A lánynak ő a mindene,nagyon szoros a kapcsolat köztük.Az állatok feltétel nélkül tudnak szeretni,hűségesek egy életen át.Életünk során több kisállat kutyus cica stb,elkisér bennünket,meghálálják a gondoskodást,szeretetükkel.Ö egy csodálatos kis kutyus,igényli a szeretet,egy kis szőrmók.A lánytól meg is kapja,hiszen nagy szeretettel szorítja magához.KÍVÁNOM HOGY HOSSZÚ BOLDOG ÉVEKET ÉLJENEK MEG EGYÜTT.
Az utóbbi napokban egyre több olyan hír látott napvilágot miszerint egy rejtélyes objektum közeledik a Föld felé. Egyes források szerint a 3I/ATLAS akár egy idegen űrhajó is lehet. A Harvard egyetem egyik professzora szerint, Avi Loeb szerint nem zárhatjuk ki teljesen a mesterséges eredetet és talán még az is benne van a pakliban, hogy az objektum ellenséges céllal érkezik.
Ebben a videóban érthetően összefoglalom nektek, hogy mit tudunk eddig az Atlas objektumról, valamint bemutatom azt a tanulmányt is, amely részletesen leírja, hogy mi az, ami igazán furcsa ezzel az objektummal kapcsolatban. Valóban egy idegen űrhajóról van szó?
A videóm célja az oktatás és az ismeretterjesztés. A videóban elhangzottak nem minősülnek hivatalos forrásnak.
Oroszország nem tekinti többé kötelezőnek magára nézve a rövid és közepes hatótávolságú rakéták telepítésére vonatkozó önkorlátozást, amely moratórium szerinte okafogyottá vált – közölte hétfőn az orosz külügyminisztérium. Moszkva már korábban is figyelmeztetett.
A moszkvai tárca ezzel összefüggésben a kollektív Nyugat rövid és közepes hatótávolságú rakéták telepítésével kapcsolatos lépéseire hívta fel a figyelmet, s hangsúlyozta: ezek közvetlen biztonsági fenyegetést jelentenek Oroszország számára. A minisztérium leszögezte, mindez válaszintézkedéseket követel az orosz féltől.----------
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter tavaly decemberben azonban jelezte, hogy Moszkva válaszolni fog az Egyesült Államok és a NATO stratégiai szférában tett „destabilizáló lépéseire”
„Mivel többszöri figyelmeztetéseinket ebben a kérdésben figyelmen kívül hagyták, és a helyzet az amerikai gyártmányú, földi indítású közepes hatótávolságú rakéták európai és az ázsiai–csendes-óceáni térségben való tényleges telepítése felé halad, az orosz külügyminisztérium megállapítja, hogy megszűntek a feltételek az egyoldalú moratórium fenntartására a hasonló fegyverek telepítése tekintetében, és jogosult kijelenteni, hogy az Oroszországi Föderáció többé nem tekinti magát kötelezettnek a korábban elfogadott önkorlátozások betartására” – tette hozzá a külügyminisztérium.---------
Az Egyesült Államok 2019 augusztusában kilépett a Washington és Moszkva között 1987-ben létrejött, a közepes és rövid hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról szóló (INF) szerződésből. Oroszország akkor közölte, hogy tartózkodni fog ilyen fegyverek telepítésétől, amennyiben az Egyesült Államok is így tesz.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter tavaly decemberben azonban jelezte, hogy Moszkva válaszolni fog az Egyesült Államok és a NATO stratégiai szférában tett „destabilizáló lépéseire”
Tegnap este elmentünk vacsorázni a falunk egyik éttermébe.
Édesanyám, aki 79 éves, még mindig élénk és életvidám. Úgy döntött, az asztal sarkánál ül le, ahol kényelmesebben érezte magát, és volt egy kis extra helye, hogy szükség esetén könnyebben fel tudjon állni.-------
Amikor kihozták az ételeket, éppen a 15 éves fiammal beszélgettem, aki pont velem szemben ült.
Aztán balra fordultam, hogy megnézzem, jól van-e anyukám… és szóhoz sem jutottam.
A pincérnőnk, Susanna éppen az ő steakjét szeletelte fel.
Nyugodtan, gyengéden. Egy egyszerű gesztus, mégis annyira emberi.
Ösztönösen köszönetet mondtam neki, láthatóan meghatódva. Ő pedig őszintén elmosolyodott, és ezt válaszolta--------
„Semmi gond, szívesen teszem. Vannak nagyszüleim, tudom, mit jelent ez néha.”
Ebben a pillanatban a hála szorította össze a szívemet.
Susanna tovább beszélgetett anyámmal, lefegyverző kedvességgel:
„Így jó lesz? Vágjak még egy kicsit?”
Ott maradt mellette pár percre. Finoman vágta a húst, szinte úgy, mintha egy családtagot szolgálna ki.
Anyukám pedig ragyogó, nyugodt mosollyal nézett rá. Rám is mosolygott, mintha azt mondaná: „Jól vagyok, nézd, milyen kedves.”-------
Én pedig nem tudtam visszatartani a könnyeimet.
Az ilyen apró gesztusok – látszólag jelentéktelenek – hatalmas nyomot tudnak hagyni bennünk.
Amikor befejeztük a vacsorát, odamentem az étterem vezetőjéhez. Elmeséltem neki mindent.
Elmondtam, hogy Susanna olyasmit tett, ami messze túlmutat a munkáján: szívből cselekedett. És a szívet nem lehet tanítani, nem lehet betanulni… vagy van, vagy nincs.
A keze lehet, hogy gyengéd volt, de a lelke volt az, ami gondoskodott édesanyámról.
Susanna megérdemli, hogy ezt elismerjék-------
Egy rohanó világban, ahol a törődés egyre inkább feledésbe merül, ő megállt egy pillanatra. Meglátott egy idős asszonyt, empátiát érzett, és úgy döntött, megtesz egy apró, de fontos lépést.
Egy csendes gesztus… mégis olyan erőteljes.
Köszönöm, Susanna. A kedvességedért, a szívedért, azért a szolgálatért, amit nem tanítanak: egyszerűen benned van.
Leningrád ostroma alatt, amikor az éhség és a hideg mindennapos volt, egy Vaska nevű macska lett a család váratlan megmentője. Nem egyenruhás hős volt, hanem négylábú, éles szemű. Gazdái egy idős nő és unokája volt.
Vaska minden nap vadászni ment, és az asszony pörköltet főzött abból, amit hozott. Ugyanakkor a cicus mindig a közelben ült, és várta az ételt, éjszaka pedig mindhárman lefeküdtek egy takaró alá, és ő melegítették egymást.------
Már jóval a légicsapás bejelentése előtt érezte a bombázást, szomorúan elkezdett forogni és nyávogni, a nagymamámnak sikerült összeszednie a cuccait, és kirohannia a házból. Amikor a búvóhelyre menekültek, mint a család egy tagja, magukkal vitték, és gondoskodtak róla, hogy ne vigyék el és ne egyék meg. Az éhség szörnyű volt. Vaska éhes volt, mint a többiek, és sovány. Egész télen és tavasszal nagymamám morzsákat gyűjtött a madaraknak, és együtt vadásztak. Nagyi figyelt és Vaskával ült a lesben, a cica mindig meglepően pontos és gyors volt. Vaska velük együtt éhes volt, és nem volt elég ereje ahhoz, hogy megtartsa a madarat. Elkapott egy madarat, és nagymama kiszaladt a bokrokból, segített neki. Így mindhárman madarakat ettek. Az állat ösztöne hónapokig táplálta a két nőt, akik úgy néztek rá, mint egy égből küldött szőrös angyalra.------
Amikor feloldották a kijárási tilalmat, és több élelem lett, sőt még a háború után is, nagyi mindig a macskának adta a legjobb falatot. Szeretettel simogatta, mondván neki : te vagy a mi megmentőnk. Vaska 1949-ben halt meg, a kiscsalád temetőben temette el, és hogy a sírt ne tapossák el, keresztet tettek rá, és ráírták a Vaszilij Bugrov nevet. Évekkel később mellé temették a nőt. Aztán később az unokát is.
Ma mindhárom együtt pihen. Mint azokon a téli napokon ugyanaz alatt a takaró alatt, ami örökre összekötötte őket.
CSODÁS NAPOT KÍVÁNOK !
Amikor azt hiszed a legboldogabb vagy, akkor ér az igazi nagy csalódás. Ha elhagynak nagyon fáj, de lassan kihevered, de amikor megtaposnak az a legrosszabb.
Egy fiatal 13 éves lánnyal történt meg az eset. A leány egyik nap sétált hazafele a suliból amikor megpillantott egy fiút, aki a haverokkal a téren álldogált. Odament beszélgetni, a fiú hazakísérte---------
És mindkettőjükben elindult valami. Néhány találkozás után már elválaszthatatlan szerelem alakult ki köztük. A legboldogabb pár volt a világon amíg a fiú anyja közbe nem lépett. A lány elszökött otthonról, csakhogy a fiúval lehessen. Sokszor azt sem tudták, hol alszanak majd éjszaka, de nem számított csak a szerelmük. A fiú anyja erősen alkoholista volt, és börtönbe juttatta a fiút. Összesen egy évet ült. A lány kitartó volt és megvárta őt. Minden tárgyaláson ott volt, mindig járt beszélőre és küldte a csomagokat.--------- Amikor a fiú szabadult ismét együtt éltek de már nem olyan boldogan, hisz nagyon sok megpróbáltatáson mentek keresztűl. A lány már teljesen felnőtt lélekké változott, hisz a tárgyalások nem kislánynak valóak. Ezután meg kellett küzdeni a fiú családjával, elviselni a szitkozódásokat és a lánynak még a saját családjával is harcolnia kelett hogy a fiút elfogadják. a Lány 18 éves lett és végre a szülei beleegyeztek, hogy a fiú hozzájuk költözzön. Beíratták a fiút egy iskolába, hogy legyen valamilyen szakmálya, felruházák, hisz egy gatyája sem volt, sikerült elintézni és jogosítványa is lett, és a család még vett neki egy autót is aminek igaz a részleteit a fiú fizette, de a család nélkül nem sikerült volna hitelt felvennie.-------
Eltelt egy év ami újabb tárgyalásokból állt, a börtön után, jött a pénzbírság és a fiú alkoholista anyja még mindig nem szállt le róluk. Állandóan azon mesterkedett, hogy szétválassza őket. De a lány szerelme erősebb volt és mindent megtett, hogy a fiú legyen a világon a legboldogabb. A lány 19 éves lett és kiderült, hogy kisbabát vár. A fiú nagyon boldog volt, és megkérte a lány kezét, szerette volna ha igazi család lennének. Az esküvő után nem sokkal megszületett a pici fiú és igazán boldogan éltek.--------
Azonban amikor a kisfiú 1 1/2 éves lett úgy döntöttek, hogy a saját lábukra állnak és elköltöztek egy albérletbe. Ekkor kezdődtek a problémák. A fiú zűrös múltja nem nyugodott és kísérteni kezdte őket. A fiú egyre ritkábban járt haza időben. Állandóank ivott és játékgépezett. Ha a fia sírt megrázta és üvöltözött vele, hogy hadja abba, mert nem tud miatta aludni.A férjem összejött a pultos lánnyal a kocsmába.A fiú odaköltözött a másik lányhoz. A lány visszament a szüleihez.
Pont 3 nap múlva a fiú kapott a másik nőtöl egy sms-t hogy nagyon szereti és sajnálja, hogy így kelett rájönnie hogy mennyire fontos a számára. A fiúnak se kellett több, felöltözött és visszament a kocsmapultoshoz, újból magára hagyva az ő kicsi családját. A lány és a kisgyerek teljesen összeomlottak. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A lelkük nem tudna több csalódást elviselni.
Tanulság: Kutyából nem lesz szalonna. Az ember múltja soha nem feledhető és nem változtatható meg, csak ideig óráig.
Mindenről írunk, szerelemről, házasságról, gyerekekről, egészségről, bánatról, csak az öregség marad ki, mert ettől fél mindenki.
De miért? Hiszen életünk első percétől, légvételünk legelső pillanatától, folyamatosan öregszünk. Mindenki.
Ha belegondolsz, a gyerek is, mert telik az év, fölötte ugyanúgy, mint a nagymama fölött.
Érdekes ugye? Nem gondoltál rá eddig, pedig így van.
Az élet utolsó éveiben-------
Egyre több idősebb fórumtársat ismerünk meg, lesznek olyanok, akik vagy nyugdíj előtt, esetleg után, pihenésképpen, de itt vannak a neten.
Beszéljünk akkor arról, ami mindenkire vár, a félelmetes öregségről, ahogy sokan gondolják.
Pedig nem az, csak eljön, hamarabb, mint azt bárki gondolná, hiszen a folyamatos öregedés minden ember problémája.
Van aki könnyen túlteszi magát, van aki belebetegszik, hogy már nem úgy néz ki, mint netán 20-30 éve.
Beszélgessünk el erről a dologról, ami mindenkit érint, apró, pici babától, a dédmamáig. ---------
Amikor arra kárhoztatik az ember, hogy önnön hitványságával szembenézzen és ülve egy csendes délutánon, hallani véli a kimondott és ki nem mondott szavakat. Nehéz évek ezek, bár szépek, szebbek, mint voltak.
Nehéz átélni a lassú, szenvtelen éveket ismét, de a szerelemmel és boldogsággal teltek, szinte ismét repülnek, a gondolatok szárnyán, ahogy akkor is, midőn megéltük.
Lehet, ősz van éppen, netán tél. Akár még tavasz is, vagy nyár, de egy idő után nincs nagy jelentősége a dolognak, csak a csendes gondolatoknak.---------
Ülni az ablak közelében, kezünkben fényképek hada, levelek, ha vannak, majd előtörnek az emlékek, néha egy vers kezdő pár sora, utána érzések, ízek is, ritkán.
Nem öreg az ember, csak a teste rokkan, a sok elvégzett munka végén, az agy még friss marad, még akkor is, ha azt látja más, nem tudja, mit mond, merre jár az öreg.
Pedig nem így van, lehet könnyű neki már, hiszen csak az életet éli újra, egy szép és vissza nem hozható csodás pillanatát, amit nekünk még nem enged a sors, csak ha majd eljutunk oda.
Néha az ablakon beröppenő finom illat hozza az évek óta nem látott, nem hallott emberről az emléket, néha csak egy árny, egy fura mondat, amit akkor ejtett ki a száján egy régi ismerős, amitől elmosolyodik az ember, hiszen akkor, ott éppen, nagyon boldog ismét.---------
Vagyis az öregség nem baj, nem fáj, csak annyiban, hogy addigra már igen sok szerettünket és családtagot elveszítijük.
A szívünk viszont fiatal marad mindig. Képes a szeretetre, a megújuló szép emlékekre, felidézni ismét, és jóleső borzongással a fiatal korban élni, lenni, pillanatokra.
Nyugodt és kiegyensúlyozott évek következnek az idős korban, hiszen nem kell már aggódni, milyen embert nevelünk a gyerekből, mit fogunk csinálni, ha a házasság nem sikerül és hasonló, akkor még nagy dolognak tűnő, ma már apróságokként gondolunk rá, a történtekre.
Legnagyobb baj, amikor a test lassan elengedni kényszerül a lakóját, aki kapta erre az életre, és ha óvatosan sáfárkodott vele, talán elég hosszú évet is meg tud élni baj nélkül.-------
Ha viszont nem, tönkre tette még fiatalon, hát akkor idős korban sok időt töltünk az orvosnál, a gyógyszertárban és az egyik legjobb ismerősök lesznek a patikában dolgozó emberek.
Óvatos beosztással élve, mindent megcsinálva, nem kapkodva, bizony hosszú, boldog és nyugodt éveket kaphatunk még, amikor örülhetünk a gyerekeink kiteljesedett életének, az unokáknak, őket már nem neveljük annyit, csak szeretjük.
Sokan még ekkor is képesek a szerelemre, mert elveszített drága társukat, nem pótolni szeretnék, hanem ismét átélni azt az érzést, amitől minden teljesen másnak látszik, gyönyörű és édes az élet megint.
A legtöbben sajnos szégyellik ezt, nem mernek lépni, pedig lenne társ ismét, jelentkező, akivel kézen fogva újra ott sétálva, mint fiatalon, át lehet élni a legszebb pillanatokat, de új partner oldalán.---------
Nem a kapuzárási pánikról beszélek, a hirtelen csapot-papot otthagyó férfiakról, akik, ki tudja mit éreznek, gondolnak - nő vagyok, nem is értem.
Hanem azokról a magukra maradt, életüket szomorkásan élő, társukat elveszített, kissé ettől boldogtalan emberekről, akik nem akarnak a családjuk nyakán élni, velük lenni, mert még fiatalnak érzik magukat erre.
Valahogy jó lenne a mai fiatalokkal megértetni, az öregség nem lenézni való dolog, hanem az az időszak, amit sokan megérnek, kedvesebbek lesznek, mint annak idején.
Nem azért kell és illik a helyet átadni a tömegközlekedési eszközökön, mert már öreg, hanem mert ő is eljut oda és milyen jól fog esni egy fiatal kellemes viselkedése, ahogy feláll, hogy ő is le tudjon ülni, ha akar.
A nyugodt, békés öregség azonban nem adatik meg mindenkinek, sajnos............
Sokan szegénységben, magukra hagyatva, kifosztva mindenükből, mert fiatalon megadtak a gyerekeiknek mindent, amit most úgy „hálálnak” meg, hogy rá sem néznek, vagy éppen az utolsó fillért is elkérik szegénytől, kell a barátokra, vagy ami még ettől is szörnyűbb, italra, drogra.
Ezek az idős emberek, nem tudnak békében, nyugalomban élni, nekik a bánat a mindennapos társuk és az örökös gond, hol rontották el.
Ilyen esetekben, a tágan értelmezett család segíthet a legtöbbet.
Nem pénz kell nekik, hiszen azt úgy is elviszi a gyerek, hanem megértés, figyelem, egy hétvégi ebédre való meghívás.
Meghallgatni, beszélgetni vele, adja ki magából a fájdalmát és hagyni kell átértékelni, amit elrontott, amitől úgy érzi, idáig jutott.------
Amikor pedig a sok kanyargós út végén, az egyenesre ér, ahol már nincs más, csak menni a végkifejlet felé, a távozás hímes mezejére lépve, megérzi mindegyik, akár akarja, akár nem, tudja az ember, innen már csak arra, ahonnan jöttünk, ahova visszavárnak mindenkit.
Igyekezzünk, ha másként nem megy, viselkedésünkkel, szeretetünkkel, az idősebbeket segíteni mindenben, ahogy ők ezt megtették velünk, mikor gyerekként akár szülőnek, akár nagyszülőnek, fogtuk a kezét és tudtuk, éreztük, szeretnek bennünket.
Vannak ellenpéldák, de ezek szerencsére ritkák.
Okos emberek szerint, ami igaz is, ha szeretetet adsz, szeretetet kapsz vissza, annak sokszorosát, mint amennyit arra fordítottál, hogy valakit, valakiket, szeress.
Nincs konklúzió, nincs okos mondat, nincs bölcs gondolat, csak fiatalok és idősek vannak. Akiknek egymás tiszteletével kellene az életet leélni.
Mivel, születésünktől kezdve, minden perccel idősebbek, öregebbek leszünk, aki ügyes, olvas és sokat beszélget, még a végére bölcsülhet is.
Bár itt is vannak kivételek, hogy nem mindenki, mert akinek nem sikerül szeretetben élni, talán megkeseredik és kemény, néha gonosz is lehet.
De ez igaz a fiatalokra is, ha nem kapják meg az élettől, amire vágynak, de hát nekik ott a lehetőségük, próbálkozzanak, kezdjenek hozzá, igyekezzenek elérni, amit szeretnének, természetesen tisztességes úton és mást nem megbántva közben.-------
Hogy mi a végkifejlet, a tanulság?--------
Hát csak annyi, igyekezzünk boldogan élni, segítségére lenni a tőlünk idősebbnek, a gyerekeknek, az unokáknak és higgye el mindenki, kiteljesedik az életünk, a szeretettől.
Az sem mindegy, mit hagyunk magunk után, mosolygó arcokat, szerető szíveket, vagy azt, hála égnek, hogy már nincs.
Ez nem mindegy, erről mi tehetünk, ezt mi alakíthatjuk, és főleg sokat segítsünk, kérésre, kérés nélkül, mert az nagyon jól esik mindenkinek.
Ha valaki megkérdezné tőlem, ki vagyok, talán nem is tudnék egyetlen mondattal válaszolni.Egy ember vagyok, aki sok mindent megélt. Voltak k...
