VÁROK RÁD! Várok rád. Nagyon régen várok. Úgy érzem, örökké téged vártalak. Ha elfújhatnék egy gyertyalángot, mely által a te lelkedben fény villanna… Ha kezembe zárhatnék egy pillangót, mely által a gondolataidat magamhoz vonhatnám… Ha megérinthetném a megérinthetetlent… Ha… ha… Minden hiába.----- Néma szavak. Néma üzenetek. Néma kiáltások. És még mindig várok… Ugye hallod?… Ugye érzed?… Ugye tudod?…
ÜSTÖKÖS TART A FÖLD FELÉ, 2032 FEBRUÁR ELSEJÉN ÉR IDE.NEM KELL MEGIJJEDNI. Mikor itt járt utoljára, tömeges kihalás következett be, majd mindenki elpusztult, aki szemtanúja volt. Az amerikai Zwicky Transient Facility még 2022 márciusában fedezte fel a C/2022 E3 (ZTF) jelű üstököst, ami a számítások szerint 50 ezer évente kerüli meg a Napot. Az IFLScience beszámolja szerint: Az objektum utoljára akkor járt a Föld közelében, amikor a neandervölgyi emberek még éltek, az emberi faj pedig megkezdte terjeszkedését Ázsiában és Európában.---- Ezután pedig mint a történelemből már ismert, később ki is haltak, illetve 50 ezer évvel ezelőtt több , kisebb tömeges kihalás is bekövetkezett. Természetesen nem kell megijedni: Ez nem kifejezetten az üstökös miatt következett be. Noha a tudósoknak vannak olyan teóriáik, miszerint az elmúlt földtörténeti korok nagy tömeges kihalási egynémelyeit az űrből érkező aszteroidák, üstökösök okozhatták, egyelőre ezek hipotézisek, ráadásul a most felénk tartó C/2022 E3 sehogysem illeszthető be ebbe a modellbe.----- Mindenesetre hihetetlen és soha vissza nem térő alkalom nyílik az emberiség számára valami olyasmit látni, amit utoljára őseink, a nendervölgyiek láthattak. A Földhöz legközelebbi pályáját 2032. február 1-jén éri el. Az objektum 44 millió km-re lesz a bolygónktól.
létezik egy hely, ahol túl lehetne élni ezt a felfoghatatlan katasztrófát.A modern korban nincs biztos jóslat arra, ki élhetné túl, ha a világ radioaktív pokollá válna. De ha ez mégis megtörténne, állítólag létezik egy hely, ahol túl lehetne élni ezt a felfoghatatlan katasztrófát – ------Jakobsen Pulitzer-díj döntőseként is ismert elismert írónő, Annie Jacobsen vetette fel 2024-ben Steven Bartlett népszerű podcastjében, a The Diary Of A CEO-ban. A beszélgetés sötét témák körül zajlott: a nukleáris fegyverek fejlődése, az a fenyegetés, amit egyetlen ember is jelenthet a vörös gombbal, valamint a mesterséges intelligencia szerepe – akár az emberiség elpusztítójaként, akár megmentőjeként. Aztán elhangzott egy aggasztó kérdés: Létezik-e olyan hely a Földön, ahol túl lehet élni az atomőrületet? „Van egy kis hely Új-Zélandon” – ismerte el Jacobsen. Hozzátette: talán Ausztrália egyes részei is menedéket nyújthatnak. Ezek olyan területek, amelyek elméletileg átvészelhetnék az úgynevezett nukleáris telet, amikor a légkör elsötétül, és a világ mezőgazdasága összeomlik.--------- Jacobsen arra figyelmeztetett, hogy nem is a robbanás lesz a fő gyilkos, hanem az éhínség: „Milliárdok halnak majd meg, mert az élelmiszertermelés megszűnik.” Új-Zéland és Ausztrália egyes részei elvileg életképesek maradhatnak – de ne számítsunk luxusra: „Vadászok és gyűjtögetők életéről beszélünk” – figyelmeztetett. És az is kérdéses, hogy időben oda lehet-e jutni.------- Jacobsen azt is elárulta, hogy több milliárdos már most rendelkezik bunkerekkel Új-Zélandon. Nem nevezte meg őket, de megjegyezte: érdekes, hogy ezek az emberek tisztában vannak azzal, hogy a világ akár 72 perc alatt is véget érhet. „Nem arról volt szó, hogy egyesülnünk kellene az atomháború elkerülése érdekében, hanem arról, milyen gyorsan tudom felpakolni a cuccaimat a G5-ös repülőre, hogy eljussak Új-Zélandra” – fogalmazott.------- A podcast-részlet azóta vírusként terjed és kommentcunamit indított el. Az egyik felhasználó találóan kérdezte: „Miért jobban érdekli ezeknek a milliárdosoknak a túlélés, mint az, hogy hogyan lehetne elkerülni az apokalipszist?”
Az utolsó dal a gettóban – Vilnius, 1943 Ahogy a vilniusi gettó elcsendesedett és sikolyok törtek ki, egy Rivka nevű fiatal nő úgy döntött, hogy énekelni fog. A gyerekeket összegyűjtötték – rémülten, kapaszkodva, sírva. A káosz közepette Rivka kiegyenesedett, és elkezdte énekelni azt az altatódalt, amelyet aznap reggel írt jiddisül. Hangja úgy szállt a levegőben, mint egy ima, törékenyen és dacosan.------ Később egy zsidó ellenálló megtalálta a dalszöveget egy tépett papírdarabra firkálva, a fal repedésében elrejtve. „Kiénekelte őket ebből a világból” – mondta. Egy olyan helyen, ahol az ártatlanság naponta meghalt, dala végső ajándékká vált – egy búcsú, továbbvitt dallammal. Ma ezt az altatódalt minden holokauszt-emléknapon előadják Litvániában. Rivka hangja tovább él – nem a veszteség visszhangjaként, hanem a töretlen lélek himnuszaként.
Ha valaki megkérdezné tőlem, ki vagyok, talán nem is tudnék egyetlen mondattal válaszolni.Egy ember vagyok, aki sok mindent megélt. Voltak k...
