A BOCIKA

Sajnos a bocik a vágóhídon végzik,pedig csodálatos teremtések.A szeméből ártatlanság szeretet árad.A hús boltban gondolj erre mikor marhahúst vásárolsz.Ő EGY ÁRTATLAN KIS LÉLEK,ÉRZELMEKKEL TELE-NAGYON ARANYOS.

EGYPTIAN METAL + VIOLIN VÁLOGATÁSOM

"ORIGINAL ENIGMA VOICES

ROCK IN RED VÁLOGATÁSOM

METAL VÁLOGATÁSOM

DR KÁRPÁTI LAJOS - A LÁBFÁJDALMAK ELLEN.

Üdv, a nevem Kárpáti Lajos és több mint 10 éve foglalkozom mozgásterápiával és rehabilitációval Budapesten. Több mint 10 év gyakorlati tapasztalat és több ezer elvégzett terápiás kezelés után pontosan tudom, milyen nehéz lehet a mindennapokat megélni lábproblémákkal. Pályafutásom során több mint 1100 ember fordult hozzám különféle lábfájdalmak és kellemetlen tünetek miatt, például: -Nyirokpangás (lábdagadás, feszülő érzés)--- -Vizesedés, ödéma (amikor a láb rendszeresen duzzad – sokan nem is tudják, hogy ez már ödéma)--- -Zsibbadás, nehézláb-érzet--- -Talpi fájdalom, merevség--- Láttam már mindent. Az enyhe feszüléstől és dagadástól egészen a visszerekig és erős vizesedésig… Sokan közülük későn kerestek meg, amikor már a panaszok súlyosbodtak. Ezért is tartom fontosnak a megelőzést és az otthoni támogatást – éppen ebben nyújthat segítséget egy olyan eszköz, mint az ÖdémaStop™ - Lábmasszírozó.-------- De csak az idei év elején sikerült valóban feltörni a titkot az ödéma hatékony enyhítésére. Minden egy forradalmi felfedezéssel kezdődött, amelyre az év elején bukkantam rá. Egy éjszaka éppen klinikai tanulmányokat böngésztem az ödémáról és a nyiroködémáról, amikor valami megdöbbentőre bukkantam. A duzzanat sokkoló, valódi kiváltó oka! Mi lenne, ha azt mondanám, hogy a lábaid és lábfejed duzzanatát valójában a VÁDLID okozza? Elsőre furcsán hangzik, de igaz.-------- A vádli kulcsszerepet játszik a vérkeringésben. Olyannyira, hogy gyakran ”A Második Szívnek” is nevezzük. A valódi szíved pumpálja a vért az egész testedbe – beleértve a lábfejedet is. De a vádli feladata, hogy ezt a vért visszajuttassa a szíved felé. Amikor a vádli izmai összehúzódnak, összenyomják a lábadban lévő ereket, és felfelé nyomják a vért a szíved irányába. Ezért nevezzük a vádlit "a második szívnek” – mert egyedül képes fenntartani a normális vérkeringést az alsó végtagokban.------- De itt a rossz hír... Ahogy idősödünk és egyre kevésbé vagyunk aktívak, a vádli meggyengül. És amikor ez megtörténik, már nem képes az összes vért visszapumpálni az alsó végtagjaidból a szíved felé, így egy része megreked a lábfejedben. Ez a pangó, elhasználódott vér ödémát és duzzanatot okozhat a lábfejben és a bokában. De ha nem kezeled, akár súlyosabb lábproblémákhoz is vezethet. Ezért nem biztosítanak tartós javulást az igazán a népszerű módszerek – például a kompressziós zoknik, a sós fürdők, lábfelpolcolás vagy különféle tabletták.------ Ezek csak a lábfejre fókuszálnak, ahelyett, hogy a valódi problémát, a vádlid gyengeségét kezelnék. Akkor mi a megoldás? Aktiválnod kell a vádlidat, hogy újra elkezdje pumpálni a vért... És el kell távolítanod a pangó, elhasználódott vért, ami jelenleg a lábfejedben rekedt. De hogyan?------ A legtöbb szakértő azt mondaná, hogy mozognod kellene, vagy el kellene kezdened tornázni. De legyünk őszinték… Amikor a lábad duzzadt és fáj, akkor a mozgás – nemhogy a futás vagy tornázás – az utolsó dolog, amire vágysz. Ezért van az, hogy sokan soha nem találnak valódi megoldást – és végül egész életükben fájdalmas és duzzadt lábakkal kell élniük. Szerencsére létezik egy jobb megoldás. Szabadulj meg az duzzadt lábaktól, mindössze napi 15 perc alatt, otthon, kényelmesen. Mindez lehetséges az "ÖdémaStop™ pneumatikus kompressziós terápiának” köszönhetően. Ez egy speciális kezelés, amely légnyomást alkalmaz a vérkeringés serkentésére.-------- A módszer lényege, hogy a lábakat egy speciálisan kialakított mandzsettába vagy csizmába helyezi, majd ezek ritmikusan felfújódnak és leeresztenek, ezzel utánozva az izmok természetes összehúzódását – így segítve a vádlikat abban, hogy újra elkezdjék pumpálni a vért. Az egyetlen probléma? Ez a technológia korábban csak drága, exkluzív kórházakban volt elérhető, az átlagember számára nem. Ezért fejlesztettük ki az ÖdémaStop™ Lábmasszírozó készüléket! Ez a forradalmi eszköz az egyik leghatékonyabb megoldás az ödéma, a duzzanat és a rossz vérkeringés ellen, amelyet már több ezer elégedett vásárló használ. Bemutatjuk az ÖdémaStop™ – Lábmasszírozó Készüléket!--------

Az ÖdémaStop™ – Lábmasszírozó Készülék az elsők között alkalmazza a pneumatikus kompressziós terápiát, amely stimulálja a vádlikat – azaz a „második szívedet” – és beindítja a vérkeringést az egész alsótestedben. Amint felhelyezed, a készülék ritmikusan felfújódik és leereszt a vádlik körül, utánozva azokat az izomösszehúzódásokat, amelyek futás vagy edzés közben történnének. A vérerek újra elkezdenek dolgozni és pumpálják a vért az alsótestből vissza a szívbe. ✅ A régi, pangó vér végre elindul, és a duzzanat fokozatosan csökkenni kezd. De ne csak a szavamnak higgy… Jelenleg több ezer ember használja az ÖdémaStop™ készüléket világszerte, hogy megszabaduljon a lábduzzanattól és a fájdalomtól. Termékeink már több mint 400 igazolt ötcsillagos értékelést kaptak!által:

ELHUNYT A SZERELMEM,AKIRE EGÉSZ ÉLETEMBEN VÁGYTAM-CLAIRE

A sorok a képernyőn eleinte értelmetlennek tűntek, mintha egy másik nyelven írták volna. A betűk elmosódtak, a szemem égett. De aztán kirajzolódott egy mondat. Rövid volt. Fájóan, brutálisan rövid. „Édesanyám Claire,tegnap elhunyt. Sajnálom, hogy nem tudtam előbb szólni.” Nem volt több. Csak ez a pár szó. És vele… a világom omlott össze. Az utolsó remény, az utolsó kapaszkodóm az élethez, eltűnt.------- Előrehajoltam a repülőgépen az ülésben. Egy pillanatra úgy éreztem, meg fogok fulladni. Mintha valaki belülről csavarná a mellkasomat, és nem engedné, hogy levegőt vegyek. A kép kiesett a kezemből, és az ölembe hullott. Ránéztem. Az a mosoly, amit fél évszázadon át őriztem a szívemben, most fájdalmat okozott. Végtelen, gyógyíthatatlan fájdalmat. A mellettem ülő fiatal lány ijedten nézett rám. Valamit kérdezett, de nem hallottam. Csak bólintottam, hogy jól vagyok. Hazudtam. Először magamnak. A repülő csendesen zúgott tovább, mintha semmi nem történt volna. Az emberek olvastak, aludtak, nevettek. Én meg ott ültem, egy halott asszony emlékével a kezemben, és nem tudtam, hová tartok. Mert az úticélom már nem létezett.------- Mégis leszálltam. Mégis elmentem abba a kisvárosba, aminek nevét olyan sokáig ismételgettem magamban, mintha varázsszó lenne: Châteauneuf-du-Pape. Egy kis borvidéki település. A temető kapuját könnyen megtaláltam. Az unokaöccse várt. Fiatal férfi volt, kedves szemekkel, és egy olyan fájdalmas mosollyal, amit csak az ismer, aki nemcsak gyászol, de valami nagyon fontosat veszített el — valakit, akit másképp senki nem ismert. – Tudta, hogy eljön – mondta halkan, miközben elindultunk a kavicsos ösvényen. – Az utolsó napokban csak önről beszélt. Minden nap várta a levelet. Amikor megérkezett, úgy sírt, mint egy kislány. Megálltunk egy kis sírkő előtt. Egyszerű, fehér márvány, rajta a neve: Claire Beaulieu. Semmi különös. És mégis… minden benne volt. Az egész múltam. Az egész életem.------- Letérdeltem. Nem sírtam. A könnyek túl kevésnek tűntek ahhoz, amit éreztem. Csak ott voltam, előtte, és suttogtam. – Megjöttem, Claire. Itt vagyok. Bocsáss meg, hogy nem előbb.------ A fiú odanyújtott egy borítékot. – Ezt hagyta magának. Reszkető kézzel nyitottam ki. A kézírása… Ugyanaz volt, mint régen, az iskolai szerelmes leveleken. „Drága Miklósom, Tudom, hogy úton vagy. Érzem. Valami azt súgja, hogy látni foglak. És ha mégsem… legalább tudod már, hogy nem felejtettelek el. Egész életemben csak téged szerettelek. A férjem jó ember volt, de a szívem mindig veled maradt. Minden évben a születésnapomon megnéztem a régi képünket. És elképzeltelek: vajon ősz lett-e a hajad? Még mindig úgy nevetsz-e, mint régen?------ Tudd, hogy boldoggá tettél. Akkor is, ha csak emlék voltál. Mert vannak szerelmek, amik nem múlnak el — csak helyet cserélnek a szívben az idővel. Ha ezt olvasod, és még mindig itt vagy a Földön, kérlek, ülj le egy percre a sírom mellé. Csak egy percre. És képzeld el, hogy most is ott vagyunk a folyóparton, a fénykép helyett valóságban. Fogom a kezed. És nevetek.-- Örökké a tiéd, Claire.”------- Lehunytam a szemem, és elképzeltem. A folyó halk csobogását. A napfényt a haján. A nevetését. Az ujjait az enyémben. Talán bolondság, de ott, a sír mellett ülve… megéreztem valamit. Mintha egy pillanatra tényleg ott lett volna. Velem. Megérintett a szél, meglebbent a hajam, és a szívemben csend lett. Mély, szelíd, fájdalmas béke. A következő napokban nem indultam haza. Nem is volt már hová. Béreltem egy kis szobát a város szélén, a szőlők közelében. Reggelenként kimentem a temetőbe, és meséltem neki. Az életemről. Azokról az évekről, amik kimaradtak. A versekről, amiket sosem olvastam fel neki.------- Az emberek furcsán néztek. Egy öreg magyar, aki minden reggel virágot visz egy sírhoz, és magában beszél. De nem törődtem vele. Az ő szemükben egyedül voltam. Az én szememben… végre hazataláltam. Egy hónappal később megvettem azt a házat, amit Claire bérelt az utolsó éveiben. Az ablakából látni lehetett a templomtornyot és a szőlősorokat. Ugyanazt a kis kerti asztalt használtam, amit ő. Este kiültem, borral és sajttal, és néztem az eget. Néha úgy éreztem, válaszol. Egy madár röpte. Egy kis nesz a kertben. Egy ismerős illat. Nem volt már jövőm. De a múltam… újra életre kelt.------ És ez elég volt.

VÁLOGATÁSOM FULL LIVE

ANATHEMA FULL LIVE -VÁLOGATÁSOM

A VÁGYAK VALÓRA VÁLNAK

"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk." Voltak nekem is nehéz időszakaim, egyedül maradtam kislányommal egy rosszul sikerült házasság után. Nem volt egyszerű, bár a szüleim nagyon sokat segítettek nekünk. Így éltünk kettesben: kislányom és én. Eleinte nehéz volt, de aztán megtanultam boldognak lenni így, "egyedül" is. Vágytam arra, mint sokan, hogy megismerjem, milyen is az igazi szerelem és egyszer csak teljesült a kívánságom.--------- Az én szerelmemmel három éve ismerkedtünk meg egy szombati napon, közös ismerőseink által. Első találkozásunk olyan összehozós buli volt, ahol bemutattak minket egymásnak. Azon az estén táncoltuk, buliztunk mi és a kis csapatunk. Aztán a buli végén hazavittem őt, mivel én voltam autóval. A kapujukban kedvesen megölelt és megköszönte, hogy hazavittem. Fura volt az az ölelés, leírhatatlan, már azon meglepődtem, hogy nem puszit adott, hanem kedvesen megölelt. Másnap SMS-t írt és megbeszéltük, hogy szerdán eljön hozzám, mert szeretne még velem találkozni. Nagyon izgultam azon a bizonyos szerdán, alig vártam, hogy este hét óra legyen. Megérkezett, beszélgettünk, jókat nevettünk és csak úgy rohant az idő. Éjfél után nem sokkal, ahogy ott voltunk egymás mellett, végre megcsókolt. Soha nem éreztem még ilyet, csodálatos volt és már akkor tudtam, hogy ebből valami csodás dolog lesz.--------- Teltek a hetek, hónapok, hihetetlen volt vele minden perc. Aztán néhány hónap után hozzánk költözött a kis városba, ahol mi laktunk. Ennek kislányom is nagyon örült, mivel első perctől kezdve szimpatikus volt neki az én szerelmem. Nagyon jól kijönnek egymással, még a mai napig is. Aztán, ahogy teltek a napok, hónapok az én kis városomban, arra lettem figyelmes, hagy az én párom boldog, de mégsem. Ennek az volt az oka, hogy nem szeretett ott lakni, mivel ő nagy városban lakott eddig. Ezért úgy döntöttem, ha ő már értem kiköltözött, most én is megteszem és beköltöztünk a nagy városba, ahol volt egy lakása.------ Azóta már közös, gyönyörű szép lakásunkban lakunk. Nagyon élvezi a nagy várost kislányom is és most már én is. Eleinte nekem nehéz volt, sokat voltam szomorú, mivel én kicsi korom óta kis városban éltem. Párom nagyon sokat segített, hogy könnyebb legyen nekem. De már imádok itt élni. Egy éve összeházasodtunk és boldogok vagyunk! Hihetetlen vele az életem! Még így három év után is ünnep vele minden nap. Már teljesült egy vágyunk, hisz megtaláltuk egymást. Most pedig arra vágyunk, hogy szülessen egy pici manócskánk, hogy végre négytagú legyen a családunk. Sajnos ez a vágyunk még várat magára, de nem adjuk fel, hisz tudjuk, ha nagyon akarjuk, vágyaink valóra válnak.

SZERELEMBŐL GYÜLÖLET.

12 voltam, mikor egyik rokonom által megismertem Gabit. Ő akkor 17 volt, jóképű, vicces, kicsit kisfiús stílussal. Megismerkedésünk után 2 hónappal egy este azt kérdezte tőlem: - Anikó járnál velem? Csak néztem rá nagy szemekkel, mert eléggé meglepett a közelsége. De aztán igent mondtam, és gondoltam, milyen jó nekem, ilyen fiatalon nem sok mindenki mondhatja el, hogy párkapcsolata van. Titokban szerettük egymást, mert tudtam a szüleim úgyis elleneznék a kapcsolatunkat a fiatalságom miatt, és igazuk is lett volna, de nem tudtam mit tenni, szerelembe estem.És mint tudjuk, a szerelem nem válogat, jön magától és nem lehet ellene tenni semmit.--------- A találkozásokat könnyen megoldottuk, apám nagyon megszerette Gábort, már amolyan apja-fia kapcsolat volt közöttük. Napról napra éreztem, egyre jobban szeretem, úgy éreztem magam, mint aki 20 cm-rel a föld felett lebeg. Mikor megcsókolt, a szívem a torkomban dobogott, minden percben ő járt az eszemben. Tudtam, lassan ki fog térni a testiségre, mert tett ráutaló jeleket, de én nagyon féltem, mint mindenki az első együttlét előtt. Egyik este mikor sokáig beszélgettünk kint az udvaron, megcsókolt, éreztem, hogy ez most valahogy más, mint a többi, és lassan elkezdett keze vándorolni testemen, először hagytam magam, majd egyszer csak, mint valami harang megszólalt a fejemben és abban a pillanatban eltoltam magamtól és egész testemben remegtem. - Várj! - kérleltem. - Nem szeretsz? - miért ellenkezel mindig, mikor én szeretnék már végre veled lenni teljesen? - válaszolta. - Én is szeretném, de még érzem, nem vagyok kész rá!---------- Látszólag megértette, mert többet nem kezdeményezett. Tervezgettük a jövőnket, mint minden boldog pár, összeköltözés, házasság, gyerekek. Szerettünk tervezgetni és álmodozni a közös jövőnkről, akkor még mit sem sejtve, 2 éves évfordulónkra úgy gondoltam meglepem és megadom neki azt, amire olyan rég várt a testemet, éreztem, már kész vagyok rá, szerettem Gábort és ezt be is szerettem volna neki bizonyítani. Megtörtént az első együttlétünk és még jobban kötöttünk egymáshoz vadul szerettük egymást. Nehezek voltak az esti búcsúzások és még nehezebbek az egymás nélkül eltöltött éjszakák. Két és fél év után valami megváltozott kettőnk között. Elkezdett apró dolgokon kibukni. Féltékenységi rohamokat előidézni, egyszer pont a rokonoméknál.-------- - Ide el tudsz jönni? - bőszült fel a hangja, és mint akinek villámokat szór a szeme. Megijedtem tőle elkezdtem hátrálni, aztán végül odamentem hozzá hosszú gyengéd csókot leheltem az ajkára és ettől ő megnyugodott. Nem tudtam, mit tehetnék, valahogy zavarban éreztem magam, így lejáratni - mondtam magamban, így gyorsan el is búcsúztam Brigitől és elindultunk. - Hogy gondoltad te, hogy így lejáratsz, kicsit túlzásba vitted, nem gondolod? Csak jött mellettem, mint egy kisgyerek, mint akit épp most szidott le az anyja, mert rossz fát tett a tűzre. Idegesített, mikor így viselkedett, de ezt ő is nagyon tudta és éppen ezért tette.--------- Imádtam ennek ellenére, még ha idegesített is, hogy mindig a nyomomban van és nem hagy levegőhöz jutni sem, nem mehettem el a barátnőimmel sehova, mert akkor az volt, biztos megcsalom, lassan kezdtem elveszíteni minden barátomat és ez őt láthatólag boldoggá tette. Pár hétre rá meguntam, azt hogy nem hagy semmi nyugalmat nekem, tudtam, beszélnem kell vele, de nem tudtam hogyan, míg egyik sétánk alkalmával rászántam magam. - Szeretnék veled beszélni!--------- - Hallgatlak. - Szeretném, ha tartanánk egy kis szünetet a kapcsolatunkban! - Tessék? El akarsz hagyni? - Még nem tudom, épp azért kérek egy kis szünetet, úgy érzem, megfojtasz az örökös, majd hogy nem üldözési mániáddal. - Megváltozom, ígérem csak ne hagyj el! - kért már majdnem sírva. - Akkor esküszöm, megölöm magam. Hangzott a fenyegető válasz.-------- Láttam a szemeiben, hogy nem viccel és tudtam, hogy tiszta szívéből szeret, így hát nem hagytam el. Nem hagyhattam, hogy miattam, vessen véget az életének, azt nem bírtam volna ki. Próbáltam mindent megtenni, azért hogy kapcsolatunk újból olyan legyen, mint a legelején. Több időt töltöttem vele, hanyagolva ezzel a tanulást, aminek persze szüleim nem örültek romlottak a jegyeim, nem törődtem senkivel a baráti körömből, és ezt nem nézte senki jó szemmel, sokat sírtam, ott volt Gabi, de mégis mérhetetlenül egyedül éreztem magam.-------- Sok-sok hét telt el így, egyre befelé fordulóbb voltam, mígnem arra a döntésre kényszerültem véget kell vetnem ennek a kapcsolatnak, ami már talán nem is annak volt nevezhető, hanem inkább megszokás, legalább is akkor ezt éreztem. Felhívtam Gabit, hogy találkozzunk a barátnőméktől nem messzi téren, ezt ő nem furcsállta, sokszor jártunk oda elbújni a világ zaja elől. Felkaptam a kabátom, és elindultam azon tűnődtem egész úton, hogy mondjam meg neki, hogy vége! És mi lesz, ha megint előáll az öngyilkossági kísérlettel, nem érdekel, akkor is véget vettek ennek a kapcsolatnak. Gábor már ott várt a megbeszélt helyen és mosolygós arccal közeledett felém az úton, mikor próbált megcsókolni, elfordítottam a fejem!-------- - Mi történt, baj van?-- - Igen, baj van, nagy baj. Szeretném, ha nem találkoznánk egy darabig, szeretnék szakítani veled - mondtam ki nyíltan, amit szerettem volna. - Hogy mondod, vége? - nézett rám Gabi értetlenül. - Nem teheted ezt velem, hisz szeretlek!-- - De én már nem. - mondtam úgy, hogy a szemébe sem néztem. Hátat fordítottam és elmentem, hazáig sírtam, mert tudtam, innentől nem táncolhatom vissza, mert akkor ismét az lenne, ami volt kalitkába zárna. Én még fiatal voltam, élni akartam és nem úgy, mint egy apáca, hanem úgy, mint a hozzám hasonló 14 éves lányok. Gábor nem tudott és nem is akart egykönnyen beletörődni abba, hogy köztünk mindennek vége, a barátnőmmel üzengetett, hogy menjek hozzá vissza. Szerettem, szenvedtem én is a hiányától, rájöttem, hogy egyre jobban hiányzik, de valamiért még is próbáltam elfelejteni őt.----------- Sokáig sírva néztem utána, mikor láttam, valahol úgy éreztem, meg kell vele beszélnem a dolgokat, de nem tettem. Szakításunk után 5 hónappal kiderült, hogy terhes vagyok, megállt bennem a vér is, nem tudtam, mit tegyek, mert tudtam, hogy a szüleim biztos elítélnének. Az egyik rokonom ment el Gáborhoz, hogy elmondja neki, hogy terhes vagyok, nem engedték, hogy velük menjek, azt mondták jobb lesz, így pedig ma már tudom, lehet, azt kellett volna.---------- Gabi letagadta még azt is, hogy mi valaha együtt voltunk, mesélték még aznap a rokonomék. Azt hittem, nem jól hallok, szóval letagadja a saját gyerekét, a torkomon volt a sírás, de nem szerettem volna mindenki előtt sírni, így fejfájást szimulálva kimentem a házból. - Mért kellett ezt mondania? Már nem szeret? Ezek a kérdések kavarogtak bennem......... Sok-sok éjszakát átsírva és gyötrelmes sok gondolkodás után meg kellett hoznom egy igen nehéz döntést. Tudtam, hogy én a kicsit nem tudom felnevelni, hisz még csak 15 éves voltam Meg az anyagi javakat nézve sem volt rózsás a helyzet. Gyűlöltem Gabit tiszta szívemből, mert nem volt velem, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá!-------- Problémamentes terhességem volt, csak a lelkem sajgott és a szívem fájt, egyre jobban éreztem Gábor hiányát de tudtam, hogy őt már nem érdeklem sem én, sem a gyerek, így próbáltam nem gondolni rá. A keresztszüleimnél laktam a terhességem alatt, egy este komoly beszélgetést folytattunk. - Anikó, mi örökbe fogadnánk Eriket, ha te is szeretnéd? - Tényleg? Néztem rájuk kicsit meglepődve, tudtam, hogy keresztszüleimnél jó helye lesz, és hogy mindent megkaphat tőlük, amit tőlem nem, jó anyagi hátteret és szerető családot.--------- Egyből igent feleltem, mert tudtam, más lehetőség nemigen lenne, mert a gyámhatóság is ellenem volt. Sokáig várt nap után 2019. július 26-án délután megszületett Erik és azóta is keresztszüleim nevelik, családban maradt az örökbefogadás, így minden nap láthatom. Sokat van velem! Még nem tudja az igazságot, hogy én vagyok az édesanyja, hisz még csak 6 éves, de ha nagyobb lesz, persze nem marad előtte sem titok. Nagyon bízom abban, ha megtudja az igazságot, nem fog elítélni. Hisz én csak az ő javát akartam, és ha majd megkérdezi, ki az apja, nem fogom eltitkolni, hogy Gábor az.----------- Azóta már ő is belátja, nagyot hibázott 6 évvel ezelőtt, hogy nem állt ki mellettünk! Sok-sok évig rá sem bírtam nézni, gyűlöltem, amiért ezt tette, de megtanultam megbocsátani, 2 éve, hogy szoktunk beszélni, és mindig azt mondja, hogy nagyon szeretett és még most sem múlt el az irántam való szerelme. De már késő, én már nem szeretem őt és nem is tudnám, mert aki nem vállalja fel a saját gyerekét, az nem érett meg a kapcsolatra az én szememben.--------- Négyévnyi egyedüllét után megtaláltam életem párját, őmellette boldognak érzem magam. 2 évnyi együttélés után 2020. július 15-én megszületett a kisfiunk, akit én nevelek, nagyon szeretik egymást Erikkel, biztos vagyok benne, valahol érzik, hogy ők ketten testvérek.

A FELLÁNGOLÓ SZERELEM 10 ÉV UTÁN

A szerelem mindig fellángol, akár 10 év után is... 13 éve vagyunk házasok, mindketten másodszor próbáltuk meg. A kapcsolatunk eléggé speciális, illetve az, hogy hogyan ismerkedtünk, meg, mert nem is kellett megismerkednünk, hiszen mindig is ismertük egymást... A szerelem mindig fellángol, akár 10 év után is... 18 éves fiatalok voltunk, és abban az időben még volt lehetőségünk minden hétvégén szórakozni, annak ellenére, hogy tanulók voltunk, nem volt önálló jövedelmünk. Mégis minden hétvégén beültünk egy nagyon jó kis helyre egy nagyon jó kis baráti társasággal. Ennek a baráti társaságnak voltam én is tagja egy olyan fiú oldalán, akivel 3 évet "lehúztam", megvártam míg katona volt, mégsem lettünk egy pár. És ebbe a társaságba tartozott a mostani férjem is----------- Az élet azonban mindenkit másfelé, máshoz sodort. Ha akkor valaki azt mondta volna nekünk, hogy mi valamikor házasok leszünk, biztosan az egész csapat ezen nevetett volna. Aztán eltelt 10 év és én már túl voltam egy házasságon, volt egy kisfiam, és akkor véletlenül összefutottam vele. Nagyon megörültünk egymásnak, beszélgettünk. Kiderült, hogy ő is nemrég vált el, sok mindent megbeszéltünk és elköszöntünk egymástól. Aztán az én legjobb barátnőm párkapcsolata is abban az időben ment tönkre és amikor már nagyon a mélyponton volt, megkérdezte tőlem, hogy nem ismerek-e egy normális pasit. Gondolkodtam... És rájöttem, hogy de igen, ismerek, elmondtam neki, hogy nemrég vált el, és ha akarja, akkor összehozom őket. Hát így indult--------- Megpróbáltam összehozni őket a barátnőmmel. El is indultunk azon estén a nagy találkozóra, négyen. A barátnőm és én, a férjem és egyik barátja, csak hogy meglegyünk "párosan". De hamar kiderült, hogy ők ketten nem vonzzák egymást. És még hamarabb kiderült az is, hogy mi viszont csak egymással beszélgetünk, megérintjük egymást, összebújva táncolunk és nem figyeltünk a külvilágra. Attól a naptól kezdve együtt vagyunk. 1 évig éltünk albérletben, amikor összeházasodtunk és rá egy évre született a kislányunk. Hihetetlen szerelem és egymásra találás volt ez, ami a mai napig is bennünk van.---------- A kapcsolatunk első 10 éve virágzott, de mint bárki másnál, nálunk is adódtak mélypontok, volt, amikor egymás nélkül akartunk tovább menni, de mégsem tettük. És nem a gyerek miatt, hanem magunk miatt. Annyi szép év után újraértékeltük az életünket és másként állunk egymáshoz. Megint az lett a fontos, hogy együtt csináljunk dolgokat, hogy együtt legyünk és hogy figyeljünk egymásra. Tudom, tizenév után az emberek elfáradnak egy kapcsolatban és a napi rutinok, a munka, a család, elveszi az energiánk nagy részét, kevés idő marad a másikra. Mi ezt megváltoztattuk, és azóta új szerelem lobog közöttünk. Most már azt élvezzük, hogy a gyerekek "nélkülünk is boldogulnak", önállóak, így nekünk sokkal több szabadidőnk van. Újra van időnk szórakozni a barátainkkal, moziba menni, vagy csak egy esős délutánon egy meleg plédbe burkolva egy jó filmet megnézni. Nemrég a születésnapomon olyan meglepetés-partyt rendezett nekem, amiről sejtelmem sem volt és amiben még sosem volt részem. Persze bevonta a gyerekeket és a barátokat is, de még gyermekkoromban sem volt lufikkal, zászlókkal díszített szülinapom. És az ajándékkártyán csak ennyi állt: "Ha rajtam múlik, Veled akarok megöregedni"!

FOLYTATÁS VAGY SZAKÍTÁS

Sokak szerint ha egy kapcsolat válságba kerül, a legjobb megoldás a szakítás. De mi történik akkor, ha még mindketten szerelmesek a másikba, csak épp sok kicsi sokra megy alapon összevesznek minden apróságon? Ha mindketten majd' belehalnának a szakításba, de mégis folyton veszekszenek, olyankor jön jól a szünet. Folytatás vagy szakítás? Sokan mondták már, hogy ha egy kapcsolat nem működik, teljesen fölösleges a szünet, illetve ha már szünetet kell beiktatni, a kapcsolat már sohasem fog jól működni. Néha úgy érzem, én vagyok az egyetlen, aki nem bánta meg, és akinek bejött. A kapcsolatom nem lett olyan, mint volt. SOKKAL JOBB LETT! -------- Féltékenység, folyamatos ellenőrizgetés, detektíveskedés, tiltás. Ez mind olyan tényező, amit bár rövid távon az ember eltűr a párjától, hosszú távon viszont már meg tudna őrülni tőlük. Ezt mind a saját bőrömön tapasztaltam. Egy nehéz időszak volt az életemben, mikor jött a Herceg fehér lovon. Szakított velem az előző barátom, akivel minden a legnagyobb rendben haladt, és egy teljesen váratlan pillanatban - minden magyarázat nélkül - szakított velem. A mai napig sem tudom, miért tette. De most már nem is lényeges. Minden barátom és barátnőm hívott, hogy menjek velük bulizni, esetleg pasizni. Nem. Még nem állok rá készen. 3 hónap alatt nagyon sok mindent átéltem, boldog voltam, aztán mindennek vége szakadt. Ha más azt mondta, hogy 3 hónapig járt a pasijával, és szerelmes lett belé, kiröhögtem. Vele szerelem volt, első látásra. És bár magamon is csodálkoztam, az a 3 hónap után szenvedtem, mint egy kutya... Felhívott egy barátnőm, akivel talán 2 évig nem találkoztunk. - Gyere Zsuzsa, olyan rég találkoztunk már, bemegyünk a városba, és egy jót dumcsizunk. - mondta a telefonba vidáman. Örültem, hogy hallottam a hangját. Tényleg régen találkoztunk.------------- 2019. október 8-a volt. Szolidan öltöztem fel, minimális sminkkel elindultam a városközpontba. Találkoztam K.-val. Látta kisírt szemeimet. Rákérdezett, mi történt. - Nem tudod? Hát nem ezért hívtál fel, nem ezért találkoztunk, hogy kisírjam magam, és te megvígasztalj? -, majd mikor mondta, hogy 2 éve nem tud rólam semmit, elmeséltem neki mindent. Belemerültünk a beszélgetésbe, mikor észrevettem, hogy a buszmegálló felé vettük az irányt. Péntek este volt, a buszmegállón sok-sok fiatal várta a diszkóba menő buszt. Sunyi mosollyal mondta K., hogy nyugi, nem pasizni megyünk, csak egy picit bulizunk. Nnnna, jó, legyen. Mi is beálltunk a többiek közé várakozni. Aztán egy idő után azt vettem észre, hogy időről időre rákérdez egy-egy pasira, aki elment mellettünk: - Ugye, milyen jó pasi? Tetszik neked az ott, az oszlopnál? Nézd emezt, milyen édes szemei vannak! Hú, nézd amannak a másiknak a mosolyát! - Én meg csak ugyanazt hajtogattam neki. Nem, nem tetszik. Nem érdekel. Nem akarok pasizni. Ne, ne hozz össze vele. Nem akarom. Megérkezett a busz. Ahogy lassan szálltak fel az emberek, megakadt a szemem egy srácon, aki épp előttem szállt fel. Oldalra nézett, motyogott valamit egy haverjának, és nevetett egyet. Teljesen megigézett. - Ezt a pasit bezzeg nem mutattad, mi? Szégyelld magad! - mondtam K.-nak nevetve. - De, mutattam, csak te akkor már nem nézted meg egyiket sem.- mentegetőzött. Beültünk a buszba. Csak a pasi szemeit láttam magam előtt, és azt az édes mosolyt. Épp hogy elindultunk, a busz elejéről felkelt 2 fickó, és beültek mögénk. - Helló lányok, jöttünk csajozni! - mondta az egyik nevetve. K.-val egyszerre hátranéztünk. - Úúúristen, ők azok!- mondtam neki, és nevettem egyet. Hirtelen nagyon jó kedvem lett, az exem eszembe sem jutott. Ott ültek mögöttünk, Ő és a haverja (aki viszont K.-nak tetszett meg). Még a buszon összeismerkedtünk. A számomat is elkérte, amit bár kicsit tolakodónak tartottam, de megadtam neki. Nagyon jól elbeszélgettünk, irtó jó fejnek tűnt a 2 srác. A haver jóvoltából, aki már az elején arra ment, hogy összehozzon bennünket, kiderült, hogy tetszünk egymásnak.--------- Mikor megérkeztünk a diszkóhoz, még nem mentünk be. Kint beszélgettünk az új ismerőseinkkel. :) Beértünk a diszkóba. Beadtam a kabátomat a ruhamegőrzőbe, és mikor elkaptam a kis papírt a számmal, éreztem, hogy valaki puhán fogja a derekamat. Ő volt az. Kellemes bizsergést éreztem a gyomromban. Húzott, hogy menjünk táncolni. Alig fél órával később a karjaiban tartott, és megkaptam tőle az első hossssszú, gyengéd, játékos csókot. Ahogy magához húzott, kezeimet a mellkasára tettem, úgy ölelt át. Éreztem, milyen izmos a hasa és a mellkasa. Hmmm... úgy éreztem, elolvadok... Nem, ő túl jó pasi, biztos nem egy rút kiskacsával akar majd járni. Esetleg az ágyába akar cipelni, de biztos nem én kellek neki hosszú távra. Ilyen és hasonló goldolatok cirkáltak a fejemben. Ez akkor tűnt biztosnak, mikor 2 hét együttjárás után elvitt az ismerősük moteljába. Fájt minden. Sírtam az ex után, viszont eszeveszetten vonzódtam az új páromhoz. Fájt a tudat, hogy csak egy könnyű préda leszek, akit megkap, aztán továbbáll, mint az ex. Ő az első szex után hagyott ott. Pedig nem én voltam a hibás azért, hogy nem tartott tovább 3 percnél... Ott voltunk már a szobában. Elkezdett csókolgatni. Levetkőztettük egymást. Meglepődtem magamon, nem hittem, hogy képes leszek rá. Teljesen elvette az eszem. Nem akartam megtenni, de egyfolytában az járt a fejemben, hogy ha mások a csalódások után képesek érzelemmentesen szexelni, nekem is menni fog. Hát, nem jött össze. Ő nem akarta. Azt mondta, ő ennél többre tart. Elsírtam magam, mondtam neki, hogy ez nem én vagyok, nem értem, mi történik velem. Magához ölelt. Olyan jól esett... Mondtam neki, hogy tudom, hogy csak addig kellek neki, amíg megkap. Erre csodálkozva kérdezte, hogy honnan szedem ezt a marhaságot? Mit tudom én. Érzem. Újra megölelt, és megnyugtatott, hogy nem egy estére kellek neki.--------- Teltek-múltak a hónapok. Bár még soxor eszembe jutott az ex,aki egyik napon jelentkezett. Az a bizonyos nap, az a jelenet, mintha egy romantikus film jelenete lett volna... Eljött értem suli után. Futottam felé, ledobtam a táskámat, és megöleltem. Ő megcsókolt, és egymás ajkain csüngtünk hosszú percekig. Ha nem számoljuk azt az 1 hónapot, amíg külön voltunk, lassan 4 éve, hogy együtt vagyunk. Megváltozott, és én nagyon boldog vagyok vele! Boldogabb, mint valaha!

Egy vita után ment "világgá" a férj

Egy házastársi veszekedés után sokan "világgá mennek": a másik szobába vonulnak vagy esetleg tesznek egy kört a háztömb körül, hogy lehiggadjanak. De mi történik akkor, ha valaki ezt szó szerint veszi és a séta nem a sarki kisboltig, hanem az ország másik végéig tart? Egy olasz férfival pontosan ez történt: miután összeveszett a feleségével, fogta magát és 450 kilométert gyalogolt. Vajon mit érezhetett a feleség, amikor megtudta, hogy a férje nem csak, hogy nem hívta vissza, de már az ország másik végében jár? A 48 éves férfi, akinek nevét a sajtó nem hozta nyilvánosságra, Como városából indult útnak. A célja nem volt más, mint lehiggadni egy házastársi vita után. Azonban a séta nem állt meg néhány kilométernél: egy hét alatt eljutott Fano városáig, az Adriai-tenger partjára. Naponta átlagosan 60 kilométert tett meg. Az út során idegenek segítettek neki élelemmel és vízzel, ő pedig csak ment előre, amíg a rendőrök meg nem állították Fano-ban, hajnali kettőkor. Ekkor derült ki, hogy megszegte a COVID-19 miatti kijárási tilalmat, ezért 400 eurós bírságot kapott. A felesége eddigre a férfit eltűntként jelentette. Mikor megtudta, hogy megtalálták, autóval jött el utána és hazavitte.----------- A történet pillanatok alatt bejárta az olasz és nemzetközi médiát. Az interneten csak „olasz Forrest Gumpként” emlegették a férfit, utalva a híres film főszereplőjére, aki szintén hosszú kilométereken át futott. A közösségi oldalakon záporoztak a vicces kommentek és mémek: sokan úgy vélték, hogy a férfit nem megbüntetni, hanem új cipővel kellett volna jutalmazni, mások szerint pedig a házasság néha valóban extrém sport, ahol az állóképesség kulcsfontosságú. Hányszor fordult már meg a fejünkben, hogy „világgá megyünk”, de végül csak a fürdőszobáig jutottunk? Lehet, hogy a férfiak valóban másképp dolgozzák fel a konfliktusokat – például 450 kilométer gyaloglással, miközben mi inkább egy barátnős kávézást vagy egy jó könyvet választanánk.-------- A történet arra is rávilágít, hogy a humor sokszor segít oldani a feszültséget. Az internet népe pillanatok alatt átvette a sztorit, és a legkülönfélébb poénok születtek: „Ennyi séta után legalább egy új feleséget is találhatott volna!” vagy „A következő vita előtt tankoljon fel energiaszeletekből!” – szóltak a hozzászólások. Mit üzen nekünk ez a különös séta?-------- A házasságban néha tényleg jobb sétálni egyet, mint tovább vitatkozni – bár a 450 kilométer talán túlzásnak tűnik. Egy biztos: a türelem, a humor és egy jó pár cipő elengedhetetlen kellékek az együttéléshez. És legközelebb, ha a párunk azt mondja, „csak leugrok a boltba”, lehet, hogy érdemes rákérdezni: „Melyik vármegyébe?” A férfi példája azt mutatja, hogy a konfliktuskezelésnek nincsenek határai. Talán nem mindannyian döntenénk rekordot egy házastársi vita után, de a történet emlékeztet arra, hogy néha a legfurcsább helyzetekből születnek a legjobb családi legendák, amiken később együtt nevethetünk. Reméljük azóta ők is csak kacagnak az egészen. EGY VITA UTÁN MENT VILÁGGÁ A FÉRJ

SAMI YUSUF FULL LIVE

PAGAN'S MIND - FULL LIVE

KOROLOVA LIVE

GIOLI LIVE

VÉGTELEN NAGY ÚT

Végtelen nagy út Drága kicsi unokáim, egyszer eljön az a nap, mikor hátamra veszem úti batyumat, és elindulok azon az úton, ami a végtelenbe ér, akkor is, ha tudom, innen nincs ki visszatér.------ Batyumba rejtem azokat a szép emlékeket melyeknek örömperceit együtt éltük meg, mert azok a percek jelentették a világot nekem, hisz általuk lelt értelmet az egész életem.------ Nem tudom hová vezet ez a végtelen nagy út, és milyen lesz az a hely, ahová lépteim eljut, de azt tudom, bárhová is érek, és bárhol kötök ki, benneteket nem tudlak elfelejteni.----- Én, lelkem mélyén őrzöm meg a szép emlékeket, ott kap minden megélt perc örökös helyet, így, ha el is kell mennem, nekem az vigasztalást ád, hogy mindazt mi értékkel bír, vihetem tovább.------ Kun Magdolna

ELZÁRT SZERELEM

Ha szerelemes vagy, őrült dolgokat teszel. Ha igazán szeretsz valakit, azt gondolod, ez az érzés mindent és mindenkit legyőz, senki és semmi nem tud az útjába állni. Ha igazán szeretsz valakit, azt gondolod, minden áldozatot megér, hogy vele lehess, nem érdekel más. Ha igazán szeretsz valakit, azt gondolod, nem számít a pénz, nem számít, ha nincs, mert az a lényeg, hogy szerelem van. Csak azt felejted el, hogy mégiscsak számít, mert abból van fedél a fejed felett, étel a hasadban. És mi történik, ha a szerelmed bajba kerül? Mindenáron segíteni akarsz neki. Akkor is, ha ezt azt jelenti, mindent és mindenkit hátra kell hagynod az eddigi életedből. Érte mindent megteszel. Aztán megtörténik a baj: elválasztják tőled. Évekre.---------- Próbáltam legyőzni a fájdalmat. Nem sikerült. Csak feküdtem és imádkoztam, sírtam, üvöltve. Elvittek. Nem látlak sokáig. Mi lesz velünk? Várni fogok rád! Te várni fogsz rám? Odabent? Vagy elfelejtesz? A lelkem egy darabja elveszett. A többi is összetört.--------- Kiállok érted és hiszek benned! Nagyon hiányzol. Próbálok álmodni rólad és veled. De az ébredés, az nagyon keserű ilyenkor. Te vajon mennyit gondolsz rám? És meddig? Még érzem az utolsó érintést a kezemen. Ahogy kicsúszott belőle a tiéd. Még látom a félmosolyod, ahogy azt mondtad: - Ne aggódj, rendben leszek. Hamiskás volt a mosolyod. A szemet elárulta: te is félsz. Mi lesz most velünk?------- Bébi, én örökre szeretlek. Mindent megteszek érted. Nem számít a távolság, a rácsok, az idő, a pénz! Túlélek addig, míg nem találkozhatunk újra! Az a baj, az órák lelassultak, mintha egy hétig is eltartanának. Évszázadoknak tűnnek a hónapok. Veled szeretnék lenni. Nem érdekelne a bezártság sem, ha veled lehetnék. Nem engedik. Kérlek, tarts ki! Szeress és emlékezz rám minden percben!------- "Mint a húsba vésett műtéti heg, múlhatatlan ott van egy emlékfoszlány arról, hogy egyszer boldog voltam." Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelm

ISTEN DICSŐSÉGE

Ez a kicsi Tekla lányom nevének a jelentése. 2020 áprilisában házasodtunk össze és 2021 szeptemberében született a drága kincsem. Több mint egy év várakozás után kerültem áldott állapotba, életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor a halvány csík megjelent a teszten. Azt hittem, én akarom annyira, hogy már képzelődöm. 4 pozitív teszt után is alig hittem. Doki jót mosolygott rajtam. Isten dicsősége--------- A 2. ultrahangon döbbentem rá, hogy ez valóság, ez nem álom. Végre én is kismama vagyok. Egész terhesség alatt ismételgettem magamnak, hogy ez igaz. Néha olyan hihetetlennek tűnt. Nagyon jól éreztem magam, és nagyon nagyon boldog voltam, csak úgy ragyogok, mondták az ismerősök és barátok. Nem voltak rosszulléteim, kicsit görcsölgettem. Úgy terveztem 1 hónappal előtte hagyom abba a munkát, de sajnos nem így sikerült. Dokim mondogatta, hogy pihenjek, én meg mondtam, hogy pihenek hisz irodai munkát végzek, nem megerőltető. Amíg 34. hetesen kórházba nem kerültem, erős görcseim, méhösszehúzódásaim voltak. 5 nap után alig vártam, hogy hazamenjek végre. És ettől az esettől kezdve nagyon vigyáztam magunkra. Egyszer-kétszer ijesztően erős görcseim voltak, de végül meleg zuhany és pihenés után sikerült elaludnom. Nem tudtam fogom-e tudni, mikor "kell" indulni, aki először terhes gondolom mindenki így van vele, és nagyon izgultam, hogy hétvégén jöjjön el ez a pillanat, hogy Apa is itthon legyen.----------- Minden nap győzködtem Teklát, hogy várjon még egy picikét. Aztán 11-én szombaton arra ébredtem, hogy tenyérnyi folt van a pizsamámon. Felhívtam a szülésznőt, mondta találkozunk a kórháznál. Az ügyeletes doki megvizsgált, azt mondta nem folyik a magzatvíz, de azért biztonság kedvéért benntartanak, és ha nincs semmi baj, akkor hétfőn hazaengednek. Én meg beszélgettem Teklával, hogy ha már egyszer bejöttünk, akkor innen már úgy menjünk haza, hogy a karomban viszem. Remélem egész életében ilyen szófogadó lesz. :) Még aznap este elkezdődtek a fájások, és tudtam, hogy ezek már olyan fájások, hisz nem akartak megszűnni, 7-8 percenként jöttek és egész éjjel nem bírtam aludni. Reggel már 5 percenként jöttek, ekkor hívtam a férjemet, hogy jöjjön be minél előbb. Erősödtek, 3 percenként ismétlődtek.-------- Szülésznő bejött, szép idő volt, szülőszobán senki, elszórakozgattunk 2 fájás közt. Alig tágultam. Dokim 12 körül jött be, megvizsgált és burkot repesztett, és megnyugtatott ebből ma legkésőbb 7 körül baba lesz. Örültem neki, ugyanakkor éreztem, hogy fáradok nagyon. És innen kezdődtek az igazi fájdalmak. Férjem kezét majd letörtem. Szegénykém nem panaszkodott. Du. 4-kor jött a doki, megvizsgált, mondta, feküdjek fel és szól, amikor toljak. Nagyon bíztatott, nagyon kedves volt, figyelmes. A szülésznőm szintén. Türelmesen hallgatta a kiabálásom. Nem tudom másnál hogy volt ez, de nekem az volt az érzésem, hogy az egész folyosó hallja, később megnyugtattak, hogy ez nem így volt.--------- Volt egy pillanatnyi filmszakadás, aztán magamhoz tértem, doki kért figyeljek rá és nyomjak, amikor mondja, még max. 3 alkalom és megszületik a kisbabám. És ez így is volt. Életem legszebb pillanata közé tartozik, nem éreztem semmi fájdalmat, csak a mindent elsöprő boldogságot. Kincsem 7/8-as Apgar értékeket kapott, picit nehezen vette a levegőt, 1 órára elvitték, de megnyugtattak minden rendben lesz. Én kimerültem, remegtem, mint a nyárfalevél, azon izgultam, doki nem fog tudni összevarrni. A gátmetszést sem éreztem, később a varrást sem. És ezek után már semmi sem érdekelt, csak az én kis csöppségem. Csodálatos dolog volt, hogy a férjem végig mellettem volt, nem tudom, nélküle hogy ment volna.--------- Tekla este fél 10-kor szopizott először, csodálatos érzés volt, hogy ez a csöpp már itt van mellettem és átölelhetem. És ennek már egy éve, úgy éreztem itt az idő, hogy leírjam a történetünket. Szülésznőm mondta, reméli, nem ment el kedvem a szüléstől. Egyáltalán nem! Mert mindent megér az, amikor végre gyermekünket megölelhetjük. Köszönettel tartozom szülésznőmnek, Csubák Katinak, aki nagyon türelmes és figyelmes volt és Dubecz Dániel doktor úrnak, aki kedves volt és végig bátorított, a kedves csecsemős nővéreknek, akik átsegítettek az első pár nap nehezén. És férjemnek, aki feldíszített lakással várt haza minket, és aki nagyon-nagyon szeret minket. Hálát adok, hogy ilyen szép családom van!!!

TALÁN NAGY SZERELEM LETT VOLNA

18-19 lehettem, amikor belezúgtam egy srácba. Nevezzük Jánosnak. Olyan volt, mint a tavaszi vihar: hirtelen, váratlan és mindenemet felforgatta. Az akkori barátomnak azonnal búcsút intettem miatta. János ugyan 150 kilométerre lakott, de kit érdekel, ha azt hiszed, hogy megtaláltad az igazit, nem igaz? Ez a szerelem nálam akkor örökké tartónak tűnt. Teljesen beleestem.-------- Volt olyan este, hogy meglepett a busznál. Akkoriban még nem nagyon volt net meg okosteló, szóval egy ilyen gesztus olyan volt, mint egy hollywoodi jelenet. Ő még suliba járt, én épphogy elkezdtem dolgozni. Három hónap után már együtt aludtunk. Ő nekem a második volt, én neki az első. Én nagyon szerelmes voltam. Úgy igazán, bután, mindentbele módon. És akkor jött a feketeleves: egyszer csak eltűnt. Mint aki kikapcsolta a világot. Se üzenet, se semmi. Egy bulin újra láttam, de már úgy tett, mintha nem is ismert volna. Én meg megsértődtem és persze büszkén hallgattam. Aztán hallottam, hogy más lányokkal dicsekszik. Én meg... szenvedtem. Írtam neki, vártam, reménykedtem. Összetört szív, mit csináljon.-------- Aztán jött egy szülinapi buli. Írtam neki, hogy ott leszek és mintha mondott volna valami félígéretet, hogy jön. Persze nem jött. Én meg ott ültem a telefonommal, mint egy szerencsétlen, és csak néztem, mikor ír. Nem írt. Amúgy nem voltam csúnya. Csak egyszerűen nem tudtam, hogyan kell eladni magam. Önbizalom nulla, szüleim örökösen veszekedtek, pénz mindig épphogy volt, támogatás nulla, szeretet kérdőjeles. Kicsit zárkózott voltam, szorongó, társaságban nem éreztem magam jól. A klasszikus "nem vagy elég jó" csomag. Szóval ezen a bulin ott volt három srác, akiket már hallomásból ismertem. Az egyik, nevezzük Péternek, évekkel korábban lefeküdt a legjobb barátnőmmel, aki halálosan bele volt esve. Jó pasi volt, de tipikus „csak haver”-kategória. Mikor a barátnőm odasúgta, hogy na ő Péter, csak megnéztem közelebbről, aztán leültem egy sarokba, és továbbra is Jánost vártam. Persze potyára.------ Péter meg persze ezt kihívásnak vette. Odajött, leült mellém, még betakargatott. Én meg az a kigyós játékot játszottam a Nokiámon, szóval nem nagyon hatott meg. Mondott mindenféle hülyeséget, hogy ő miattam jött ide, hogy még nem látott ilyen szép lányt. Na persze. Nevettem magamban. Aztán megsértődött, mert nem rá figyeltem. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy na jó, menjünk át a másik szobába és bosszuljuk meg Jánost. De aztán persze nem. Soha nem voltam ilyen csaj. Péter ott volt velem egész este, de végül semmi nem történt. Aztán elment, és én kb. el is felejtettem. Egy hónap múlva újabb buli. Itt jött a képbe Ricsi. De én még mindig Jánosra gondoltam. Ricsi elkérte a számomat, sokat dumáltunk telefonon és lassan-lassan kezdett fontos lenni. Közben jött a karácsonyi parti. Sejtettem, hogy János ott lesz és Ricsi meg is erősítette. Ott is volt. Egy másik lánnyal. Úgy éreztem, összetörök. Direkt elém hozta, mintha hencegni akarna. Aztán megjött Péter is. Gondoltam, hát akkor én is „villogok”. Péter hozott két italt, én meg mondtam, hogy nem iszom. Megsértődött, felhörpintette mindkettőt, ledobta a poharakat, és lelépett. Soha többé nem láttam.------- Akkor ott, abban a pillanatban... elengedtem mindkettőt.---- Jött Ricsi. Ragaszkodott hozzám, kedves volt, türelmes, figyelmes. Én meg... hát kellett valami, valaki, aki kihúz János utáni szívfájdalmamból. Így kezdődött a kapcsolatunk. Három év alatt néha még beszéltem Jánossal, aki azt mondta, én szakítottam vele (haha) és hogy direkt csinálta a nőzést, hogy fájjon nekem. Aztán csókolóztunk is párszor, de nem lett belőle már semmi. Ő lett az a srác, akire húsz évig gondoltam titokban. A nagybetűs szerelem. Aztán jött az élet. Ricsivel esküvő, három gyerek, húsz év kapcsolat. Voltak hullámvölgyek, meg szép pillanatok. De én... én zabáltam. Szó szerint. Az elfojtott érzelmeket, az elveszett álmokat, a János utáni hiányt. Aztán jött a túlsúly, az alacsony önbecsülés, gyerekek, hormonok, genetika meg egy kis egészségügyi nyavalya. Elkezdtem fogyással próbálkozni, nehezen ment. De legalább már beszéltem róla az orvosommal. És akkor… bumm.------- A főnököm nyugdíjba ment. Jött az új. Na ki volt az? Hát Péter. Igen, az a Péter. A húsz éve nem látott „nagy dumás”, a „tesztoszteronból gyúrt sértődésbomba”. Fogalmam sem volt, hogy felismer-e. Én már rég nem voltam az a lány, akire egyszer ránézett egy bulin. Kicsit csúnyább, kicsit fáradtabb, kicsit több kilós. Ő odajött, kezet fogtunk, bemutatkozott. Ha fel is ismert, nem mutatta. Én meg… hát csak álltam, és próbáltam nem túl sokat gondolni a múltra. Aztán teltek a napok. Dolgoztunk együtt. Ő kedves volt, normális, sőt, egész jó fej. Kiderült, hogy van családja, gyerekei, húsz éve él együtt a feleségével. Néha tett egy-egy utalást arra a régi bulira… kezdtem sejteni, hogy emlékszik. De sosem mondta ki. És én? Én csak néztem rá és azt gondoltam: az élet néha olyan fordulatokat hoz, hogy ha leírnád, senki se hinné el.

GATHERING FULL LIVE 2025

VÉRRÖG KIALAKULÁSA.

A tested jelez, mielőtt vérrög alakul ki: 8 rejtett figyelmeztető jel, amit sose hagyj figyelmen kívül. Évente 60 000–100 000 ember veszti életét az Egyesült Államokban vérrög miatt. Bár léteznek gyógyszerek és kezelések, még mindig sokan túl későn vagy egyáltalán nem fordulnak orvoshoz vele. Az időben felismert tünetek életet menthetnek, ezért fontos tudni, mire figyelj oda. A vérrög akkor keletkezik, amikor a vér besűrűsödik és elzár egy eret. Ez gátolja a vér szabad áramlását, és komolyabb esetben szívinfarktust vagy szívelégtelenséget is okozhat.Nem mindig lehet megmondani, ki miért kap vérrögöt. Gyakran a jelek alig észrevehetők, ezért érdemes ismerni a leggyakoribb tüneteket. Íme 8 figyelmeztető jel, amit mindenkinek érdemes megtanulnia.---------- 1.Duzzadt vádli------- A vérrögök gyakran a lábszárban alakulnak ki, ezt nevezzük mélyvénás trombózisnak (DVT). Az oxigénhiány miatt romlik a vérkeringés, a lábszár megduzzad, meleggé, pirossá vagy elszíneződötté válhat. 2.Fájdalom vagy érzékenység a lábakban-------- A vádli, lábfej vagy lábszár fájhat, nyomásra érzékeny lehet. Ez az egyik leggyakoribb tünete a trombózisnak. 3.Piros csíkok a vénák mentén-------- Ha látható piros csíkokat veszel észre a vénáid mentén, az vérrögre utalhat. Ezek a területek gyakran fájnak vagy melegebbek a megszokottnál. 4.Mellkasi fájdalom------- Ha vérrög kerül a tüdőbe, sürgős ellátást igényel. A fájdalom lehet éles vagy nyomásérzés is a mellkas közepén vagy oldalán. Hátba is kisugározhat. 5.Légzési nehézség----------- A légszomj súlyos jel, különösen, ha szapora szívveréssel, hideg verítékkel, szédüléssel vagy ájulással jár. Ilyenkor gyors orvosi segítség kell. 6.Száraz köhögés-------- Indokolatlan, tartós köhögés, főleg, ha mellkasi fájdalom vagy szapora szívverés is kíséri, szintén a tüdőben lévő vérrög jele lehet. Ritkán véres köpet is előfordulhat. 7.Hányás és hasmenés------- A belekben kialakult vérrög éles hasi fájdalmat, émelygést, hányást vagy véres hasmenést okozhat. 8.Erős fejfájás------- Az agyban kialakult vérrög vagy vérzés stroke-ot okozhat. Ilyenkor hirtelen, elviselhetetlen fejfájás, beszéd- vagy látászavar, zsibbadás, bénultság is felléphet. Ezeknek a tüneteknek a korai felismerése sokakat megmenthet. Oszd meg ezt az információt másokkal is, és ügyelj a saját egészségedre!

AZ IDŐ UTAZÓ

Beköszönt a sötétség órája: ekkor tör ki pánik a Földön, innen nincs visszaút Egy időutazó számolt be arról, hogy milyen megpróbáltatások várnak ránk még idén.Időutazó az invázió,föld. Eno Alaric állítja, ő egy valódi időutazó, aki 2671-ből érkezett, így pontosan tudja, mi vár az emberiségre. Most újabb pusztító jóslatokkal állt elő, amelyek ha bekövetkeznek, akkor súlyos időszak köszönt az emberiségre.----------- Augusztus 12-én jövendölése szerint elkezdődik egy globális navigációs rendszer összeomlása. A műholdak elsötétülnek, a GPS-jelek torzítanak, így az utasszállító repülőgépek nem emelkedhetnek a levegőbe. Emellett a világ nagy katonai szövetségei titokban olyan szintű feszültségbe sodródnak, hogy részleges katonai készenlét szükséges. November 2-án hajnalban egy hatalmas objektum lép Föld körüli pályára, amit a világűr-megfigyelő rendszerek észlelnek. A tárgy neve „ATLAS-3I”, és ez az esemény „3lxt invázió” fedőnéven fut. Állítólag minden nagyhatalom kap egy üzenetet, ami a földönkívüli jelenlétre utalhat. Miután kiderül, hogy az idegenek azt üzenték "egyelőre" nem a Föld elfoglalása miatt vannak itt, globális pánik alakul ki.-------- December 7-én egy mindent elsöprő vihar csap le a Karib-térségre, amely mutálódik az első hivatalosan rögzített 6-os kategóriájú hurrikánná. A Titan hurrikán eléri Miamit és Floridát is, eddig nem látott mértékű pusztítást okozva. December 23-án a Nap egy X50-es osztályú napkitörést bocsát ki – egy geomágneses szupervihar alakul ki. Az áramellátási hálózatok összeomlanak a Földön ennek következtében. A GPS és az internet egy hétig nem fog működni, amitől az emberek pánikba esnek.