ALÁZAT

ALÁZAT---„Minél magasabbra emelkedik a lélek, annál mélyebben érti az alázat értelmét.”Az alázat nem lehajtott fej.Nem a félelem csendje, és nem is az önfeladás útja.Az alázat annak felismerése, hogy az élet nagyobb nálunk. Hogy a világ szépségei nem birtokolhatók, csak megélhetők. Hogy a szeretet, a barátság, a napfelkelte fénye vagy egy kedves szó mind ajándék, amelyet nem követelhetünk, csupán hálával fogadhatunk.Ahogyan a hajnal első sugara nesztelenül érkezik a sötétségbe, úgy érkezik meg az ember szívébe a megértés is. Nem zajjal, nem diadallal, hanem csendes bizonyossággal.Az alázatos ember nem kisebbnek látja önmagát.Éppen ellenkezőleg.Nagyobbnak látja a világot.Megtanulja tisztelni az idő múlását, a természet örök rendjét, az emberi sorsok láthatatlan összefonódását és azokat a pillanatokat, amelyek egyszeriek, megismételhetetlenek és végtelenül értékesek.Van erő, amely hangosan követel. És van erő, amely szelíden jelen van.Az alázat ez a halk erő.Olyan, mint az alkony arany fénye, amely nem akar uralkodni a tájon, mégis mindent megszépít, amit megérint. Nem kér figyelmet magának, mégis betölti a teret békével és melegséggel.Az élet sokszor megtanít bennünket arra, hogy nem minden rajtunk múlik. Vannak utak, amelyeket nem választhatunk meg, és vannak találkozások, amelyek ajándékként érkeznek. Az alázat segít elfogadni mindazt, amit nem irányíthatunk, és megbecsülni mindazt, amit kaptunk.Talán éppen ezért az alázat nem vesz el semmit az emberből.Hanem hozzáad.Bölcsességet a tudáshoz.Nyugalmat a küzdelmekhez.Fényt a csendhez.És amikor az ember megtanul meghajolni az élet szépsége előtt, akkor már nem vesztesnek érzi magát.Hanem gazdagnak.Mert megtalálja azt, ami egész életében ott volt a szívében: önmaga legigazabb lényét.„Az alázat nem azt jelenti, hogy kevesebbnek hisszük magunkat, hanem azt, hogy felismerjük: a világ csodája mindannyiunknál nagyobb.”