltam. Mégis elmentem abba a kisvárosba, aminek nevét olyan sokáig ismételgettem magamban, mintha varázsszó lenne: Châteauneuf-du-Pape. Egy kis borvidéki település. A temető kapuját könnyen megtaláltam. Az unokaöccse várt. Fiatal férfi volt, kedves szemekkel, és egy olyan fájdalmas mosollyal, amit csak az ismer, aki nemcsak gyászol, de valami nagyon fontosat veszített el — valakit, akit másképp senki nem ismert. – Tudta, hogy eljön – mondta halkan, miközben elindultunk a kavicsos ösvényen. – Az utolsó napokban csak önről beszélt. Minden nap várta a levelet. Amikor megérkezett, úgy sírt, mint egy kislány. Megálltunk egy kis sírkő előtt. Egyszerű, fehér márvány, rajta a neve: Claire Beaulieu. Semmi különös. És mégis… minden benne volt. Az egész múltam. Az egész életem.------- Letérdeltem. Nem sírtam. A könnyek túl kevésnek tűntek ahhoz, amit éreztem. Csak ott voltam, előtte, és suttogtam. – Megjöttem, Claire. Itt vagyok. Bocsáss meg, hogy nem előbb.------ A fiú odanyújtott egy borítékot. – Ezt hagyta magának. Reszkető kézzel nyitottam ki. A kézírása… Ugyanaz volt, mint régen, az iskolai szerelmes leveleken. „Drága Miklósom, Tudom, hogy úton vagy. Érzem. Valami azt súgja, hogy látni foglak. És ha mégsem… legalább tudod már, hogy nem felejtettelek el. Egész életemben csak téged szerettelek. A férjem jó ember volt, de a szívem mindig veled maradt. Minden évben a születésnapomon megnéztem a régi képünket. És elképzeltelek: vajon ősz lett-e a hajad? Még mindig úgy nevetsz-e, mint régen?------ Tudd, hogy boldoggá tettél. Akkor is, ha csak emlék voltál. Mert vannak szerelmek, amik nem múlnak el — csak helyet cserélnek a szívben az idővel. Ha ezt olvasod, és még mindig itt vagy a Földön, kérlek, ülj le egy percre a sírom mellé. Csak egy percre. És képzeld el, hogy most is ott vagyunk a folyóparton, a fénykép helyett valóságban. Fogom a kezed. És nevetek.-- Örökké a tiéd, Claire.”------- Lehunytam a szemem, és elképzeltem. A folyó halk csobogását. A napfényt a haján. A nevetését. Az ujjait az enyémben. Talán bolondság, de ott, a sír mellett ülve… megéreztem valamit. Mintha egy pillanatra tényleg ott lett volna. Velem. Megérintett a szél, meglebbent a hajam, és a szívemben csend lett. Mély, szelíd, fájdalmas béke. A következő napokban nem indultam haza. Nem is volt már hová. Béreltem egy kis szobát a város szélén, a szőlők közelében. Reggelenként kimentem a temetőbe, és meséltem neki. Az életemről. Azokról az évekről, amik kimaradtak. A versekről, amiket sosem olvastam fel neki.------- Az emberek furcsán néztek. Egy öreg magyar, aki minden reggel virágot visz egy sírhoz, és magában beszél. De nem törődtem vele. Az ő szemükben egyedül voltam. Az én szememben… végre hazataláltam. Egy hónappal később megvettem azt a házat, amit Claire bérelt az utolsó éveiben. Az ablakából látni lehetett a templomtornyot és a szőlősorokat. Ugyanazt a kis kerti asztalt használtam, amit ő. Este kiültem, borral és sajttal, és néztem az eget. Néha úgy éreztem, válaszol. Egy madár röpte. Egy kis nesz a kertben. Egy ismerős illat. Nem volt már jövőm. De a múltam… újra életre kelt.------ És ez elég volt.

VÁLOGATÁSOM FULL LIVE

ANATHEMA FULL LIVE -VÁLOGATÁSOM

A VÁGYAK VALÓRA VÁLNAK

"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk." Voltak nekem is nehéz időszakaim, egyedül maradtam kislányommal egy rosszul sikerült házasság után. Nem volt egyszerű, bár a szüleim nagyon sokat segítettek nekünk. Így éltünk kettesben: kislányom és én. Eleinte nehéz volt, de aztán megtanultam boldognak lenni így, "egyedül" is. Vágytam arra, mint sokan, hogy megismerjem, milyen is az igazi szerelem és egyszer csak teljesült a kívánságom.--------- Az én szerelmemmel három éve ismerkedtünk meg egy szombati napon, közös ismerőseink által. Első találkozásunk olyan összehozós buli volt, ahol bemutattak minket egymásnak. Azon az estén táncoltuk, buliztunk mi és a kis csapatunk. Aztán a buli végén hazavittem őt, mivel én voltam autóval. A kapujukban kedvesen megölelt és megköszönte, hogy hazavittem. Fura volt az az ölelés, leírhatatlan, már azon meglepődtem, hogy nem puszit adott, hanem kedvesen megölelt. Másnap SMS-t írt és megbeszéltük, hogy szerdán eljön hozzám, mert szeretne még velem találkozni. Nagyon izgultam azon a bizonyos szerdán, alig vártam, hogy este hét óra legyen. Megérkezett, beszélgettünk, jókat nevettünk és csak úgy rohant az idő. Éjfél után nem sokkal, ahogy ott voltunk egymás mellett, végre megcsókolt. Soha nem éreztem még ilyet, csodálatos volt és már akkor tudtam, hogy ebből valami csodás dolog lesz.--------- Teltek a hetek, hónapok, hihetetlen volt vele minden perc. Aztán néhány hónap után hozzánk költözött a kis városba, ahol mi laktunk. Ennek kislányom is nagyon örült, mivel első perctől kezdve szimpatikus volt neki az én szerelmem. Nagyon jól kijönnek egymással, még a mai napig is. Aztán, ahogy teltek a napok, hónapok az én kis városomban, arra lettem figyelmes, hagy az én párom boldog, de mégsem. Ennek az volt az oka, hogy nem szeretett ott lakni, mivel ő nagy városban lakott eddig. Ezért úgy döntöttem, ha ő már értem kiköltözött, most én is megteszem és beköltöztünk a nagy városba, ahol volt egy lakása.------ Azóta már közös, gyönyörű szép lakásunkban lakunk. Nagyon élvezi a nagy várost kislányom is és most már én is. Eleinte nekem nehéz volt, sokat voltam szomorú, mivel én kicsi korom óta kis városban éltem. Párom nagyon sokat segített, hogy könnyebb legyen nekem. De már imádok itt élni. Egy éve összeházasodtunk és boldogok vagyunk! Hihetetlen vele az életem! Még így három év után is ünnep vele minden nap. Már teljesült egy vágyunk, hisz megtaláltuk egymást. Most pedig arra vágyunk, hogy szülessen egy pici manócskánk, hogy végre négytagú legyen a családunk. Sajnos ez a vágyunk még várat magára, de nem adjuk fel, hisz tudjuk, ha nagyon akarjuk, vágyaink valóra válnak.

SZERELEMBŐL GYÜLÖLET.

12 voltam, mikor egyik rokonom által megismertem Gabit. Ő akkor 17 volt, jóképű, vicces, kicsit kisfiús stílussal. Megismerkedésünk után 2 hónappal egy este azt kérdezte tőlem: - Anikó járnál velem? Csak néztem rá nagy szemekkel, mert eléggé meglepett a közelsége. De aztán igent mondtam, és gondoltam, milyen jó nekem, ilyen fiatalon nem sok mindenki mondhatja el, hogy párkapcsolata van. Titokban szerettük egymást, mert tudtam a szüleim úgyis elleneznék a kapcsolatunkat a fiatalságom miatt, és igazuk is lett volna, de nem tudtam mit tenni, szerelembe estem.És mint tudjuk, a szerelem nem válogat, jön magától és nem lehet ellene tenni semmit.--------- A találkozásokat könnyen megoldottuk, apám nagyon megszerette Gábort, már amolyan apja-fia kapcsolat volt közöttük. Napról napra éreztem, egyre jobban szeretem, úgy éreztem magam, mint aki 20 cm-rel a föld felett lebeg. Mikor megcsókolt, a szívem a torkomban dobogott, minden percben ő járt az eszemben. Tudtam, lassan ki fog térni a testiségre, mert tett ráutaló jeleket, de én nagyon féltem, mint mindenki az első együttlét előtt. Egyik este mikor sokáig beszélgettünk kint az udvaron, megcsókolt, éreztem, hogy ez most valahogy más, mint a többi, és lassan elkezdett keze vándorolni testemen, először hagytam magam, majd egyszer csak, mint valami harang megszólalt a fejemben és abban a pillanatban eltoltam magamtól és egész testemben remegtem. - Várj! - kérleltem. - Nem szeretsz? - miért ellenkezel mindig, mikor én szeretnék már végre veled lenni teljesen? - válaszolta. - Én is szeretném, de még érzem, nem vagyok kész rá!---------- Látszólag megértette, mert többet nem kezdeményezett. Tervezgettük a jövőnket, mint minden boldog pár, összeköltözés, házasság, gyerekek. Szerettünk tervezgetni és álmodozni a közös jövőnkről, akkor még mit sem sejtve, 2 éves évfordulónkra úgy gondoltam meglepem és megadom neki azt, amire olyan rég várt a testemet, éreztem, már kész vagyok rá, szerettem Gábort és ezt be is szerettem volna neki bizonyítani. Megtörtént az első együttlétünk és még jobban kötöttünk egymáshoz vadul szerettük egymást. Nehezek voltak az esti búcsúzások és még nehezebbek az egymás nélkül eltöltött éjszakák. Két és fél év után valami megváltozott kettőnk között. Elkezdett apró dolgokon kibukni. Féltékenységi rohamokat előidézni, egyszer pont a rokonoméknál.-------- - Ide el tudsz jönni? - bőszült fel a hangja, és mint akinek villámokat szór a szeme. Megijedtem tőle elkezdtem hátrálni, aztán végül odamentem hozzá hosszú gyengéd csókot leheltem az ajkára és ettől ő megnyugodott. Nem tudtam, mit tehetnék, valahogy zavarban éreztem magam, így lejáratni - mondtam magamban, így gyorsan el is búcsúztam Brigitől és elindultunk. - Hogy gondoltad te, hogy így lejáratsz, kicsit túlzásba vitted, nem gondolod? Csak jött mellettem, mint egy kisgyerek, mint akit épp most szidott le az anyja, mert rossz fát tett a tűzre. Idegesített, mikor így viselkedett, de ezt ő is nagyon tudta és éppen ezért tette.--------- Imádtam ennek ellenére, még ha idegesített is, hogy mindig a nyomomban van és nem hagy levegőhöz jutni sem, nem mehettem el a barátnőimmel sehova, mert akkor az volt, biztos megcsalom, lassan kezdtem elveszíteni minden barátomat és ez őt láthatólag boldoggá tette. Pár hétre rá meguntam, azt hogy nem hagy semmi nyugalmat nekem, tudtam, beszélnem kell vele, de nem tudtam hogyan, míg egyik sétánk alkalmával rászántam magam. - Szeretnék veled beszélni!--------- - Hallgatlak. - Szeretném, ha tartanánk egy kis szünetet a kapcsolatunkban! - Tessék? El akarsz hagyni? - Még nem tudom, épp azért kérek egy kis szünetet, úgy érzem, megfojtasz az örökös, majd hogy nem üldözési mániáddal. - Megváltozom, ígérem csak ne hagyj el! - kért már majdnem sírva. - Akkor esküszöm, megölöm magam. Hangzott a fenyegető válasz.-------- Láttam a szemeiben, hogy nem viccel és tudtam, hogy tiszta szívéből szeret, így hát nem hagytam el. Nem hagyhattam, hogy miattam, vessen véget az életének, azt nem bírtam volna ki. Próbáltam mindent megtenni, azért hogy kapcsolatunk újból olyan legyen, mint a legelején. Több időt töltöttem vele, hanyagolva ezzel a tanulást, aminek persze szüleim nem örültek romlottak a jegyeim, nem törődtem senkivel a baráti körömből, és ezt nem nézte senki jó szemmel, sokat sírtam, ott volt Gabi, de mégis mérhetetlenül egyedül éreztem magam.-------- Sok-sok hét telt el így, egyre befelé fordulóbb voltam, mígnem arra a döntésre kényszerültem véget kell vetnem ennek a kapcsolatnak, ami már talán nem is annak volt nevezhető, hanem inkább megszokás, legalább is akkor ezt éreztem. Felhívtam Gabit, hogy találkozzunk a barátnőméktől nem messzi téren, ezt ő nem furcsállta, sokszor jártunk oda elbújni a világ zaja elől. Felkaptam a kabátom, és elindultam azon tűnődtem egész úton, hogy mondjam meg neki, hogy vége! És mi lesz, ha megint előáll az öngyilkossági kísérlettel, nem érdekel, akkor is véget vettek ennek a kapcsolatnak. Gábor már ott várt a megbeszélt helyen és mosolygós arccal közeledett felém az úton, mikor próbált megcsókolni, elfordítottam a fejem!-------- - Mi történt, baj van?-- - Igen, baj van, nagy baj. Szeretném, ha nem találkoznánk egy darabig, szeretnék szakítani veled - mondtam ki nyíltan, amit szerettem volna. - Hogy mondod, vége? - nézett rám Gabi értetlenül. - Nem teheted ezt velem, hisz szeretlek!-- - De én már nem. - mondtam úgy, hogy a szemébe sem néztem. Hátat fordítottam és elmentem, hazáig sírtam, mert tudtam, innentől nem táncolhatom vissza, mert akkor ismét az lenne, ami volt kalitkába zárna. Én még fiatal voltam, élni akartam és nem úgy, mint egy apáca, hanem úgy, mint a hozzám hasonló 14 éves lányok. Gábor nem tudott és nem is akart egykönnyen beletörődni abba, hogy köztünk mindennek vége, a barátnőmmel üzengetett, hogy menjek hozzá vissza. Szerettem, szenvedtem én is a hiányától, rájöttem, hogy egyre jobban hiányzik, de valamiért még is próbáltam elfelejteni őt.----------- Sokáig sírva néztem utána, mikor láttam, valahol úgy éreztem, meg kell vele beszélnem a dolgokat, de nem tettem. Szakításunk után 5 hónappal kiderült, hogy terhes vagyok, megállt bennem a vér is, nem tudtam, mit tegyek, mert tudtam, hogy a szüleim biztos elítélnének. Az egyik rokonom ment el Gáborhoz, hogy elmondja neki, hogy terhes vagyok, nem engedték, hogy velük menjek, azt mondták jobb lesz, így pedig ma már tudom, lehet, azt kellett volna.---------- Gabi letagadta még azt is, hogy mi valaha együtt voltunk, mesélték még aznap a rokonomék. Azt hittem, nem jól hallok, szóval letagadja a saját gyerekét, a torkomon volt a sírás, de nem szerettem volna mindenki előtt sírni, így fejfájást szimulálva kimentem a házból. - Mért kellett ezt mondania? Már nem szeret? Ezek a kérdések kavarogtak bennem......... Sok-sok éjszakát átsírva és gyötrelmes sok gondolkodás után meg kellett hoznom egy igen nehéz döntést. Tudtam, hogy én a kicsit nem tudom felnevelni, hisz még csak 15 éves voltam Meg az anyagi javakat nézve sem volt rózsás a helyzet. Gyűlöltem Gabit tiszta szívemből, mert nem volt velem, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá!-------- Problémamentes terhességem volt, csak a lelkem sajgott és a szívem fájt, egyre jobban éreztem Gábor hiányát de tudtam, hogy őt már nem érdeklem sem én, sem a gyerek, így próbáltam nem gondolni rá. A keresztszüleimnél laktam a terhességem alatt, egy este komoly beszélgetést folytattunk. - Anikó, mi örökbe fogadnánk Eriket, ha te is szeretnéd? - Tényleg? Néztem rájuk kicsit meglepődve, tudtam, hogy keresztszüleimnél jó helye lesz, és hogy mindent megkaphat tőlük, amit tőlem nem, jó anyagi hátteret és szerető családot.--------- Egyből igent feleltem, mert tudtam, más lehetőség nemigen lenne, mert a gyámhatóság is ellenem volt. Sokáig várt nap után 2019. július 26-án délután megszületett Erik és azóta is keresztszüleim nevelik, családban maradt az örökbefogadás, így minden nap láthatom. Sokat van velem! Még nem tudja az igazságot, hogy én vagyok az édesanyja, hisz még csak 6 éves, de ha nagyobb lesz, persze nem marad előtte sem titok. Nagyon bízom abban, ha megtudja az igazságot, nem fog elítélni. Hisz én csak az ő javát akartam, és ha majd megkérdezi, ki az apja, nem fogom eltitkolni, hogy Gábor az.----------- Azóta már ő is belátja, nagyot hibázott 6 évvel ezelőtt, hogy nem állt ki mellettünk! Sok-sok évig rá sem bírtam nézni, gyűlöltem, amiért ezt tette, de megtanultam megbocsátani, 2 éve, hogy szoktunk beszélni, és mindig azt mondja, hogy nagyon szeretett és még most sem múlt el az irántam való szerelme. De már késő, én már nem szeretem őt és nem is tudnám, mert aki nem vállalja fel a saját gyerekét, az nem érett meg a kapcsolatra az én szememben.--------- Négyévnyi egyedüllét után megtaláltam életem párját, őmellette boldognak érzem magam. 2 évnyi együttélés után 2020. július 15-én megszületett a kisfiunk, akit én nevelek, nagyon szeretik egymást Erikkel, biztos vagyok benne, valahol érzik, hogy ők ketten testvérek.

A FELLÁNGOLÓ SZERELEM 10 ÉV UTÁN

A szerelem mindig fellángol, akár 10 év után is... 13 éve vagyunk házasok, mindketten másodszor próbáltuk meg. A kapcsolatunk eléggé speciális, illetve az, hogy hogyan ismerkedtünk, meg, mert nem is kellett megismerkednünk, hiszen mindig is ismertük egymást... A szerelem mindig fellángol, akár 10 év után is... 18 éves fiatalok voltunk, és abban az időben még volt lehetőségünk minden hétvégén szórakozni, annak ellenére, hogy tanulók voltunk, nem volt önálló jövedelmünk. Mégis minden hétvégén beültünk egy nagyon jó kis helyre egy nagyon jó kis baráti társasággal. Ennek a baráti társaságnak voltam én is tagja egy olyan fiú oldalán, akivel 3 évet "lehúztam", megvártam míg katona volt, mégsem lettünk egy pár. És ebbe a társaságba tartozott a mostani férjem is----------- Az élet azonban mindenkit másfelé, máshoz sodort. Ha akkor valaki azt mondta volna nekünk, hogy mi valamikor házasok leszünk, biztosan az egész csapat ezen nevetett volna. Aztán eltelt 10 év és én már túl voltam egy házasságon, volt egy kisfiam, és akkor véletlenül összefutottam vele. Nagyon megörültünk egymásnak, beszélgettünk. Kiderült, hogy ő is nemrég vált el, sok mindent megbeszéltünk és elköszöntünk egymástól. Aztán az én legjobb barátnőm párkapcsolata is abban az időben ment tönkre és amikor már nagyon a mélyponton volt, megkérdezte tőlem, hogy nem ismerek-e egy normális pasit. Gondolkodtam... És rájöttem, hogy de igen, ismerek, elmondtam neki, hogy nemrég vált el, és ha akarja, akkor összehozom őket. Hát így indult--------- Megpróbáltam összehozni őket a barátnőmmel. El is indultunk azon estén a nagy találkozóra, négyen. A barátnőm és én, a férjem és egyik barátja, csak hogy meglegyünk "párosan". De hamar kiderült, hogy ők ketten nem vonzzák egymást. És még hamarabb kiderült az is, hogy mi viszont csak egymással beszélgetünk, megérintjük egymást, összebújva táncolunk és nem figyeltünk a külvilágra. Attól a naptól kezdve együtt vagyunk. 1 évig éltünk albérletben, amikor összeházasodtunk és rá egy évre született a kislányunk. Hihetetlen szerelem és egymásra találás volt ez, ami a mai napig is bennünk van.---------- A kapcsolatunk első 10 éve virágzott, de mint bárki másnál, nálunk is adódtak mélypontok, volt, amikor egymás nélkül akartunk tovább menni, de mégsem tettük. És nem a gyerek miatt, hanem magunk miatt. Annyi szép év után újraértékeltük az életünket és másként állunk egymáshoz. Megint az lett a fontos, hogy együtt csináljunk dolgokat, hogy együtt legyünk és hogy figyeljünk egymásra. Tudom, tizenév után az emberek elfáradnak egy kapcsolatban és a napi rutinok, a munka, a család, elveszi az energiánk nagy részét, kevés idő marad a másikra. Mi ezt megváltoztattuk, és azóta új szerelem lobog közöttünk. Most már azt élvezzük, hogy a gyerekek "nélkülünk is boldogulnak", önállóak, így nekünk sokkal több szabadidőnk van. Újra van időnk szórakozni a barátainkkal, moziba menni, vagy csak egy esős délutánon egy meleg plédbe burkolva egy jó filmet megnézni. Nemrég a születésnapomon olyan meglepetés-partyt rendezett nekem, amiről sejtelmem sem volt és amiben még sosem volt részem. Persze bevonta a gyerekeket és a barátokat is, de még gyermekkoromban sem volt lufikkal, zászlókkal díszített szülinapom. És az ajándékkártyán csak ennyi állt: "Ha rajtam múlik, Veled akarok megöregedni"!

FOLYTATÁS VAGY SZAKÍTÁS

Sokak szerint ha egy kapcsolat válságba kerül, a legjobb megoldás a szakítás. De mi történik akkor, ha még mindketten szerelmesek a másikba, csak épp sok kicsi sokra megy alapon összevesznek minden apróságon? Ha mindketten majd' belehalnának a szakításba, de mégis folyton veszekszenek, olyankor jön jól a szünet. Folytatás vagy szakítás? Sokan mondták már, hogy ha egy kapcsolat nem működik, teljesen fölösleges a szünet, illetve ha már szünetet kell beiktatni, a kapcsolat már sohasem fog jól működni. Néha úgy érzem, én vagyok az egyetlen, aki nem bánta meg, és akinek bejött. A kapcsolatom nem lett olyan, mint volt. SOKKAL JOBB LETT! -------- Féltékenység, folyamatos ellenőrizgetés, detektíveskedés, tiltás. Ez mind olyan tényező, amit bár rövid távon az ember eltűr a párjától, hosszú távon viszont már meg tudna őrülni tőlük. Ezt mind a saját bőrömön tapasztaltam. Egy nehéz időszak volt az életemben, mikor jött a Herceg fehér lovon. Szakított velem az előző barátom, akivel minden a legnagyobb rendben haladt, és egy teljesen váratlan pillanatban - minden magyarázat nélkül - szakított velem. A mai napig sem tudom, miért tette. De most már nem is lényeges. Minden barátom és barátnőm hívott, hogy menjek velük bulizni, esetleg pasizni. Nem. Még nem állok rá készen. 3 hónap alatt nagyon sok mindent átéltem, boldog voltam, aztán mindennek vége szakadt. Ha más azt mondta, hogy 3 hónapig járt a pasijával, és szerelmes lett belé, kiröhögtem. Vele szerelem volt, első látásra. És bár magamon is csodálkoztam, az a 3 hónap után szenvedtem, mint egy kutya... Felhívott egy barátnőm, akivel talán 2 évig nem találkoztunk. - Gyere Zsuzsa, olyan rég találkoztunk már, bemegyünk a városba, és egy jót dumcsizunk. - mondta a telefonba vidáman. Örültem, hogy hallottam a hangját. Tényleg régen találkoztunk.------------- 2019. október 8-a volt. Szolidan öltöztem fel, minimális sminkkel elindultam a városközpontba. Találkoztam K.-val. Látta kisírt szemeimet. Rákérdezett, mi történt. - Nem tudod? Hát nem ezért hívtál fel, nem ezért találkoztunk, hogy kisírjam magam, és te megvígasztalj? -, majd mikor mondta, hogy 2 éve nem tud rólam semmit, elmeséltem neki mindent. Belemerültünk a beszélgetésbe, mikor észrevettem, hogy a buszmegálló felé vettük az irányt. Péntek este volt, a buszmegállón sok-sok fiatal várta a diszkóba menő buszt. Sunyi mosollyal mondta K., hogy nyugi, nem pasizni megyünk, csak egy picit bulizunk. Nnnna, jó, legyen. Mi is beálltunk a többiek közé várakozni. Aztán egy idő után azt vettem észre, hogy időről időre rákérdez egy-egy pasira, aki elment mellettünk: - Ugye, milyen jó pasi? Tetszik neked az ott, az oszlopnál? Nézd emezt, milyen édes szemei vannak! Hú, nézd amannak a másiknak a mosolyát! - Én meg csak ugyanazt hajtogattam neki. Nem, nem tetszik. Nem érdekel. Nem akarok pasizni. Ne, ne hozz össze vele. Nem akarom. Megérkezett a busz. Ahogy lassan szálltak fel az emberek, megakadt a szemem egy srácon, aki épp előttem szállt fel. Oldalra nézett, motyogott valamit egy haverjának, és nevetett egyet. Teljesen megigézett. - Ezt a pasit bezzeg nem mutattad, mi? Szégyelld magad! - mondtam K.-nak nevetve. - De, mutattam, csak te akkor már nem nézted meg egyiket sem.- mentegetőzött. Beültünk a buszba. Csak a pasi szemeit láttam magam előtt, és azt az édes mosolyt. Épp hogy elindultunk, a busz elejéről felkelt 2 fickó, és beültek mögénk. - Helló lányok, jöttünk csajozni! - mondta az egyik nevetve. K.-val egyszerre hátranéztünk. - Úúúristen, ők azok!- mondtam neki, és nevettem egyet. Hirtelen nagyon jó kedvem lett, az exem eszembe sem jutott. Ott ültek mögöttünk, Ő és a haverja (aki viszont K.-nak tetszett meg). Még a buszon összeismerkedtünk. A számomat is elkérte, amit bár kicsit tolakodónak tartottam, de megadtam neki. Nagyon jól elbeszélgettünk, irtó jó fejnek tűnt a 2 srác. A haver jóvoltából, aki már az elején arra ment, hogy összehozzon bennünket, kiderült, hogy tetszünk egymásnak.--------- Mikor megérkeztünk a diszkóhoz, még nem mentünk be. Kint beszélgettünk az új ismerőseinkkel. :) Beértünk a diszkóba. Beadtam a kabátomat a ruhamegőrzőbe, és mikor elkaptam a kis papírt a számmal, éreztem, hogy valaki puhán fogja a derekamat. Ő volt az. Kellemes bizsergést éreztem a gyomromban. Húzott, hogy menjünk táncolni. Alig fél órával később a karjaiban tartott, és megkaptam tőle az első hossssszú, gyengéd, játékos csókot. Ahogy magához húzott, kezeimet a mellkasára tettem, úgy ölelt át. Éreztem, milyen izmos a hasa és a mellkasa. Hmmm... úgy éreztem, elolvadok... Nem, ő túl jó pasi, biztos nem egy rút kiskacsával akar majd járni. Esetleg az ágyába akar cipelni, de biztos nem én kellek neki hosszú távra. Ilyen és hasonló goldolatok cirkáltak a fejemben. Ez akkor tűnt biztosnak, mikor 2 hét együttjárás után elvitt az ismerősük moteljába. Fájt minden. Sírtam az ex után, viszont eszeveszetten vonzódtam az új páromhoz. Fájt a tudat, hogy csak egy könnyű préda leszek, akit megkap, aztán továbbáll, mint az ex. Ő az első szex után hagyott ott. Pedig nem én voltam a hibás azért, hogy nem tartott tovább 3 percnél... Ott voltunk már a szobában. Elkezdett csókolgatni. Levetkőztettük egymást. Meglepődtem magamon, nem hittem, hogy képes leszek rá. Teljesen elvette az eszem. Nem akartam megtenni, de egyfolytában az járt a fejemben, hogy ha mások a csalódások után képesek érzelemmentesen szexelni, nekem is menni fog. Hát, nem jött össze. Ő nem akarta. Azt mondta, ő ennél többre tart. Elsírtam magam, mondtam neki, hogy ez nem én vagyok, nem értem, mi történik velem. Magához ölelt. Olyan jól esett... Mondtam neki, hogy tudom, hogy csak addig kellek neki, amíg megkap. Erre csodálkozva kérdezte, hogy honnan szedem ezt a marhaságot? Mit tudom én. Érzem. Újra megölelt, és megnyugtatott, hogy nem egy estére kellek neki.--------- Teltek-múltak a hónapok. Bár még soxor eszembe jutott az ex,aki egyik napon jelentkezett. Az a bizonyos nap, az a jelenet, mintha egy romantikus film jelenete lett volna... Eljött értem suli után. Futottam felé, ledobtam a táskámat, és megöleltem. Ő megcsókolt, és egymás ajkain csüngtünk hosszú percekig. Ha nem számoljuk azt az 1 hónapot, amíg külön voltunk, lassan 4 éve, hogy együtt vagyunk. Megváltozott, és én nagyon boldog vagyok vele! Boldogabb, mint valaha!

Egy vita után ment "világgá" a férj

Egy házastársi veszekedés után sokan "világgá mennek": a másik szobába vonulnak vagy esetleg tesznek egy kört a háztömb körül, hogy lehiggadjanak. De mi történik akkor, ha valaki ezt szó szerint veszi és a séta nem a sarki kisboltig, hanem az ország másik végéig tart? Egy olasz férfival pontosan ez történt: miután összeveszett a feleségével, fogta magát és 450 kilométert gyalogolt. Vajon mit érezhetett a feleség, amikor megtudta, hogy a férje nem csak, hogy nem hívta vissza, de már az ország másik végében jár? A 48 éves férfi, akinek nevét a sajtó nem hozta nyilvánosságra, Como városából indult útnak. A célja nem volt más, mint lehiggadni egy házastársi vita után. Azonban a séta nem állt meg néhány kilométernél: egy hét alatt eljutott Fano városáig, az Adriai-tenger partjára. Naponta átlagosan 60 kilométert tett meg. Az út során idegenek segítettek neki élelemmel és vízzel, ő pedig csak ment előre, amíg a rendőrök meg nem állították Fano-ban, hajnali kettőkor. Ekkor derült ki, hogy megszegte a COVID-19 miatti kijárási tilalmat, ezért 400 eurós bírságot kapott. A felesége eddigre a férfit eltűntként jelentette. Mikor megtudta, hogy megtalálták, autóval jött el utána és hazavitte.----------- A történet pillanatok alatt bejárta az olasz és nemzetközi médiát. Az interneten csak „olasz Forrest Gumpként” emlegették a férfit, utalva a híres film főszereplőjére, aki szintén hosszú kilométereken át futott. A közösségi oldalakon záporoztak a vicces kommentek és mémek: sokan úgy vélték, hogy a férfit nem megbüntetni, hanem új cipővel kellett volna jutalmazni, mások szerint pedig a házasság néha valóban extrém sport, ahol az állóképesség kulcsfontosságú. Hányszor fordult már meg a fejünkben, hogy „világgá megyünk”, de végül csak a fürdőszobáig jutottunk? Lehet, hogy a férfiak valóban másképp dolgozzák fel a konfliktusokat – például 450 kilométer gyaloglással, miközben mi inkább egy barátnős kávézást vagy egy jó könyvet választanánk.-------- A történet arra is rávilágít, hogy a humor sokszor segít oldani a feszültséget. Az internet népe pillanatok alatt átvette a sztorit, és a legkülönfélébb poénok születtek: „Ennyi séta után legalább egy új feleséget is találhatott volna!” vagy „A következő vita előtt tankoljon fel energiaszeletekből!” – szóltak a hozzászólások. Mit üzen nekünk ez a különös séta?-------- A házasságban néha tényleg jobb sétálni egyet, mint tovább vitatkozni – bár a 450 kilométer talán túlzásnak tűnik. Egy biztos: a türelem, a humor és egy jó pár cipő elengedhetetlen kellékek az együttéléshez. És legközelebb, ha a párunk azt mondja, „csak leugrok a boltba”, lehet, hogy érdemes rákérdezni: „Melyik vármegyébe?” A férfi példája azt mutatja, hogy a konfliktuskezelésnek nincsenek határai. Talán nem mindannyian döntenénk rekordot egy házastársi vita után, de a történet emlékeztet arra, hogy néha a legfurcsább helyzetekből születnek a legjobb családi legendák, amiken később együtt nevethetünk. Reméljük azóta ők is csak kacagnak az egészen. EGY VITA UTÁN MENT VILÁGGÁ A FÉRJ

SAMI YUSUF FULL LIVE