2026. január 22., csütörtök
JÁKLI MÓNIKA TRAGIKUS HALÁLA
Hová sietett ennyire a fitneszmodell hajnali 4-kor?
Nemcsak a magyar, hanem a szlovák sajtót is a foglalkoztatja Jákli Mónika tragikus halála. A 31 éves fitneszmodell halálos balesete a Szlovákián áthaladó 63-as főúton történt, ám azóta egyre több kérdés és ellentmondás merült fel – szemtanúk, helyi források és lapértesülések alapján.
A nő vőlegénye a komáromi származású D. R. üzletember volt, akivel Mónika az utóbbi időszakban luxusban élt, sokat utazott, és látványos ajándékokat kapott. A tragédia után azonban a férfi neve a baleset körülményeivel összefüggésben is felmerült.------
Luxusélet, utazások és több ezer rózsa
A környezetük szerint Mónika az elmúlt hónapokban „jó életet” élt. Partnerével gyakran utazott, luxuskörnyezetben mozgott, és bár korábban arról beszélt, hogy jobban óvja a magánéletét, közösségi oldalai mást mutattak.
Követői egzotikus utazásokat, drága szállodákat és nagyvonalú szerelmi gesztusokat láthattak. Nem sokkal a tragédia előtt Mónika azzal is dicsekedett, hogy párjától 2500 rózsát kapott.------
Autók iránti szenvedély
Ismerősei szerint Mónika rajongott a szép és erős autókért. Vőlegényének állítólag több tízmillió euró értékű járműgyűjteménye volt,NÉZZE MÁR MEG AZ ADÓHATÓSÁG,MIBŐL TELLETT NEKI A TÖBB TIZ MILLIÓS GYÜJTEMÉNYRE.ILYEN CSAK AZ OROSZ HILEORGIÁKNAK TELLIK,SVÁJCI BANKBAN!!! ám a nő elsősorban a sportautókat és a nagy SUV-modelleket kedvelte. „Mindig azt mondta, hogy ezekben érzi magát biztonságban” – mesélték ismerősei.
A végzetes baleset egy luxus Mercedesben történt,EZ A MERCI KÚRVA SZUPER,PRECÍZ NÉMET GYÁRTÁS,SZUPER,DE EGY ILYEN HÜLYE HEJZETBEN,180 NAL MENT,NEM MENTETTE MEG AZ ÉLETÉT,MAGÁNAK KERESTE A HALÁLT,NEM KELL SAJNÁLNI AKI ILYEN HÜLYE,!!! CSAK A SZÜLŐKET SAJNÁLOM,Amikor Mónika a szlovákiai I/63-as úton, Alistál és Nagymegyer között szenvedett halálos balesetet. Dunaszerdahelyről tartott Komáromba, ahol vőlegénye élt.
Veszélyes kanyar és nagy sebesség
A baleset egy hosszabb, elsőre ártalmatlannak tűnő, ám veszélyes jobbkanyarban történt. A helyszínen talált nyomok alapján a jármű legalább 180 km/órás sebességgel haladhatott.----
„Ez a kanyar nem extrém nehéz, de már több halálos balesetet okozott. Az út jó minőségű, ezért sokan gyorsan hajtanak, és nem lassítanak a kanyar előtt” – mondta a magyar médiának egy civil védelmi szervezet tagja, Krisztián.
Továbbra is kérdés, miért vezetett Mónika ilyen gyorsan, különösen a kora reggeli órákban.
A vőlegény gyors megjelenése a helyszínen
A Pluska.sk információi szerint Mónika vőlegénye már a mentők beavatkozása idején a helyszínen volt, vagy rendkívül gyorsan odaérkezett. Ez a mentők figyelmét is felkeltette, akik rákérdeztek, hogyan értesült ilyen hamar a balesetről.-----
A férfi állítólag azt mondta, hogy egy mobilalkalmazás figyelmeztette, amely a jármű hirtelen megállását érzékelte. Nem világos, hogy a mentők érkezése előtt vagy közben ért-e oda, de jelenléte több kérdést is felvetett.-----
Szemtanúk: nem a nő állapota érdekelte
A legmegdöbbentőbb állítások szemtanúktól származnak, akik szerint a férfi viselkedése szokatlan volt.
„Nem érdeklődött az egészségi állapota felől. Csak a mobiltelefonját kereste” – állították szemtanúk.
Két független forrás szerint Mónika családja később a kórházban próbálta megtalálni a telefonját, ám az ott nem volt. A személyzet azt tanácsolta, hogy térjenek vissza a baleset helyszínére, vagy nézzék meg a környéket, nem került-e a készülék a fűbe. A telefon holléte azóta sem ismert.
További zavaros körülmény: Több találgatás látott napvilágot arról, hogy Mónika miért indult el hajnalban, hiányos öltözetben (egyes pletykák szerint hálóingben) otthonról.------
Sok a kérdés, kevés a válasz
Fontos hangsúlyozni:
nincs hivatalos gyanúsítás,a hatóságok nem beszélnek idegenkezűségről,
minden, ami eddig napvilágra került, tanúvallomás és sajtóértesülés.
Ugyanakkor az események láncolata – a nagy sebesség, a gyors helyszínre érkezés, az eltűnt telefon és a szemtanúk beszámolói – miatt egyre több a megválaszolatlan kérdés Jákli Mónika halála körül.
A rendőrségi vizsgálat továbbra is tart. A végső válaszokra még várni kell.KÚRVÁRA KI VAN TETOVÁLVA,VISZI MAGÁVAL,A SÍRBA!!!

A MÚLT EMLÉK, A JÖVŐ TITOK, A JELEN,AJÁNDÉK.
„A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék.”... Együtt. Fontosak a gyökerek, mert azokból táplálkozunk és kapaszkodunk az élethez...de éppen annyira fontosak a friss hajtások, a levelek hiszen ezen a szinten zajlik az ITT és MOST. Ápolni kell minden részét a (család)fánknak, így lesz teljes és egész. ------- Két meghatározó ünnep között írok, így december elején. A mindenszenteki mécsesek már rég kialudtak csendben, de az emlékezés örök. Novemberben visszafelé tekintünk, felidézünk és gyertyát gyújtunk kedves lelkekért. Ugyanez a gyertya karácsonykor a reményeké, szereteté és lángja a mosolyokban, szemek csillanásában gyújt világot. Decemberben (és sajnos leginkább csak ekkor), azokért vagyunk hálásak, akik az év minden napján mellettünk vannak, de ŐK is, akik már elmentek szintén itt vannak, bennünk élnek mindig. ------ Az emlékeinkben, tárgyainkban, személyiségünkben, vonásainkban, szokásainkban… ezért ezt a két ünnepet talán nem is kell élesen szétválasztani egymástól. A múlt a jelenben folytatódik, és a jelen pedig a múltból táplálkozik, így vitathatatlanul EGYÜTT ülünk majd mindannyian a szép karácsonyfa mellett.------- A szülői lét (és persze a korosodás) egyre többször terel engem is mindenféle előzmény nélkül a nosztalgia ösvényére. Ilyenkor gyertyafény nélkül is újra élednek a megfakult képek. Családilag én lényegében egy személyes emlékhelyen lakom, a nagyszülői házban. Itt (az átalakítások ellenére) minden helyiség mesél, s ha lecsukom a szemem visszarémlik a régi épület, a színek, a fények, a bútorok…az emberek. Emlékszem, hogy mennyit bújócskáztam a félelmetesen sötét nagy szekrényben, a frászt hozva a rám vigyázókra, és hogy mennyiszer borítottam romhalmazzá a nagyszobát full-extrás bungalót építve az étkező asztal alá. Legnagyobb kedvencem mégis a hideg szoba volt a maga sokdunyhás, púposra vetett ágyaival, ahova isteni szaltókat, hátasokat és hasasokat lehetett bevinni nekifutásból…vagy bedőlést eszközölve. Mondanom sem kell, hogy nagymamám ezt korántsem fogadta ilyen mérvű lelkesedéssel (…nem is értem miért?). Rám szólt akkor is, ha ebéd közben, két fogás között elterültem a sarokpadon, vagy ha mezítlábasan csattogtam végig a szürke kockaköveken. Máig cseng a fülemben apró tanítása a jó modor tekintetében: - Lányom, ha kérdeznek és nem érted, a válasz nem: - Hümmm? hanem: - Tessék? …Hogy ezen mennyit morgolódott szegény…------- Nem voltam se jobb se rosszabb gyerek mint az átlag, de mindez régen volt, felnőttünk. Az élet gyűri maga alá az éveket, évtizedeket…s mára már a mi hálónk a régi hideg szoba, és (milyen érdekes) itt most is tilos az ágyon ugrálni. A gyerekeink szobája a temérdek bunkert látott egykori nagyszoba, és (talán a szoba karmája ez de) itt a mai napig épülnek búvóhelyek a korábbihoz hasonlatos atomcsapással. A konyhakövünk már barna, de ezen is ugyanolyan élesen csattognak a papucs vesztett gyerektalpak; az étkezőasztal padja pedig szinte ugyan annyira alkalmas nyújtózásra mint egykor az a régi, piros-fekete kockás sarokpad.------- Most fiam azt kérdi épp, hogy mit csinálok. – Írok – felelem, majd visszakérdezek, hogy mi lesz a magukra hagyott lego-kockák sorsa. – HÜMMM? – jön a hang a fotel mögül. Mosolyomat megelőzve, szinte zsigerből szegezem neki a régről fennmaradt tanítást: - Fiam! Nem hümm, hanem Tessék!.... aztán utolérem magam a mosollyal is, mert most már biztos hogy nincs új a Nap alatt, nem vész kárba semmi tanítás, és együtt vagyunk régiek - újak a nap minden percében mindannyian!
ELVESZETT ILLUZIÓK
ELVESZETT ILLÚZIÓK
Elmúltam 40, és nem mostanság. Valahogy úgy alakult az életem, hogy nem igazán sikerült párra találnom. Alkalmi kapcsolatok, a leghosszabb is tán 3 hónapig tartott. Soha nem éreztem azt, hogy megbecsülnek, igazán NŐNEK tartanak. És azt sem, hogy nem csak a mellem létezik, okos, intelligens nő vagyok. Tavaly ősszel aztán megismerkedtem egy nálam öt évvel fiatalabb férfival. Elvált, két gyerekkel, akiket ő nevel. Már az elején korrektül közölte, hogy egyenlőre nem gondolkozik komoly kapcsolatban. Én mégis vállaltam...Talán abban bíztam, hogy idővel megszeret.------- Nem így történt, közel fél év után szakított velem. Nem volt "igazi" kapcsolat, de számomra mégis ez volt életem "nagy viszonya". Nagyon fáj, hogy vége, már lassan egy hónapja. Úgy érzem, soha többet nem fogok ilyen férfit találni, akiben ennyire megvolt minden, amit kerestem. Még mindig sokat gondolok rá, és abban bízom, hogy ha más nővel találkozik, úgy fogja érezni, egyik sem mérhető hozzám. Persze ez butaság, ennek vége. Hogyan tudnám elengedni? Leírtam az egész történetünket... Remekül sikerült az este. A bluesfesztiválon elkészítettem életem első riportját. Mint a nagyok: diktafonnal. Na jó, a riportalanynál keresve sem találhattam volna jobbat, és az a néhány deci bor is segített, amiből bátorságot kívántam meríteni.------ A hangulatot megalapoztam, ki az az őrült, aki ilyenkor haza akar menni?! Irány a kedvenc szórakozóhelyünk. Hátha megjelenik a királyfi fehér lovon, vagy legalább egy elfogadható hímnemű, aki feldobja az estém. Ücsörögtünk a barátosnőmmel, és tovább boroztunk. Végre odajött az asztalunkhoz két pasi. A barátnőm ismerte őket. Az egyik megjegyezte, hogy látott már bennünket a fesztiválon. Nem emlékeztem rájuk, iszonyú az arcmemóriám - ezt közöltem is. Mi aztán bementünk, tovább boroztunk, táncoltunk. Egyre jobb kedvem kerekedett. Közben a barátnőm megemlítette, hogy az egyik illető a kintiek közül nagyon normális ember. Nézzük meg, hátha még itt van. Persze, hogy már nem! Sebaj, érezzük jól magunkat, hisz ezért jöttünk. Néhány nap múlva elmeséltem a történetet a másik barátnőmnek, aki a Retrobüfében pultozott. Kiderült, ő is ismeri a szimpatikus úriembert, ki szokott járni sörözni. Kicsit sokat beszél, de egyébként normálisnak tűnik. Gondoltam, lesz, ami lesz, megkérem Évát, adja át neki üdvözletem. Abban még nincs semmi…. Egy alkalommal aztán épp egyszerre időztünk a Retroban. És küldött nekem egy italt! ------Meglepődtem, mit ne mondjak. Megköszöntem, gondoltam, az illem úgy diktálja. Aztán mi elmentünk. Egy idő múlva csörgött a telóm, Éva volt. A srác elkérte a számom! Épp kritikus állapotban voltam, a munkahelyem miatt paráztam. De ez a hír feldobott, vagy legalább is elterelte a figyelmem. Vártam a hívását, nem kevés ideig. Semmi…Barátosném szerint csak azért volt szüksége a számomra, hogy közölje, bocs, ő nem akar tőlem semmit, vagyis csak le akart rázni. Mert szeretem, el kell engednem. Igazán szeretném, hogy boldog legyen, megérdemli. Az Angyalka vigyázzonrá
EGY VASÁRNAPOM
EGY VASÁRNAPOM...
Tegnap már kora reggel lementem a kertembe a jó harmatos füvet kaszálni,papucsban és éreztem a jó hűvös harmatot lábamon amit a fű masszírozott.Lassan már érik a meggy és a meggyfák alatt kaszáltam le a területet,a meggy szedéskor ne keljen a nagy fűben mászkálni.Majd reggeli és irány Tuzsér végig a töltésen kerékpárral(a hátamon gitárommal).------ A táj kicsit vadregényes hiszen a Tisza mentén erdő és a másik oldalon,kukorica,búza,,repce és fasorok váltják egymást.A töltésen két nyom van ebben kerékpároztam felváltva.A nap már javában sütött de a határban mindig lengedez a szél.Két cross motorozó fiatallal találkoztam akik felverték motorjukkal az idilli tökéletes csendet,megriasztva egy kis csapat őzikét.------Tuzsérhoz érve a töltésnél lévő temetőben megálltam a csapnál felfrissítve,arcomat, combomat(kicseréltem a vizemet is az ivóedényemből ami mindig nálam van kerékpárom tartozéka) és meglátogattam két munkatársam sírját(nyugodjatok békében). ------Itt láttam meg az édesanyát sírva, a 17 éves lánya sírjára hozott virágot akit egy baleset során magához szólított az Úr.Beszélgettünk,mondtam el kell engednie lányát (nagyon szép kislány volt láttam a síremléken a fotóját) amit fájdalmában meg meg simogatott.-----Próbáltam vigasztalni de láttam friss és nagyon mély a seb lelkében.Elköszöntem tőle és tovább folytattam utamat a tuzséri Tiszához.A Tisza part, nyaralókkal és hatalmas fákkal szegélyezett és egy fiatalokból álló csoport főztek bográcsban(halászlevet),kicsit beszélgettünk majd gitároztam nekik(egyikük kihozta gitárját és zenélgettünk).------- Sörözgettek buliztak egy cég dolgozói eltöltenek itt egy hétvégét fiuk lányok vegyesen.-----A víz kellemesen hűvös volt kicsit megmártóztam,majd némi napozás után elindultam be a faluba megnézni a kastélyt.A település csendes volt és jó illatok terjengtek a levegőben,főzték a vasárnapi ebédet.-------Tovább menve a fatelep melletti úton ki érve a komorói útra,találkoztam két kerékpárossal(apa és hatodikos fia,védősisakban ,komoly kerékpárral hátizsákkal sátorral)országos túra keretében, Szegedről indulva Tokajba tartottak.Beszélgetve együtt kerékpároztunk tovább.Az édesapa Szegeden dolgozik és megígérte fiának (a szünidőben,meghatározott terv szerint napi 40-50 kilométert megtéve)kerékpárral végig járják a Tiszát.--------Éjszaka Záhonynál aludtak sátorban.Fényeslitkén keresztül elkísértem őket a dögei út,csatornájáig és elmagyaráztam hogy jutnak el legközelebbi pihenőjükhöz Dombrádhoz.Itt megálltunk pár percre felírta blog címemet és You Tube-os elérhetőségemet(mondtam majd írok róluk is pár sort), megköszönték kedvességem és elköszönve tovább indultak.-------Engem már otthon várt a finom ebéd. Ebéd után kicsit szintetizátoroztam kis szentélyemben a nagy diófa alatt a hűvösön,majd meglátogattam Matild nénit a temetővel szemben.------- Menet közben váltottam pár szót a művelődési ház előtt álló panorámás busz utasaival ,Romániából érkeztek Erdélyből a testvér faluból(tavaly a Litkieket látták vendégül pár napra Erdélyben)négy napra,családoknál voltak elhelyezve(a református egyház szervezésében). Matild néném kint ült a kapuban a hűvösön,három szomszéddal(már 80' fele) és itt elbeszélgettünk három órán keresztül az élet dogairól.-------Vicces történeteimmel(településünkön élt Etelka néni és a férje Lajos bácsi 70 felett és kérdezték"Etelka néném mikor szeretkeztek utoljára..hogy is volt az Lajos tavaly volt vagy azelőtt") megnevettettem őket és sok mindent elmeséltek magukról,fiatalságukról.-------Estére a nagypályán foci meccs volt és éjszakába nyúló mulatsággal(éjfélig),a helyi focicsapat megyei bajnok lett(gratulálok nekik,e szép teljesítményhez). Így telt el egy vasárnapom.Egy kicsi Facebook,levelezés megtekintése ,majd alvás.
A SORS ÉS A NYUSZIK
A KIS NYUSZI -ROZIKA Két napja a kertemben kapálásközben találtam meg a kis vadnyulat.Talán valami küldetése van(maradok). Mikor felvettem még fújt rám,átnéztem az egész kertet és nem találtam meg testvéreit sem az anyai fészket.A kertünkben kutyák mászkálnak,ezért úgy döntöttem felneveljük.-------Elmentem a helyi kis mezőgazdasági boltba és vettem öt méter csibehálót,szelep gumit(kerékpárhoz adják ez lett a cumis üveg végére szerelve) és készítettem kifutót és egy kis ketrecet,majd hoztam kecsketejet. -------Az egész család kis kedvence lett(összekovácsolta a családot)közösen etetjük,eleinte nem akarta elfogadni a szelepgumis cumit(ez nem olyan mint a nyuszimama cicije). Tudtuk ha nem szopik kiszárad,elpusztul ezért kissé szétfeszítettük a száját és beillesztettük a cumi végét és mit ad isten elkezdte élvezettel szopni.------- Majd jó lakottan hancúrozni kezdett kis fülét felcsapva(a szobában a heverőn). Napközben a kis kifutójában(zöld füves területen) fél árnyékos helyen,rágcsál és a szénába bebújva szundikál, majd ugrál játszik.Sok boldogságot hozott a családba mindenki őt babusgatja a szomszédban lévő kisgyerek is.-------A szőrének színe, puhasága ,pici orra és két kis füle,mozgása,lenyűgöző.Ha felveszem bebújik a szakállamba és a pólóm alá ott szundikál.Az állatok őszintén szeretnek és hálásak a gondoskodásért.Sok jó tulajdonságot tanulhatunk tőlük.-------A történet úgy folytatódik szerettem volna egy társat a kis nyuszinak,(megfigyeltem a természetben minden párban van) ezért egyik barátomtól hoztam egy fiú nyuszit. A barátom több nyuszit is tart már tizenöt 20 éve. Egy hat nyuszit nevelő anyától választottam ki véletlen szerűen a kis fehér kölyköt. A sors az ő életét változtatta meg hiszen el kellett szakadnia anyjától(nagyon védte kicsinyét lábdobogásával és furcsa hanggal jelezte nem tetszését) és testvéreitől.--------- Korban hasonlóak,talán 6-7 nappal volt idősebb(ő már mindent evett ,Rozika csak tejet szopott.Eleinte nem nagyon barátkoztak,de később a csibehálós kifutóban együtt játszottak ugráltak.Éjszakára mindig behoztuk Őket a lakásba egy dobozba aludtak.Egyik estére már Rozikát elhoztam és indultam a társáért mikor megtörtént a baj.A hálót kissé meg emeltem hogy megfogjam és akkor elszaladt át a szomszédba(itt ezer helyre is elbújhat,három órán át kerestük lámpával világítva) de többé már nem találtuk meg.--------- Másnap nappal is kerestük de lehet már a szomszédtól is tovább állt.Arra gondoltam volt e jogunk beleavatkozni sorsába aminek a kimenetelét már nem tudjuk(a vége vagy megtalálja valaki vagy a kutyák prédája lesz). Rozika már sokat nőtt kis öntörvényű,már bejárja az egész lakást,vannak kedvenc helyei de legtöbbet kint tartjuk a kifutóban ahol van egy kis műanyag doboza(eső esetén megvédi) ami alá elbújik.Már mindent eszik,szénát,almát,répát,nagyon szereti a zsenge saláta levelet(víz és ételek midig vannak dobozában,amibe ki be jár).---------- Mostanában éjszaka felugrik a heverőre(hajnal 02.30) és felébreszti nejemet(akihez nagyon ragaszkodik),kaparásával, akit anyjává fogadott hogy szomjas(ha ezt valaki más meséli el el sem hiszem),ilyenkor tej melegítés és szoptatás.Gondolkoztam rajta legyen a további sorsa(volt e jogom megváltoztatni,most tapasztalom milyen nagy felelősség) ,mert azt szeretném ha boldog volna(nem azért fogtuk meg hogy táplálék legyen)és talán az volna jó ha visszakerülne a természetbe. Csak azt nem tudom életben maradna e ? Nem tudom jó döntés volt e hogy megfogtam de féltem hogy a kutyák megölik.-------Már többször láttam anyanyuszit a családjával a kertünk alján akik élték kis boldog életüket.Szeretném ha majd neki is lenne családja kicsinyei. Én azt vallom az állatok is szabadon, nem ketrecben szeretnek élni hiszen a természet rendje örökre meghatározott és nincs jogunk azt megváltoztatni._______________A mai napon 2012 június 6 szerda,elengedtük a kertben a kis nyuszit Rozikát(már éjszaka nyugtalan volt és napközben a kifutójából folyamatosan kifelé szaglászott),nagyon boldogan fülét hátracsapva futott élvezte a szabadságot.Reméljük egyszer, sok kis nyuszival tér majd vissza(még meg is sirattuk).Köszönjük a sok örömet és boldogságot amit hoztál családunkba.Neki is joga van a boldogsághoz és a szabadsághoz(talán az enyhe szélben megérezte anyja és testvérei szagát) ami a legnagyobb kincs.
DROGOS A BARÁTNŐM
Valamikor év elején hasított belém a felismerés, hogy drogos a barátnőm, de sajnos még akkor sem ismertem fel, hogy mekkora is a probléma. Elbagatellizáltam a dolgot, és vakon hittem Neki, vakon hittem benne, hogy együtt, csupán ketten megálljunk a helyünk, és majd megoldjuk, mint annyi mindent. Emlékszem milyen jól esett, hogy fölismerte magában a függőséget, és hogy mennyire akarta, hogy javuljon a helyzet. Azóta Ő és én majdnem minden nap beszéltünk telefonon, hosszú időket, és ha nem hívott, tudtam, hogy baj van. Az első nekifutás nem tartott túl hosszú ideig. Talán két hét, de még annyi sem, aztán bujkált előlem, nem jelentkezett, mert ahogy később elmondta, szégyellte előttem. Pedig nem kellett volna, mert hiába győzött a drog, én támogatni akartam Őt, ahogy csak tudtam. Aztán a második nekifutás tartott a leghosszabb ideig. Másfél hónap volt körülbelül. Ezalatt Ő maga jelentkezett a drogambulanciára, ahol segítséget kért, és már pszichológusi segítséggel próbáltunk meg úrrá lenni a drogon. Az az igazság, hogy ekkor hibáztam. Úgy éreztem elég erős ahhoz, hogy tiszta is maradjon, mert őszintén csodáltam azt, ahogy napról napra tiszta marad, annak ellenére, hogy a drogos kis barátnője, akit most hadd ne jellemezzek följárkált hozzá. Kicsit féltem attól, hogy visszaesik, de sajnos nem tettem semmit, annyira bíztam az erejében, de sajnos hiba volt. Mégsem Őt hibáztatom, hanem azt a csajt, aki nem tartotta tiszteletben az ő erőfeszítéseit, hogy tiszta is maradjon. Láttam rajta, hogy annyira távol akar maradni ettől az egésztől, de valahol valami eltörött, és már nem tudom, hogy mikor volt még igaz a tisztasága, és mikortól hazudott. Mert sajnos átvert, engem, a párját, átverte a családját. Azóta sokszor úgy éreztem magam, mintha egy körhintán volnánk és kéz a kézben száguldanánk, mert ő azt hazudta, hogy tiszta, aztán bevallotta, hogy nem volt az, és én rettegve kerestem rajta a drogozás jeleit. Sajnos így sem vettem időben észre. Pedig így visszagondolva olyan egyértelműeknek tűnnek: kóros hirtelen fogyás, a szem jár ide-oda, a pörgés, a hirtelen érzelemkitörések, a bőre színének elszürkülése. Hinni akartam benne, hogy tudunk segíteni, de sajnos nem tudtunk. A barátnőmet hosszas huzavona és libikóka után végre sikerült szakértő segítségére bízni. A párja, (akit ugyanúgy megvezetett, mint engem) pár napja elvitte orvoshoz, ahol azonnal bent is fogták elvonókúrára. Egy helyre, ahol megpróbálnak neki segíteni, mert én sajnos elbuktam. Itt világosították fel Őt és a párját is, hogy mekkora a baj. Kevesebb, mint egy éve van, ha így folytatja. A szervei rámentek a "szipogásra", és csak remélhetjük, hogy nem akkora a baj még, és minden visszafordítható. Nem akarom elveszíteni a barátnőmet, és nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, és haraggal azokra, akik újra és újra visszarángatták. Most jó helyen van, ez az utolsó esélye. Annyira félek, mert ha megszökik, akkor ezt a kicsi reményt is elveszítjük, mint amennyi most van, és már nem fogják visszafogadni... Nem akarom, hogy meghaljon.
MÜNCHEN ÜZLETI ÚT
München (bajorul Minga) a legnagyobb német tartomány, Bajorország fővárosa, szabad város. Lélekszámát tekintve Berlin és Hamburg után Németország harmadik, az Európai Unió tizenkettedik legnagyobb városa. München népessége megközelítőleg 1,3 millió fő, agglomerációjával együtt lakossága körülbelül 3 130 000 fő. A városon keresztülfolyik az Isar folyó. Németország egyik gazdasági, közlekedési és kulturális központja, egyike Európa legvirágzóbb városainak. A város mottója: „Die Weltstadt mit Herz” (Világváros, amelynek szíve van). Neve a német Mönch szóból ered, amely magyarul szerzetest jelent, aki a város címerében is megjelenik. A 90’ években két barátommal üzleti tárgyalás célból(500-asSE Mercedes )utaztam Münchenbe, egy ott élő magyar vállalkozó meghívására, közös Német Magyar kft létrehozására. -----------Este indultunk, öltöny nyakkendő bepakolva indulás. Az utat felváltva vezettük végig, egy kicsit szokatlan volt a mercit vezetni ugyanis akkoriban nekem egy kétütemű Wartburgom volt (a jót hamar meglehet szokni). Azt mondta a barátom ez egy automata sebváltós autó itt csak fék és gáz van. Ha véletlenül belelépek a fékbe az Abs, fejre állít bennünket. Nos az autóról egy pár szót, luxusautó gyönyörű rózsafa belső kárpit a műszerfal gyönyörűen világit, sztereo magnó, (oda vissza játszik) kényelmes, a motor szinte hangtalan minden elérhető, precíz német tervezés. A barátom Bécsig ,vezette és itt cseréltünk, ők elaludta(eddig én aludtam) az autópályán eleinte csa140-150 km – sebességgel mentem, ebben az autóban nem érezni a sebességet. A német autópályán ott már240 km-es sebességgel, de csak 150-nek éreztem. Reggelre megérkeztünk, kerestünk egy olcsó Török panziót, itt zuhanyzás átöltözés, München hatalmas gyönyörű, tiszta város.-------- Tíz órára volt megbeszélve az üzleti tárgyalás, Én beültem egy taxiba és angolul kommunikálva érkeztünk meg a címre (a barátom követte a taxit, borravalót akartam adni, a taxis csak nézett ott ez nem divat) Az épület, egy 8 emeletes épület tiszta üveg ,ebből egy teljes szint volt az üzleti partner(magas vékony, jól szituált férfi 30 éve él kint) irodája 3 német titkárnővel. Megbeszéltük az üzlet részleteit, majd üzleti ebéd, ebéd után megnéztük a város egy részét. Megkerestünk egy Fényeslitkeit akinek autókereskedése van a városban(20 éve él kint)vásárlás a Metróba az ő kártyájával tudtunk bemenni, szemük szánk eltátva, (nálunk még csak ,centrum áruház, lengyel piac) én leblokkoltam a hangszereknél osztottam szoroztam és vettem egy Yamaha szintetizátort(billentyűzöm, zongorázom) kipróbáltam ,Bach d moll toccata és fuga templomi orgonán gyönyörűen szólt. ------Vásárlás után elmentünk, Noi Ulm-ba a falunkból itt dolgozott két lány feketén egy Török panzióban, volt boldogság, örömkönnyek mikor megláttak bennünket. A Török tulajdonos behívott bennünket egy kis szeparéba, hangulatos világítás, halk török zene, szőnyegek, vízipipa,(azok tudtak élni) az egésznek volt egy varázsa gyönyörű felesége,lánya hozta az italt, nagyon barátságos volt. Reggelig énekeltünk mulattunk. Másnap délig alvás, majd elvittük az autót kötelező szervizbe (a barátom kint vette) Este elmentünk egy sztriptíz bárba (nem volt olcsó de nekünk az még új volt) reggel fél ötig, gyönyörűek voltak a lányok (csorgott a nyálunk) másnap délutánig alvás aztán ajándék vásárlás(walkman, görkori, videó, aranykarkötő, hanglemezek stb kijelentkezés és irány haza, a szintit elpakoltuk így sikerült vámmentesen behozni. Végül is szép emlékekkel tértünk haza betekintve a „rothadó kapitalizmusba” ami csodás volt.
ZELÉ TE BOHÓC - GANE ÓVER-FINISH-HAJRÁ TRUMP
„Ukrajna örökre elvesztette területeit”: Trump kegyetlen ítéletet írt alá Zelenszkij ellen
2026.01.20
Donald Trump amerikai elnök gyakorlatilag pontot tett az Ukrajna által visszaszerzett elvesztett területek kérdésére.
Kijelentette, hogy sok szakértő máris „politikai halálos ítéletet” hirdet Kijev számára. Az amerikai vezető szerint az ország de facto elvesztette földterületeinek jelentős részét, amit világossá tett, hogy az ukrán vezetésnek el kell fogadnia.
A Fehér Házban tartott beszédében Trump hangsúlyozta, hogy a korábbi határokhoz való visszatérés már nem tekinthető reális célnak. Ehelyett Washington új biztonsági garanciák kidolgozására kíván összpontosítani európai szövetségeseivel együttműködve.-----
„Őszintén szólva, már veszítettek területeket. Terület veszett el” – mondta Trump.
Az amerikai elnök megjegyezte, hogy a vitatott területek feletti ellenőrzés fenntartására irányuló korábbi kísérletek sikertelenek voltak, és a további ellenségeskedés nem vezet a kívánt eredményre. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok elsődleges feladata most a konfliktus kiújulásának megakadályozása.
„Ami a biztonsági garanciákat illeti, ezen Európával közösen dolgozunk. Európa fontos része lesz ennek a folyamatnak. Azon dolgozunk, hogy ne kezdődjön újra a háború” – hangsúlyozta az amerikai vezető.
Trump hozzátette azt is, hogy a fegyveres konfliktusokban „semmi szép vagy jó nincs”, és hogy kimenetelüket gyakran lehetetlen megjósolni. Azt is világossá tette, hogy a jelenlegi helyzet politikai megoldásokat igényel, nem pedig folyamatos katonai konfrontációt.------
Ezen nyilatkozatok hátterében december 14-én és 15-én Berlinben tárgyalásokra került sor az ukrán és az amerikai delegációk között. A találkozót követően a kijevi tárgyalócsoport vezetője, Rustem Umerov óvatosan optimista nyilatkozott, és reményét fejezte ki a Washingtonnal való gyors megállapodás iránt.
Ugyanakkor a Bloomberg arról számolt be, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a tárgyalások során többször is megtagadta, hogy támogassa Trump különmegbízottjának, Steve Witkoffnak a Donbaszból való esetleges kivonására vonatkozó javaslatait.-----
Donald Trump kijelentései eddig a legkeményebb jelzést jelentették Kijev számára az új amerikai kormánnyal folytatott párbeszéd során, és az amerikai ukrajnai politika teljes logikájának megváltozását jelezhetik
2026. január 21., szerda
KÓBOR LÉNA
Papa❤️ …Már az angyalok vigyáznak szeretett Édesapukámra fent a menyben. Minden olyan gyorsan történt… Még nem tudtam felfogni, hogy soha többe nem fog hazajönni, és átölelni. Nagyon nehéz most megfogalmaznom, hogy milyen érzések kavarognak bennem… Hirtelen, egy nagy üresség támadt a szívemben, és az idő lassabban kezdett el telni. Minden napom egy érzelmi hullámvasút. Látom a tv-ben, az újságcikkekben, a sok megemlékezést Rólad, de egyszerűen nem tudom elhinni a történéseket… Még az az emlék lebeg előttem, ahogy Balatonon vitorláztunk, és gondtalanul, boldogan éltünk. Veled a csöndet is élveztem. Még előttem van az egész élet, de tudom, hogy mindig “itt leszel és fogod a kezemet”, és sosem engeded el! Szívem sosem fog elfelejteni! Mindig itt leszel lélekben! A ballagásomon, az első napomon a gimiben, a diplomaosztómon, az esküvőmön, a gyermekeim születésnapjain, a legboldogabb, és a legszomorúbb napjaimon is! Amikor felnézek a csillagokra, Te fentről “az égben lebegők csarnokából”, vagy “Gammapolisból” nézel le, és vigyázol ránk! Sosem fogom elfelejteni, az illatodat, a szemedet, a mosolyodat, ahogy a színpadon énekeltél, és azt ahogy Édesanyukámra és Rám néztél! Biztos vagyok benne, hogy éppen egy fellegi világkörüli turnén vagy Freddie Mercury-val, egy “Éjféli koncerten”, vagy a legnagyobb hullámokat szeled valahol a “Hajnali óceánon”, és újra találkoztál a “Gyöngyhajú lánnyal“. “Fekete pillangók” röpdösnek körülötted es “Régi csibészekkel” nevetgéltek. A végtelen nyugalmak fellegében, a gondnélküli felhők között tudom, hogy jobb már Neked! Minden elvesztett barátoddal, családtagoddal újra együtt lehetsz! Rengeteg mindent elértél életed során, és örökké egy legenda maradsz itt a földi világon! Egy olyan csoda voltál/vagy/ és leszel, akire emberek milliónyi néz fel és imád! De a legnagyobb rajongód mégis én vagyok! Nálad fantasztikusabb Apukát el sem képzelhettem volna! Hálás vagyok a Jó Istenkének, hogy ennyi éven keresztül együtt lehettünk! Már most nagyon hiányzol! De tudom, hogy majd egyszer úgyis fogunk még találkozni! Addig is ha le tudsz jönni hozzánk néha, tedd meg kérlek! Adj néhány jelet, hogy jól vagy. A szeretet mindennél erősebb! Nagyon szeretlek: Léna
A HALÉKTALAN IMÁDOTT KUTYSUSAI
HAJLÉKTALAN Minden reggel elmentem mellette a metróállomás közelében – ugyanaz a fa, ugyanaz a rongyos takaró, ugyanaz a két kutya, mint a kirakós darabok az ölében. Soha nem kért semmit. Csak ültek ott, csendben, és simogatták a fülüket, miközben a város elrohant mellette. Ma azonban lelassítottam. nem tudom miért. Talán így nézett fel rám az egyik kutya – félálomban, egyszer csak koppant a farka. Vagy talán az volt, ahogy a férfi az ételtartót támasztotta, és finoman feléjük billentette, mintha finom porcelán lenne. Megkínáltam egy kávéval. Megrázta a fejét. „Ők esznek először” – mondta. "Mindig." Leguggoltam, hogy megsimogassam a kisebbet, és ekkor vettem észre a táskát. Fekete, nehéz, a szélein kopott – de szorosan cipzáros. Mintha valami fontos lenne benne. Egy viccet csináltam: „Van ott arany?” Mosolygott, kedvesen, de fáradtan. – Csak emlékek. Aztán kis szünet után félig kicipzárazta. Belül egy vastag mappa volt. Szépen egymásra rakott papírok, megfakult boríték és fénykép. Két gyerek.A felesége elhagyta őt a két gyerekkel
PÁR KERESÉS
A történetem szeretném megosztani veletek , illetve igazából véleményeket várnék, hátha valaki járt hasonló "cipőben". Hogyan engedsz vissza valakit, akit szeretsz, egy olyan emberhez, aki éveken át testi és lelki terrorban tartotta. 1,5 éve ismerkedtem meg egy lánnyal, aki előtte pár hónappal lépett ki egy igencsak megromlott kapcsolatból. Konfliktusaik néha tettlegességig fajultak. Ebből a kapcsolatból született egy kislányuk, aki megismerkedésünkkor 1,5 éves volt.-------- Vonzódtunk egymáshoz és szinte izzott a levegő köztünk, de mind a ketten tartottuk magunkat, így az első csók is 2 hónap után következett be. Sok időt töltöttünk kettesben, hármasban. Sokat kirándultunk, moziba jártunk, stb. Ekkor én még egy cégnél dolgoztam ide s tova 15 éve alkalmazottként, időközben saját kft-t alapítottam, melyben mindent egyedül csinálok. A megsokasodott munka miatt kevesebb időt tölthettünk el egymással, de a szenvedély ugyanúgy élt bennünk. Együttlétünk alatt természetesen tartotta a kapcsolatot az exével a kislány miatt.-------- Hétközben velünk, hétvégén az apjával volt, soha nem volt eltiltva tőle, bár igen furcsa személyiség. Mikor megtudta, hogy van valakije, néha fenyegető és néha kedves sms-ekkel bombázta, amiket a kapcsolatunk végéig küldözgetett. A srácról annyit kell tudni, hogy 29 éves és a leghosszabb munkaviszonya talán 1,5 év volt, per pillanat is munkanélküli, se jogosítvány, se lakás, tehát nincs semmi, amit fel tudna mutatni, hogy mit is ért el az iskola befejezése után.-------- A gondok pár hete kezdődtek, amikor egyik este a párom kapott tőle egy sms-t, amibe az ágyban feküdve óhatatlanul is de bele láttam (kihangsúlyozom, soha nem turkáltam a telefonjában). Általában felolvasta az sms-eket, de rá kellett jönnöm, hogy csak a rosszakat. Múlt héten mondtam a páromnak, hogy le kell ülnünk beszélni, mert itt valami olyan van kialakulóban, ami úgy érzem engem hátrányosan érint. Kb. 3 perc alatt megvolt a megbeszélés, kijelentette, hogy szakítunk... Ok, gondoltam, pár nap és észhez tér.------ Pár nap múlva megkerestem, beléptem hozzá és láttam, hogy kétségek gyötrik. Ez a beszélgetés már igen hosszúra nyúlt, nagyon sok mindent megbeszéltünk, újrabeszéltünk. E találkozás végén kinyögte, hogy a kislány érdekében megpróbálják az exével újrakezdeni, elfelejteni a régi sérelmeket, elvárások nélkül, ami számomra egy kicsit hihetetlen . Hadd ne mondjam, kicsit padlót fogtam. Elmondtam neki, hogy valamilyen szempontból megértem, mert mint anya, a gyermekét kell szem előtt tartania, de egy ember alaptulajdonságain elég nehéz változtatni, sőt... és ha ez nem sikerül az exének, az Ő élete és a kislányé is rá fog menni. Búcsúzásként átölelt és úgy szorított mint még soha ....
TÁRKERESŐ HIRDETÉS HUMOR
Társkereső hirdetés Kezitcsók a hölgyeknek, keresem azt a nöt, aki hajlando vélem összebutorozni, és van is butora, mer családot akarnék mán magamnak, oszt a nönek is. Huszonhárom plusz 2 éves multam tennaphoz vót egy hétre.------- Tanyám van, sok birkám, és sok kutyám. Sokan szeretik az állatot ezt azé is irtam. Mindent megadok neked amit meg tudok, amit nem aztat nem. Tudok jol szeretni, vót mán nöm sok, de egyikse vót az aki köllöt vón' ugy aszonynak. Mostan járom a dolgozok gimnáziumát, és igen jol tanulok, ezt a tanárnö is ígyen mondotta a multkorában mikó vizsga vót. Által is mentem rajta. Mármint a Jolán tannőn.-------- Na, akkó enyi, több levelet meg jelentkezést is látnék szivesen hogy tudjak közületek válogatni. Lagzi ettűl a hirdetéstöl számítva három hét múlva, még aratások elött hogy be tudj mán állni a cséplő mögé. Gondolom ez nem gond.----- Nyaralás Karcsi ecséméknél, Bonyhádon a penziojukban. Szép ottan náluk nagyon. Minálunk is szép itt Pörcögön. Föleg nyaranta, délidöben, a szántás melet. Pálinkás szép napot minden kedves nönek, meg nékem is mer mán van bennem néhány feles. utánirat: csak tiszteséges nök jelentkezzenek
VÁLASZ MAGYAR PÉTERNEK.
Válasz Magyar Péternek Péter! Látom, szeretnéd komolyra fordítani a szót. Ideje volt, a sok komolytalan hazugság után, amivel terheled a közbeszédet. A jobboldaliaknak címzett, hamisan érzelgősködő leveled elején azt írod, közülünk jöttél. Azonban rögtön ide kívánkozik, hogy te köztudottan - még a saját bevallásod szerint is - egy liberális ember vagy, egy SZDSZ-es család sarja, akit a szülei gyermekként a Mérleg utcai SZDSZ-székházba hordtak Pető Ivánhoz, meg másokhoz, ahogy mesélted, s te vagy az is, akinek kiskorában Demszky-plakát volt az ágya fölött. (Manapság persze lehet, hogy Demszkynek van Magyar Péter plakát a hálószobájában.) Nagyapád pártállami karrierjére udvariassági okokból most nem térek ki.------- A lényeg, hogy nem közülünk jössz, ezt mindketten pontosan tudjuk. Tény, hogy a tavaly elárult barátaid által eljutottál régebben hozzánk, de nem közülünk jössz. Azzal is mindenki tisztában van, hogy a jobboldalon is mindig csak a pénz és a hatalom érdekelt. Volt feleséged sokszor elmondja, hogyan akartál milliárdos lenni, amikor ő miniszter lett, hogyan kergetted az őrületbe, hogy négy-öt (lehetőleg) munkamentes állást szerezzen neked, havi 6-8 millióért. Kifizetőhelyeket.-------- A végén semmi nem volt már elég, erőszakosan többre és többre vágytál. Végül elhajtottak mindenhonnan, és most a baloldalon próbálod becserkészni a vágyott pénzt és hatalmat. Ennek eléréséhez megint sok-sok embert akarsz megtéveszteni, majd felhasználni. Most épp a jobboldaliakat. Szívhez szóló, de hamis levelet írsz nekik, hogy higgyenek neked, bízzanak benned. Nem fognak. ------ Ahogy egyetlen jobboldali beállítottságú gyerekkori barátod vagy gimnáziumi társad sem tartott veled a nagy kalandra, úgy a szavazók se fognak. Átlátnak rajtad, vagy számodra rosszabb esetben: ismernek. Péter! Azt is állítod leveledben, hogy nem vagy idegen szívű, de nem említed meg, hogy közben elvtelenül szegődsz el brüsszeli politikusok és célok szolgálatába, míg az ország gondolkodó része végignézi, ahogy Manfred Weberék fognak és zsarolnak a mentelmi ügyeddel, ahogy lebegtetik feletted a rád váró büntetőeljárásokat.------ Lehet, hogy nem vagy idegenszívű, de ebben a helyzetben nem is kell annak lenned, hogy szolgalelkűen teljesítsd a politikai fogvatartóid kéréseit. Tudod, ez a fő gond. Ez a te Achilles-sarkad. Ne bántódj meg, kedves “közülünk jövő”, de közülünk senki nem sír utánad. Valójában sokkal jobb, hogy nem vagy a magyar jobboldalon. Hogy nem jobboldaliként erőszakoskodsz fiatal csajokkal a diszkóban, hogy nem bennfentes kereskedsz, lopsz telefont, vagy hallgatod le a családtagjaidat. ------ Péter! Tudjuk, hogy nagyon vágysz a mi támogatóinkra, de szerintem ne reménykedj. Ti is látjátok a valódi és nem manipulált kutatásokból - olykor le is írjátok -, hogy a jobboldalt lényegében nem tudtad feltörni. Ahogy azt is pontosan látjátok, hogy nem vezettek a politikai mérésekben, csak a reményt áruljátok a baloldali szavazóknak. Nem kell, hogy bevalld, csak ne nézz minket hülyének. ------ Úgy általában se nézd le soha az ellenfeleidet, s minket se becsülj alá, mert hibát követsz el. Ennek pontos felismeréséhez bölcsességre és alázatra lenne szükséged, az elbizakodottság, a dölyf és erőszakos személyeskedéseid helyett. Megtapasztalhattad az átmeneti “közöttünk tartózkodásod” alatt, hogy a magyar jobboldalt iszonyatosan nehéz megverni a választásokon, s ennek valószínűleg tudod is jó pár okát, biztosan rémlik még. Jövőre sem fog sikerülni. Kellemes hétvégét!PÉTER GAME ÓVER,BUJKLHATSZ A LÁNYOK LÁBAKÖZT
LÉGY CSENDBEN.
Légy csendben, ha nincs mondanivalód, ami kedves... Légy csendben, amikor eluralkodik rajtad a harag.------ Óvakodj attól, hogy szíven szúrd a lelked, Mert vannak sebek, amik sosem gyógyulnak be... Légy csendben, ha valami nem tartozik rád.----- Ne pazarold az energiádat haszontalan ügyekre, Nem mindenki érdemli meg Az erődet, sem az idődet... Légy csendben, ha valaki nem tetszik neked.------ Lépj egyet hátra, Ez sokszor a legegészségesebb út... Légy csendben, Ne bánts, Ne árts, Ne sérts meg, Ne vitatkozz.------- Óvd a békédet, a saját módodon, Kiabálás és kitörések nélkül. Lépj el egy pillanatra, És gyere vissza, ha a vihar lecsendesedett... A világ már amúgy is annyi haragot hordoz, Miért tennél hozzá még többet?...
ELVESZETT ILLUZIÓK
Elmúltam 40, és nem mostanság. Valahogy úgy alakult az életem, hogy nem igazán sikerült párra találnom. Alkalmi kapcsolatok, a leghosszabb is tán 3 hónapig tartott. Soha nem éreztem azt, hogy megbecsülnek, igazán NŐNEK tartanak. És azt sem, hogy nem csak a mellem létezik, okos, intelligens nő vagyok. Tavaly ősszel aztán megismerkedtem egy nélam öt évvel fiatalabb férfival. Elvált, két gyerekkel, akiket ő nevel. Már az elején korrektül közölte, hogy egyenlőre nem gondolkozik komoly kapcsolatban. Én mégis vállaltam...Talán abban bíztam, hogy idővel megszeret. Nem így történt, közel fél év után szakított velem. Nem volt "igazi" kapcsolat, de számomra mégis ez volt életem "nagy viszonya". Nagyon fáj, hogy vége, már lassan egy hónapja. Úgy érzem, soha többet nem fogok ilyen férfit találni, akiben ennyire megvolt minden, amit kerestem. Még mindig sokat gondolok rá, és abban bízom, hogy ha más nővel találkozik, úgy fogja érezni, egyik sem mérhető hozzám. Persze ez butaság, ennek vége. Hogyan tudnám elengedni?--------- Leírtam az egész történetünket... Remekül sikerült az este. A bluesfesztiválon elkészítettem életem első riportját. Mint a nagyok: diktafonnal. Na jó, a riportalanynál keresve sem találhattam volna jobbat, és az a néhány deci bor is segített, amiből bátorságot kívántam meríteni. A hangulatot megalapoztam, ki az az őrült, aki ilyenkor haza akar menni?! Irány a kedvenc szórakozóhelyünk. Hátha megjelenik a királyfi fehér lovon, vagy legalább egy elfogadható hímnemű, aki feldobja az estém. Ücsörögtünk a barátosnőmmel, és tovább boroztunk. Végre odajött az asztalunkhoz két pasi. A barátnőm ismerte őket. Az egyik megjegyezte, hogy látott már bennünket a fesztiválon. Nem emlékeztem rájuk, iszonyú az arcmemóriám - ezt közöltem is. Mi aztán bementünk, tovább boroztunk, táncoltunk. Egyre jobb kedvem kerekedett. Közben a barátnőm megemlítette, hogy az egyik illető a kintiek közül nagyon normális ember. Nézzük meg, hátha még itt van. Persze, hogy már nem! Sebaj, érezzük jól magunkat, hisz ezért jöttünk.---------- Néhány nap múlva elmeséltem a történetet a másik barátnőmnek, aki a Retrobüfében pultozott. Kiderült, ő is ismeri a szimpatikus úriembert, ki szokott járni sörözni. Kicsit sokat beszél, de egyébként normálisnak tűnik. Gondoltam, lesz, ami lesz, megkérem Évát, adja át neki üdvözletem. Abban még nincs semmi…. Egy alkalommal aztán épp egyszerre időztünk a Retroban. És küldött nekem egy italt! Meglepődtem, mit ne mondjak. Megköszöntem, gondoltam, az illem úgy diktálja. Aztán mi elmentünk. Egy idő múlva csörgött a telóm, Éva volt. A srác elkérte a számom! Épp kritikus állapotban voltam, a munkahelyem miatt paráztam. De ez a hír feldobott, vagy legalább is elterelte a figyelmem. Vártam a hívását, nem kevés ideig. Semmi…Barátosném szerint csak azért volt szüksége a számomra, hogy közölje, bocs, ő nem akar tőlem semmit, vagyis csak le akart rázni. Ez nagyon rosszul esett, mert nem éreztem úgy, hogy rámásztam volna. Dühöt éreztem, megbántottságot. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy egy másik alkalommal egy asztalhoz kerültünk. Záróra után egy másik szórakozóhelyen tovább folytattuk a beszélgetést. Egyre szimpatikusabbnak találtam. Nagyon jó a humora, és értelmes - manapság egy ilyen férfi ritka, mint a fehér holló. A mai napig megvan az a cigisdoboz, amit akkor vettem. És megvan az az öngyújtó is, amit utolsó együttlétünkkor tőle kaptam. Hiába, szentimentális liba vagyok… Hazakísért…--------- Aztán én léptem (megint?): ismerősnek jelöltem a népszerű közösségi oldalon. Írogattunk egymásnak, vagyis inkább én írtam. És végre megtörtént! Találkozót beszéltünk meg, persze a Retroban (ez később sem változott). Tisztáztunk néhány félreértést, és remekül elbeszélgettünk. Aztán csak úgy megtörténtek a dolgok. Felállította a játékszabályokat: nem tervez komolykapcsolatot, csak érezzük jól magunkat. Ha vállalom, legyen. Egyre szimpatikusabb volt nekem, plusz a barátnőim is győzködtek, hogy 7 év cölibátus után igazán rám férne egy kis „pókhálótalanítás”. A szülinapomkor meghívott magához vacsorázni. Ez melengette kis lelkemet, ilyen velem még nem fordult elő. Roppantul izgultam, remegő térdekkel kopogtattam az ajtón. Én már csak ilyen lökött vagyok… A feszültség lassan oldódott, egyre jobban éreztem magam. És bár azt hittem, ellen tudok állni a kísértésnek, az ágyban kötöttünk ki. Lenyűgözött a figyelmessége… Aztán utána hozzábújni…átölelt, simogatott, fogta a kezem…. Azt hiszem, csak ez után vacsoráztunk.------- Nem találkoztunk túl sűrűn, de elfogadtam, mert tudtam, a két gyerek, a munka mellett nem sok ideje marad. De amikor találkoztunk, tökéletes volt minden. Készült, takarított, főzött, beszerezte a kedvenc borom - abból is azt, ami az év díjnyertes bora volt. Egyébként meg üzenetek a közösségi oldalon (én írtam, ő válaszolt), sms… Karácsony előtt vittem neki egy angyalkát, hogy vigyázzon rájuk. Nagyon meghatott, hogy feltette a fára, lefényképezte, és elküldte. Nagyon jó volt vele. Mikor együtt voltunk, nagyon figyelmes volt. Szerettem, mikor hozzám ért, szerettem a csókjait… A remegő térdek mindig megvoltak az ajtó előtt, meg üdvözléskor a szemérmes puszi. Pedig legszívesebben a nyakába ugrottam volna. Valószínűleg hanyatt is esett volna, a súlyomtól meg a meglepetéstől. Nem tettem, mert nem tudtam, mit váltana ki belőle. Hiszen nem járunk együtt, mindig elmondta, hogy ez csak arról szól, hogy érezzük jól magunkat.---------- Egyre fontosabb lett nekem. Egyszer besokalltam, nem bírtam tovább, megpróbáltam kilépni ebből a viszonyból, vagy nem is tudom, miből. Persze visszakoztam, nem bírtam megtenni. Találkoztunk újra. Tisztáztuk, hogy akkor no szex, (no para, haha) csak beszélgetés. A második alkalommal ezt már nem sikerült betartani. De innentől már nem volt olyan, mint régen. Viszont még mindig iszonyú jó volt érezni a testét, az ölelését, a simogatását, fogni a kezét… Utolsó alkalommal már nagyon konkrétan elmondta, hogy ez nem működik köztünk, nem szeret, negatív vagyok, jól elvagyok a pocsolyámban, míg ő küzdő típus. Másnap reggel elnézést kért, és abban maradtunk, józanul mindent megbeszélünk. Én aztán hetekig próbálkoztam, hátha megérzi, mennyire hiányzik, mennyire fontos nekem. És hogy tényleg nem haragszom… Megérezte - egyre hidegebb lett.---------- A „harcai” mellett lehettem volna a biztos háttér. Aki szereti, megnyugtatja…. Az otthon, a biztonság, a „hazavárlak”. De nem szeret, így aztán ez lehetetlen. Nehéz elfogadni, nagyon hiányzik. Ő volt az életemben az első „IGAZI FÉRFI” 40 + év alatt nem semmi eredmény! És mert szeretem, el kell engednem. Igazán szeretném, hogy boldog legyen, megérdemli. Az Angyalka vigyázzon rá és a szeretteire!
A CSODÁLATOS INDIAI NŐK
A PRINTERESTEN TALÁLTAM MEG ŐKET.A SZÉPSÉGŰK RÖGTÖN MEGFOGOTT.A SZEMÉBŐL ÉS A LÉNYÉBŐL,SZERETET ÁRAD.A NÉPVISELETI RUHÁJA AZ ÉKSZEREKKEL KIEMELI CSODÁLATOS SZÉPSÉGÉT.A HOSSZÚ HAJA SZÉPEN ILLESZKEDIK AZ ARCÁHOZ.SZEMEI GYÖNYÖRÜEK KONTÚROSAK ÉS ALÁZATTAL VANNAK TELE.AZ EURÓPAI NŐK MEG SEM KÖZELITIK(SZÁJFELTÖLTÉS ,TETKÓ,STB)Ő EGY TERMÉSZETES SZÉPSÉG.AURÁJA TÖKÉLETES A BELSŐ LÉNYE KISUGÁRZIK A SZÉPSÉGÉRE.A SMINKJE SZOLID,NEM HIVALKODÓ.--------A MÁSIK LÁNY IS GYÖNYÖRŰ ,A HOMLOKÁN LÉVŐ ÉKSZER TAKARJA A HARMADIK SZEMET.SZEMEI GYÖNYÖRŰEK,KISSÉ SZÉTNYILT AJKAI ÉRZÉKIEK.CSODÁS A HAJKORONÁJA,HAJDISZE, ILLIK A SZÉP ARCÁHOZ.GYÖNYÖRŰ A NYAKI ÉKSZERE.-------A HARMADIK NŐ MAGA TÖKÉLETESSÉG,A GYŐNYŐRŰ ZÖLD SZEMEI MELEGSÉGET ÁRASZTANAK.ÉKSZEREI A FÜLBEVALÓJA IS KIEMELI KARAKTERES ARC SZÉPSÉGÉT.CSODÁLATOS ÉS ÉRZÉKI,A SMINKJE TÖKÉLETES. MIND A HÁROM LELKILEG RENDBEN VAN,AURÁJUK RAGYOG ÉS BOLDOGSÁGOT SUGÁROZNAK SZÁMOMRA ŐK A CSODÁLATOS INDIAI NŐK
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Ha valaki megkérdezné tőlem, ki vagyok, talán nem is tudnék egyetlen mondattal válaszolni.Egy ember vagyok, aki sok mindent megélt. Voltak k...
























