SZERÉNYSÉG

SZERÉNYSÉG---„Az évek során megtanultam, hogy a legértékesebb dolgok ritkán kérnek figyelmet maguknak.”Fiatalabb koromban sokszor azt hittem, hogy az embernek meg kell mutatnia, mire képes. Hogy az eredmények, a sikerek és az elismerések adják az igazi értékét.Az élet azonban csendesen másra tanított. Arra, hogy a folyó nem dicsekszik az erejével, mégis utat vág a sziklák között. A nap nem kér tapsot a fényéért, mégis minden reggel felkel. A virág nem magyarázza a szépségét, egyszerűen csak kinyílik. Talán ilyen a szerénység is.Nem kevesebbnek mutatni magunkat annál, akik vagyunk, hanem megelégedni azzal, hogy önmagunk lehetünk.Ahogy múlnak az évek, egyre inkább érzem, hogy mennyi mindent kaptam az élettől. Embereket, akik szerettek. Barátokat, akik mellettem álltak. Emlékeket, amelyek elkísérnek. Olyan pillanatokat, amelyeket sem pénzért, sem dicsőségért nem lehet megvásárolni.Ilyenkor az ember szívében megjelenik a hála.És ahol hála van, ott megszületik a szerénység is.Mert rájövünk, hogy nem mindent egyedül értünk el. Valaki segített. ------------Valaki hitt bennünk. Valaki fogta a kezünket, amikor nehéz volt.Az életben a legnagyobb dolgok gyakran csendben történnek.Egy ölelésben.Egy mosolyban.Egy kimondott vagy kimondatlan köszönömben.A szerénység számomra nem gyengeség.Sokkal inkább béke.Annak a békéje, amikor már nem kell versenyezni senkivel. Nem kell bizonyítani semmit. Elég tiszta szívvel végigjárni a saját utunkat, és örülni annak, amink van.Mert végül nem az számít, milyen hangosan beszéltünk magunkról.Hanem az, hogy mennyi jóságot hagytunk magunk után.„A szerénység nem azt jelenti, hogy kevesebbnek tartjuk magunkat. Hanem azt, hogy hálásak vagyunk mindazért, amivé az élet formált bennünket.”