Megérteni egy beteg embert---Egy család életét gyökeresen megváltoztathatja, amikor egy súlyos vagy gyógyíthatatlan betegséggel kell együtt élniük. Nemcsak a betegnek nehéz feldolgoznia a megváltozott helyzetet, hanem a hozzátartozóknak is, akik nap mint nap próbálnak alkalmazkodni az új körülményekhez.
A fájdalom, a kiszolgáltatottság, a félelem és a bizonytalanság sokszor megváltoztatja az ember viselkedését. Az egykor kedves, türelmes ember ingerültté, követelőzővé vagy akár agresszívvá válhat. Ez nemcsak a betegnek, hanem az egész családnak óriási lelki teher.A hozzátartozók gyakran tehetetlennek érzik magukat. Segíteni szeretnének, de sokszor nem tudják, hogyan tehetnék. A szeretet, a türelem és a megértés ilyenkor különösen fontos, még akkor is, amikor ez rendkívül nehéz feladat.Talán nincs minden kérdésre válasz, de egy biztos: a betegség nemcsak a testet, hanem a lelket és az egész család életét is próbára teszi. A legnagyobb segítség sokszor az, ha nem hagyjuk magára sem a beteget, sem azokat, akik gondoskodnak róla.
-SZÜRETI BÁL FÉNYESLITKÉN 1950--- falu szőlőjében két kerülő volt az ötvenes években,Koi József(Balogh Józsi mellett lakott)és Palágyi Sándor. Ők rendszeres látogatói voltak a szüretnek.Fizettségül szőlőt és egy kéve venyigét kaptak.---A SZÜRET---
Korán reggel mentek a lovas szekérrel,dézsába ,puttonnyal hordták a szőlőt,majd taposás után a mustot, 200-250 literes(3-4) hordóba, léhón keresztül öntötték.Ha egy hordó megtelt ittak és danoltak, táncoltak.A szüreten bezdédi cigányok húzták a talpalávalót.Közben ették a tepertős pogácsát,bélest. Délben ebédre,töltött káposzta és sült pecsenye bárányt(piros szalaggal jelölték meg a bárány mert azt a szüretre szánták) ettek és itták a tavalyi bort, az asszonyok és lányok mustot ittak.A hangulat fergeteges volt a
hordók estére megteltek a szekéren,a sarogjában.Majd dalolva haza indultak,otthon padlódeszkán ,kötéllel engedték le a hordókat a pincébe.---SZÜRETI FELVONULÁS---
A lovakat Csimbók Berti,Bakajsza Pista,Balogh Béla és sokan mások,és az ökrös szekereket (az ökrök szarvain szines szalagok voltak) szépen feldiszítették. Vittek egy búza koszorút a helyi bírónak és a templomba.A lányok piros és kékpettyes ruhában ünnepeltek a szekéren.
Végig vonultak a főutcán,a cigányok zenéltek,a lányok fiúk(csizmában és fekete bricses nadrágban) énekeltek.---SZÜRETI BÁL---
A bál este kezdődött a csürben,a bejáratnál csendőrök vigyáztak a rendre.A csűr tömve volt fiatalokkal,akik szórakoztak,táncoltak.A zenét Náci és Kan Pista(szaxofon)bezdédi bandája szolgáltatta,hajnalig .Sajnos volt egy nagy tűz, sokan meghaltak az égő csűrben. IGY MULATTAK ELŐDEINK.
Nőnek maradni anyaként!---Anyaként elfáradtam, beszürkültem. Lazítani, feltöltődni kell! A kérdés, hogy hogyan?Karrirer, gyerekek, háztartás, férj. Megzuhantam, megtaláltam a megoldást, már csak el kell fogadjam, hogy ez így lesz.Nőnek maradni anyaként!Mindannyian tudjuk, hogy nőként az élet napjainkban nem is olyan egyszerű. Ha anyák vagyunk, akkor meg pláne nem! De az a cikk szóljon most mindenkihez, ítélet nélkül, hiszen nem hibáztatom a gyermekteleneket és férfiakat, férjeket, apákat sem. Egyszerűen megtörtént velem az, amit azt hittem, hogy soha nem fog elérni!Elfáradtam.....Megálltam pár percre a tükör előtt és elkezdtem látni. Megláttam az eltelt időt és nem a fiatalságom siratom, az idő műlik, a test változik. Én még az elején járok a 30 évemmel most, még pont úgy érzem, hogy jól van minden rajtam, elfogadtam, hogy szültem két gyereket, de vigyáztam, hogy radikálisan ez ne tegyen tönkre. Nem is tett eddig, azaz pontosan 6 évig nem tett tönkre.--------------Voltak kiborulásaim az első gyerek után, akkor még nehéz volt elfogadni azt a néhány formai változást... A másodiknál óvatosabb és ugyanakkor valahogy könnyedebb lelkű voltam. Ma már jóban vagyok a tükörrel, már ami a külsőmet érinti, de akkor most jöjjön, amiért ez a cikk íródik:A BELSŐ-Ez a belső a hatodik év végére, melyet anyaként élek meg, összetörni készült. Egyszer csak egyre több lett a gond, felelősség, teher. Tökéletes anya akartam lenni, mindamellett tökéletes nő, szakács, háziasszony. Sejthetitek mi történt...Nem ment! Elkezdtem haragudni a gyerekeimre, egyre dühösebb lettem, amikor a sarkamban voltak (mindig ott vannak). A ház egyre durvábbnak hat, a mosni való egyre több, én egyre elhanyagoltabb vagyok... és akkor ott megálltam a tükör előtt és rájöttem, hogy mi a baj: NEM VAGYOK BOLDOG!------------Elkezdtem ezen dolgozni, rendbe hozni magam, a lakás is újra javul, de a gyerekeknek több idő kell... és APA, igen Ő az, aki az energiámat egy pillanat alatt elveszi. A házasságunk épp csak elég jó, ezt a tükör láttatja velem... Nem mosolygok... Kevés az érzelem, szendvedély. Ez gond, rendben van - gondoltam akkor itt az ideje, hogy tegyek ellene. Tettem és elzárkózik. Nem én vagyok álmai nője, elfogadom, de nem törődöm bele. Nő vagyok és az is maradok!
Elkezdek magamra koncentrálni, érzem hogy itt az ideje.------ Önzőnek érzem magam, de már nem tudok magamból adni, úgy érzem, hogy rendbe kell szedjem magam, megtaláljam, hogy mi tesz boldoggá és akkor a gyerekekkel is újra élvezni tudom, hogy anya vagyok. Apát elhagyni nem akarom, jó apa és szeret a maga módján, de nő vagyok és az is maradok. Eljött viszont azaz idő, amikor szükségem van arra, hogy legalább a szenvedélyt megkapjam. Nem temethetem el magam, nem engedhetem, hogy a gyerekek egy elszáradó nő gyerekei legyenek. Az életet akarom megtanítani nekik, azt hogy hogyan legyenek boldogok!
Hová lett belőlünk az emberség? Ennyit ér egy emberi élet?---A minap épp hazafelé tartottam, a buszmegállóban várakoztam. A távolból egyszer csak szirénázást hallottam. Lassan közeledett a hang. Aztán meg is pillantottam. Ilyenkor mindig végigfut rajtam a hideg, mert ez bizony jót sosem jelenthet...
Hová lett belőlünk az emberség? Ennyit ér egy emberi élet?Egy ideig még szerencséje volt a mentős csapatnak, mert a buszsávban még tudott közlekedni egy éppen előtte "cammogó" busz mögött. Döbbenten néztem, és az autósokra meredve nem bírtam szabadulni a látványtól.Senki egy fél métert arrébb nem gurult volna, hogy elengedjék őket! A mentőautó kénytelen volt szirénázva(!) beállni a dugóba.---------Kíváncsi vagyok, hogyha az ő hozzátartozójuk feküdt volna abban a mentőautóban élet és halál között, vajon akkor is ilyen nyugodtak lettek volna?!Sajnos nem ez volt az első eset, nap, mint nap ehhez hasonló példákkal találkozom. Nekem nincs jogosítványom, mégis tudom, hogy mi a szabály ilyenkor!A gyalogos is simán átsétál a szirénázó mentőautó - de akár a tűzoltóautósok és rendőrök - előtt, ha neki éppen zöld van, az autós is kikanyarodik elé, stb.Hová veszett belőlünk az empátia? Teszem fel magamnak újra és újra a kérdést.Baleset baleset hátán, mert állandóan rohanunk, türelmetlenek, figyelmetlenek vagyunk.--------
Éppen egy hete történt a házunk előtt egy nagyon csúnya baleset, a felett sem tudtam egész nap napirendre térni.Valakinek nagyon sietős volt a dolga, nem tudta megvárni a szabályosan közlekedő kanyarodót, kielőzött a buszsávba és telibe találta a kanyarodó autót. Ennyi.Egy szempillantás az élet és a halál között.Egyre önzőbbek, és talán mondhatom, hogy "embertelenebbek" leszünk.Mi kell ahhoz, hogy megálljt parancsoljon az ember magának? A tragédia. Sajnos egyre inkább azt látom, hogy csak ez segít.Ez az egyetlen "kijózanító" szer, hogy "észhez térjen" a gyarló, egymást eltaposó emberiség.
67 év---Egy hónappal korábban a dédnagymamámat veszítettem el. Még fel sem tudtuk dolgozni azt a fájdalmat, amikor újabb csapás ért bennünket.Váratlanul elment a nagymamám.Még most is nehéz kimondani.A Mama nem volt tökéletes. Küzdött a saját démonjaival, és sokszor aggódtunk érte. De bármi történt is, egy dolog soha nem változott: a szeretete.Szinte minden beszélgetés ugyanúgy kezdődött:"Kislányom, jól vagytok?"Aztán jött a következő kérdés:"Mire van szükséged?"Ma már hiányoznak ezek az egyszerű mondatok. Akkor természetesnek tűntek, ma már felbecsülhetetlen értékű emlékek.----------Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem náluk. A kert, a gyümölcsfák, a tyúkok, a cicák, a kutyák mind hozzátartoztak a Mama világához. Nyáron meggyet szedtünk, a málna bokrok között bujkáltunk, és persze mindig akadt valami finomság, amit szeretettel készített nekünk.Ha meglátott bennünket, azonnal mosolyogni kezdett, kitárta a karját, és megölelt. Ez a mozdulat annyira hozzátartozott, mint a hangja vagy a nevetése.Aztán telt az idő.Az évek nyomot hagytak rajta, de a család iránti szeretete megmaradt. Különösen akkor láttam ezt, amikor megszületett a dédunokája. Újra célt talált, újra volt miért mosolyognia.Mindig érdeklődött:"Hogy van az én Kistündérem?"A halála teljesen váratlanul ért bennünket. Egyik pillanatról a másikra történt. Nincsenek rá igazán szavak, nincs rá magyarázat.Csak a döbbent csend maradt.És az emlékek.---------A kert emléke. A jégkrémek emléke. A hosszú beszélgetések emléke. Az ölelések emléke.Hatvanhét év.Ennyi adatott neki ezen a földön.De akik szerettük, tudjuk, hogy az ember nem akkor tűnik el végleg, amikor meghal. Hanem akkor, amikor elfelejtik.Téged pedig soha nem fogunk elfelejteni.Hiányzol, Mama. Nyugodj békében!
Elmentél, mégis itt maradtál---Néhány ember távozása után olyan csend marad, amelyet semmi sem tud betölteni. Számomra a nagymamám ilyen ember volt.Tavaly áprilisban ment el közülünk. Hirtelen, szinte felfoghatatlanul. Bár telnek a hónapok, még mindig vannak pillanatok, amikor ösztönösen nyúlnék a telefon után, hogy elmeséljek neki valamit.Nagymamám egész életében harcos volt. Már születésekor az életéért küzdött, később pedig a háború emlékei, a betegségek, a csalódások és a veszteségek sem tudták megtörni. Mindig volt ereje felállni és továbbmenni.Sokat mesélt a fiatalságáról, az első szerelméről, a boldogságról és a fájdalmakról is. Az élet nem bánt vele kesztyűs kézzel, mégis megőrizte a jóságát, a humorát és az emberekbe vetett hitét. Szeretett, gondoskodott, megbocsátott.Számomra nemcsak nagymama volt. Egyik legjobb barátom is. Az az ember, akivel bármiről lehetett beszélgetni. Az az ember, aki akkor is meghallgatott, amikor más nem.Az utolsó találkozásunkkor már aludt. Odahajoltam hozzá, és a fülébe súgtam:"Szeretlek."Másnap hajnalban megszólalt a telefon.A rák elvette tőlünk, de azt az erőt, szeretetet és emléket, amit maga után hagyott, nem tudta elvenni.Azt mondják, az ember addig él, amíg emlékeznek rá. Ha ez igaz, akkor Te még nagyon sokáig velünk maradsz.Hiányzol minden nap.Nyugodj békében, Mama.
Nagymama---Mióta vissza tudok emlékezni rá, a nagymamám mindig ősz hajú volt.Ezzel az írással szeretnék tisztelettel adózni annak az asszonynak, apai nagymamámnak, aki már régen nincs köztünk, de még ma is hiányzik. Mióta vissza tudok emlékezni rá, a nagymamám mindig ősz hajú volt. Alacsony, erős csontozatú asszony.Nagymama--Ő vitt első nap az óvodába és se szó, se beszéd, „magamra hagyott”. Egy kisgyerek minden gyűlöletét és elkeseredését zúdítottam rá hazafelé menet. Aztán minden reggel ő kísért a buszhoz. Évekkel később is a kapuban várt, amikor az iskolából jöttem, még a gimnáziumi évek alatt is. Izgatottan topogott az utcán akkor is, amikor már a munkahelyemről érkeztem:„– Jó volt? Szeretnek? Szereted a munkádat? Megérted a külföldieket?” – Efféléket kérdezett. ----------Szeretett volna eljönni hozzám Kaposvárra a kollégiumba, Siófokra az üdülőbe, Budapestre az albérletbe. Mindig mellettem akart lenni. Részben, mert szeretett engem, részben, mert szeretett csavarogni. Sokszor terhes volt a ragaszkodása, ma pedig fáj, hogy nincs.A nagymamám nem volt „szívbajos”. Hajnali hatkor bejött a szobámba és felébresztett, csak mert kíváncsi volt, otthon vagyok-e. Máskor kopogás nélkül rontott be, ha éppen kettesben szerettünk volna maradni a barátommal. Idős, falusi néni révén, egyedüli elfogadott kapcsolat számára a házasság volt. Egyszer azt kérdezte: „– Mikor akarnak megkérni téged? Elmehetek hozzád lakni, ha férjhez mész?”---------Máskor azt tanácsolta, ne is menjek férjhez, legalább állandóan mellette leszek. Ehhez képest alig voltam mellette…Tavasztól őszig virágoskertet varázsolt a szobámba, tudta, mennyire szeretem, ha mindig sok-sok friss virág vesz körül. Állandóan a szomszédokat járta, akik kicsit hóbortosnak nézték, de azért mindig jó szívvel adtak, hol tulipán, hol aranyesőt, hol labdarózsát.A nagymamám agyér-elmeszesedésben szenvedett, ami az idő múlásával egyre súlyosbodott. Néha furcsa dolgokat mesélt számomra ismeretlen emberekről, de ilyenkor olyan aranyos volt! Már hetvenen felül még „cifra tutyit” kötött az unokáinak (nekünk!) és a dédunokáinak.---------A nagymamám a kiskonyhában lakott, az udvar hátsó részében, az volt az ő birodalma. Egy éjjel leesett az ágyról, nem vettük észre. Bepisilt és reggelig a hideg kövön feküdt. Nagyon felfázott. Azután rohamosan romlott az állapota. Novemberben elesett, combnyaktöréssel került kórházba, hat hétig feküdt ott. Nagyon lesoványodott, sokszor összefüggéstelenül beszélt. Karácsonyra sem engedték haza, egyedül ő maradt a kórteremben. Egy aranyos nővérke feldíszített neki egy fenyőágat, én egy szentképet és gyümölcsöt raktam alá. A nővérrel karácsonyi dalokat énekeltek, de nem igazán tudta, hogy a szeretet ünnepe van. Látogatáskor először megismert, aztán azt kérdezte: „– Az Erzsikének mit vettetek karácsonyra?”Általában szerették az ott dolgozók, mert sokat fecsegett és kedves butaságokat mondott nekik.-------- „Kislányomnak, drága csillagomnak” szólította őket.Nagyon örültünk, amikor végre hazajöhetett. Elhatároztuk, hogy a hazai környezettől és a finom ennivalóktól majd egykettőre meggyógyul. Evett is jól, visszatért a pirospozsgás szín az arcára. Mindig megdicsérte az ebédet. Én csak keveset találkoztam vele. Többnyire aludt, vagy nem ismert meg. Ha mégis, akkor sírni kezdett a kiszolgáltatottsága miatt. Nem volt könnyű időszak, de reménykedtünk, hogy még néhány évig köztünk lesz. Úgy adott puszit és úgy fogta a kezünket, ahogyan csak egy kicsi gyerek és egy nagyon idős, beteg ember tud ragaszkodni.Hétfőn reggel utaztam vissza Budapestre, nem akartam felébreszteni. Hétvégén nem tudtam hazamenni, a nővérem látogatott meg. Azzal a hírrel érkezett, hogy a „dédi” jól van, ízlett neki a sóspogácsa. A nővérem másnap utazott vissza, hétfőn reggel pedig azzal hívott fel, hogy a MAMA MEGHALT. Először el sem hittem.Azóta ezerszer megbántam minden rossz szót, amit neki mondtam. Azóta szeretném elmondani neki, mennyire szeretem, és mennyire hiányzik. Azt kívánom, bárcsak mellette lettem volna végig! Azt kívánom, csak egyetlen napot lenne még köztünk, hogy úgy figyelhessek rá, ahogy mindig is kellett volna. Egy hatalmas űr maradt utána, betölthetetlen. Nem hallom a csoszogását, a köhögését, a szuszogását. Üres az ágya, a fogason ott lóg még néhány ruhája. Azóta minden idős néniben látni vélem őt.Mama! Remélem, odafent nagyon boldog vagy! Én idelentről küldöm szívem minden szeretetét (nem csak) Anyák napja alkalmából.NYUGOJON BÉKÉBEN ,KEDVES VÉG ERZSIKE,CSODÁS VAGY EMBERSÉGBŐL ÖTÖS,KÖSZÖNJÜK HOGY MEGOSZTOTTAD E TÖRTÉNETET.
Nagymamám "öröksége"---A nagymamámnak elég sok praktikus "népi gyógyító" receptje, illetve tanácsa volt, aminek jó részét megosztotta velem és mai napig sokat használok is. Íme az egyik a hagymáról.Nagymamám "öröksége"Hagymapakolás---Még a délután folyamán készítsd el a hozzávalókat, mivel szükség van az összetevők megfelelő "összeérésére".A bőrön keresztül a véráramba kerül a hatóanyaga, ezzel elősegítve a szervezet méregtelenítését.Alapvető összetevő a hagyma, melyet vékony szeletekre vágunk, vagy reszelünk.
Majd tedd a hagymaszeleteket a talpadra! Célszerű a lábat előtte bekenni zsírosabb krémmel. Ezután tekerd be a lábad egy átlátszó fóliával, és húzz rá vastag zoknit!Használj gyapjúzoknit, mert fontos, hogy meleg legyen. A fólia bent tartja a kellemetlen szagokat.Reggelre vedd le a zoknit, és távolítsd el a pakolást!
Miután eltávolítottad a pakolást, mosd meg a lábad langyos vízzel. Ez a kezelés különösen hasznos azok számára, akik a cukorbetegségtől és a rossz vérkeringéstől szenvednek.A nátha, influenza gyógyulását is nagymértékben segíti.Sokan nem is gondolnánk mi mindenre jó ez a "konyhakerti" növény.A héj felhasználása---Amikor tisztítod a hagymát, ki ne dobd a héját :) véletlenül se! Mivel ez a kis vörös hártya is egy kincs, amit egészségbombának is hívhatnánk.- Csökkenti a koleszterinszintet és a magas vérnyomást-- Enyhíti az allergia tüneteit- Gyulladáscsökkentő, regenerálja az ízületeket- Elősegíti az izomműködést- Segít a depressziós hangulat megelőzésébenA hagymahéjakat tea formájában készítem el. Állni hagyom 5 percet és leszűröm. Nem ízesítem semmivel. Érzékeny bőr és viszketés esetén hasznos hagymahéjból készült teával lemosni a bőrfelületet, illetve ugyanez a tea lággyá, fényessé teszi a hajat. Tehát a hagyma héját ezentúl nem kidobni, hanem megfőzni érdemes.
IGAZ TÖRTÉNET---A II. világháború idején történt, megindídító volt számomra.Igaz történet...
1944 telén, Lengyelországban, egy kis faluban, egy tizenkét éves zsidó fiú, David, bujkált a családja meggyilkolása után. Hetek óta éhezett, és az erdőben próbált túlélni. Egyik nap azonban elfogta egy német járőr.A katonák már épp jelenteni akarták a parancsnokságnak, amikor az egyikük – egy középkorú, bajor férfi, akinek saját gyerekei voltak otthon – azt mondta a többieknek:"Ez a fiú nem veszélyes. Gyerek még. Én majd elintézem."A többiek vállat vontak, és otthagyták a döntést az ő kezében.A katona elvitte a fiút egy félreeső dombhoz. David már felkészült a legrosszabbra. A katona levette a kabátját, ráadta a gyerekre, és suttogva annyit mondott:"Menj tovább kelet felé, három kilométerre egy parasztcsalád él, akik segítenek majd. Mondd, hogy Franz küldött."David megmenekült. A háború után Amerikába került és orvos lett. Soha nem felejtette el azt a német katonát, aki az életét kockáztatva megmentette őt – nem parancsra, nem érdekből, hanem tisztán a lelkiismerete szavára hallgatva.Franz neve sosem került fel a hősök listájára – de David minden évben gyertyát gyújtott érte.Mert a becsület akkor a legerősebb, amikor minden körülmény ellene szól.
ELMENT A BLUES KIRÁLYA-DEÁK BILL GYULA----
A Blues király elment megpihenni, örökre.Elment a blues királya.Deák Bill Gyula 77 évet élt.
Nem csupán a magyar rock- és blues-történelem egyik legmeghatározóbb alakja, hanem egy igazi, hamisítatlan kulturális ikon volt. Az a fajta művész, akinek nincs szüksége mesterséges csillogásra ahhoz, hogy ragyogjon: a hangja, a jelenléte és az őszintesége önmagáért beszél.Amikor színpadra lépett, megszűnt a külvilág, és csak a tiszta, nyers, szívből jövő zene marad. Pályafutása során mindvégig hű maradt a gyökereihez, a kőbányai utcák világához és ahhoz a zenei műfajhoz, amely a szabadságról és a lélek mélyéről szól.Chuck Berry nem véletlenül nevezte őt a „legfeketébb hangú fehér énekesnek” – ebben a jelzőben benne van mindaz a zsenialitás, ami Bill kapitányt egyedivé és megismételhetetlenné teszi.
Az István, a király Táltosaként vagy a Hobo Blues Band frontembereként nyújtott alakításai kitörölhetetlenül beégtek a magyar kultúra emlékezetébe.Sokan felteszik a kérdést: egy ilyen kaliberű, országosan ismert és szeretett művész miért nem vált a mai értelemben vett „celebbé”? A válasz Deák Bill Gyula jellemében és művészi hitvallásában rejlik. Gyula soha nem a felszínes hírnévre, hanem a szakmai és emberi hitelességre törekedett.--------- A celebvilág megköveteli a magánélet kiárusítását, a folyamatos kompromisszumokat és a divathullámok megalkuvó követését. Ő ezzel szemben mindig a járt utat választotta: a közönség szeretetét, a koncertek élő varázsát és a megkérdőjelezhetetlen integritást. Számára a siker mércéje nem a bulvárlapok címlapja vagy a televíziós valóságshow-k nézettsége, hanem a megtelt koncerttermek és az a tisztelet, amellyel a rajongói és zenésztársai övezik.Deák Bill Gyula azért nem lett celeb, mert annál sokkal több: ő egy igazi Legenda. Egy olyan ember, aki manírok nélkül, mankójára támaszkodva is óriásként áll a színpadon, és akinek a művészete generációkon átívelő örökség marad.
Az életében sosem kapott igazán elismerést, de mégis az élete volt a blues.Köszönjük a zenét, a tartást és a példamutatást!
MEGÉRI JÓNAK LENNI?---Szerintem igen, megéri jónak lenni, de nem minden áron. A jóság nem azt jelenti, hogy hagyjuk magunkat kihasználni, hanem azt, hogy emberségesek maradunk akkor is, amikor a világ nem mindig az.
Sokszor csalódhatunk, ha segítünk másokon, mert nem mindenki értékeli vagy viszonozza a kedvességet. Mégis úgy gondolom, hogy egy mosoly, egy segítő kéz, egy kedves szó vagy egy átadott hely a buszon emberibbé teszi a világot.Nem azért érdemes jónak lenni, mert mindig jutalmat kapunk érte, hanem mert ilyen emberek szeretnénk maradni. A jóság nem gyengeség, hanem erő.A legfontosabb: légy jó, de legyenek határaid is.
AZ ÉLET JÓ ISKOLA-MAGAS TANDIJJAL---Az évek során megtanultam, hogy a kapcsolataink nem egyik napról a másikra változnak meg. Sokszor nem is látjuk, milyen terheket cipel a másik ember, ezért könnyen félreértjük a szavait, tetteit vagy a viselkedését.Az élet megtanít arra, hogy nem minden sérelmet érdemes örökké hordozni. Néha egy váratlan gesztus, egy őszinte bizalom vagy egy csendes pillanat elég ahhoz, hogy más szemmel nézzünk valakire. Ilyenkor rádöbbenünk, hogy a harag sokkal nagyobb teher, mint a megbocsátás.A bizalom ajándék. Ha valaki a titkait bízza ránk, azzal a legértékesebb dolgok egyikét adja. Ezt megbecsülni és megőrizni emberi kötelesség.Az élet iskolájában nincs könnyű vizsga. Hibázunk, csalódunk, megbántanak bennünket, és néha mi is megbántunk másokat. Mégis minden tapasztalat egy újabb lépcsőfok a bölcsesség felé.Talán ez az egyik legfontosabb lecke: megtanulni megbocsátani másoknak, és közben megtanulni kiállni önmagunkért.
„
AZ UTOLSÓ NAPSUGÁR---Parkbéli padot sárguló vadgesztenyelevelek borították, de a lemenő nap még mézszínű fénnyel árasztotta el a fákat. Vénasszonyok nyara volt – az év legbölcsebb, legcsendesebb ráadása.Anna a padon ült, ujjai között ritmusosan jártak a kötőtűk. Nem a tél közeledtét látta az őszben, hanem egy ajándékba kapott, meleg pillanatot.Az utolsó meleg napsugár– Szabad ez a hely? – kérdezte egy halk hang.János állt előtte, kezében kopott kalappal, szemében a délutáni fény lágy tükröződésével.Anna mosolyogva bólintott.Egy darabig némán ültek, miközben körülöttük a levegőben finom, fanyar avarállat és a búcsúzó virágok illata lebegett.A fák között átszűrődő fénysugarak arany porszemekként táncoltak a földön.– Furcsa ez a vénasszonyok nyara – törte meg a csendet János. – Olyan, mint egy szép emlék. Felmelegít, mielőtt átadnánk magunkat a hidegnek.– Szerintem inkább egy második esély – felelte Anna halk szavakkal. – A természet megmutatja, hogy a búcsú előtt is lehet még valami gyönyörű.János a kezét nézte, amelyben benne volt egy egész élet munkája és a magány csendje, mióta elveszítette a feleségét.Anna nem szólt semmit, csak csendes jelenlétével nyújtott menedéket a férfi szomorúságának.Ahogy a nap utolsó, bíborszínű sugarai is eltűntek a horizonton, a levegő hűvössé vált.János felállt, és kabátja gallérját felhajtva mosolygott.– Holnap is eljön, Anna? Hoznék egy kis meleg teát.Anna szemeiben megcsillant a lemenő nap fénye.– Ha a napfény kitart, én is itt leszek, János.A parkot lassan elöntötte az esti szürkület, de a lelkükben megmaradt a fény.
IMA JÉZUSHOZ---Ő A KERESZTEN MEGVÁLTÁS IGÉR,MEGBOCSÁTOTT A RÓMAI KATONÁNAK.AKI LÁNDZSÁVAL SZÍVEN SZÚSZURTA,A KÉT LATORNAK,ATYÁM KEZEDBE ADOM A LELKEM.ELVITTE A HÁTÁN A VÍLÁG BÜNEIT. A MEGVÁLTÓ---Jézus Krisztus nem csupán történelmi személy volt, hanem a keresztény hit szerint Isten Fia, aki azért jött a világba, hogy megváltsa az emberiséget. Életével megtanította a szeretet, az irgalom és a megbocsátás útját. A keresztfán vállalt szenvedése és halála által magára vette az emberi bűnök terhét, hogy mindenki számára megnyissa az üdvösség kapuját.Amikor az ember gyenge, elcsüggedt vagy magányos, Jézushoz fordulhat imádságban. Ő meghallgatja a szív csendes sóhaját is.---------- Nem a tökéletes szavakat keresi, hanem az őszinte hitet. Sokszor akkor van a legközelebb hozzánk, amikor úgy érezzük, hogy senki sem ért meg bennünket.A képen a földre boruló alak az emberi lélek elesettségét jelképezheti. Az angyalok emlékeztetnek arra, hogy Isten szeretete még a legsötétebb órákban sem hagy el bennünket. A fentről érkező fény pedig Jézus jelenlétét idézi, aki a sötétségben is világosságot gyújt.Imádság Jézushoz--Uram Jézus Krisztus, Megváltóm és Üdvözítőm, hozzád jövök minden örömömmel és minden fájdalmammal. Amikor elbukom, emelj fel. Amikor félek, adj bátorságot. Amikor magányos vagyok, éreztesd velem szerető jelenlétedet.Köszönöm, hogy a kereszt által megmutattad, milyen végtelen Isten szeretete. Vezesd lépteimet a béke, a hit és a remény útján. Maradj velem ma, holnap és életem minden napján.Ámen."Jézus a remény fénye ott is, ahol az emberi szem már csak sötétséget lát."A földre hullt lélek fölé lehajol az ég, és a fény ott is reményt gyújt, ahol már csak az ima marad.Amikor az ember útja nehézzé válik, amikor a szívét fájdalom, veszteség vagy bizonytalanság tölti meg, Jézus Krisztushoz fordulhat segítségért. Ő nemcsak tanító volt, hanem a Megváltó, aki szeretetével és áldozatával örök példát adott az emberiségnek.A Golgotán vállalt szenvedése nem a vereség jele volt, hanem a győzelemé. A szeretet győzelme a bűn, a gyűlölet és a reménytelenség felett.-------- Feltámadásával megmutatta, hogy a hit erősebb a félelemnél, az élet erősebb a halálnál, és Isten szeretete örökkévaló.Sokan életük legnehezebb pillanataiban találtak vigaszt Krisztus szavaiban. Amikor minden elveszettnek tűnik, Ő akkor is mellettünk áll. Nem ígér könnyű utat, de megígéri, hogy soha nem hagy magunkra bennünket.A hit lángja gyakran a legnagyobb sötétségben ragyog a legerősebben. Jézus a remény világossága, aki utat mutat a megtört szívűeknek, erőt ad a fáradtaknak, és békét azoknak, akik Hozzá fordulnak.„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28)
mert a fájdalmon túl a reményt és a megváltás ígéretét is sugallja.Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsidók 13,8)
Ha valaki megkérdezné tőlem, ki vagyok, talán nem is tudnék egyetlen mondattal válaszolni.Egy ember vagyok, aki sok mindent megélt. Voltak k...
