MÁSOK VAGYUNK

Egyszerűen nem értem az embereket és persze sokszor magamat sem, miért nem tudunk néha jól reagálni dolgokra. Nem tudjuk elfogadni az átlagostól eltérő dolgokat. Tanítani kellene esetleg? Hogyan reagáljuk le ezeket a dolgokat? Haláleset, beteg ember, mozgáskorlátozott, sovány, kövér stb. Miért megyünk el néha inkább úgy mellettük, mintha észre sem vennénk őket? Mert kényelmesebb, mint habogni, hülyeséget beszélni... De mi a helyes út? Hogyan tudnánk inkább segíteni, elfogadni őket? Mások vagyunk-------- Boldog gyerekkorom volt, elsőszülöttként imádtak a szüleim, hat éves koromig egyke voltam, engem kényeztetett mindenki a családban. Aztán iskolába kerültem, s megkezdődött a rémálom... attól kezdve csak Csontváz, vagy Gebe voltam, kegyetlenül csúfoltak, kiközösítettek a gyerekek, mert más voltam, mint ők. Egész életemre kihatott ez, úgy érzem, megtanultam, milyen rossz másabbnak lenni az átlagtól. Nem elég a véznaság, hozzá balkezes is vagyok. Írni úgy tanultam meg tintás tollal, hogy a tanító néni naponta elverte vonalzóval a kezem. Mert elmaszatoltam, amit írtam.-------- Tavaly egy ismerősöm egy nap alatt elveszítette az egyik fiát balesetben, a másiknak sokáig küzdöttek az életéért, végül tolószékben éli le az életét, pelenkázni kell, már azóta közben leérettségizett. Azóta nem tudok igazából odamenni hozzá beszélgetni. Mit kérdezzek? Hogy vagytok? Hát hogy lehetnének, csak rá kell nézni csont és bőr. Hogy van a fiad? Megint hülyének érzem a kérdést. Biztos küzd a lelkében a megváltozott helyzettel, naponta bízik, csügged, beletörődik az új helyzetbe, hiszen örökmozgó volt... Szerintem nem vagyok egyedül vele, biztos ti is érzitek ezt többször. Legszívesebben odamennél, de végül mégsem, győz a gyávaság.------ Nem tudjuk, mennyire segíthetünk egy mozgáskorlátozottnak, vagy nem látó embernek. Miért fordítják el az emberek a buszon a fejüket, ha egy kismamát meglátnak? Olyan sokfélék vagyunk mi emberek. Mégsem tudunk közel kerülni egymáshoz, úgy érzem. Nem találjuk a helyes lépést sokszor. Pedig néha csak egy mosoly, egy gesztus kellene.

DARK WAWE MIX - VÁLOGATÁSOM

MIKOR MÁR KÉSŐ RÁDÖBBENNI

Nem számít a ház, a kocsi, a tulajdon, a pénz a bankban, Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a párod barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog a kapcsolatotok! Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, szeretnék valamit elmondani. Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében. Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt.------- Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosan az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most. Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.------- Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.------ Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.------- Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.------ Hirtelen megértettem … óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.-------- Elvezettem az irodáig … gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket.-------- Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam. Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ. Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam – HOLTANn. A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok. Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!

BLACK HAT BALLADS - VÁLOGATÁSOM

ALTERNATIV ROCK VIDEÓ VÁLOGATÁSOM

EGYEDÜL

Egyedül Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsájtani. Vannak dolgok, amiket nem lehet elfelejteni. Mert örökre belénk vésődnek. A lelkünkbe, a szívünkbe. Mit tudunk tenni? Megtanulunk vele együtt élni, vagy megpróbáljuk magunkba eltemetni... jó mélyen. De a fájdalom örökre megmarad.-------- Történetem egy átlagos családról szól. Vagy mégsem? Ezt mindenki döntse el maga. Egy pár, akik fiatalon kerültek össze. Mindketten olyan családból jöttek, ahol nem volt érték a szeretet, megbecsülés, támogatás, féltés, és egyéb, szinte közhelynek számító dolgok, amelyek egy normális családban teljesen természetesek.------ Hónapokig nem történt semmi. Bár a fiú már kezdetektől fogva féltékeny volt a lányra. Aztán elcsattant az első pofon. A lány ledöbbent, hiszen semmi okot nem adott rá, és amúgy se gondolta, hogy ez normális egy kapcsolatban. De nem akarta elveszíteni a fiút, hiszen ő jelentette neki az egész világot, ezért meg se fordult a fejében, hogy szakítson vele. Bármire képes lett volna érte.------ Teltek a hónapok, az évek. A fiú egyre többször volt agresszív, de a lány tűrte, mert nagyon szerette. A fiú bevonult 1 évre katonának. A helyzet csak rosszabbodott. A lány szeretett volna szakítani, de a fiú megzsarolta, ha elhagyja őt, öngyilkos lesz. A lány közben még iskolába járt, amikor a szülei kirakták az utcára, nem volt más megoldás, a fiú szüleihez költözött. Volt fenyegetés, zsarolás, sírva könyörgés...és a lány hozzáment feleségül. Szinte hihetetlen, de évekig boldogan éltek. Jöttek a gyerekek, voltak veszekedések, viták, de soha nem fajult el a dolog tettlegességig.----- A fordulópontot legkisebb gyerekük megszületése jelentette. Onnantól kezdve elszabadult a pokol. Naponta 20-30-szor felhívta telefonon, állandóan ellenőrizte hol van, kivel, mit csinál. Ha a barátnőjével beült egy capuccinóra, a férj követelte, vigyen hajszálat a barátnő hajából. Amikor hazaért, átkutatta a táskáját, telefonját, és még a bugyiját is. Később a nő soha sehova se mehetett (nem is tudott volna, hiszen ő látta el egyedül a 4 gyereket) barátnőit, ismerőseit a férj elüldözte.----- Testileg - lelkileg bántotta, megalázta, gyötörte a nőt. Azt sulykolta a fejébe, hogy ronda, buta, és senkinek se kellene. Közben a külvilág felé ők voltak az álomcsalád. Mindenki azt hitte, hogy csodálatos boldogságban élnek. De azt senki se látta, mi történt a 4 fal között. Pofonok csattantak, ütések, rúgások. Tárgyakat dobált az asszonynak, amik rajta törtek el. Késsel a kezében kergette a lakásban. Beteges féltékenység tört rá, minden nap. Sokszor a nő elaludni se mert, attól félt, hogy álmában fojtja meg. Előfordult, hogy az anya fél órára lement boltba, mire hazaért, a férje üvöltve várta: - Te büdös k...va, már a sarkon megizéltek!!! A nő a fürdőbe próbált menekülni, de a férfi utolérte, ellökte. Nekiesett a kádnak, és beütötte a tarkóját. Akárhányszor balhézott a férj, a gyerekek szem- és fültanúi voltak mindennek.------- Az egyik kicsi éppen a bilibe pisilt, az anya fogta a kezébe, hogy kiviszi. A férfi kiszedte a kezéből, és a pisit az anyára öntötte, majd úgy hozzá vágta, hogy eltörött rajta. Ledöntötte az ágyra, rátérdelt a mellkasára, fojtogatta, és leköpte. Így telt el 2 év. Az asszony végül elvált, de a férj még közben is visszajárt őt megverni. Nagyon sokszor hívta ki az anya a Rendőrséget, és sírva könyörgött, segítsenek neki. De amíg vér nem folyik, nem tehetnek semmit. Amíg kiérnek, addig pedig védje meg magát - ezt tanácsolták a rendőrök.------ A nő végigjárta a létező összes olyan helyet, hol segítséget, vagy megoldást remélt. Megpróbált mindent. Rendőrség, Bíróság, feljelentések, látleletek, távoltartási kérelem, egyedüli lakáshasználat, Család - és Gyermekvédelem, Gyámügy. Sehol, senki se tudott segíteni. Sehol sincsenek a törvények.----- Amennyiben a férj a gyerekeket bántalmazta volna, azonnal elvették volna őket a szülőktől, és az anya szülői alkalmasságát is meg kellett volna vizsgálniuk. De így, hogy "csak" őt terrorizálta, senki se segített neki. A családon belüli erőszakra nincs törvény. Nincs megoldás. Igen. Ilyen országban élünk, ilyen törvényekkel. Siralmas és szánalmas. Az anya egyedül harcolt, küzdött, szenvedett. A gyerekei adtak neki erőt, hogy fel tudjon állni a sárból, amibe tiporták. A történet rólam szól. A mai napig nem tudom feldolgozni. Ezt nem lehet...

AMIKOR A LÉLEK HAZA VÁGYIK.

Amikor a hosszú élet már teher és félsz az újabb sorscsapásoktól, akkor haza kell indulnod. Meg kell halnod, hogy újjászülethess, és tiszta lappal kezdj mindent elölről."Mindenképp haza vágyom a régi, kis, háború előtt épült házba, nagyanyám féltő szeretetét hiányolom. Amikor már az élet jobban fáj, mintha meg kéne halnod. Amikor túl sokan eltávoztak már barátaid köréből, amikor az újságot is a halálozási oldalon kezded olvasni, amikor testi és lelki kínok gyötörnek, amikor az életet túl hosszúnak érzed, az életed nagy tragédiái álmodban kísértenek, amikor már unokáid egészségéért imádkozol és érzed, hogy több bajt már nem tudsz elviselni, akkor hazavágysz.----- Ott szeretnél lenni a szülőföldeden, a szülői házban, ahonnan elindultál. Most is érzem a nyíló hortenzia illatát, ahogy nagyanyám frissen sült palacsintáinak csábító ízét a számban. Néha még álmodom a mindent elsöprő szerelemről, ami azóta megkeseredett, hiába próbálom újraéleszteni az érzést, már halott. Még néha álmodom, ahogy esős vasárnapokon befészkeltük magunkat a nagy régimódi ágyra, és szerettünk-szerettük egymást egész délután.----- Előtör bennem a melengető anyai érzés mindent beborító melegsége, amikor felnőtt gyerekeim képeit nézegetem, mosolyognom kell. Bárcsak olyan kicsik lennének ma is és átölelnének kis karjaikkal. Unokáim már sajnos csak néha láthatom és nem is hasonlítható az érzés, őket már másképpen szereti az ember, persze sokkal nagyobb a félelem, mert túl sokat láttunk, hallottunk már hirtelen jött betegségekről, balesetekről, hirtelen fellobbanó tüzekről.----- A temetőben is szüleim sírjánál állva, a vonzás erejét érzem, szeretnék oda menni, ahol ők vannak. De mindenképp hazavágyom, a régi, kis, háború előtt épült házba, nagyanyám féltő szeretetét hiányolom, pedig nem vagyok már vagy még gyerek. Hiszen a nyolcvan éves ember már valóban újra gyerek lesz. Nem szeretnék olyan sokáig élni, hogy valakinek gondot okozzak, akár épp szeretett gyermekeimnek .Szeretném, ha józan eszem megmaradna, már amennyire ez öregkorban lehetséges, a felejtéstől, az elbutulástól való félelem elviselhetetlen .------ Hazavágyom, lélekben sokat járok ott, ahol a kiscicával játszottam, a mackómat operáltam 3 évesen, amikor apám még élt és úgy szeretett, ahogy senki soha többet az életben. Azt hiszem, ha az élet megengedi, visszamegyek oda és beköltözöm abba a házba, ami most is ott áll a nyárfák árnyékában, Diósgyőrben.

APÁM EMLÉKÉRE

Megállunk egy pillanatra és emlékezünk. Emlékezünk azokra, akik velünk utaztak életünk vonatán. De volt, ki felúton kiszállt, és magunkra hagyott idő előtt. Apám, én rád emlékezem most és szívemben gyújtok gyertyát érted, ki velem voltál mindig. Most lennél nyolcvan, és negyven is alig voltál.----- Tinédzserként maradtam örökre egyedül lélekben, soha senki nem állt közelebb hozzám. Habár már én is elkerültem a hatvan évet. De az önzetlen, feltétlen szeretet nem tért vissza az életembe, mert úgy szeretni, ahogy nekem is jó, csak te tudtál. Megállok hát és emlékezem, milyen is volt, mikor nem számított rossz vagy épp jó vagyok, te úgy szerettél, ahogy csak egy apa tud.----- Mindig velem voltál, a képed soha le nem került szobám faláról és elég volt csak rád néznem és te visszanéztél, fiatalon és biztatóan és már nem rettegtem annyira. Várj reám, mert készülődöm egy jobb világba, nem sajnálom itt hagyni ezt a terrortól bűzlő világot. Egyedül őket féltem, a gyerekeimet és unokáimat, kérlek vigyázz rájuk, ahogy velem tetted!----- Már leégtek a gyertyák és vége az ünnepnek, de te maradj mellettem. Várom is, félek is itthagyni e földi létet, segíts nekem! Tudom, hogy hallassz és látsz. Kérlek, jöjj elém!

KARÁCSONYI MAGÁNY

December 24. Még ebéd előtt levittem a szemetet, ne szagosodjon itt a lakásban. A ház másik végében lakó nénike jön hazafelé, látszik rajta, nagyon elfáradt. - Merre járt? kérdem tőle. - Kimentem a páromhoz a temetőbe - Gyalog??? - Nem, út közben ismerősök a szomszéd házból felvettek, ők is oda igyekeztek, és vissza is hoztak, de azért csak elfáradtam.----- Nézem az arcát, mennyire törte meg az egyedül lét. Aranyos, kedves kis házaspár voltak, mindig együtt jöttek-mentek párjával, aki lassan már 2 éve hogy elment. -Tudja kedves (mondja nekem) sütöttem és vittem neki a kedvenc sütijéből, és miközben eszegettünk, beszélgettünk. Most mondta el nekem, hogy ő érezte, hogy nem sok van már hátra nekünk, hát előre ment. Előre ment, hogy amikor majd nekem is eljön az idő, minden készen álljon odafönt, és ne akkor kelljen hirtelen rendezni a dolgokat. De most már minden rendben, várja, mikor megyek utána. Vár engem odafönt.------ Nézem az arcát, a szemét. Egy olyan belülről fakadó, belső megnyugvás, békesség látszódik rajta, mint aki tudja!! hogy csak idő kérdése, és ismét együtt lehetnek, együtt lesznek élete párjával. Hogy magányos napjait is a remény, az ismét eljövő boldogságba vetett hite tölti be, hogy azok után már sohasem fogják elengedni egymás kezét... Nem tudtam mit mondani, de szerintem nem is kellett. Az ő kis lelkében minden rendben volt. Belém karolt, rám támaszkodot, elkísértem lakása ajtajáig.---- Párja odafönt még másik 2 évet várt. Nyugodjanak békében, együtt, egymás mellett.

A NYÁR ÁTMENT AZ ERDŐN

Wass Albert: A nyár ment át az erdőn Lehajtott fejjel, nesztelen haladt. Hiába volt felhőbe-halt a lelke: azért az erdő mégis észrevette.----- Egy szél indult valahol: csoda-könnyű, s az izgatott fák halk morajra keltek. Harangvirágok összecsilingeltek, s egyszerre feldalolt minden madár: „A Nyár! a Nyár! a Nyár!” A Nyár megállt, és felemelte halkan a fejét.----- Szomorúan a fákra nézett, megtörölte két könnyes szemét és ment tovább.----- A bükkök ajkán elhalt a beszéd. Szél megtorpant. Madár elhallgatott. Csak a patak szíve zakatolt nyugtalanul, rémülve, akadozva.----- A Nyár ment át az erdőn, s amerre elhaladt: a néma erdő döbbent katonái tisztelegve álltak sorfalat.

EVGENIA VÁLOGATÁS

GREGORIAN--VÁLOGATÁSOM

LILOVELI

IGAZI SZÉPSÉG

A FOTÓT A NETEN TALÁLTAM,A LÁNY SZÉPSÉGE ELEGANCIÁJA LENYŰGÖZŐ.IGAZI SZÉPSÉG,SZEMEI GYÖGYÖRŰEK.ARCA KIFINOMULT,NINCS TETOVÁLÁS PIERCING,TERMÉSZETES SZÉPSÉG.A FÁGYOL ÉRDEKESSÉTESZI,KIFINOMULT ARCÁHOZ JÓL ILLIK.A NYAK ÉKE SZÉPEN ILLIK A RUHA KIVÁGÁSÁHOZ.A SZÉPSÉGE BELÜLRŐL JÖN,AMI SUGÁRZIK,AURÁJA TÖKÉLETES A SZIVÁRVÁNY SZINEIBEN POMPÁZIK--SZÁMOMRA Ő EGY IGAZI SZÉPSÉG

GYOPÁR

A történet, GYOPÁR --- Józsi bácsi elmesélése alapján ( össze barátkoztunk, sok bölcsessé get tanultam az öregtől).------- 1956 után három húszon éves fiatal elhatározta, itt hagyják az országot és elmennek Amerikába az ígéret földjére ( két Budapesti és egy fényeslitkei ).------ Két hét hajóút ( kártyázással és kisebb munkákkal töltötték el az időt ) és meglátták a ködben a szabadság szobrot, volt nagy üdvrivalgás, sikerült!!! A parton a bevándorlási hivatal felvette az adatokat és pár nap karantén után a mérhetetlen szabadság, New York látványa mindent kárpótolt a hosszú utat, fáradságot.------ De nem volt az annyira könnyű, mint ahogy azt ők megálmodták, elvállaltak minden munkát csak pénzhez jussanak( itthon azt a munkát, nem csinálták volna meg ,de a szükség nagy úr) a nagy álom Alaszka hallották, hogy fakitermelés van és jól lehet keresni, egy toborzó iroda felfogadta mind hármójukat és elindultak Alaszkába.------- Fa barakkokban laktak a munka kemény volt, de jól fizetett csak az otthoni kis falu harang hangja a szülők és rokonok hiányoztak nagyon, akkora volt a honvágyuk hogy hétvégén fenyőpálinkával csillapították. Fent az erdőben még nőt sem láttak, hetekig. A táj gyönyörű és kristálytiszta levegő, vad regényes, kilenc évet dolgoztak le itt és összegyűjtötték a dollárt. -----Innen elkerültek egy ,egy városba ( itt szétváltak utjaik) ahol Józsi bácsi a Harley Davidson gyárban dolgozott, szalagon mint betanított munkás. ( kaptam,. kitűzőket, emblémákat. zászlót ) Család, bérelt lakás, kocsi jól ment minden, nagy volt a boldogság Rendszeresen összejártak a másik nagyvárosból hétvégi partira, ( az öreg kertvárosban lakott) mulatoztak de egy hévégén meghalt a Józsi bácsi felesége a kisfiú már hatéves volt, minden rászakadt elment még az életkedve, hiszen nagyon szerették egymást.------- Nem volt dús gazdag, átlagos életet élt. Hozzányúlt az italhoz, a fia hamar magára hagyta új életet kezdett. Egyre jobban gyötörte a honvágy, szívében keserűség és csak haza, haza hazajönni ez kattogott az agyában és hogy ne legyen magányos vett egy Alaszkai Husky, kutyakölyköt és elnevezte Gyopárnak már csak ő maradt neki ő lett a mindene nagyon szerette, beszélgetett vele, az pedig hűségével megszolgálta.------- Elhatározta mindenét eladja és hazajön,( „Pista itthon akarok meghalni nem idegen földön mesélte”)már nem vágyott másra csak a hazai földre de Gyopárt semennyi pénzért nem hagyta volna ott. Vett neki is repülőjegyet és intézte az orvosi papírját.,. -------A szülői ház már nem volt meg a faluban így vett egy egyszerű parasztházat, jó nyugdíja volt és egy autót, sok este átmentem hozzá és elbeszélgettünk. Egyik alkalommal sírva jött szólni meghalt Gyopár eltemettük a kertben és onnantól kezdve megváltozott magába zárkózott már semmi nem érdekelte és egy reggel nemsokára a szomszédja jött, át szólni ” MEGHALT az amerikás Józsi”74 éves volt, és intéztük a temetést, NYUGODJÁL BÉKÉBEN a jó Magyar földben.

A ROCKER ÉS A MÁMOR

Szép kislány volt az egyik legszebb az óvodában, csacsogott, verselt, majd később sorra nyerte a versenyeket az iskolában. A nyarakat vidéken töltötte a nagymamánál. Minden ment a maga útján, míg hatodikos korában elváltak a szülei, és jött a törés az életében kis lelkében. Az apuka diplomás és 3 éve külföldön dolgozott, viharos viszonyba keveredve kolléganőjével odakint. Az édesanya szintén társat talált, idehaza akinek feltétlen szeretett volna megfelelni és valahogy egyre kevesebb idő maradt a kislányra. A nagymama vette észre a változást a kislány zárkózott lett már nem az a kis csacsogó,közvetlen. Jelezte lányának, aki egy vállrándítással elintézte „ugyan anya kamaszodik, majd kinövi”.-------- A lány kereste a kapaszkodót sorsának megváltoztatására, de lélekben már gyenge volt. Az osztálytársai, sokan metál zenét hallgattak és neki is megtetszett az őszinte dalszövegmondás. Az első élménye a koncert, látta hogy ezek a fiatalok az utolsó cigit, piát, bort megosztják egymással. Az élet itt kínálta tárcán a megoldást,érezte Ő ís tartozik valahová,figyelnek rá, „Rockernek”tekintik. Megváltozott a külseje fekete szerelés fekete haj, Rocker lánc a farmeren és az olcsó bor mámora a koncerten. Már nem akart osztály első lenni érdekelni kezdte a fekete mágia a Gothmetal stílus zene és már az olcsó bor mámora is kevésnek bizonyult. Az osztályfőnöke jelezte az anyukának, de Ő már egy újabb fiatalabb vonzóbb társnak szeretett volna megfelelni.------ A koncerten megkínálták egy kis speed-del és később keményebb droggal. Már elmaradtak a nyaralások és így a nagymama alig látta őt. -----Koncert, koncert hátán iskolai kimaradások és az álomvilág a csodálatos mámor, össze vissza, szeretkezések,pillanatnyi üres érzések,csoportos lopások az újabb gyönyör eléréséhez szükséges narkó megvételéhez. Teltek a napok és bekövetkezett a legvégső túl nagy adag , amely örökre véglegesen megmásíthatatlanul a mámor csúcsára juttatta. A temetés végén még mindig egymást vádoló, civakodó szülők között a nagymama sírt, zokogott, csendesen, magába roskadva.

MEGSÁRGULT EMLÉKEK

Akiket valaha szerettél. Már csak emlékek. Egy töredezett fényképről. Az idő múlásával meg fakulnak. Elsárgult emlékek. Fáradtan hullnak a feledés homályába. Ha szenilis leszel. Már arról sem fogsz tudni. Réveteg gondolataid kuszaságában kutatod. Elveszett önmagad. A múltad tengerén keresed a békesség szigetét. Mint dühöngő öreg harcsa. Úgy úszkálsz emlékeid örvényében. Elfeleded gyermeki éned. Kutatod, keresed. De már tovatűnt. Elszállt. Az élet tükre a legjobb barátod mert nem hazudik. Szemében ott az igazság. Haldoklik a tested. Mely valaha oly` délceg volt. Mára korhadt, kiszáradt. Szemedben félelem. S remegő kézzel ősz hajadba túrsz. Ha felnézel az égre aranyló glóriát reptet az esti szél. A tied, drága barátom.

ENIGMA REMIX - VÁLOGATÁSOM

KEDVENC VIDEÓIM - VÁLOGATÁSOM

>

MY DYING BRIDE - VÁLOGATÁSOM

A My Dying Bride egy angol metalegyüttes, melynek zenéjében a death metal keveredik a doom és gothic metallal. 1990 óta tartó pályafutásuk alatt 12 stúdióalbumot jelentettek meg, de EP-k, válogatáslemezek és két koncertlemez is napvilágot látott a nevük alatt. A formáció utolsó nagylemeze The Ghost of Orion címmel 2020-ban jelent meg. Az Anathema és a Paradise Lost mellett a legnépszerűbb death/doom metalzenekar. Tartalomjegyzék My Dying Bride az észak-angliai Halifax városban alakult 1990-ben.------ Közvetlen előzménynek tekinthető az Abiosis zenekar, ahol több későbbi My Dying Bride tag is játszott. Az Abiosis még death metal zenekarként működött, de már ekkor lassabb tempókat alkalmaztak, mint a death metal zenekarok többsége. 1990-ben vették fel a My Dying Bride nevet, az ekkori felállás pedig így nézett ki: Aaron Stainthorpe (ének) Andrew Craighan (gitár, billentyű) Calvin Robertshaw (gitár) Rick Miah (dob) Ez a felállás készítette el a Towards the Sinister demót, mely 1990-ben jelent meg.------- 1991-ben jelent meg a God Is Alone kislemez, majd ezt követően a Peaceville Records kiadóhoz szerződtek. A Symphonaire Infernus et Spera Empyrium címre keresztelt EP már az ő gondozásukban jelent meg 1992 márciusában. Az anyagon már Adrian Jackson basszusgitáros volt hallható. 1992-ben jelent meg a debütáló album As the Flower Withers címmel. A megjelenést követően nem sokkal később újabb EP-vel rukkoltak elő, mely a The Thrash of Naked Limbs címet kapta. Ezt követően már egy saját európai turnéra készültek, mikor a dobos Rick Miah csuklója balesetet szenvedett.

A Család Utolsó Pénzén Vett Egy Farmot… Amit A Pajtában Találtak, Az SOKKOLTA Őket

Az emberi szív történeteit megalkotó díjnyertes mesélők újabb mozis eseménnyel térnek vissza – egy filmmel, amely a könyörület csendes erejét és a múlt időtlen visszhangjait kutatja. Egy történet, amely bizonyítja: a legmélyebb változások nem robajjal, hanem egy suttogással kezdődnek.------ Egy hideg neonfényekkel borított, bezáruló kapukkal teli városban egy fiatal család áll az összeomlás szélén. Az adósság súlya és a fogyó lehetőségek terhe alatt összeroppanva kétségbeesett kockázatot vállalnak. Utolsó megtakarításaikból – egy törékeny pajzsból a közelgő nyomorúság viharával szemben – megvásárolnak egy kísértetet a látóhatáron: egy elfeledett, romos farmot a világ végén, egy helyet, amelyről csak egy fakó online hirdetés árulkodott. Úgy hiszik, pusztán egy darabka földet és egy roskadozó csűrt vesznek meg – egy lehetőséget a levegővételre, egy teret, ahol kislányuk szabadon futhat. Tévednek. Valójában egy réges-rég eltűnt élet néma emlékét vásárolták meg, s vele együtt egy olyan férfi elveszett szívét, akit soha nem ismertek.------ A farm egy félelmetes, feledésbe merült világ. A ház a múló idő súlya alatt roskadozik, festése úgy pereg, mint a leégett bőr, ablakai üres szemekként bámulnak a semmibe. A birtok fölött egy hatalmas, viharvert csűr magasodik, mint egy alvó óriás, őrizve egy elmúlt kor titkait. Itt, az enyészet és a gaz burjánzása közepette kezdi meg a család az új élet kőkemény építését. Napjaik az emberi kitartás tanúbizonyságai, harc évtizedek hanyatlásával. De amikor a por és az idő rétegeit hámozzák le a tátongó csűr belsejében, olyasmit fedeznek fel, amit soha nem szántak arra, hogy megtalálják. Nem aranyat vagy drágakövet, hanem valami sokkal értékesebbet: egy történetet szerelemről, örömről és pusztító veszteségről, amely tökéletesen konzerválódott egy elfeledett ládában.------ A család nem sejti, hogy felfedezésük egy múlt kulcsa, amelyet egy hatalmas, visszahúzódó milliárdos egész életében és vagyonával próbált eltemetni. Az ő üvegpalotákból épített világában kísértik a szellemek: egy család és egy otthon emlékei, amelyeket egyetlen, lángoló éjszaka ragadott el tőle. Most ez a fiatal család – amely a saját túléléséért küzd – tartja kezében az egyetlen megmaradt darabját összetört lelkének. Egy döntéssel néznek szembe, amely meghatározza őket: felhasználják a tudást saját jövőjük biztosítására, vagy egy önzetlen útra lépnek, hogy begyógyítsák egy idegen hatvanéves sebét. Ez az egyszerű, csendes jótett – a döntés, hogy tiszteletben tartják egy múltat, ami nem az övék – lavinát indít el, amely bizonyítja: vannak kötelékek, amelyeket az idő sem szakít szét, és az élet legértékesebb dolgai sosem tárgyak.------ Minden történet, amit itt hallasz, az én saját kitalációm, amit gondosan és szeretettel írtam ❤️ Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a meséim ne csak szórakoztatóak, hanem tanulságosak is legyenek. Célom, hogy minden történet egy kis mosolyt vagy elgondolkodtató pillanatot hozzon a mindennapjaidba. Éld át velem ezeket a szívmelengető, emberi pillanatokat! 🌟 Üdv,GYURI BÁCSI

ÁRNYÉKPÁRDUCOK -VETERÁNOK

Minden éjjel ugyanaz a kör. Ugyanazok az utcák, ugyanazok a fények. Egy idős buszsofőr, aki láthatatlanul rója a kilométereket egy kopott, régóta cserére érett egyenruhában. Utasai ezúttal a jövő hősei: egy csapat fiatal, elit katona, akik egy fényűző bankettre tartanak. Magabiztosak, hangosak, tele vannak élettel és a sebezhetetlenség érzésével. Számukra a sofőr csak egy árnyék a volán mögött, a busz egy elnyűtt alkatrésze, egy jelentéktelen, a múltban ragadt alak.-------A gúnyos megjegyzések, a lekezelő pillantások leperegnek róla, mint eső a szélvédőről. Az ősz hajú férfi némán tűri, arca rezzenéstelen, tekintete az útra szegeződik. De a látszat többet rejthet, mint azt bárki is gondolná. A csend mélyén évtizedes titkok és el nem mondott történetek rejlenek. A nyugodt felszín alatt egy oroszlán szunnyad, amelyet jobb nem felébreszteni.------- Az arrogancia és a tiszteletlenség egy olyan világba vezeti ezeket a fiatal katonákat, amelyről eddig csak a történelemkönyvekben olvastak. Egy olyan világba, ahol a rang és a csillogó egyenruha semmit sem jelent. Ahol az igazi értéket nem a mellkason viselt érdemérmek, hanem a lélekben hordozott hegek mérik. Amikor a busz megérkezik a csillogó szálloda elé, a fiatal hadnagy tesz egy utolsó, megvető megjegyzést. Azt hiszi, övé az utolsó szó. Fogalma sincs róla, hogy ez a megjegyzés lavinát indít el.------- Olyan események sorozatát, amelyek örökre megváltoztatják az életét, és mindazt, amiben valaha hitt. Az idős sofőr leállítja a motort, de nem marad a helyén. Lassan, megfontoltan feláll, és elindul a busz ajtaja felé. A katonák döbbenten és értetlenül nézik. Nem tudják, hogy a férfi, akit egyszerű sofőrnek hittek, valójában egy meghívott vendég.-------- Egy legenda, aki olyan csatákat vívott, amilyenekről ők álmodni sem mertek. Az este még csak most kezdődik, de a játszma már véget ért. A szálloda fényűző előcsarnokában gyorsan közeleg az igazság pillanata. Egyetlen mozdulat, egy feltűrt ingujj, és a nevetés az ajkukra fagy. Senki sincs felkészülve arra, ami ezután következik.------- Minden történet, amit itt hallasz, az én saját kitalációm, amit gondosan és szeretettel írtam ❤️ Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a meséim ne csak szórakoztatóak, hanem tanulságosak is legyenek. Célom, hogy minden történet egy kis mosolyt vagy elgondolkodtató pillanatot hozzon a mindennapjaidba. Éld át velem ezeket a szívmelengető, emberi pillanatokat! GYURI BÁCSI KRÓNIKÁI🌟

A TÁRSKERESÉS FORTÉLYAI,CSAPDÁI.

Aki már teljesen bele van keseredve az egyedüllétbe, annak is elég rosszak az esélyei, mert a görcsös akarást a másik fél óhatatlanul érzékeli, és jó eséllyel menekülőre veszi a dolgot. Persze, tudom, ezt is könnyű mondani annak, aki majd megőrül, mert körülötte mindenki párban van, csak ő szomorkodik otthon egyedül. De van két jó receptem is.----- 1. társ híján tessék programokat csinálni barátokkal, munkatársakkal, rokonokkal, szomszédokkal, régi iskolatársakkal, a sarki fűszeressel, bárkivel, akivel kicsit is jól érezzük magunkat. Nem hiszek azoknak, akik itt a portálon is (nem kevéssel találkozni!), azon nyavalyognak, hogy nekik SENKIJÜK NINCS. Ezt legfeljebb Robison Crusoe állíthatta, de végül az ő magányába is beállított Péntek. :D Ugyanakkor nem tartom szerencsésnek a társat mondjuk kisállattal pótolni, mert aki nagyon belefelejtkezik ebbe, abból könnyen kutyás, macskás öreg hölgy válhat. (Arról nem is beszélve, hogy talán a végre megtalált igazi mondjuk macskaszőr allergiával rendelkezik.) 2. tessék azt mondani: igaz, hogy most éppen egyedül vagyok itthon este, vagy hét végén, de a világ legjobb társaságát élvezhetem! :)------ Buktató lehet az is, ha valaki túl sokáig élt egyedül. Azért, mert annyira megcsontosodhatnak a szokásai, hogy egészen kivételes egyéniség kell ahhoz, hogy tolerálja. S nem biztos, hogy a rendelkezésre álló rövid alatt sikerül ilyennel találkozni. Tehát ezért is fontos, amit egy szakasszal előbb említettem: emberek közé kell menni, megpróbálni feloldódni, s nem pedig a négy fal között a magányosság sebeit nyalogatni. Ha megismerkedünk egy ígéretes párjelölttel, és felfedezzük, hogy nem minden tökéletes benne, ne essünk abba a tévhitbe, hogy majd mi meg tudjuk változtatni. Nem kérem szépen, ez nem fog menni! Vagy el kell fogadni tokkal-vonóval, vagy keserű csalódás lesz a vége.------ Fontos tisztázni magunkban, hogy tulajdonképpen kit keresünk. Ha négy kategóriát veszünk, akkor: - házastársat, - élettársat, - társat, akivel nem élünk ugyan együtt, de mindenben számíthatunk egymásra, vagy csak - szexpartnert. A kitűzött célhoz érdemes tartani magunkat, mert könnyen kiderülhet, hogy akivel összemelegedtünk, azzal bizony csak egy "kategóriával" alacsonyabb szintig tud eljutni a kapcsolat. Van olyan nő, aki azon kesereg, hogy ő már 40 éves és még nem találta meg az igazit. Hát lehet, hogy ott valami nagy baj van, de az is lehet, hogy egyáltalán nem véletlen. Egy bizonyos szintig hiszek az eleve elrendeltetésben. Lehet, hogy a sorsnak olyan célja volt, hogy ne születhessen gyermeke, mert nem lenne egészséges. De az is lehet, hogy az igazi nagy ő még nincs készen a vele való találkozásra.------- És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban: bármennyire is ígéretes a jelölt, nem szabad úgy rohanni a kapcsolatba, hogy a meglévő bázisunkat teljesen feladjuk. Hány és hány olyan történet van csak ezen a portálon, amikor egy megromlott házasság, kapcsolat után nincs menekvés, mert a vagyont nem lehet megosztani (vagy az egyik fél nem akarja), nincs hová szétköltözni; vagy éppen már nincs is vagyon, mert elúszott például önzőség, felelőtlenség miatt. Gondolom, ezért kapok majd a fórumon: hogy lehet úgy nekiindulni egy kapcsolatnak, hogy eleve rossz véget feltételezünk. Hát úgy kérem, hogy szép, szép a bizalom, de senki sem lát a jövőbe. Nem véletlenül találták ki a házassági szerződés intézményét.------ Mindenkit biztatok, aki társat keres: ne féljen a legkorszerűbb eszközt, az internetet erre a célra is használni. Ha elég éberek vagyunk, semmivel nincs nagyobb veszélye, mint a társkeresés bármely más módjának, és sokkal kényelmesebb is.

INTERNETEN KEZDŐDÖTT.

Ahogyan velem is, bárkivel megtörténhet az, melyet eddig hihetetlennek vélt. Mikor nem számítasz rá és legfőképp ott, ahol nem is gondolod...utolér a szerelem! Igaz történet, melyet én írtam friss Szerelmem születésnapjára lassan egy évvel ezelőtt. Irt és visszaírtam. Többet szeretett volna, de nem engedtem. Párkapcsolatban voltam, egy igen rossz kapcsolat végét jártam ugyan, tehát az időzítés jó volt, de valahogy mégis megtorpantam. Neten? Idegenben, ismeretlenül? Meg távol is élünk egymástól. Többször utasítottam vissza msn-en, míg egyszer csak kedvem támadt hozzá. Olyan nagyokat nevettünk a kb. 10 perces irkáláson, hogy azokra a percekre minden gondom, bánatom feledésbe merült. Pedig csak betűket, szavakat és smiley-kat láttunk. Esküszöm akkor fogott meg igazán. Más volt... és érdekelni kezdett… Lezártam a múltam, mert úgy vagyok vele, tiszta lappal lehet bármit is jól csinálni és ezt nagyon jól akartam!-------- Elkezdődött... Minden délután és este rólunk szólt. Órákat töltöttünk a gép előtt. Mérhetetlen nagy harmóniát, szeretetet, türelmet teremtettünk kettőnk köré! Egy burok, egy izzó burok vett körül minket nap mint nap. Úgy szólt hozzám, mint senki más. Úgy figyelt rám, mintha egyedüli lennék a Földön. Elmondhatom, igenis van szerelem pusztán szavak és stílusok alapján. Nem érinthettük egymást, de úgy akartuk érinteni, mint még soha senkit, nem éreztem sosem illatát, de tudtam a legédesebb inger lesz orromnak. Minden pillanatban csak egymásra gondoltunk és terveztük, találkoznunk kell, megoldva minden távolság és ismeretlenségtől való félelem keltette akadály nehézségeit. Két hónapig "csak" irkáltunk és "csak" szavakban adtuk tudtára érzéseink a másiknak. Élveztem, kellemes volt és nagyon akartam Őt! Mindenét! A lelkét kaptam meg, de azt nagyon és a testére is mérhetetlen vágytam!-------- Megkaptam... Úton volt felém... Furcsa, de semmi aggódás, félelem, idegesség nem volt bennem. Őszintén mondom, éreztem, hogy minden rendben lesz. Nagyon vártuk a pillanatot, mely elérkezett az év legszebb napján. Előttem állt, láttam Őt és még jobban beleszerettem. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy csak egy lépés választott el minket egymástól. Puszit adott és megcsókoltam...imádtam... Mintha hónapok, évek óta ismernénk egymást máig olyan. Tökéletes! Sorsunk összefonódott, életünk eggyé vált.------- Egy hetet töltöttünk együtt és ez idő alatt a legboldogabb perceket adtuk egymásnak szüntelenül de már élőben! Azt hiszem, megtaláltam az igazit! Melyre más vágyik én megkaptam a sorstól. Sose volt még ilyen jó! Boldogok vagyunk és szerelmesek! Köszönöm, mert minden itt kezdődött el! Nincs lehetetlen, csak akarni kell!

MEGCSALTAK,MEGALÁZTAK...MIT TEGYEK?

Nagyon nagy volt köztünk a szerelem, és tudom, hogy mások számára ez hihetetlen, de soha egy hangos szó nem esett köztünk. Ez a szerelem még egészen tavaly márciusáig lángolt, nem változott át még ennyi idő után sem szimpla szeretetté és megszokássá. Bennem legalábbis lángolt, és úgy vettem észre, hogy benne is. Megcsaltak, megaláztak...mit tegyek? Az én történetem a következő.----- Elvált asszony voltam két gyermekkel, amikor megismerkedtem a jelenlegi férjemmel, aki szintén elvált volt. Az első férjem sajnos alkoholista volt, nagyon sokat szenvedtünk mellette, amikor ivott nem állt meg előtte senki, ütött-vert engem és a gyerekeket is. Sokszor éjszaka menekültünk a szomszédokhoz, aztán elegem lett és elváltam. Amikor elszánta magát és elment alkoholelvonóra, már késő volt, addigra májrákja lett, és pár évvel ezelőtt – szörnyű kínok között – meghalt. Nagyon megrázott a halálhíre, hiszen mégiscsak a gyerekeim apja volt, és úgy gondolom csak az alkohol miatt tette amit tett, egyébként nagyon szerette a gyerekeit, és „a maga módján” engem is. Na de nem ez e lényeg. Új munkahelyet találtam, ahol megismerkedtem a jelenlegi férjemmel, akivel egy év együttélés után 15 éve összeházasodtunk. Neki is van két gyermeke, de már mindegyik „kirepült” a családi fészekből, az én két lányom is közben férjhez ment.-------- Nagyon nagy volt köztünk a szerelem, és tudom hogy mások számára ez hihetetlen, de soha egy hangos szó nem esett köztünk. Ez a szerelem még egészen tavaly márciusáig lángolt, nem változott át még ennyi idő után sem szimpla szeretetté és megszokássá. Bennem legalábbis lángolt, és úgy vettem észre, hogy benne is. Aztán a férjem egyik napról a másikra megváltozott, ideges volt, nem lehetett hozzá szólni, nem evett, stb. Akkor már éreztem, hogy valami nem stimmel, és egyik este valamilyen kézilabda meccs volt a TV-ben, azt mondta, nyugodtan menjek fürödni, Ő nézi a meccset és csak utána fürdik.-------- Valamiért vissza kellett mennem a nappaliba, és megdöbbenve hallottam, hogy sutyorogva telefonál: „jól van drágám majd holnap megbeszéljük, vigyázz magadra életem, puszi, szia-szia-szia”. Kővé meredtem az ajtóban, nem kaptam levegőt, nem tudtam megmozdulni, megszólalni. Nem tudom mennyi idő telt el, amikor észrevett, és rám förmedt, hogy mit keresek az ajtóban, azt hitte fürdök. Megkérdeztem, hogy kivel beszélt, azt mondta az egyik haverjával, hát ez még jobban megdöbbentett a fent leírt szöveg miatt. Aztán amikor elment fürödni – tudom, hogy nagyon csúnya dolog – de megnéztem a telefonját, amit előtte soha nem tettem, hiszen ezer százalékosan megbíztam benne. Utána jött az ismételt hideg zuhany, amikor megláttam, hogy az egyik kolléganőnket hívta. Legalább harmincszor szerepelt a neve a híváslistán. Azt hittem vége az életemnek, vége mindennek, amikor kérdőre vontam, azt mondta nincs köztük semmi, csak jó barátok és szeret vele beszélgetni.---------- Nagyon el voltam keseredve, gyűlöltem és szerettem egyszerre. Aztán felhívtam a „kedves” kolléganőt, aki elmondta, hogy a férjem panaszkodott neki, hogy én nem törődök vele, nem fekszem le vele, nem főzök, nem mosok és vasalok rá, ő csak próbálta vigasztalni. Én közöltem vele, hogy egy héten kb. háromszor szexelünk, és ha nem venné észre tiszta és vasalt ruhába jár, hiszen még azt sem tudja hogyan kell bekapcsolni a mosógépet, és hogy hol tárolom a vasalót. Kértem, hogy hagyja békén a férjemet, mit akar egy nálánál 20 évvel idősebb férfival. Azt mondta csak barátok, és nincs köztük semmi.------- Nagyon sokat szenvedtem hetekig táppénzen voltam, felment a vérnyomásom, nem tudtam enni, állandóan sírtam, szinte még a víz is kijött belőlem. Idegen volt a lakás, a bútorok, minden, amit közösen szereztünk. Aztán amikor közöltem vele, hogy elhagyom, elköltözök albérletbe, akkor egész éjszaka könyörgött, sírt, az öklével és a fejével verte a falat, térden állva könyörgött, hogy bocsássak meg neki, hogy ilyen fájdalmat okozott nekem, de nem tudtam neki megbocsátani, hideg maradtam, pedig látszott rajta, hogy szenved, és talán attól, hogy őt is szenvedni látom, egy kicsit megkönnyebbültem, mintha leesett volna a szívemről és a mellkasomról az a mázsás súly, ami addig nyomasztott.-------- Aki már élt át hasonlót az tudja, hogy miről beszélek. Leültünk nagyon sokszor beszélgetni, hogy miért tette, miért pocskondiázott az előtt a ribanc előtt, de azt mondta, nem tudja mi történt vele, már megbánta, és nem is beszél vele még a munkahelyen sem. Pár nappal később lecsitultak egy kicsit a dolgok, ígért fűt-fát, úgy látszott megbánta, és véget vetett ennek a kapcsolatnak, aztán megkaptuk a következő havi telefonszámlát, ami ismételten 40 ezer forint körül mozgott. Megkérdeztem, hogy kivel beszélt, mire gondolkodás nélkül annak a nőnek a nevét mondta. Már szinte meg sem döbbentem, hiszen már így sem bíztam benne, és soha nem is fogok tudni bízni. Elkeseredésemben felhívtam a nő férjét, és közöltem vele, hogy tudja-e, hogy a kedves felesége, és a férjem „jóban” vannak. Hát nagyon meglepődött, még el is sírta magát a telefonba, és még nekem volt lelkiismeret furdalásom.------- Egyébként két családja van, ha jól tudom a kisebbik még csak 6 éves. Elnézést a fenti kifejezésért, (ribanc) de milyen anya az ilyen, aki sárba tiporja még a gyermekei érzéseit is, és a férjéét, aki imádja. Arról nem is beszélve, hogy tönkretette a mi házasságunkat is. Persze mindig kettőn áll a vásár. Nagyon sokat, hosszú hónapokat szenvedtem, aztán jött a tél, amit amúgy is nehezen viselek, és teljes depresszióba estem. Állandóan az ablakba álltam, és azt vártam, hogy kinyíljon az első hóvirág. Egyik délután mikor hazaértem a munkából, ismét kinéztem az ablakon, és ott volt a hóvirág. Onnantól már kezdtem megnyugodni, tudtam hogy ez már a tavasz jele, és vége a sötétségnek. A férjem közben teljesen közömbös lett számomra, pedig ő próbálkozik, de már idegen az érintése, a szavai, minden. Elmúlt a nagy szerelem, és csak egy kevéske szeretet maradt, de talán inkább csak sajnálatot és szánalmat érzek iránta. Nem tudom tart-e még a kapcsolatuk, történt-e közöttük valami, de már nem is érdekel.------ Egyet tudok, ha ezt az embert én elhagyom - hiszen annak a nőnek nem kell, csak kihasználja -, akkor teljesen el fog zülleni, és sokszor megkérdezem magamtól, hogy van-e jogom egy életet a mélybe taszítani, holott ő még ennél jobban megalázott, sárba tiporta az érzelmeimet, az iránta érzett szerelmet. hogyan tud valaki ilyet tenni, ha szereti a párját, hogyan tud neki ekkora fájdalmat okozni? Most még nem tudom meddig bírom ezt a lehetetlen helyzetet, hiszen a mi kapcsolatunk "részemről" már nem ér semmit, de őt még mindig sajnálom, nem tudom, mit csináljak. Sokszor jut eszembe a volt férjem, aki nagyon sok testi fájdalmat okozott amikor megvert, de azt tudom, hogy soha nem csalt meg, még akkor sem, amikor már egyedül volt. Írta: fecefa524c, 2009. augusztus 31. 16:03 Fórumozz a témáról: Megcsaltak, megaláztak...mit tegyek? fórum (eddig 334 hozzászólás) Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe: Baklövéseim