ÚJRA HINNI

Mi van akkor, ha elveszítjük az emberekbe vetett hitünket? Tény, hogy sok dolog kell ehhez, hogy ide jusson valaki. De ha mégis "sikerül", hát nem könnyű kijutni a gödörből, s újra elkezdeni hinni az életben, emberekben------ Sajnos, tapasztalatból írok. Nálam sem egyik napról a másikra történt. Több év kellett ahhoz. Gimnáziumban már meg voltam bízva sok dologgal az otthoniakkal kapcsolatban. Ez rendben is volt, nem voltam az a szokásos kamasz. Eléggé kezelhető voltam. Ott kezdődött minden, hogy anyum visszament dolgozni. Kin töltötte le a feszültséget? Sokszor rajtam... Még ez sem volt akkora baj, habár ekkor is foglalkoztatott a megszűnés gondolata. A családban nem vett észre semmit. Utána történt egy megcsalás a családban.-------- Ott szakadt meg az a bizonyos szál anyukám és én köztem... Anyummal eléggé bensőséges volt a viszonyom kiskoromtól kezdve, nagyon a régmúltban nem szeretek vájkálni. A lényeg, hogy volt mi erőssé tegye a kapcsolatunkat. Erre megszűnt... Még aránylag ezen is túl voltam. Lettek barátaim. Ekkor egy községben laktunk. A barátaimnak nagyon, de nagyon sok mindent köszönhetek. Erre elköltöztünk... Pont mire végre megtaláltam azokat az embereket, akikre szükségem van. Felköltözés, új sulit kezdtem (életem egyik legrosszabb döntése volt).-------- Gyakorlati helyre kikerültem. A főnököm egy ritka patkány ember volt... Addig szekált első évben, míg évvégén idegi alapon lebénult ideiglenesen a jobb kezem. Még ekkor sem nyújtottak segítő kezet a családom bármelyik tagja se! Amit most felvezettem röpke 4 évről szól. Mikor felköltöztünk teljesen magamba fordultam. 180 fokos fordulatot vett a személyiségem. Alig beszéltem, nem viccelődtem, komoly lettem. Megjelentek a depresszió tünetei is. Újabb egy év telt el, tehát itt járunk 2020 májusában. Annyira sok mindent vállaltam idehaza, hogy éreztem, megint kezdek begőzölni. Nem volt menekvés. Úgy gondoltam, anyumnak tartozom ennyivel, hogy itthon igyekszem mindent megcsinálni, a tesóimat ellátni. Mellette munka és edzés is. Ez így ment végig. Végül május 23-án reggel fél kilenckor kitört belőlem a düh. Faterommal úgy összekaptam, hogy falba ütöttem... Utána irány az SZTK... Mivel elmozdult a csont (5. csont a kézfejben), irány a Baleseti.-------- A törés után pszichológushoz kerültem. Ő elküldött még egy autogén tréningre is, hogy megtanuljam kezelni a dühömet. Lassan eltelt már három hónap a törés óta. A doki valamennyit segített. Sokszor gondolkodom a mai napig is, hogy mennyivel jobb lenne feladni az egész hacacárét... De mégsem akarom.

VÁLNI VAGY VÁRNI?

Válni vagy várni, ez itt a kérdés! Sokszor emlegetett téma az enyém: függőség, kontra füligszerelem. Ebben kérem segítségeteket. Páromat három éve ismerem meg, lassan egy éve hozzámentem feleségül. Nem mondhatom, hogy soha nem sejtettem, vagy nem volt néha érzékelhető, hogy látogat „bizonyos” oldalakat. Válni vagy várni, ez itt a kérdés!------- Természetesen mikor az előzményekben kiszúrtam a maradványokat számítógépén, tagadott, letöltéskor ugrott fel, kíváncsiságból ráklikk, de semmi több. Múlt héten viszont megint találtam, előzőleg megnyitott már dokumentumokat. Tagadta, hogy bármit bármikor is letöltött volna, ami pornográf. Esküdött, nem csap be. Mégis megérzésből keresgéltem, és találtam egy mappát… telis tele filmekkel - hazudott.-------- Ezeket naponta nézegette, sokszor az idők alapján követhető, hogy napi több órát töltött el előtte. Emellett engem viszont sajnos meglehetősen elhanyagol, sőt… nagyon ritkán találja megfelelőnek a pillanatot! Kezdeményezni pedig nem enged. Arra kényszerülök hosszú ideje, hogy magamnak pótoljam ez irányú igényeimet.------- Most már tudom, miért… eldöntöttem, nem engedem egy már megtörtént csúnya válás után, amikor is 15 év után csaltak meg, még egy ennél is nagyobb traumának kitenni magamat, és kislányomat. Hozzáteszem, elég bonyolult, de anyagi okokból (hitel, eladósodottság) még nem tudtunk összeköltözni, hetente 3-4 napot töltök férjemmel. Ám hamarosan megoldható lenne, viszont így nem tudom, szabad-e összebútoroznunk.-------- Most minden ígérettel ellátott, nem először, hogy meg fog változni, nem csinál többet olyat, amivel nekem fájdalmat okoz, és többet fog törődni velem, mint nővel. Kérdés, várjak, reménykedjek ebben, hogy van szabadulás e függőségéből,vagy ne pazaroljam rá tovább értékes éveim?

A.I.FEJLESZTETT EGY ÚJ ANYAGOT.

Új anyagok tervezésébe vonták be a mesterséges intelligenciát, és sikerült létrehozni egy igen könnyű, ám egészen szélsőséges igénybevételeknek is ellenálló különleges anyagot. Legyen erős, mint az acél, viszont könnyű, mint a hab – ember legyen a talpán, aki ilyen elvárásoknak megfelelő anyagot képes létrehozni. Nos, ehhez nem is kell embernek lennie, elég, ha gépi algoritmusok hajtják. A mesterséges intelligencia egy újabb területen is bemutatkozik, a különleges anyagok tervezésében. Egyik bravúrja egy olyan anyag, amely szénacél erősségű, viszont annyira könnyű, mintha hungarocell lenne. A Torontói Egyetem és a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) kutatói a mesterséges intelligenciától kértek segítséget a számtalan lehetséges nanoszerkezet elemzéséhez, illetve annak kiszámításához, hogy melyik konstrukció osztja el a legjobban a terheléseket.--------- Az ellenálló kemény szerkezeteknek van egy kellemetlen hátulütőjük: merevek, és pont emiatt hajlamosak a törésre, sok anyag esetében a szilárdság és a szívósság gyakran nem fér meg egymás mellett. Hasonló a helyzet a nano-architektúrájú anyagoknál is, amelyek az emberi hajszál vastagságának századrészével ismétlődő építőelemek sokaságából épülnek fel. A súlyukhoz képest ugyan erősek és merevek, de feszültségkoncentrációt is okozhatnak, ami hirtelen törésekhez vezethet. Eddig éppen ez a töredezési tendencia korlátozta az anyagok felhasználását.------ A kutatók a fentieket szem előtt tartva szimulálták a lehetséges geometriákat a tervezésükhöz, mielőtt megismertették volna azokat egy gépi tanulási algoritmussal. Az általuk generált tervekből tanulva az algoritmus képes volt megjósolni a legjobb formákat, amelyek egyenletesen osztják el az alkalmazott feszültségeket, miközben nagy terhelést is hordoznak. Az az Advanced Materials folyóiratban közölt tanulmányból kiderült: az MI nemcsak sikeres geometriákat reprodukált a betanítási adatokból, hanem tanult abból, hogy az alakzatok mely változatai működnek és melyek nem, lehetővé téve ezzel akár teljesen új rácsgeometriák előrejelzését.------ Az új nanoanyag

INNER BALANCE MEDITATION

A DONKANYAR,MAGYAROK

AZ EVESZETT CICA...

·

Egy teljes év telt el a legkisebb hír nélkül. A macskánk eltűnt, és ahogy a hetek hónapokká váltak, a remény lassan elcsendesedett, míg végül teljesen elhalt. Mindenütt kerestük, plakátokat ragasztottunk ki, kitartottunk, ameddig csak a szívünk bírta — egészen addig a napig, amikor el kellett fogadnunk ezt a fájdalmas gondolatot: talán soha nem talál vissza haza. Aztán eljött a mai nap.------ A feleségemmel épp egy egyszerű kerékpártúrán voltunk, amikor megláttam előttünk egy macskát. Volt valami a mozgásában, valami mélyen ismerős. Gondolkodás nélkül kimondtam a nevét. Megállt. Aztán megfordult. A hang, amit kiadott, még most is a mellkasomban rekedt — egy kiáltás, tele felismeréssel, szeretettel és megkönnyebbüléssel. Egyenesen felénk rohant, mintha ez az egy évnyi különválás soha nem is létezett volna. Elejtettem a biciklimet, letérdeltem, ő pedig a karomba ugrott, görcsösen belém kapaszkodva, mintha attól félne, hogy újra elveszíthet.----- Egy teljes év után… még mindig felismert minket. Ma végre véget ért a várakozás. A csend megtört. És minden várakozás ellenére a családunk újra teljessé vált.

EGY KUTYUS MEGMENEKÜLT A FAGYHALÁLTÓL

Nagyon hideg reggel volt, amikor megláttam egy holttestet a hóban feküdni. Közelebb mentem, féltem, hogy mit találok. Egy terhes kutya volt. Nagyon gyengén lélegzett, a hasa duzzadt, és nem maradt ereje futni vagy állni. A földhöz nyomták, próbálta túlélni. Mellette térdeltem és a kezemet a fejére tettem. Jéghideg volt, és a szívem összetört.------ A szeme tele volt félelemmel. Úgy tűnt, csak egyet mondd: Kérlek ne hagyj itt. Betekertem a kabátomba és lassan elvittem a kocsimhoz. Út közben beszéltem hozzá, mondtam neki, hogy biztonságban van, és minden rendben lesz. Megígértem neki, hogy a babái élni fognak. Halkan sírt, a farka csak egy kicsit mozgott, mintha tudta volna, hogy segítség jön.----- A klinikán az állatorvos azt mondta, nagyon közel volt a halálhoz. Az időben érkezés megmentette az életét és a kiskutyái életét. Néhány nappal később, meleg és biztonságos helyen békésen szült. Néztem, ahogy megszülettek a kiskutyái, könnyek a szememben, mielőtt mosolyogni tudtam volna. Ma nyugodtan fekszik, eteti a babáit. Végre békések a szemei. A kutya, akit a havon találtam, már nem szomorú történet - ő a bizonyíték arra, hogy a kedvesség megváltoztathat egy életet.

GYÖNYÖRŰ VIDEÓK VÁLOGATÁSOM

FULL MOVIE A FÁRAÓ 1966

RÉGI JÓVILÁG

Elbontották a nyári konyhákat, csűröket, kemencéket. Eltűntek az istállókból a jószágok, tejet ma már vastehénből fejnek Komák voltak? Lehet.-------- Egymással néztek szemközt reggel, este. Az Ecceri fiú apja reggelente rendszeresen átkiábált Guszti komájának a Vájás túlsó ódalára, hogy gyere csak gyere, itt a kerten lemehetsz. A kert alatt volt ugyanis a temető. Oda invitálta cimboráját. Viccből. Az is mondott erre biztoshogy eriggy előre, vagy tudomisén, mindenesetre Guszti ment előbb, Jóska utóbb. A házaik egymást nézték naphosszat, reggeltől estig, estétől reggelig. A házak is jóban voltak egymással. Kacsintgattak egymásra, hol itt gyulladt fel a fény, hol ott aludt el a lámpa. ---------Beszélgettek is bizonyára, a szellő szárnyán repdestek ide-oda a gondolatok, talán épp úgy „vágták” egymást, mint gazdáik. Mert itt a házaknak is lelke volt, a házak is lélegeztek, nem pusztán idegen testek voltak „felülépítményként” az ingatlanon, hanem igazi otthonok. A családi fészek melege nem valami projekt hangzatos címe volt, hanem maga a családi fészek melege.-------- Nem mondom, hogy ma nincsenek ilyenek, persze, hogy vannak és lesznek is, de… A házakban laktak az emberek, a melléképületekben az állatok (jó esetben). Alsóház, felsőház, nyári konyha, téli konyha az embereknek. Kamara, sütő. Hátul az ólak, a góré, a csűr. Esetleg aszaló. Az istállókban, ólakban tehenek, ökrök, lovak, disznó, aprómarha (tyúk, kokas, liba, gacsi, pulyka), esetleg juh, kecske, kutya, macska. Galambok. A minden évben visszatérő fecskék. Reggelente bábeli zűrzavar, mert mindegyik a maga nyelvén köszönti a Napot, szólítgatja a gazdát, perel a másikkal, vagy az egyikkel. Na ez volt az élettel teli porta. A gyümölcsfák roskadoztak a gyümölcsök súlya alatt. A zöldségeskertekben megtermett minden, ami kellett. Nem sorolom. A házak előtt virágos kiskertek. Természetesen minden bio és minden kézműves. Persze ez az idilli világ csak a jelenből tűnik annyira bukolikusnak, vagy már-már szinte tökéletesnek. ----------- A veríték szaga nem úszik be a visszaemlékezés ködfátyolába, a nyögések neszét már rég elfújta a szél, a fájdalmat nem érezzük, a bánatot, rosszkedvet nem tapasztaljuk. Pedig volt jócskán az is. A térerő viszont akkor még tökéletesen működött, mint tudományos-fantasztikus fogalom. A vízvezetékben (mármint, hogy falból jön a víz) is hittek egyesek. Azok, akik Verne Gyulát a nagy magyar írók között tartották számon. Ez a világ a XX. század közepéig-végéig létezett így-úgy, jól-rosszul, akárhogy. Aztán sorra eltűntek a kis vályogházak, elbontották a nyári konyhákat, csűröket, kemencéket. Eltűntek az istállókból a jószágok, tejet ma már vastehénből fejnek. Kivágták az eperfákat, mert már csak „koszol”, nincs, ami felegye a termést. ---------- A Vájás néha még „felserken, telifolyja” medrét. Megmutatja, hogy valamikor volt valaki, halakat is nevelt, meg gacsik és libák hadai úszkáltak benne. Régen mosolyogva hallgatta az öreg Halász és a vén Borbély évődését. Ma már se hal, se hall, se lát. Hiányzik neki a két öreg, meg a többiek is. Ott vannak, ahova nagyapám a komáját invitálta széles mosollyal.

ÉNOK ÖSSZES KÖNYVE

Említése a Bibliában Mózes első könyve, vagy a Teremtés könyve, másként a Genezis. Az első emberpár, Ádám és Éva első fiának Káinnak fia és Irád apja, életkor említés nélkül szerepel. (Ter 4,17-18) Káin "várost épített, és azt fiáról Hénochnak nevezte." (Irád fia Mechujael, Mechujael fia Metusael, Metusael fia pedig Lámech. Lámech fiai Jabal, Jubal és Tubalkain). az első emberpár, Ádám és Éva harmadik fiának Sét ötödízigleni (Sét fia Énos, Énos fia Kenan, Kenan fia Mahalaleel, Mahalaleel fia Járed) leszármazottja (Ter 5,18-24), Jared (Járed) fia és Matuzsálem (Metuselach) apja, aki 365 évig "járt Isten színe előtt", egyszer csak "nem volt többé, mert Isten elvitte". (Metuselach fia Lámech. Lámech fia Noé).

ÖRÖK SZERELEM

ÖRÖK SZERELEM Együtt örökké, szívünkben egy szunnyadó szerelemmel! A történetem szerintem sokaknak ismerős lesz, még ha nem is valljuk be. De a sorsunkat nem kerülhetjük el, esetleg varrhatjuk, hímezhetjük. Sok szív, sok titkot rejt. Nem baj, ha nem látunk bele. Talán úgy még jobb. Együtt örökké, szívünkben egy szunnyadó szerelemmel!-------- Talán 16 vagy 17 lehettem, amikor rám talált a szerelem. Az igazi nagy Ő. Az első felejthetetlen, önzetlen, remegős, levegőkapkodós, rózsaszínfelhős szerelem. És ez kölcsönös volt. Terveket szőttünk, álmodoztunk. Ő volt az egyetlen, aki képes volt 7 hónapot várni (jól olvassátok, 7 hónapot!), hogy lefeküdjünk. Na aztán be is pótoltuk! Aztán kezdett úgy elapadni a dolog. Fiatalok voltunk nagyon. És ez lett a vesztünk, a kapcsolatunk csúnya véget ért. Nagyon megviselt, 47 kilóra fogytam. Persze a dolgokat nehezítette, hogy minden reggel egy buszon utaztunk. Rá se mertem nézni, csak a szemem sarkából figyeltem és tudtam engem néz. Amikor erőt vettem magamon és a szemébe néztem, sok mindent kiolvastam belőle: megbánást, sóvárgást, fájdalmat és büszkeséget. Persze voltak kézen fogható jelei a próbálkozásoknak, de elkerültük egymást.-------- Miután félig meddig kihevertem a dolgokat, belekezdtem agy másik kapcsolatba…aztán egy következőbe...aztán megint.----- Aztán még egy nős emberbe is beleszerettem (most már nem csinálnám végig). Szóval adtam az érzéseknek. Egyéjszakásak is voltak (azokat nem bántam). Aztán a dolgok megfordultak. Kezdtem visszakapni, amiket másoknak adtam! Megcsalás, hazugság… stb. Kidobtak, kihasználtak. Kezdtem leépülni. Fogyás: hetek alatt -10 kg. A munkámat sem tudtam rendesen ellátni. Kétségbe voltam esve. Közeledtem a harminchoz.------- Aztán a munkahelyemre új "hús" érkezett. Beszélgettünk sokat, hasonló cipőben járt. Bókolgatott, és már az első pillanattól kezdve komolyan gondolta az egészet. Én is éreztem valamit, de nem tudtam megmagyarázni. Olyan nyugalmat éreztem, mikor mellettem volt, mint még soha. Család centrikus volt, jól látta a dolgokat. Motivált engem és én is őt. Hamar összeálltunk. Egy hónap múlva. Azóta ő a férjem.

MAJDNEM MEGFAGYOTT A BALKON ALATT

Megfagyott a balkon alatt... Sohasem álmodoztam kutyáról. Sem gyerekként, sem később. Mindig úgy gondoltam, ez túl komoly dolog: felelősség, szőr a lakásban, séták esőben. Főleg télen — amikor az ember legszívesebben ki sem mozdulna otthonról. Amikor már négykor sötét van, és a tea az egyetlen menedék a szürkeség elől. Ez december közepén történt. Kora reggel. Furcsa hangra ébredtem, mintha direkt panaszos lett volna. Nem álmomban, de nem is egészen az ébrenlétben. Figyeltem. Nem autózaj, nem a radiátor csörrenése. Nyüszítés. Alig hallható, rekedtes. Mintha valaki hívott volna.-------- Azt hittem, csak képzelődöm. Behunytam a szemem. De valami nyugtalanított. Ilyen érzés nem jön csak úgy. Pár perc múlva mégis felkeltem. Az ablakhoz mentem. És megdermedtem. Közvetlenül a balkon alatt, a falnál, egy sötét kis csomó feküdt. Valami rongyféle. Vagy talán egy régi kabát? De aztán jobban megnéztem: mozgott. A rongy lélegzett. Kinyitottam az ablakot, kihajoltam — tényleg, kiskutya. Nedves törölközőbe csavarva. Közvetlenül a hóban. A teste apró remegésekkel rándult. És ennyi.--------gondolkodás nélkül magamra kaptam a kabátomat a pizsamára, mezítláb belebújtam a cipőbe, és kiszaladtam. A hó ropogott. Az arcomat csípte a hideg. A balkon alatt a szél, mintha csak direkt fújna erősebben. A kiskutya már nem nyüszített. Csak feküdt. A szeme félig nyitva, az orra piszkos, a mancsai összegubancolva. Egészen kicsi volt. Nem nagyobb egy macskánál. — Ki tett veled ilyet? — suttogtam, miközben felemeltem.-------- Nem ellenkezett. Belesimult a karomba, mint egy rongybaba. Csak a lélegzete volt gyenge —------ semmi más. Mintha nem hitte volna el, hogy valaki hozzáér. Vagy már nem is várt semmit…ELVITTEM MAGAMHOZ,MELEG VÍZBEN MEGDÜRDETTEM,ARANYOS MÁR JÁRKÁL A LAKÁSBAN.

AUTÓ BALESET ZSÓFI

Ez egy csendes nyári este volt egy kisvárosi kertvárosban. Zsófi, egy 8 éves kislány, aki mindig tele volt élettel és kíváncsisággal, a barátaival játszott az utcán. Egy egyszerű labdajátékból lett minden. A labda átpattant az útra, Zsófi pedig gyorsan utánarohant, anélkül hogy körülnézett volna. Egy autó érkezett csendesen, a sofőr nem vette észre időben a gyereket. A fékcsikorgás elmaradt, csak egy döbbent csend és sikolyok töltötték be a levegőt.------ Zsófit kórházba szállították, de a sérülések súlyosak voltak, az életéért folytatott harc pedig hiábavaló volt. A szülők napokig őrizték a reményt, de az orvosok azt mondták, hogy a kislány már soha nem fog felébredni.------- A nagymama így emlékezett: „Mindig azt mondta, hogy az élet tele van csodákkal, hogy ne féljünk semmitől. Most pedig egyetlen pillanat miatt nincs több mosolya, nincs több nevetése.” Ez nem csak egy szomorú baleset. Ez egy éles figyelmeztetés mindannyiunknak, hogy mennyire törékeny az élet, és hogy egy pillanat figyelmetlenség milyen fájdalmat okozhat.

ORYN ETERIA-VÁLOGATÁSOM

A TÜNDÉR VÖLGYI AGYAG KASTÉLY

A Tündérvölgyi Agyagkastély, Erdély Egy román házaspár, megunván a nagyvárosi életet úgy döntött, hogy vidékre költöznek, építenek egy mesebeli kastélyt, ahol vendégeket is tudnak majd fogadni. Sikerült is egy nagyszerű helyszínt találniuk a Fogarasok lábánál, ahol 2004-ben el is kezdték a munkálatokat, mára már látogatókat is fogadnak. A helyet nagyon találóan Tündérek völgyének nevezték el. A háttérben a Fogarasi havasok látványával valóban mesebeli szépségű, még a tündérek is biztos szivesen elidőznének ezen a helyen. Az Agyagkastély Szebentől 40km-re található, Felsőporumbák település határában. Az egyedi tervezésű épületet környezetbarát anyagokból epítették, agyag, kavics, fa, homok és széna felhasználásával.

A FALÚ RÉGEN

Régen a faluban szinte kivétel nélkül minden háznál látni lehetett ilyet. Volt disznó, sok helyen kacsa, liba, gyöngyös, néhol birka, marha és minden, ami az állatokhoz kapcsolható. Húsárú, sonka, kolbász, szalonna, sajt, tej, vaj, tojás és nem sorolom.------- Az egyik kedvencem a fiatal csirkéből készült pöri volt galuskával és tejfölös uborkasalátával. ----- Ma már az emberek inkább az akciós újságokat olvassák, hogy hol van véletlenül a hétvégén 2 napos akció valamelyik boltban és közben meg azon morfondíroznak, hogy megváltozott minden.------ Pedig ők változtak meg, csak ezt nem könnyű belátni. Ma sincs megtiltva senkinek, hogy háziállatokat tartson és legyen zöldséges kertje, de az emberek többségének nincs, lassanként már még falun sem.

A KISFIÚ AKI HIRTELEN MEGÖREGEDETT

Ennek a kisfiúnak a fotója bejárta a világot.Szemében mérhetetlen fájdalom és a köszönet látszik amiért a kutató csoprt megmentette. A SZEMÉT NÉZVE A TRAGÉDIÁBAN HIRTELEN MEGÖREGEDETT. BORZALOM AMI TŐRTÉNT Nem tudjuk hogy fogja feldolgozni e tragédiát. Kívánjuk hogy enyhüljön a fájdalma kis lelkében,hiszen élni kell tovább.Reméljük a lelkében lévő seb az idő múlásával majd begyógyul,KÍVÁNOM HOGY AZ ISTEN ADJON HOZZÁ ERŐT HOGY EL TUDJA VISELNI E HATALMAS FÁJDALMAT---------A 2023-as törökországi és szíriai földrengések dátum 2023. február 6. Időtartam 75 másodperc Richter-skála szerinti magnitúdó 7,8 és 7,5 Intenzitás XI (Extrém) Mélység 17,9 km és 10,0 km km Érintett országok Törökország Szíria Földcsuszamlások Több Tizenhárom, ami átlépte a 5,0-ás magnitúdót Legerősebb: 6,7 Károk, áldozatok 31 000 halott,nagyon sok a sérült és a számuk egyre növekszik az idő múlásával az újabb feltárások után. A 2023-as törökországi és szíriai földrengések 2023. február 6-án következtek be, s legnagyobbrészt Törökország déli és központi részén, valamint Szíria északnyugati és északi részén pusztítottak. A földrengések erősségét tekintve kettő kiemelkedik a többi közül. Az első Gaziantep városától 34 kilométerre nyugatra pattant ki, helyi idő szerint 04:17-kor (a koordinált világidő (UTC) szerint 01:17-kor), Törökországban és Szíriában is nagy károkat okozott. Legnagyobb intenzitása a Mercalli-skála szerint XI-es, azaz extrém, erőssége pedig 7,8 volt. Ez a rengés – az 1939-es erzincani földrengéssel együtt − a legerősebb volt, ami Törökországot érintette az újkorban] Ezt a rengést több utórengés is követte, közülük a legerősebb 6,7-es erősségű volt. A második erőteljes földrengés Kahramanmaraş település környékén történt kilenc órával később (helyi idő szerint 13:24-kor), erőssége 7,5-ös volt, intenzitása pedig szintén IX-es jelölésű.

DEPRESSZIÓ MAGÁNY

Depresszió, magány, gyász, félelem és egyéb démonok… Mostanában sokat gondolok a nővérem férjére. Nyolc éve követett el öngyilkosságot. Nem ez volt az első próbálkozása, de ez lett az utolsó. A nővérem a pincéjükben talált rá a holttestére. Egy vastag csőhöz kötötte fel magát és miután a korábban bevett nagy mennyiségű altató szétterjedt a szervezetében, szépen lassan megfulladt. Egyedül, rettegve, a saját elméje által emelt börtön foglyaként végzett magával hátra hagyva egy meggyötört feleséget és két zavarodott kislányt. Skizofrén volt. Mindenki próbált valamit tenni érte, de sajnos nem sikerült.------- Legalább egyedül vágott neki az ismeretlennek…---- Igen, sokat gondolok rá mostanában! Szomorú emléklét felidézték a Tényőn történt tragikus események. Azóta is próbálom megérteni, hogy mi vesz rá egy embert, egy szülőt, hogy ártson saját gyermekeinek és szeretett feleségének. De nem tudom megérteni! És nem is kell megértenem! Nem kell megértenem, de megakadályoznom - megakadályoznunk igen! Esélyt kell adnunk mindenkinek, hogy elmondhassa a problémáit, megossza velünk a gondjait, elsírja szerette elvesztése fölötti bánatát! Nem szabad megengednünk, hogy egy társunkon annyira elhatalmasodjon a kétségbeesés, a magány és az elesettség érzése, hogy önmaga vagy családja ellen forduljon.-------- Az elmúlt években nem ez volt az egyetlen ilyen szomorú esemény az életemben. Sajnos végzetes hibát követtem el, mert nem figyeltem eléggé a közelgő tragédia árulkodó jeleire, melynek következtében elveszítettem egy nagyon jó barátomat. Nem feltételeztem Róla, hogy képes önkezével véget vetni az életének. Soha sem mesélt a sötét gondolatairól, mindig kedves és szeretnivaló volt. Egyedül élt. Naponta beszéltünk, néha többször is. Egyik reggel hiába álltam a kapuja előtt...nem jött többé!-------- A testére egy parkban találtak rá, gyógyszert vett be. Az én kedves barátom amilyen csendben élt, olyan csendben ment el hatalmas űrt és mardosó bűntudatot hagyva örökül! Minden évben november elsején kimegyek a temetőbe és gyertyát gyújtok az emlékére. Érte már csak ennyit tehetek!-------- De van, akiért még nem késő küzdeni! Soha sem sejthetjük, hogy egy embertársunkat milyen gondolatok gyötörnek. Mindannyian mások vagyunk, más az értékrendünk, másképp dolgozzuk fel a nehézségeket és megrázkódtatásokat. Jó lenne, ha ez a cikk felhívná mindenki figyelmét a láthatatlan veszélyre, a néma sikolyokra és a szavak nélküli segélykiáltásokra! Figyeljünk oda jobban egymásra, halljuk meg a kétségbeesés hangját, mert a tragikus következmények súlyát egy életen át cipelni fogjuk!------- Ha úgy érzitek, hogy kisiklott az életetek, vagy jó lenne egy nyitott fül, akkor én és még nagyon sokan rajtam kívül itt vagyunk! Azt szeretném, ha leírnátok, ha megosztanátok velem és a többiekkel mindennapi gondjaitokat, félelmeiteket, mielőtt bármi ostobaságot gondolnátok vagy elkövetnétek! Adjatok esélyt magatoknak jobbá tenni a jövőt - és nekem jóvátenni a jóvátehetetlent! „Vannak, akik besétálnak az életünkbe, nyomot hagynak a szívünkben, tovább lépnek, és mi örökre megváltozunk.”

PÁNIK KAPUK

Mindenki megijed, amikor észreveszi, a kapuk lassan elkezdenek bezáródni körülötte. Olyan ez, mint amikor állsz Stonehenge közepén, feletted az égbolt, érzed a mágikus erőt, ami a kövekből árad, s egyszer csak elindulnak a falak… a rések egyre kisebbek és kisebbek lesznek…és elfog a pánik, hogyan jutsz ki onnan… egyáltalán ki tudsz surranni, mielőtt teljesen összecsukódnak? Pánikkapuk--- Hülye hasonlat, hiszen még soha nem jártam Stonehenge kövei között… de falaim és kapuim azért vannak. Kicsik, nagyok, díszesek, omladozóak…olyan „mindenfélekapuk”… "Összevisszák", mint az életem… Kapuzárási pánikom is lesz…mert lesz…(tényleg lesz?!), nem csak a férfiemberek kaphatják el ezt a borzadályos betegséget, hanem mi, nők is…Fura, ugye?------- Mikor kezdődik? Fene tudja… de jön, és jön, és jön… megállíthatatlanul…Talán amikor felfedezed az első ráncot ott, a szemed sarkában…vagy az első ősz hajszálat sziszegve téped ki…vagy egyre több mellfeltaszigáló fehérneműt vásárolsz a boltokban…de a legrosszabb, amikor azt látod, hogy már nem érdekled az utcán rohangáló férfinépet…De hoppá! Nem is kell az utcára kimenni… hiszen ott van melletted valaki (ha van, és nem éppen tegnap vettél újratölthetős elemeket… mert már a Duracell sem bírja a hajtást), aki nem téged bambul, hanem a tévét… a keménycsecsbimbójú, feszes fenekű csodakancákat… s közben a szépen elkészített vacsorai falatokat nem a szájába, hanem a fülébe dugdossa… és észre sem veszi, ahogy éppen a legszexisebb hálóviganódban te is szexistennő szeretnél lenni… nem másnak… csak neki… No, ez szerintem rosszabb, mint Stonhenge…------- Tényleg megérdemled! Mármint azt, hogy nem látod azt a bizonyos rést a fák között…olyan sűrű erdőt növesztettél magad köré…te pedig üldögélsz a tisztásodon, és pfujjogsz holmi királyfikról, akik nem jönnek, mert ugye a fehér ló megdöglött…vagy már a királyfiak is kihaltak… a békákat csókdossa a fene, mert ki tudja, mi lesz belőlük egy nagy cupptól…a toronybéli púpos is megtalálta már a maga cigánylányát, bár „heppiend” nélkül…és amíg ott sírdogálsz, hirtelen megjelenik az erdész, talán azért, mert megunta, hogy az erdő összes állata neki panaszkodik, hogy nincs egy nyugodt nappaluk-éjjelük a nagy nyirvákolástól. - Miért sírsz, királylány? - Hülye vagy? Ki itt a királylány? - nézel rá meglepetten. - Na, akkor gyere velem! - és kézen fog, elvezet egy patakhoz, kiránt a zsebéből egy kockás zsebkendőt, és elkezdi módszeresen, s nem éppen finoman letörölni az arcodról a könnyeidtől szétmaszatolódott festéket…simára fésüli bebongyorkázott hajad…takarót terít meztelen válladra… majd odanyomja a fejed a víz tükréhez. - Most nézd meg magad------ …és akkor rájössz, hogy igenis királylány vagy… mert a saját valódat mutatod…kendőzetlenül… leplezetlenül…az a ránc ott pont oda való… főleg most, hogy a visszaverődő fény is ráesik…a szemed ragyog…a szád élettől lüktet…nincs „mismás”…nincs praktika…és felnevetsz… - Hogy én milyen hülye voltam! – és hatalmasat harapsz a feléd nyújtott zsírosszalonnából, kenyérrel, hagymával… Az erdő vadjai pedig megkönnyebbült sóhajjal nyugtázzák, hogy végre végigalhatják az éjszakát… Én pedig szintén megkönnyebbülten sóhajtok fel, mert engem még nem ért el a kapuzárási pánik legkisebb fuvallata sem.

ÉLETEM LEGSZÖRNYÜBB TÖRTÉNETE

Szeretném veletek megosztani életem legszörnyűbb történetét. 18 éves voltam akkor, boldognak kellett volna lennem, örülni a fiatalságnak, buliknak, de én a szörnyeteg karjaiba rohantam inkább. Aztán megmenekültem…horrorfilmbe illő történet főhősnője voltam, a való életben. ------- Én meg kis hülye 18 éves voltam, még bőgtem is... pedig dehogy akart elhagyni, csak jól érezte magát, ha bánthatott! 2 évet voltunk már együtt, amikorra már csakis sírásból álltak a napjaim, mert nem volt olyan nap, amikor nem bántott volna! A szüleim már ki sem bírták állni, mert látták, hogy mit csinál velem, de sosem engedtem, hogy beleszóljanak az életembe! Mígnem 2022-ben elmentünk Sanyival nyaralni 1000 kilométerre a városunktól, messze a tengerre! Na, ott is csak kínozott... életem legszörnyűbb nyaralása volt az! Hazafelé már azt hajtogatta, hogy ez volt az utolsó, hogy együtt voltunk, többé nem jön el hozzám, elhagy, vége! Persze megalázkodtam neki, könyörögtem, hogy ne! Még aznap, amikor hazaértünk a tengerről, este eljött és szakított velem…én meg azt hittem meghalok, egy világ omlott össze bennem!------ De 2 nap alatt a szakítás után éreztem, hogy annyira nyugodt vagyok, szinte fellélegeztem, miközben azért nagyon-nagyon szerettem! DE legalább nem kínozott senki!------- Mígnem harmadnap éjszaka kopogott a szobám ablakán, én kimentem, ki akart békülni és mondta, hogy eladták a házat és elköltöznek Újvidékre, menjek vele. Még aznap éjszaka összecsomagoltam és megszöktem otthonról!----- Aztán egy napon teherbe estem! Határtalanul boldog voltam, akartuk ezt a gyereket. Vagyis úgy mondanám, ő csupán csak egy gyenge pillanatában akarta, aztán már nem, de én nagyon-nagyon örültem, hogy babát várok! Úgy éreztem, most már bármi történjen, nem vagyok egyedül! Ha szomorú vagyok, ha sírok is és szenvedek, de akkor sem vagyok egyedül többé!------- Telt múlt az idő, Sanyi anyja mindinkább össze akart veszíteni bennünket! Amikor Sanyi dolgozott, az anyja bántott folyamatosan, irigyelte, hogy annyira szeretem a fiát, de az égvilágon semmi nem volt jó, amit én csináltam! Aztán mikor Sanyi hazajött, akkor meg ő bántott, és nekem ott senkim sem volt, sem ismerősök, sem barátok, sőt még telefonálnom sem volt szabad a szüleimnek, mert az sokba kerül! Aztán egy este az anyós kihívta a rendőröket minden indok nélkül, hogy rakjanak ki minket a házából, mert mi zavarjuk őt, még, hogy én, de hogy a saját fiát is kidobassa a rendőrökkel, hát az már sok volt! Én cigány vagyok,akkor 3 hónapos terhes voltam!------Szülés után el akarta venni a gyerekem.Na az volt az a pont, amikor tudtam, hogy a gyermeket még csak a nevére sem fogom íratni, nem voltunk megesküdve és tudtam, akkor már biztos voltam abban, hogy elhagyom én még a baba születése előtt. Még akkor nem menekültem meg, hisz a vonatállomás onnan 6 kilométerre volt, buszjárat sem ment, stoppoltam, stoppoltam 9 hónapos terhesen! Hála Istennek megálltak és elvittek egy darabon, aztán stoppoltam tovább... mígnem végre hazaértem, hála azoknak az embereknek, akiket életemben sosem láttam és mégis megálltak és elhoztak engem! Ezt a történetet még a szüleimnek sem meséltem el soha! Anyám teljesen tönkrement idegileg ettől az én kis kiruccanásomtól! Nem mondtam, hogy hogyan sikerült végre hazajönnöm, csak annyit mondtam, hogy sose többet nem akarom látni SANYIT! Na, akkor éreztem, hogy megmenekültem, SOHA TÖBBET ILYEN KAPCSOLATOT!

A LÁNY EGY NAP ALATT NŐTT FEL.

Vasárnap korán reggel rendőr csizmák dübörgése verte fel Kittyt, aki mély álmában azt hitte, még nem ébredt fel. Hálóingben, úgy ahogy volt, kirohant a konyhába és ott valóban rendőrök voltak. A lány, aki egy nap alatt nőtt fel Anyát kérdezgették, hogy apa máskor is szokott-e kimaradni éjszakára? Sajnos.... erre én is tudtam a választ. Apa hol van??? - szinte kiáltottam fel. Ne ijedj meg kislány! Ő jól van, de volt egy karambolja, ahol egy kisfiú meghalt.-------- A föld furcsán kezdett mozogni alattam, nem értettem a szavakat. Leültettek és hoztak vizet. Nem tudtam megszólalni, de ahogy láttam, anyám is is bámult maga elé. Most hol van? Nyögtem ki végre.------ Benn van a rendőrőrsön, kihallgatják, de utána hazajöhet. Anyámnak mentőt hívtak. Tőlem megkérdezték, nem félek-e itt maradni egyedül? Nem. - válaszoltam gyorsan. Fel tudsz hívni valakit a rokonságból, aki érted jön? Persze, a nagyanyámat.-------- Hány éves is vagy? 13 leszek novemberben. Így lettem én a lány, aki túl korán nőtt fel. És lettem mosolytalan arcú egész életemben. A kis Kitty itt kísért bennem, pedig már nagymama vagyok.------ De visszamennék, ha megtehetném és tovább aludnék. Apu hazajönne, mint máskor

AZ ELSŐ ÉV NÉLKÜLE

Emlékül az első évfordulóra "Hiányzik egy érzés, egy szó, egy élet. Hiányzik minden, mi körülölelt téged! Kedves melegséged, ölelő karjaid, Szemed fénye, mosolygó ajkaid... Az égre nézek, hol egy csillag ragyog, Tudom őriznek téged az angyalok!" Az első év Nélküle...-------- 2020. augusztus 11. Egy éve lesz, hogy távozott kislányom az angyalok közé. 15 boldog évet ajándékozott nekünk a földi élete során. Egy éve ilyenkor, még más terveink voltak... új élet kezdete, továbbtanulás... Most pedig a sírkövessel egyeztetünk, tervezünk, hogy az első évfordulóra elkészüljön a síremlék.------ Ha arra gondolok, mikor találkoztunk utoljára? Nagyon rég nem láttam! Ha arra az estére, mikor történt? Mintha tegnap lett volna! A világ legnagyobb fájdalmát megélni nagy próbatétel a sorstól. El nem múló fájdalom, szűnni nem akaró hiányérzet. Azelőtt azt gondoltam, ha elveszíteném gyermekemet, biztos nem élném túl!------ A hír hallatán nem is hittem el: "- Nem! Az én gyermekem nem halhatott meg! Biztos tévednek!" Nem tévedtek!----- Tudtam, de fel nem fogtam, mi történt. Tettük a dolgunk, végeztük a "kötelező" teendőket. Az első perctől kezdve kerestem, kutattam a választ. A fizikai okát tudtuk: autóbaleset. Valahogy mindig is éreztem, van valami. Valami, ami felsőbb rendű, ami irányít. Hittem, hogy nem hagyhatott itt "csak úgy!" Kerestem a választ.----- Spirituális témájú könyveket kezdtem olvasni, jártam "látóembernél", parapszichológusnál. A család felépítése megváltozott - apa, anya, fiú, a kislány elment. Felborult az egyensúly, négyen voltunk, hárman maradtunk. Elvesztettem életem egyik értelmét, elveszett a cél is! Mi, akik itt maradtunk, szomorú napokat éltünk - és élünk meg. Az ünnepeket, az évfordulókat... Az Ő napjait!----- Az egész csodás egyénisége, az egész ADRIENN hiányzik mindannyiunknak. Nehéz nélküle. Tanulunk újra élni. Már semmi nem olyan, mint volt, hiszen minden változik. Sokszor gondolok arra, ha most visszajönne, mit mondanék Neki? Miért raktam el a holmijait? Miért ég a gyertya minden percben a fényképe előtt? Tudom, hogy sokszor jön, itt van velünk. Mi nem láthatjuk, de ő lát minket. Nem szereti, ha sokat sírunk, Ő sem tette…------ Beszélünk róla minden nap. Nevetünk, ha kell. Tudom, el kell engednünk Őt. Mennie kell az úton tovább… mert elindult a fénybe! Mély fájdalommal és el nem múló szeretettel gondolunk Rá. Magával vitte szívünk egyik darabját, de minden nap elteltével közelebb kerülünk hozzá. Hiszem, hogy találkozunk az Öröklétben…de "az a perc ma sem múlt el még... "

SZÍVCSAKRA MEDITÁCIÓ

CSODÁS.

AZ ELENGEDÉS ÉS A MEGBÉKÉLÉS

CSODÁS.