DARK MOMENT ONE GIRL

DARK MOMENT ONE GIRL---A kolostor romjai fölött évszázadok óta nem szólt harang.A kövek között csak a szél járt, és a köd, amely minden alkonyatkor előmászott a földből. Az emberek kerülték a helyet. Nem azért, mert féltek tőle.Hanem mert aki ott túl sokáig maradt, valami olyasmire emlékezett, amit soha nem élt át. Egy elveszett életre.Egy másik időre.Egy másik halálra.Azon az éjszakán a köd különösen sűrű volt. A hold alig tudott áttörni rajta, és a romos oszlopok úgy álltak a sötétségben, mint egy rég halott birodalom őrei.Ekkor jelent meg a lány.Fekete ruhája nem követte a szél mozgását.Mintha nem anyagból készült volna.Mintha magából az árnyékból szőtték volna.Lassan lépkedett a romok között.A köd minden mozdulatára megmozdult.Az árnyékok pedig követték.Nem előle menekültek.Hanem hozzá tartoztak. Sok száz évvel korábban ugyanezen a helyen élt egy fiatal nő, akit boszorkánysággal vádoltak.Ártatlan volt.De az igazságot akkoriban könnyebb volt eltemetni, mint meghallgatni.A falusiak egy viharos éjszakán a kolostor elé hurcolták.A mennydörgés elnyomta a kiáltásait.A villámok pedig úgy világították meg az arcokat, mintha maga a sötétség nézné végig az ítéletet.Amikor meghalt, az ég elsötétült.A legenda szerint utolsó szavai nem átok voltak.Nem bosszú.Csak egy kérdés.Miért?Ám arra a kérdésre senki sem válaszolt.Az évszázadok teltek.A falusiak meghaltak.A bírák neve feledésbe merült.A kolostor összeomlott. De a kérdés ott maradt.A kövekben.A ködben.A sötétségben.És a lány minden évben egyszer visszatért. Nem bosszúért.Hanem válaszért.Azon az éjszakán azonban valami történt.A romok közepén egy régi sírkő állt.A lány megérintette.Azonnal megjelentek körülötte az emlékek.A múlt árnyai.Az ítélkezők.A néma tömeg.A félelem.A gyávaság.A hallgatás.És végül saját alakja.Egyetlen pillanat alatt megértette az igazságot.Senki sem fog válaszolni.Mert azok, akik tartoztak volna a válasszal, rég porrá váltak. A világ már nem emlékezett rájuk.Sem rá.Sem a történetére.A lány mozdulatlanul állt.A köd egyre sűrűbb lett.A romok lassan eltűntek körülötte.Az árnyékok pedig végül visszahívták maguk közé.Mielőtt teljesen elenyészett volna, a hold egy rövid pillanatra áttört a felhők között.Fénye megérintette az alakját. Akkor látszott először, hogy nem a sötétség volt a börtöne.Hanem a feledés.És amikor a holdfény kialudt, a lány végleg eltűnt.Nem maradt utána sem sikoly.Sem szellem.Sem legenda.Reggelre még a sírkövön lévő név is eltűnt.Mintha soha nem létezett volna.Csak a köd maradt a romok között.És néha, amikor az esti szél végigsuhan az elhagyott oszlopok között, egyetlen szót lehet hallani:„Miért?”De válasz ma sincs. Mert a legszomorúbb sors nem a halál. Hanem amikor a világ végleg elfelejti, hogy valaha éltél.