2026. szeptember 1., kedd

A VIRÁG LELKE

A VIRÁG LELKE-------Van valami különös szépség abban, amikor egy nő és a virágok között szinte eltűnik a határ.Mintha a természet egy pillanatra emberi alakot öltött volna.A virágok törékenysége, színei és illata valami tisztaságot idéznek. De a virág legnagyobb titka talán nem is a szépsége, hanem az, hogy csendben adja önmagát a világnak.Így látom őt is.Egy gyönyörű nő, akinek szépségében ott van a természet lágysága, a nőiesség finomsága és valami megfoghatatlan belső fény.Mintha a virágok nemcsak körülvennék, hanem a lelkéből fakadnának.Talán ezért olyan varázslatos a pillanat.A VIRÁG ELMÚLIK,A SZÉPSÉG ELHALVÁNYUL,DE AMIT A LÉLEKÜNKKEL ÉRINTÜNK,AZ ÖRÖKRE MEGMARAD BENNÜNK.

A GYÖNYÖRŰ TÁNCOS NŐ

A GYÖNYÖRŰ TÁNCOS NŐ----A tánc számomra nem egyszerűen mozgás. A táncban benne van a nő szépsége, kecsessége, érzése és lelke. Amikor egy gyönyörű táncosnőt nézek, nemcsak a mozdulatait látom, hanem azt a különleges harmóniát is, ahogyan a zene és a test együtt él. Egy igazán tehetséges táncosnő minden mozdulatával mesél. szeme, a keze, a tartása, a ruhája és a mozdulatai együtt alkotnak egy történetet. Van, amikor a tánc vidám, van, amikor szenvedélyes, máskor pedig olyan, mintha egy egész élet történetét mesélné el.A tánc a test költészete.És amikor ezt egy gyönyörű nő adja elő, akkor a mozdulatokból valami egészen különleges születik.Ezért választottam ezt a gyönyörű táncosnőt. Nézzétek, és hagyjátok, hogy a tánc beszéljen

A CSODÁLATOS INDIAI NŐ

A CSODÁLATOS INDIAI NŐ---- Aurája és tökéletes szépsége belülről, tiszta lelkéből fakad.Kontúros szemei különös erővel emelik ki légies arcának finom szépségét, tekintetük melegséget és szelídséget áraszt.A homlokán lévő, harmadik szemet jelképező gyönyörű dísz különleges varázst ad az arcának. Mintha egy ősi, titokzatos szépség apró jelképe lenne.Van benne valami megmagyarázhatatlanul szép, valami, ami nemcsak a szemünket, hanem a lelkünket is megérinti.SZÁMOMRA Ő A TÖKÉLETES SZÉPSÉG

A STORY ABOUT LOSS - LOVE AND HOPE

A story about loss, love and hope.Sometimes life takes away something we desperately wanted. This is the heartbreaking story of a woman who lost three babies during eight difficult years. She writes honestly about grief, loneliness, love and the feeling of losing herself.But this is not only a story about loss.It is also a story about a husband who stayed beside her, about love that survived the pain, and about a woman who slowly discovers that her worth is not defined by what life has taken from her.She is still a woman. She is still important. She is still worthy of love. “Angel’s mother.”EGYEDÜL AZ ÉRZÉSEIMMELL ...Vannak történetek, amelyeket nem lehet egyszerűen csak elolvasni.Az ember végigmegy a sorokon, aztán egy pillanatra elcsendesedik.Ez is egy ilyen történet.Nem akarok nagy szavakat használni. Ami fáj, az fáj. És talán már az is könnyebbség, ha az ember leírhatja mindazt, ami hosszú évek óta ott van benne.Egy asszony vallomása következik.Nyolc év fájdalma, három elvesztett gyermek, rengeteg remény, csalódás, szeretet és küzdelem.Egykor egy mosolygós, álmodozó, életvidám nő volt. Olyan, aki szeretett énekelni, táncolni az esőben, nevetni és ragyogni.----------Aztán megváltozott az élete.Megismerkedett egy kedves, szerethető, kissé egocentrikus férfival. Hamar elhatározták, hogy közös életet kezdenek, és két hónappal később megszületett bennük a közös döntés:Legyen gyermekük.Akkor még egyikük sem gondolta, hogy milyen hosszú és fájdalmas út vár rájuk.Három babát veszítettek el nyolc év alatt.Háromszor reménykedtek.Háromszor kellett szembenézniük a veszteséggel.És közben lassan mindketten megtörtek.Az asszony így írta le saját változását:Egykor olyan volt, mint egy mesebeli lény, aki mosolyog, énekel, táncol az esőben és ragyog.Most pedig inkább a vasorrú bábához hasonlítja magát.--------Zsémbes lett, makacs, kiabálós, minden miatt idegeskedő.De vajon tényleg ő változott meg?Vagy egyszerűen csak túl sok fájdalmat kellett elviselnie?Aki még soha nem élt át hasonló veszteséget, talán nehezen tudja elképzelni, milyen lehet újra és újra reménykedni, majd újra elveszíteni azt, amire az ember egész szívével vágyik.És közben saját magát kezdi hibáztatni.Azt kérdezi:Miért nem sikerül?Miért másoknak igen?Miért velem történik mindez?A legszomorúbb pedig az, amikor az ember már saját magát is kevesebbnek kezdi látni.Az asszony úgy érezte, hogy egy megkeseredett, gyermektelen, „biológiai roncs” lett belőle.Selejtnek érezte magát.közben ott állt mellette a férje.Ő is szenvedett.Csak másképpen. Talán ezért is olyan megrázó a férfi mondata:„Zsu, te kívülről törsz meg, én pedig belülről!”--------Ebben az egyetlen mondatban benne van mindaz, amit két ember átélhet egy ilyen helyzetben.Mégis együtt maradtak. A házasságuk nem hullott szét.Szerették egymást.Nem csak egy üres kapcsolat volt mögöttük, hanem nyolc év szerelem, kitartás, szeretet és bizalom.És talán ez az egyik legszebb része ennek a történetnek.Hogy a fájdalom ellenére sem engedték el egymás kezét.Az asszony azonban továbbra is küzdött önmagával.Azt írta, hogy egyedül érzi magát, miközben tudja, hogy nincs egyedül.Ott van mellette a párja.Ott a család.Ott vannak az ismerősök, akik drukkolnak neki.Ott vannak az orvosok.Mégis van olyan fájdalom, amelyet az embernek egyedül kell végigjárnia.Mert vannak érzések, amelyeket kívülről senki nem tud helyettünk megélni.És vannak sebek, amelyekhez nem lehet egyszerűen csak azt mondani:„Ne gondolj rá!”Az ember gondol rá.Emlékszik.Fáj.És időnként újra összetörik.De ennek a vallomásnak számomra nem a fájdalom a legfontosabb mondata.Hanem az, ami a végén megszületik.Az asszony ráébred valamire.Arra, hogy attól még, hogy az élet megtagadott tőle valamit, ő maga nem lett kevesebb.Nem lett selejt.Nem lett értéktelen.Nem lett kevésbé nő. És ezt már ő maga mondja ki:„Pedig igenis érek annyit, mint bármelyik nő a Világon!!”Igen.Ér annyit.Fontos. Nő.És anya is.Mert a gyermekei, akiket elveszített, nem válnak semmissé attól, hogy nem tölthették vele az életüket.Ezért olyan fájdalmasan szép az utolsó mondata:„Anya; Angyalok anyukája!”---------Talán így lehet együtt élni egy olyan veszteséggel, amelyet soha nem lehet teljesen elfelejteni.Nem kell elfelejteni.Nem kell úgy tenni, mintha nem történt volna meg.Csak lassan meg kell tanulni tovább élni vele.Mert vannak dolgok, amelyeket nem tudunk megváltoztatni.De azt talán megtanulhatjuk, hogy ne a veszteségeink alapján ítéljük meg saját magunkat.Az ember nem attól értékes, hogy minden álma teljesül.Nem attól értékes, hogy soha nem törik össze.Hanem attól is, hogy a legnagyobb fájdalmak után képes újra felállni.Lehet, hogy lassan.Lehet, hogy sok sírással.Lehet, hogy néha visszaesve.De felállni.És egyszer talán újra kimondani:FONTOS VAGYOK.--------Ezért maradt meg bennem ez az írás.Mert nem csupán egy gyermekre vágyó asszony története.Hanem egy ember története, aki elvesztette a hitét önmagában, majd megpróbálta visszaszerezni.És talán mindannyiunknak szükségünk van néha erre az emlékeztetőre:Ami velünk történt, nem mindig határozza meg azt, hogy kik vagyunk.A veszteségünk nem vesz el az értékünkből.És attól, hogy az élet összetört bennünket, még nem vagyunk összetörhetetlenek.Csak emberek vagyunk.Érzésekkel.Emlékekkel.Sebekkel.És reménnyel.

2026. augusztus 30., vasárnap

HÍRADÓ 18 ÓRA HÍRTV 2026 08.30

EGY ANYA FÁJDALMA

A szomorú történetünk akkor kezdődött, amikor a menyem egy súlyos nőgyógyászati műtéten esett át, majd - miután az orvosok gyógyultnak nyilvánították - újra tervezték, próbálták tovább folytatni a megszokott kis családi életüket. Fiammal együtt dolgoztak, a kislány unokám iskolába járt, egyszóval azt hittük, hogy sorsuk egybefonódva, boldogan folytatódik.Az unokám kezdett egy kicsit nagylánnyá változni, úgy döntöttek, hogy az én jóváhagyásommal egy valamelyes nagyobb lakásba költöznének. Mivel a kis másfél szobás lakás az én tulajdonomban volt - miközben második férjemhez költöztem -, beleegyeztem, sőt a segítségemet is felajánlottam.--------Sikerült is egy megfelelő nagyságú és árfolyamú lakást találni, végül is az adás-vétel már majdnem lebonyolódott, amikor kiderült, hogy tetemes adósságot halmoztak fel (ami számomra hidegzuhany volt), így kénytelenek voltak nagyobb forint törlesztéses devizahitelt felvenni, amely akkor 7 millió forint volt. Természetesen banki ajánlatra vették fel ezt a típusú kölcsönt. Mivel ezt a bank a lakásra ráterhelte, így az én haszonélvezetem nem kerülhetett bejegyzésre. De nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy a kislánynak végre külön szobája lett és nyugodtan tudta az Ő kis életét rendezgetni.--------Még 2 év sem telt el, a menyem kezdett egyre rosszabb állapotba kerülni, s a gyilkos kór annyira elhatalmasodott rajta, hogy 2022. áprilisában már nem tudta a küzdelmet folytatni,a rákkal áttétes volt 36 éves korában meghalt. Ez valami borzasztó tragédia volt, hiszen az unokám az általános iskolai ballagása és a középiskolai felvételi előtt állt. Senkinek nem kívánom azt a látványt és érzést, amikor megtudta, hogy az édesanyját végleg elveszítette.A ballagáson és a felvételi vizsgán túl voltunk, a fájdalmak valamelyest kezdtek enyhülni. Közben a fiam munkanélküli lett, így - miután én még mint nyugdíjas dolgoztam - vállaltam, hogy a hitelt törlesztem, ezzel is segítve őket a nyakukba zúdult kiadások enyhítésében. Emellett természetesen bevásároltam, főztem, takarítottam és amikor időm engedte, ott aludtam, egy kis lelkierőt sugalltam nekik.-------Még egy év sem telt el, a férjem súlyos beteg lett, olyannyira, hogy kórházból ki-be, később lélegeztető gép itthonra, oxigénpalack, s minden egyéb, ami ennek a betegségnek a leküzdéséhez szükségessé vált.A munkahelyemen is egyre inkább tornyosodtak a "diszkriminációnak" nevezhető problémák, az idősebb dolgozók maximálisan érezhető megkülönböztetése, majd 2021. december 13-án pillanatok alatti - a jogos járandóságot sem kifizetve - "lapátra tétele". Ezek között voltam jómagam is.Anyagi helyzetünk egyre inkább romlott, így a hiteltörlesztést a fiamék számára még egy darabig teljesíteni tudtam, de a férjem állapota, az állandó orvosi felügyelet, kórházi ellátás ezt már nem tette lehetővé. Gyötrődések közepette azért amit tudtam még erőmön felül is teljesítettem mindkét irányba.---------Idén áprilisban sajnos a férjem akit nagyon szerettem,végleg eltávozott az égiekhez. Már ott tartottam, hogy a temetéssel kapcsolatos költségeket is nagy-nagy megszorítások árán tudtam összeszedni. De az Ő akaratához hűen, tisztességesen örök nyugalomra tudtam helyeztetni.Alig telt el egy-két hónap, az Édesapám állapota kezdett egyre romlani, kórházból ki-be, majd végleg hazaadták, otthon ápoltuk, utolsó órájáig mellette voltunk, amikor is október 24-én Ő is meghalt.-A SZÍVEM DARABOKRA TÉPVE ENNYI FÁJDALOMTÓL,de az élet megy tovább.A szívet hasító hatalmas fájdalmak ellenére erőt vettem magamon és elhatároztam, hogy a testvéreim családtagjaikkal együtt, fiam, unokám számára megpróbálom emlékezetessé tenni ezt a karácsonyt, azt remélve, hogy talán vége lesz ennek a borzalmas három éves időszaknak és új, nyugalmasabb élet kezdődik számunkra. A karácsony szépen, csendben, békében lezajlott és én végre boldognak éreztem magam.-------- Alig volt mindennek vége, jött a borzalmas hír, a nagybetűs BANK utolsó felszólítása fiamék részére, hogy rövidesen el kell hagyni a lakásukat a most érettségire készülő unokámmal együtt. Ez volt a derült égből villámcsapás. Azt hittem agyvérzést kapok és tényleg vége a világnak! Mi lesz, hogyan tovább? A fiam ugyan minimálbérért dolgozik, de ott lebeg a feje fölött az a bizonyos Damoklész-i kard, lehet, hogy január végén ismét munkanélkülivé válik.Nyugdíjas vagyok, mit tudnék értük tenni, hová fordulhatnék, hogy ne kerüljenek az utcára? Van egyáltalán segítség? A beharangozott hatalmas segítségnyújtás minden fórumát végigjártam már korábban is, de csak sötét falakba ütköztem, süket fülekre találtam.--------Tudom - hiszen nap mint nap hallom a sok rászoruló jajkiáltását -, hogy nem én vagyok az egyetlen nagymama, vagy szülő, aki segíteni szeretne gyermekein, de hajt a szívem, a könnyem, hogy lehet mód és lehetőség a kilábalásra és egy kicsit nyugodtabb új életre számukra.Sokat fogytam,már azt hittem én is rákos vagyok de a jóisten segitett rajtam,meghallgatta imáimat.REMÉLEM A JÓISTEN MEGVÁLTOZTATJA A SORSUNKAT,SOKAT IMÁTKOZOM,ÉJSZAKÁNKÉNT SÍRVA.

2026. augusztus 26., szerda

HÍRADÓ 20 ÓRA - KOMMENT - HÍRTV

RADNAI MÁRK,TTÜZIJÁTÉK SÚLYOS MUTYI,SZARAKODIK MÁR A TISZAPÁRT,ÖSSZE VISSZA HAZUDOZNAK,DE LEBUKTAK.NEM ZÖRÖG A HARASZT HA SZÉL NEM FÚJJA.KÁRMÁN ANDRÁS IS ELISMERTE A 300 MILLIÁRD MEGSZORÍTÓ CSOMAGOT!

2026. augusztus 20., csütörtök

2026. augusztus 17., hétfő

FRIZBI TV KOVÁCS LAJOS BONCMESTER

ÉRDEMES MEGNÉZNI!!!LAJOS KURVÁRA KI VAGY GYURVA,TÉGED BEVETTEK VOLNA A FRANCIA IDEGEN LÉGIÓBA,GRATULÁLOK KÖSZI KLASSZ VAGY!!!

2026. augusztus 14., péntek

Parno Graszt - Ratyake phiro

CSACSIS MÁJUSI FELVONULÁS PASZABON, VANCUVERBEN 76 MEGTEKINTÉS EGYNAP ALATT.

MARCIN PATRZALEK - POLYPHIA FULL LIVE - MY SELECTION

2025--PROFESSONAL POLISH GUITARIST JAZZ ROCK,EZEK PROFI ZENÉSZEK-

2026. augusztus 13., csütörtök

VIDEÓK VÁLOGATÁSAIM

Dalszöveg A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél.---- A viasztest elolvadt, Valahol új életre kél. A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog.--- Szelíden kérik Őt, S Ő játszik egy égi dallamot.--- Eggyé forrt kéz a húrral, És már egy új ütembe kezd. Lassúbb és csöndesen szól, Úgy üzeni: megérkezett.--- Ref.: (2x) Lelkünkből szól ez a dal. Örökre velünk maradsz, Őrizzük mosolyodat.--- Vihar, kiált kegyetlen, Elválaszt zord idők keze.--- Az ész hazug; ne engedd, Ne, hogy a reményt elvegye!--- A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog.--- Szelíden kérik Őt S Ő játszik egy égi dallamot. Minden üvöltve lázad, Hol van az elrabolt hitünk? A lelked halhatatlan, De a fájdalom elönt.--- Ref.:(4x) Lelkünkből szól ez a dal. Örökre velünk maradsz, Őrizzük mosolyodat.---

NEVERMORE FULL LIVE

EGYÜTTÉLÉS VS.HÁZASSÁG

2024--Remélem, hogy mindenki előbb-utóbb boldogságra talál. És megtalálja a mellé illő társat, vagy a házasság intézményében vagy az együttélésben! Együttélés vs. házasság Tudom, ez a téma sokakat nem izgat, de vannak, akiket nagyon is, köztük engem is! 24 éves leszek, de kiskorom óta tudom, annak ellenére, hogy szüleim házassága nem volt (és még mindig nem az) felhőtlen, én férjhez szeretnék majd menni!-------- A megfogalmazás szerint is két különböző dologról beszélünk, mégis kíváncsi lennék, ki miért, mi okból választja egyiket, másikat? Úgy gondolom, együttélés nélkül nincs jó házasság, de ez csak a saját véleményem, és sokakat meghazudtolva, vannak ennek ellenpéldái is. Nekik őszintén gratulálok!----- Ismerősök között van olyan, aki házasság után költözött össze, és még jól megvannak, vannak, akik ugyanígy voltak és már elváltak, vannak, akik nem is házasodtak össze. Mostanában többet foglalkoztat a téma, mert menyasszony vagyok, és mindig is házasságra vágytam.------ Olvastam cikkeket, amiben nyilatkoztak emberek, hogy házasság vagy együttélés? Volt, aki azt mondta, házasság, mert kaphat hitelt könnyebben, volt aki, mert a gyereknek könnyebb így, stb. Miért nem lehet hinni a házasság intézményében? Ennyire elcsépelt dolog lenne a 21. században két embernek igazán tiszta szívből szeretni a másikat?------ Hogy érezheti magát egy lány, aki vágyik arra, hogy végre megkérje a párja a kezét, akár 1 hónap, vagy 3-4 vagy akár 10 év után, hogy szép ruhában férjhez menjen? De a párja, csak együtt élni akar? Könnyű totyogni az álló vízben, de abban hullámokat kelteni már nehezebb! Pedig pont erre a változásra lenne szüksége minden olyan kapcsolatnak, amiben már jó ideje nem állt be valami komolyabb változás.----- Kívánom mindenkinek, hogy ha változásra vágyik, tegye meg, és legyen boldog, akár a házasság, vagy az együttélés mellett dönt is.

LEWIS FLOYD HENRY STREET MUSCAN - VÁLOGATÁSOM

2024--JIMI HENDRIX ALTEREGÓJA

DIMENZIÓK HATÁRÁN - MY SELECTION