DAS REICH 1-3

FULL LIVE - MY SELECTION

SATAN IS OUR GOD!!!!!---QURVA JÓ !!!!BASZOD EZ NEM BY ALEX!!!!!!!A TANKCSAPDA A F@SZOMBA SINCS-KIÖREGEDETT!!!!!

LIVE MY SELECTION

GONDOLKODOM-TEHÁT VAGYOK

GONDOLKODOM – TEHÁT VAGYOK---Ha valaki megkérdezné tőlem, ki vagyok, nem tudnék egyetlen mondattal válaszolni.Az ember nem egy definíció, nem egy címke, nem egy szerep.Az ember egy történet — rétegek, sebek, fények, csendek, elhallgatott mondatok és kimondott igazságok összessége. Én is csak egy ember vagyok, aki sok mindent megélt.Voltak napok, amikor a világ könnyű volt, mint a hajnal első fénye,és voltak napok, amikor minden lépés nehéz volt, mint a kő, amelyet a szív cipel.De minden tapasztalat, minden öröm és minden fájdalom egyetlen irányba mutatott:befelé.Mert az önmagunk megismerése a legnagyobb utazás,és ez az utazás nem a tájakon, hanem a lélek mélyén történik.A gondolkodás nem menekülés — épp ellenkezőleg.A gondolkodás az a pillanat, amikor az ember szembenéz önmagával.Amikor nem fél attól, amit talál.Amikor megérti, hogy a létezés nem csupán jelenlét, hanem felelősség:felelősség önmagunkért, a döntéseinkért, a kimondott és elhallgatott szavakért.Gondolkodom — tehát vagyok.De nem úgy, ahogy a világ tanítja.Nem a logika hideg rendjében, hanem a lélek meleg, élő mozdulataiban.Mert gondolkodni annyi, mint érezni.Érezni annyi, mint élni.És élni annyi, mint vállalni azt, akik vagyunk.Az ember nem attól létezik, hogy lélegzik.Az ember attól létezik, hogy kérdez.Attól, hogy keresi a választ arra, miért van itt, miért fáj, miért szeret, miért veszít, miért remél.És talán a legnagyobb felismerés az, hogy a válaszok nem kívül vannak.Nem a világban, nem mások szavaiban, nem a zajban.A válaszok bennünk vannak — ott, ahol a csend még érintetlen.Gondolkodom — tehát vagyok.És vagyok — tehát keresek.És keresek — tehát élek.Mert az élet nem az idő múlása,hanem az a pillanat, amikor az ember ráébred:önmaga fénye az egyetlen biztos iránytű.

AZ ANTIKRISZTUS ITT VAN ?

PROT--Egy férfi napszemüvegben azt állítja, egy másik bolygóról jött. A pszichiátere húsz éve tudja a választ, mégsem tudja lezárni az esetet. A K-PAX (2001) egy megválaszolhatatlan kérdésre épül, idegen vagy trauma, és a film mindent megtett, hogy soha ne tudd eldönteni. De két dolgot nem tudott eltakarni: egy valós plágiumpert, ami a film árnyékában zajlott, és egy tudományos fordulatot, amiben a kitalált kettős napú bolygót a valóság tíz évvel később utolérte, épp abban a csillagképben, amit a beteg megnevezett. A féreglyuk helyett most egy fénysugár, egy locsoló szivárványa, és egy nő, aki köddé válik.Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az elveszett tudás véletlen áldozat volt: egy tűz, egy eltévedt katapult, a háború káosza. A valóság az, hogy a legtöbb ilyen veszteséget valaki eldöntötte. Córdobától a maja kódexeken át Palmüráig ugyanaz a mozdulat ismétlődik, háromezer éven keresztül. Ez a videó annak jár a nyomába, mit veszítettünk, ki döntött róla, és mi az a kevés, ami mégis átcsúszott a történelem résein.Csaknem fél évszázada száguld két törékeny, hetvenes évekbeli szerkezet a jeges űrben, több mint húszmilliárd kilométerre távolodva tőlünk. Ezek a „Voyagerek” — a Világegyetem legtávolabbi ember alkotta tárgyai. Ebben a videóban elmeséljük, hogyan némult el majdnem örökre a Voyager–1 egy apró mikrochip hibája miatt, öt hónapon át értelmetlen nullák és egyesek zagyvalékát sugározta a Föld felé — és hogyan hajtottak végre a mérnökök szinte lehetetlent, szó szerint visszahozva a halálból egy olyan szakadékon át, ahol minden válaszra csaknem két teljes napot kellett várni. De a legfontosabb az, amit ezek a szerkezetek a Naprendszer legszélén fedeztek fel. A Jupiter gyűrűit, az Io vulkánjait, az Europa jeges óceánját, a Titán titkait, a Triton gejzírjeit és a híres „halványkék pont” fényképet, amely felforgatta önmagunkról alkotott képünket. A napbuborék határán túl pedig a valóság újra és újra felborította a tankönyveket: a napszél éles falba ütközött, az anyag sűrűsége ott nőtt, ahol csökkennie kellett volna, a csillagközi mező erősebbnek bizonyult a vártnál, maga a Voyager pedig a sötétben elkapta a kozmosz egyhangú zúgását, amelynek forrását a tudósok máig keresik. Megtudja, miért rejtőzik rendszerünk egyszerre két egymásba ágyazott buborékban, hogyan óvja a Nap körüli hatalmas üresség a földi életet, és miért nem hagyta el valójában még a sebes Voyager sem az otthonát. Ez a merészség és a remény története, arról, hogyan mert egyszer egy parányi bolygó lakója a csillagok felé nyúlni. Nézze végig — a leghihetetlenebb felfedezések még hátravannak! Mit látott a Voyager a Naprendszer PEREMÉN? Ez SOKKOLÓ Szinkronizált TripleDoc TripleDoc 45 E feliratkozó Feliratkozás 12 E Megosztás 742 793 megtekintés 2026. júl. 14. Csaknem fél évszázada száguld két törékeny, hetvenes évekbeli szerkezet a jeges űrben, több mint húszmilliárd kilométerre távolodva tőlünk. Ezek a „Voyagerek” — a Világegyetem legtávolabbi ember alkotta tárgyai. Ebben a videóban elmeséljük, hogyan némult el majdnem örökre a Voyager–1 egy apró mikrochip hibája miatt, öt hónapon át értelmetlen nullák és egyesek zagyvalékát sugározta a Föld felé — és hogyan hajtottak végre a mérnökök szinte lehetetlent, szó szerint visszahozva a halálból egy olyan szakadékon át, ahol minden válaszra csaknem két teljes napot kellett várni. De a legfontosabb az, amit ezek a szerkezetek a Naprendszer legszélén fedeztek fel. A Jupiter gyűrűit, az Io vulkánjait, az Europa jeges óceánját, a Titán titkait, a Triton gejzírjeit és a híres „halványkék pont” fényképet, amely felforgatta önmagunkról alkotott képünket. A napbuborék határán túl pedig a valóság újra és újra felborította a tankönyveket: a napszél éles falba ütközött, az anyag sűrűsége ott nőtt, ahol csökkennie kellett volna, a csillagközi mező erősebbnek bizonyult a vártnál, maga a Voyager pedig a sötétben elkapta a kozmosz egyhangú zúgását, amelynek forrását a tudósok máig keresik. Megtudja, miért rejtőzik rendszerünk egyszerre két egymásba ágyazott buborékban, hogyan óvja a Nap körüli hatalmas üresség a földi életet, és miért nem hagyta el valójában még a sebes Voyager sem az otthonát. Ez a merészség és a remény története, arról, hogyan mert egyszer egy parányi bolygó lakója a csillagok felé nyúlni. Nézze végig — a leghihetetlenebb felfedezések még hátravannak! AZ ANTIKRISZTUS LE SZÜLETÉSE

THE WONDERFUL-DARK WAWE GIRL

A MAI NAP KISVÁRDÁN,MEGISMERKEDTEM EGY CSODASZÉP DARK WAWE-T KEDVELŐ LÁNNYAL.A SZERELÉSÁBŐL,A NYAKLÁNCÁBÓL, ÉS A SÖTÉTRE FESTETT SZEMEIBŐL,RÖGTÖN TUDTAM DARK WAWE RAJONGÓ.UTOLSÓ ÉVES A SZENTLACIBAN,PROFIN BESZÉL ANGOLUL.MONDTAM HA AKAROD BEJELÖLSZ A FACÉN HA AKAROD NEM.OKOSTELÓJÁVAL,PILLANTOK ALATT MEGTALÁLTA FACEEBOK FIÓKOMAT.NAGYON SZÉP LÁNY SZERETNE EGYETEMEN TOVÁBB TANULNI,KOMOLY BARÁTJA VAN Ő MÁR EGYETEMISTA A CORVINUSZON-MONDTAM NEKI,NINCS MÁS JÖVŐ ,TANULNI KELL-ELKÖSZÖNTEM TÖLE-VERY NICE DAY,GOO BYE.KÍVÁNVA.

A SZERELEM

A SZERELEM –---A szerelem nem történet, hanem rezgés.Egy fény, amely néha alig látszik, mégis végigkíséri az életet.Olykor csak egy leheletnyi érintés, máskor olyan erő, amely megváltoztatja a világot körülöttünk.A szerelem ott születik, ahol az ember önmagára talál.Nem a szavakban él, hanem a csendekben, a tekintetekben, a pillanatokban, amelyekben megérezzük: valami több van bennünk, mint amit el tudnánk mondani.Ez az út nem kívül vezet — belül nyílik meg, mint egy kapu, amelyen csak az léphet át, aki nem fél a saját mélységeitől. És mégis: a szerelem a legszemélyesebb történetünk.Az, amitől megérintődtünk, amitől megváltoztunk, amitől maradandóvá vált bennünk valami.Minden videó, minden kép, minden emlék egy darab ebből a titokból.Nem másoknak szól — nekünk.Annak, aki nézi, és annak, aki érzi.A szerelem misztérium.Nem lehet megfejteni, csak átélni.Mint egy halk, esti fény, amely egyszerre simogat és vezet.Mint egy belső hang, amely azt súgja:„Ez vagy te. Ez vagy vele. Ez vagytok együtt az időben.

A DARK WAWE ISTENNŐJE

A DARK WAWE ISTENNŐJE---A sötétség nem egyszerűen körülvesz.Belém ül, mint egy régi, hideg kőfal, amely tudja a nevemet.A csipke árnyéka lassan csúszik végig az arcomon, mintha egy elfeledett éjszaka simítana meg, amely soha nem akart véget érni.A fény nem keres itt semmit.Csak megáll a levegőben, és tisztelettel hátralép.A vörös ajkak mozdulatlanul őrzik a csendet, azt a csendet, amely nem békés, hanem ünnepélyes.Mintha minden rezdülés egy régi eskü lenne, amelyet a sötétség tett le valaha, és most újra kimondja.A csipke mögött nem arc van, hanem egy történet, amelyet nem lehet elmondani – csak lassan, mélyen érezni.A homály nem takar el.Megmutatja azt, amit a fény sosem értett:hogy a szépség néha nem ragyog, hanem suttog.Hogy a melankólia nem fájdalom, hanem egy lassú, fekete elegancia, amely a bőrön pihen, mint egy régi imádság.Ebben a gótikus csendben minden lassabban történik.A levegő nehezebb, a fény alázatosabb, a szépség komolyabb.És ahogy a csipke finoman tartja az arcot, úgy tartja a pillanatot is: nem engedi el, nem engedi szétfoszlani.A sötétség itt nem fenyeget.Itt otthon van.

DARK WAWE --THE ANTICHRIST IS BORN!!!!

THE NUMEROLOGY OF DESTINY IS 666-I AM A MESSENGER OF SATAN-THE PREDICTION OF THE ANTICHRIST IS BORN!!! GET READY,THE END OF THE WORLD IS APPROACHING---THE POPE ALLREADY KNOWS IT. iframe width="705" height="396" src="https://www.youtube.com/embed/0apK5acGALg?list=RD0apK5acGALg" title="Gothic Darkwave 2026 | Darkwave, Industrial EBM, Gothic Rock & Witch House Mix" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" referrerpolicy="strict-origin-when-cross-origin" allowfullscreen>

SHANNON BAKER

https://ensiferum999azeletegytanc.blogspot.com/2026/09/shannon-baker.htmlSHANNON BAKER---There is a quiet kind of strength in the way he stands beside the horse —a strength that doesn’t shout,but settles into the earth like an old promise.The air around him feels slower, softer, as if the world itself pauses for a heartbeatto acknowledge the bond between a man and the living spirit beside him.The patterned blanket over his shoulders carries storiesof places he has walked,winds he has met,and silences he has learned to understand.The horse, calm and steady,is not just an animal in the frame but a companion,a witness to the miles behind themand the miles still waiting ahead.In his eyes there is something unspoken,a kind of horizon that doesn’t belong to geographybut to the soul —the place where courage and gentleness meet.And in that moment,with the green world breathing quietly around them, he looks like someone who knows how to listento things most people never hear.

FULL MOVIE JUNGLE CAGE

JUNGLE CAGE (2025)---Egy ellenséges dzsungel mélyén zajló könyörtelen küldetés halálos csapdává válik.Jason Statham, Scott Adkins és Tony Jaa egy zsoldoshadsereg által ellenőrzött, rejtett ketrecharc-táborba kényszerül.Nincs erősítés… nincs kegyelem… csak egyetlen szabály: harcolj vagy halj meg. Robbanékony közelharc, dzsungelharc, brutális szökések és megállás nélküli akció az elejétől a végéig. Készülj fel 2025 legintenzívebb akciófilmjére!

THIS IS FAMILY

THIS IS FAMILY –---Nem a vér, nem a papír, nem a távolság tart össze minket, hanem az a pillanat, amikor egymásra nézünk, és tudjuk:itt vagyunk, együtt vagyunk, számítunk egymásnak.Ezen az estén a fények is másképp ragyogtak.A pálmák alatt álltunk, a meleg levegőben, egy teraszon, ahol minden apró részlet azt súgta:ez a mi történetünk.Négy ember.Négy élet.Négy út, amelyek valahol messziről indultak, mégis ide vezettek — ugyanabba a pillanatba.Volt, aki színes ruhában hozta a nyarat.Volt, aki csendes mosollyal hozta a békét.Volt, aki a háttérből figyelt, de nélküle nem lenne teljes a kép.És volt, aki csak állt, és érezte: ez az, amiért érdemes élni.A kis asztalon egy gyertya égett.Nem nagy fény, csak egy apró, meleg pont — pont olyan, mint a család:nem harsány, nem látványos, csak ott van, és mindent szebbé tesz.Ez a fotó nem póz.Ez emlék.Ez bizonyíték arra, hogy a szeretet nem hangos, nem ünnepélyes, nem színpadra való.A szeretet ilyen:egy esti terasz, néhány fény, négy ember, és egy pillanat, amit nem felejtünk el. THIS IS FAMILY. És ez így van jól.

APÁM HEGEDŰJE

>APÁM HEFEDŰJE---APÁM HEGEDŰJE – CSODÁS, LÉLEKEMELŐ BEJEGYZÉS-Van néhány film, amely nem egyszerűen történetet mesél, hanem szívet gyógyít. Az Apám hegedűje ilyen. A zene ebben a történetben nem hang, nem dallam – kapocs, amely összeköt múltat és jelent, fájdalmat és reményt, gyermeket és felnőttet.A film középpontjában egy kislány áll, aki elveszíti az édesapját. A veszteség nem csak egy ember hiánya: eltűnik vele a zene, az otthon melege, a biztonság hangja. A hegedű azonban tovább él – az apa testvérében, aki maga is zenész, de a saját sebeivel küzd. A két ember lassan, óvatosan talál egymásra.Nem könnyen, nem gyorsan.A bizalom nem robban be, hanem lassan születik, mint egy halk, első hegedűhang a csendben.A város fényei, a koncerttermek melege, a próbák halk zaja mind-mind érzelmi díszlet. A film atmoszférája olyan, mint egy esti dallam: egyszerre szomorú és gyönyörű, egyszerre fáj és simogat.A film üzenete tiszta és erős:A szeretet nem tűnik el.A zene képes összekötni azokat is, akik már nem tudnak beszélni egymással.A veszteségből lehet új életet építeni – lassan, türelemmel, hangról hangra.Ez a film nem csak néznivaló.Ez a film lélekmelegítő emlék.Ez a film nem csak néznivaló.Ez a film szívmelegítő emlék, amely ott marad bennünk, mint egy dallam, amit soha nem felejtünk el.JÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT--- egy film, ahol a Himalája nem csak hegy, hanem tükör.Az alkotás a Himalája fenséges, szinte földöntúli világába visz. A hegymászók útja nem csupán fizikai kihívás: minden lépésük egy kérdés, minden sziklafal egy döntés, minden hóvihar egy próbatétel. A film szépsége éppen abban rejlik, hogy a természet erejét nem látványnak használja, hanem lelki háttérnek.A hegy itt nem ellenfél, hanem tanító.A szereplők nem hódítani mennek, hanem megérteni valamit magukból. A magasság, a hideg, a veszély mind-mind olyan erők, amelyek lecsupaszítják az embert, és megmutatják, mi marad belül, amikor minden külső kapaszkodó eltűnik.A táj lélegzetelállító.A Himalája hómezői, a sziklák árnyékai, a végtelen égbolt – mind olyan képek, amelyek egyszerre szépek és félelmetesek. A film lassú, szemlélődő ritmusa hagyja, hogy a néző is megérezze ezt a kettősséget.A történet emberi. Barátság, kitartás, félelem, hit, veszteség – minden benne van. A hegymászók kapcsolata a heggyel és egymással finoman, érzékenyen van ábrázolva.Miért jó film?Mert nem csak a,hegymászást mutatja meg, hanem azt a belső csendet, amit az ember a magasban talál.Mert a természetet nem díszletként használja, hanem lényegként.Mert a szereplők útja a néző útja is: egy kicsit mindenki felmegy velük arra a hegyre.

MAX A GYÍLKOS DÜH

MAX – A LÉGIÓS, AKI A SÖTÉTSÉGBŐL A FÉNY FELÉ FORDULT---Max egy idegen légiós, egy zsoldos, egy olyan férfi, akit a háború, a dzsungel, a vér és a túlélés formált.Évekig nem volt más az életében, csak a fegyver, a parancs, a pénz és a túlélés.A lélek elnémult benne.A szív megkeményedett.A világ számára ő csak egy katona volt – egy gép, aki végrehajtja, amit mondanak. De minden ember életében van egy pillanat, amikor a sötétség megreped. A robbanás és a pap – a pillanat, amikor megszületik valami új,A dzsungelben történt.Egy robbanás után Max félholtan feküdt a földön. Nem volt már zsoldos.Nem volt már harcos.Csak egy ember, aki a halál szélén állt.És ekkor jött a pap.ILÉYES ATYA-Nem félt tőle.Nem ítélte el.Nem kérdezte, ki ő, vagy mit tett.Csak megmentette.A pap volt az első ember, aki nem a fegyvert látta Max kezében, hanem a lelket, amely még mindig ott volt valahol mélyen, eltemetve a sok évnyi sötétség alatt.A pap nem prédikált.Nem térített.Csak jelen volt.És ettől Max lassan elkezdett átértékelni mindent. „Begfejeztem. Nem gyilkolok tovább.” – a megtérés pillanata,A pap mellett Max rájött valamire:Az élet több, mint túlélés.Az ember több, mint fegyver.A lélek több, mint a múlt. És kimondta:„Megfejeztem. Nem gyilkolok tovább.”Ez volt az első tiszta, emberi mondata hosszú évek után. A pap mosolygott.Mert tudta, hogy Max nem csak életben maradt – megszületett. A pap halála – a bosszú, amely nem gyűlöletből született.De a világ nem kegyelmez.A zsoldosok, Max régi társai, nem értették meg ezt a megtérést.A papot megölték – hidegen, értelmetlenül, bosszúból.És Max ekkor nem visszatért a régi Életéhez.Nem lett újra zsoldos.Nem lett újra gyilkos.Ő bosszúangyal lett.Nem gyűlöletből.Nem dühből. Hanem azért, mert a pap volt az egyetlen ember, aki hitt benne.És ezt a hitet nem hagyta elveszni.Max ekkor már nem a pénzért ölt.Hanem az igazságért. A végső leszámolás – amikor a lélek már nem fél,A film egyik legdrámaibb része, amikor Max visszatér a zsoldosok közé.Nem rejtőzik el.nem könyörög.Nem magyarázkodik. Csak teszi, amit tennie kell.A „törmeskere pillanatban” – amikor a lélek már nem fél, nem vacillál, nem kérdez – Max mindenkit megöl, aki a pap haláláért felelős.Ez nem brutalitás.Ez nem vérszomj.Ez,igazságtétel.És amikor vége, Max nem ünnepel.nem mosolyog.Nem diadalmaskodik.Csak áll a dzsungelben, és tudja:A pap megmentette őt.Ő pedig megmentette a pap emlékét Miért olyan erős ez a történet?Mert Max nem szuperhős.Nem tökéletes.Nem hibátlan.Ő ember, aki elesett, majd felállt.Aki gyilkolt, majd megtért.Aki elveszett, majd megtalálta önmagát.Aki a sötétségből a fény felé fordult.an mély ez a film.

A HALÁL ÖTVEN ÓRÁJA - HER VON MARTIN HESSLER

Hervon Hessler ezredes –---az acélba öntött emberi tragédia.ervon Hessler ezredes a Halál ötven órája egyik legemlékezetesebb alakja.Nem a film főszereplője, mégis ő az, akire a néző emlékszik.Nem a hangos elenetekben él, hanem a csendekben.Nem a szavakban, hanem a tekintetben.Nem a győzelemben, hanem a tragikumban.Hessler nem náci.Nem ideológus.Nem fanatikus.Ő katona, a régi iskola embere, a páncélos fegyvernem papja, aki a harckocsik acéltestében találja meg az élet értelmét. A katona, aki nem kérdez – csak végrehajt.Hessler nem a politika embere.Nem érdekli a propaganda, nem érdekli a nagy szavak.----------Őt az érdekli, hogy a tankok induljanak, a gépek működjenek, a katonák fegyelmezettek legyenek.A háború számára nem dicsőség, hanem kötelesség.Nem győzelem, hanem munka.Nem ideológia, hanem fegyelem.Ezért olyan erős a jelenléte minden képkockán.Ezért olyan ikonikus.A hídfoglalás jelenete – a csend, amely hangosabb minden lövésnél.A film egyik legnagyobb pillanata, amikor Hessler páncélosai a hó alatt, a fák között, ponyvák alatt rejtőznek.Az amerikai felderítők repülnek felettük, és nem látnak semmit.A csend vastag, feszültséggel teli.A tankok lélegeznek.A katonák várnak.Hessler pedig ott áll, mozdulatlanul, mint egy szobor.Ez a jelenet nem a háborúról szól.Hanem az emberi lélekről.A félelemről.A kötelességről.A tragédiáról. „Megnyertük a háborút?” – a mondat, amely mindent elmond.-----------Amikor a tisztiszolga megkérdezi:„Megnyertük a háborút?”Hessler válasza:„A háború folytatódik örökkön, örökké.”Ez nem cinizmus.Ez nem pesszimizmus.Ez a felismerés, hogy a katonák nem döntéshozók.Ők csak sodródnak a gépezetben, amelyet mások irányítanak.Ez a mondat Hessler lelke. Miért szerethető Hessler?Mert ember.Mert fáradt.Mert becsületes.Mert tragikus.Mert nem hős, nem gonosz – hanem valóságos.A háborúban ritkán látunk ilyen alakokat.A filmek gyakran fekete-fehérek.De Hessler szürke.És éppen ezért mély. Hessler – ahogy te látod őt.Te nem csak nézed a filmet.Te érzed.A hangulatot.A feszültséget.A katonák sorsát.A páncélosok acélos büszkeségét.A Panzerlied tragikus méltóságát.És Hessler mindezt magában hordozza.Ezért mondod:IKONIKUS EGYÉNÍSÉG.” Csak mondd, drága Pitikém, merre menjünk tovább.

WONDERFUL VIDEOS

SZABOLCSVERESMART VIDEÓK

A VOLT SZOMSZÉDOM PISTA BÁCSI

Pista bácsi története ---–a tiszavirág, a gólya kelepelése, a róka családja, a harmatos reggel varázsa A Tisza-töltésen a hajnal mindig különös volt.A fű még harmatosan hajolt meg a kasza előtt, puhán, engedelmesen, mintha tudta volna, hogy ilyenkor kell vágni.Ezért indultak korán. Aki kaszálni akar, annak a harmat a legjobb segítőtársa.A nap első fénye még csak éppen megcsillant a fűszálakon, amikor a töltés oldalában megmozdult az élet.Egy kis nyuszi állt fel a fűben.A füleit magasra emelte, a két első lábát összezárta, és úgy nézett ránk, mintha ő lenne a kaszálók kis őre.Nem futott el.Csak figyelt, kíváncsian, bizalommal.A szemében ott volt az a békesség, amit csak az állatok tudnak adni az embernek.Nem sokkal később az őzike is megjelent.Nyugodtan legelészett, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy emberek kaszálnak mellette.Időnként felnézett, ránk pillantott, aztán folytatta a legelést.A reggeli fényben a szőre aranyszínű volt, a mozdulatai lassúak, puhák, mintha maga a természet tanította volna táncolni.---------A kasza pengése, a harmat illata, a nyuszi figyelő szeme, az őzike lassú mozdulatai — mind összekeveredtek, és olyan volt, mintha a Tisza-töltés egy élő mesekönyv lenne.Hazafelé aztán újabb csoda várt.A falu szélén, a villanyoszlop tetején egy gólya állt a fészkében.Kelepelt, ahogy csak a gólyák tudnak: hangosan, büszkén, mintha azt mondaná:„Jó munkát végeztetek, emberek.”A hangja betöltötte az egész utcát, és a nyári délután olyan volt, mint egy régi falusi film.A házaknál mindenhol ásott kutak álltak.Volt amelyikkel közös telken.Nyolc gyűrű mélyek, tiszta vízzel.A dinnye ott hűlt bennük, lassan, komótosan, ahogy régen szokás volt.A kút hidege átjárta a gyümölcsöt, és amikor felhúzták, olyan volt, mintha a nyár esszenciáját emelték volna ki a mélyből.Aztán a róka mama is megjelent.A kicsinyeivel.Átsétáltak az úton, nyugodtan, méltósággal.Nem féltek.Tudták, hogy nem vadászok vagyunk, hanem csak emberek, akik hazafelé tartanak a kaszálásból, fáradtan, de békében.Pista bácsi ilyenkor mindig azt mondta:„Látod, fiam… ha az ember nem bántja a természetet, a természet sem bántja az embert.”És ebben a mondatban benne volt az egész élete.-------A föld, a ló, a kasza, a harmat, a gólya, a róka, a nyuszi, az őzike — mind az ő világának részei voltak.Egy olyan világé, amely ma már lassan eltűnik, de benned, még megmarad,éltovább él.ert te megőrzöd. A blogodban,Leírod.Továbbadod.

WONDERFUL VIDEOS

RAVATALOZÓ TEMETÉS

AZ EMBBER LASSAN BEGÉRTÍ A VILÁGOT....ÉS AZTÁN HAZATÉR---„A csendben mindig ott marad egy lépésnyom – azé, aki előttünk járt.”Összefont történet – az élet két kapujaA szobám ablakából kinézve minden reggel a felkelő nap sugarai simogatják az arcomat. Ilyenkor mindig eszembe jut, milyen halandó is az ember. Amíg fiatal voltál, esküvőkre jártál – most pedig temetésekre. Az élet körforgás: születünk, élünk, szeretünk, majd egyszer elmegyünk. A ravatalozó csendje és a temető öreg fái mind ezt suttogják.Településünkön van egy gyönyörű ravatalozó. Sokszor elgondolkodom, mennyi ember feküdt már ott utolsó útjára készülve. Falun mindenki ismer mindenkit, mindenki tudja a másik örömét, bánatát, titkát. A ravatalozóban pedig ez mind egyszerre jelen van: az emlékek, a kérdések, a miértek. A gyertyák fanyar illata, a zsoltárok halk éneke, a lélekharang csengése – mind az emberi élet végső rezdülései.És mégis, ugyanebben a faluban, ugyanebben az életben egyszer csak megjelenik valami egészen más: egy apró, pici élet, amely még csak most kezdődik.ét napja kapálás közben találtam meg a kis vadnyulat a kertünkben.------- Egy szürke kis gomolyagként, magára hagyva. Talán valami küldetése volt – talán az, hogy nálunk maradjon. Amikor felvettem, még fújt rám, de hiába kerestem, sem testvéreit, sem az anyai fészket nem találtam. A kertünkben kutyák járnak, ezért úgy döntöttem: felneveljük.Elmentem a mezőgazdasági boltba, vettem csibehálót, szelep gumit, készítettem kifutót, hoztam kecsketejet. Az egész család kedvence lett – mintha összekovácsolt volna minket. A kis nyuszi, Rozika, először nem akarta elfogadni a cumit, de amikor végre megszopta, olyan öröm volt bennünk, mintha egy új életet mentettünk volna meg.Jóllakottan hancúrozott a heverőn, kis fülét felcsapva. Napközben a kifutójában volt, félárnyékos helyen rágcsált, a szénába bújva szundikált, majd ugrált és játszott. Sok boldogságot hozott a családba, mindenki babusgatta – még a szomszéd kisgyerek is.A szőrének puhasága, a pici orra, a két kis füle, a mozgása… lenyűgöző volt. Ha felvettem, bebújt a szakállamba és a pólóm alá, ott szundikált. Az állatok őszintén szeretnek és hálásak a gondoskodásért. Sok jó tulajdonságot tanulhatunk tőlük.És közben a ravatalozó csendje ott állt a falu szélén, mint az élet másik kapuja. Ahol a lélekharang szól, ahol a búcsúztató hangja felszakítja a fájdalmat, ahol a koporsót körbeállják az unokák, a társ, a gyermek. Ahol lezárják a fedelet, és az ember megérti: nem látják már többé.A fiatalok legtöbbje ezt még nem érti. Nem járnak temetésre, nem ismerik a vírasztás énekeit, nem tudják, milyen az, amikor egy falu együtt gyászol. De ahogy telnek az évek, az ember lassan megérti a világot… és aztán hazatér-----------.Rozika közben nőtt, erősödött, egyre öntörvényűbb lett. Éjszaka felugrott a heverőre, felébresztette a feleségemet, akit anyjának fogadott. Kaparással jelezte, hogy szomjas. Ilyenkor tejmelegítés és szoptatás következett. Ha valaki más mesélné, el sem hinném.Aztán eljött a nap, amikor elengedtük. A kertben, ahol megtaláltam. Fülét hátracsapva, boldogan futott – élvezte a szabadságot. Reméljük, egyszer sok kis nyuszival tér majd vissza. Meg is sirattuk.És ott, abban a pillanatban, amikor a kis nyuszi eltűnt a bokrok között, megértettem valamit:Az élet két kapuja ugyanazt a fényt engedi be.A ravatalozó csendje és a kert szabadsága ugyanarról mesél:hogy mindenki hazatér egyszer – ki a földbe, ki az erdőbe, ki az emlékezetbe. Csak szólj.

HIPPIK - A SZABADSÁG SZÍVDOBBANÁSA

HIPPIK –-- A szabadság szívdobbanása.Volt egy korszak, amikor az ember nem csak élt — hanem létezett. A levegőben ott volt a szabadság pora, a fű illata, a zenék vibrálása, és az a különös, szelíd lázadás, amely nem rombolni akart, hanem megérteni a világot. A hippi lélek nem a jelenben élt, hanem abban a belső térben, ahol az ember még tiszta, még szabad, még önmaga.A két alak a képen nem csak sétál.Ők átmennek egy korszakon, egy eszmén, egy belső úton.A csizmák porosak, a ruhák merészek, a tekintetek messzire néznek — nem a tömegre, hanem valami távolira, valami belsőre, amit csak az ért, aki már megérezte a szabadság ízét.A hippi filozófia lényege nem a lázadás volt, hanem a keresés.A természethez való visszatérés.A társadalmi szerepek levetése.A béke nem mint politikai cél, hanem mint belső rezgés. A szeretet mint életforma, nem mint romantikus gesztus.A közösség mint menedék, nem mint tömeg. És ebben a két alakban ott van minden:a merészség, a játékosság, a vad szépség, a korlátok nélküli mozdulat, a „nem érdekel, mit mondanak” szabadsága.De ott van valami más is.Valami finom, kimondatlan rezgés.Nem szerelem — annál mélyebb.Az a fajta kötődés, amely akkor születik, amikor két ember ugyanazt a ritmust hordozza magában.Ahogy egymás mellett lépnek, a mozdulatuk összehangolt, mintha a föld alatt futó gyökerek tartanák őket egy irányba. A nap meleg, a fű illatos, a háttérben emberek ülnek, de ők ketten mintha egy külön világban járnának. A hippi romantika nem csókokból áll, hanem abból, hogy két ember ugyanazt a szabadságot keresi.Ez a romantika nem hangos.Ez a romantika lélegzik.A szél belekap a hajukba, a nap megcsillan a bőrszíjakon, és a pillanat olyan, mintha a világ egyetlen célja az lenne, hogy ők ketten egymás mellett legyenek — nem örökre, nem ígérettel, csak most, ebben a szelíd, poros, szabadság‑illatú délutánban.A hippi korszak nem múlt el.Ott él minden emberben, aki valaha érezte, hogy a világ több annál, mint amit látni enged.Ott él minden lépésben, amelyet nem félelemből, hanem kíváncsiságból teszünk. Ott él minden tekintetben, amely nem ítél, hanem megért.Ez a kép nem egy pillanat.Ez a kép egy állapot. A szabadság állapota.A fiatalság állapota.A létezés állapota.És aki ránéz, érzi:Élj. Lélegezz. Ne félj.

WONDERFUL GIRL

WONDERFUL GIRL---A nő, aki éjszakát hord a szemében,Misztikus portré – egyetlen, egybefűzött történet Van egy arc, amely nem a földi világból való. A szemei aranybarnán izzanak, mintha egy ősi tűz őrzője lenne, akinek lángja nem fényt ad, hanem emlékezetet. A tekintete nem néz — idéz. Régi történeteket, elfeledett népeket, hegyek mögött született legendákat. A pillantása egyszerre szelíd és uralkodói: nem kér, nem könyörög, csak létezik, és ettől minden megáll körülötte.A homlokán csillogó ékszer nem dísz, hanem kapu. A fém hideg csillogása és a bőre meleg tónusa között ott vibrál egy ősi ritmus, egy kultúra, amelyet nem lehet tanulni — csak örökölni. Mintha a múlt suttogna rajta keresztül, mintha minden apró kő egy történetet őrizne, amelyet csak az ért, aki már találkozott a saját árnyékával.Az ajkain sötét árnyalat ül, mintha egy kimondatlan varázsige lenne. Nem csábít, nem ígér — inkább olyan, mint egy mondat, amelyet a világ csak félig hallott, és azóta próbálja megfejteni. A sminkje nem festék: rítus. A tekintete nem szépség: hatalom. A jelenléte nem portré: átjáró.Ez a nő nem egy fotó.Ez a nő egy misztérium, egy ősi dallam, egy titok, amelyet nem lehet birtokolni — csak nézni, és hagyni, hogy megérintsen. Ő a hajnal előtti félhomály, amikor még minden lehetséges, és a világ nem döntötte el, milyen lesz a következő nap. Az arcán méltóság ül, mintha egy elfeledett királyság utolsó hercegnője lenne. A szépsége nem finom, nem halk, nem simulékony. Ez a szépség üt. Beléd marad. Nem enged el. És amikor becsukod a szemed, még mindig ott van előtted — mint egy legenda, amelyet nem lehet elmondani, csak érezni.

2013 --MEMORY 1- MOLLY,A DUNAPART ÉS A RÉGÍ VÁGÁSÚ ZENÉSZ

2013--MEMORY- MOLLY, A DUNA-PART ÉS A RÉGI VÁGÁSÚ ZENÉSZ---2013 AZ ELKÖLTÖZÉSEM ÉVE.3 hónapig éltem Budapesten. A nejem okkal kirakott,mert megcsaltam.A kamionos barátom vitt fel békás megyerre.Nem volt mit tenni, a lányom Békás megyeren járt nemzetközi kapcsolatokra. És hát gondoltam, hogy oda lepakolok nála, nem engedte, haragudott, miért a nejem kirúgott, mert lefekültem egy nővel, Eriká-val, na mindegy. És akkor felmentünk a nyaralóhoz, mégpedig azzal úgy ismerkedtem meg, hogy míg a nejem még sütöttek főztek, én a Budai Oldalban,végig jártam a luxszus nyaralókat.Itt ismertem meg, dr. Szénait a minisztériumból, vitte fel a nyaralójába a drótot, a kerítésdrótot. Mondom, állj már meg, jó ember, segítek felvinni. Te is szabolcsi vagy?,mondtam igen,én is.Na, mondja, meczd már meg a fákat,majd elsörözgettünk.Gyere,megmutatom, hol van a kulcs a nyaralónak, ha jöttök Ősszel a nejeddel. -----------Na, felmentünk oda a kamionnal, kipakoltunk szépen, hát első este, irány, Váci útca, Budapest, hátamon van a dobgitárom, olyan élet volt a váci útcában, mint nappal, ott gitározott egy srác, be szálltam hozzá zelnélni. Mondom, nekem nem kell,pénz hát hárommillió volt a számlámon, Jön a közterület fentartó, mit gondol maga engedély nélkül? Hát mondom, milyen engedély? Hát az önkormányzattól kérni kel engedélyt.Hajnal 2 Írány BÉKÁSMEGYER Bringával,első este a szalgparkettán aludtam,Másnap irány, Albérletet keresni. A rózsa közben találtam egy kétszobás, albérletet. Mondja, a gondnok, hogy 70 ezer forint, plusz 3 havi kaució, jó. Hát mondom, belefér, jöhet.BÉKÁSMEGYEREN, lomtalanítás, hát találtam egy régi heverőt,2 patkány kiszaladt alóla.Dübörög a zene, jön egy transzporteres, mondom, elvinnétek a heverőt,a rózsa közben. Dehogynem,visszük most meg mi van, hát mondom, kirúgott az asszony. Na, szépen elvittük, a heverőt,meghívtam őket egy söre, hát következő nap már ugye megvolt nekem szépen a albérletem. Igen, már heverő is volt, de még az volt a probléma, takaró meg semmi.------------ Egyszer jön a szomszéd, Harley David- zonja van.Mondja mennyünk motoros találkozóra. Szevasz, láttam, hogy ide költöztél,a gitároddal. Pengessünk egyet. Ráküldte a 400 watt-ot,a combóra zengett az egész, tizemelet, szaladt gyorsan a gondnoknő, mit képzelnek maguk, itt kis gyerekesek,vannak. Következő, mondom, van interneted? Hogyne van, na gyere, át velem. Átmegyek, azt mondja a nőnek, kúrva, húzzál odébb. Mondom, normális vagy. Hát, hogy beszélsz ezzel a nővel? A motoros találkozón, szedtem fel, hamarosan elzavarom. Azt mondja a kislánya sirva, anya, ugye mondtam, hogy ne foglalkozz vele, nem tetszene elvinni ezt a kiscicát,mert megöli.Mondom add ide a cicust, elvittem magamhoz. Hát reggelre bepiszkolt, a kád alá, mert macska alom, nem volt. Na, irány a városba, vettem neki macskahámot, elvittem orvoshoz. Hát megyek az ONE-EUTRÓS üzletbe, Tele van csinos lányokkal. És mondom nekik, hogy itt van Mollyka, ő lett a kedvencük.De mondom nincs mindenkinek olyan szerencséje, mint Mollyikának, mert Mollyka, velem alszik ma is, azok meg nevettek egy nagyot. Na, ------------hát menjünk tovább, következő. Elmentem Mollykával, pízzázóba, együtt ettük a pizzát.de ez semmi, Az ÓSONBAN, megyünk a hátizsáákomban van, ,Mollyka a pénztárnál, elkezdte-miau- miau, rögtön jött a bíztonsági őr. Hát hogy gondolja maga Ide tilos macskát behozni. Hát én meg mondtam, gyere itt egy ötezres és halgass,az ötezrest zsebre tette. Azt mondta, jó, rendben van, köszönöm. Na, következő. Mollyikát visszavittem haza, nem vittem mindig magammal. Megyek a Duna-kórzón. Hát láttam, jön egy nő, egy aranyos kis kutyussal, ilyen modern kis szoba kutyus, öleb.-ÚGATTAM- Én meg gyorsan. Mondom, vigyázzon, mert itt egy farkas, kutya.Rögtön ölbe kapta. Összebarátkoztunk, Marcsinak hívták. Jaj, István nagy baj van, de mi baj van? Hát azt mondja, jön Carolina, a nagynéni lánya Vancouverből, és nem megy a villanybolyler,javísd meg.megtudod?Igen.Gyorsan szétszedtem 2 vezeték elégett, elmentem a villamosági boltba, megvettem, összeraktam, mondtam, bróbáljuk ki Na, kipróbáltuk működik az szépen. Hát a ház hatvanmilliós. Két iker garázs benne, az egyik egy Mercedes, a másik egy Toyota. Mondom, te, a férjed? Áh, meghalt a rákba, minden rám maradt. A gyerekeim külföldön dolgoznak, bankszakmában. Jaj, nekem is meghalt a feleségem. Minden volt, kemoterapia, meg minden, de nem sikerült meghalt.---------Még annyit kell elmondanom, Karoline itt volt két hétig, nagyon élvezte Bugapestet, azt mondta, hogy gyönyörű város, jaj, és az itternes kávézóban, vagyunk gyere, nézd meg, Vancouvert, hol lakunk, mindent megmutatott. Este az öreg mama telefonált,mondja, hát gyere már, vedd el jányomat, hát nem akarok nősülni, mondom, mama a lánya nem akar férjhez menni, társa van, komoly partnere van, jaj, merre laksz, hát mondom, Kisvárdra, jaj, hát én meg egy tanyám nőttem fel. .2013 MEMORY----------- A Corában csak nyuszi hám volt, rózsaszínben, így kapta a nevét: Molly.

A kis rózsaszín hámjában olyan volt, mint egy apró hercegnő.Sétálni vittem, beoltattam, és Molly pillanatok alatt a környék kedvence lett. A gyerekek sorban álltak, hogy megsimogathassák, de még a huszonévesek is rajongtak érte. Otthon pedig… hát ő lett a lakás királynője. Mindennel játszik, örökmozgó, éjszaka is felébreszt, ha játszani akar. A pizzát együtt esszük, a fára úgy mászik, mint egy kis akrobata. Ha megcsörren a kulcs a zárban, már ott van, és igényli a cirógatást.Ez a kis állat megmutatja, mi az igazi boldogság: soha nem szomorú, élvezi az életet, és engem is megtanít rá.---A DUNAPARTI ZENÉSZ

– egy élet a hegedű húrjain.Ma a Duna-parton találkoztam egy idős zenésszel. Nyolcvanegy éves, hóna alatt a hegedűje, szemében megtörtség és fájdalom. Kopott ruhában állt a római parti hajólejárónál. Megkértem, meséljen az életéről.Elmondta, hogy már tizenkét éves kora óta zenél. Húzta a nótát embereknek, híres embereknek, játszott a száztagú cigányzenekarban, bejárta az országot. A zene szeretete vitte át minden nehézségen. De ma már nem kell senkinek. A világ rohan, ő pedig megmaradt a régi vágású zenésznek, aki még hisz a zene tisztaságában.Nagyon magányos. Vágyik halott felesége után, gyakran jár ki a sírjához, és ott hegedül neki órákon át. Két lánya van, de ők rohannak, élik az életüket. Könnyes szemmel mesélte, hogy az unokája jelesre végzett a konzervatóriumban hegedű szakon – ez az egy öröm maradt neki.

Megkértem, játsszon nekem. A hegedűt nagy szeretettel vette elő, és ahogy húzni kezdte a vonót, a dallamok szinte sírva törtek elő a lelkéből. A szemében megcsillant a fény. Ott, abban a pillanatban újra zenész volt, újra ember, újra valaki, akinek a művészete számít.Megköszöntem neki a dallamokat, adtam neki borravalót – láttam, hogy éhes volt. Hálásan megköszönte. Boldog öregkort kívántam neki, és további szép napot.az élet tánca.Az élet mindnyájunknak más sorsot jelöl ki. Nekem Molly hozta vissza a fényt. A zenésznek a hegedűje maradt társa. Mindketten a maguk módján mutatták meg, hogy a szeretet, a művészet, az apró csodák – ezek tartanak bennünket életben.A Duna-part, Molly rózsaszín hámja, a hegedű síró hangja… mind része annak a nagy táncnak, amit életnek hívunk.ITT IS VOLTAM SZIGET fesztivál

2013 MEMORY 2--LUXSZUS UTAZÁS - CAROLINE ÉRKEZÉSE VANCUVERBŐL

A LUXUS UTAZÁS – Caroline érkezése Vancouverből---A pillanat, amikor a világ lassabban kezd mozogni.A repülés néha csak távolságok leküzdése.Máskor viszont egy különálló világ: csendes, aranyfényű, lassú és elegáns.Caroline utazása Vancouverből pontosan ilyen volt — egy lebegő pillanat, amelyben a felhők fölött minden kisimul, minden megnyugszik, és az ember úgy érzi, mintha a saját gondolatai is puhábbak lennének.A gép leszállt Budapesten, és a hajnal fénye végigcsúszott a kifutón.A kabin ajtaja kinyílt, és Caroline kilépett:finom, elegáns, magabiztos, olyan nő, aki nem egyszerűen megérkezik, hanem belép egy történetbe.A reptér csendes ünnepeMarcsival ott álltunk a terminál üvegfala mögött.A reptér reggeli zsongása körülöttünk mozgott, de mi ketten egy külön kis szigeten álltunk — várakozásban, izgalomban, örömben.Caroline megpillantott minket, my name.Caroline has arrived—a beautiful woman. Let me introduce myself: my name is Steven. Welcome! Did you have a good trip? I’ll be your guide since Marcsi doesn’t speak English. És abban a pillanatban minden zaj elhalkult.A mosolya nem volt hangos, nem volt túlzó.Csak az a finom, biztos, meleg mosoly, amit az ember akkor hord magán, amikor tudja:jó helyre érkezett.Amikor kiléptünk a terminál ajtaján, Caroline megállt egy pillanatra, körbenézett, és halkan, szinte magának mondta:„Csodaszép Budapest.”Ebben a két szóban benne volt minden:a megérkezés öröme, a város varázsa, a találkozás melegsége.A pillanat, amikor a távolság eltűnik, és csak az érzés marad.A luxus valódi jelentése.A luxus nem a tárgyakban rejlik.Nem a pezsgőben, nem a bőrülésben, nem a kabin fényében.A luxus az, amikor az ember megengedheti magának a lassúságot. Azt, hogy megálljon, és élvezze a pillanatot.Azt, hogy a világ mozdulatlan legyen egy rövid időre — és ő maga legyen a mozdulat.Caroline érkezése ilyen pillanat volt.Egy csendes, elegáns, aranyszínű érkezés amelyben Vancouver távolsága eltűnt, és csak a találkozás maradt.És mi hárman ott álltunk.—