MARIKA NÉNI - ÉS AZ UFÓK - Na aszt hogy jártam az éccaka.. - Hogy? - Hát ugye nem szégyellem, iddogáltam egy cseppet mert ugye József nap is volt, meg hát addig se korog az ember gyomra.. - A lényeget mondja Rózsikám mert megint el van kalandozva mint a kormányos urunk Európában.. ------ - Hát úgy éjfél körül beülök a budira, aszt hallom hogy igen zokog valaki. Na mondom, szegény tyúkjaim jöttek vissza kísérteni. Na de aszt kinyitom az ajtót, hát látom ott áll nekidőlve egy csepp ember a körtefa tövinek aszt igen rázza a zokogás. Ejj.. kérdem tűlle hát te ki vagy? Csak nem a padlást jöttél lesöpreni? Azt mondta nyugodjak meg mert ő az Íti és itt hagyták a többiek, mert ő visszaszaladt a hagymakapáért. Na persze félt hogy igen le fogják b@szni.. ------- - Mi??? Milyen Íti? - Jajj hát az az ufók amelyik haza akart menni! - És minek jött az ide? - Hát hogy kiszívja a Lőrincke fejéből a tudást, amivel egy ekkorra prosztó bunkóból lassan a világegyetem ura lesz. Hát olyan hírtelen a gazdagodása hogy már a holdról is látni.. - Na.. kend azt jól bepájinkázhatott.. Mint a tanácselnök aratáskor.-------- - Melyik? - Hát amelyik Jolikámnak hívta a Lenin szobrot, és bocsánatot kért hogy ilyen későn ért haza.. - A lényeg hogy rácsatlakozott a Lőrincke agyára ezzel a telepatikával, de azt a kétszáz szavas szókincsét is megfelezte amit nagy nehezen bemagolt az űrhajóban. - Leszítta neki a Lőrinc? -------- - De le ám... Azt most meg ez dolga végezetlenül állt a budi mellett, mert várta hogy érte gyöjjenek. Hanem azt csak behíttam egy cseppet a nyári konyhába, aszt töltöttem neki is egy stampedlit.. Mondtam neki, ezt idd meg anyukám, meglátod milyen jó lesz amikor végigfut a testeden. Mi magyarok ezt használjuk a kívánóságra a stresszre, pénztelenségig mindenre.. három az egyben.. -------- - Azt mit adott neki? - Törkölyt. Na húzta is a pofáját.. de ahogy megdörzsölte a száját a hosszú ujjaival már töltöttem is neki megint.. addig hogy mán a végén azt hitte hogy ő a Sárdi János. Olyan szépen danolta a Kukorica Jánost hogy le a kalappal. - Na de azt a Lőrinckétől nem tudott meg semmit? Hát csak vót valami az agyában.. ---------- - Hát igen.. a töltött káposzta receptje.. egyéb nemigen.. - Rózsikám..! Hát most kapcsolok, tán nem avval az ufókkal hált az éccaka..? - Most mit van úgy felháborodva? Amíg Bélám élt, rendszeresen az Udo Brinkmannt meg a Szandokánt képzeltem oda, mikor meghalt jött az Adriáno Celentánó.. hát ez a csepp ufók már meg se kottyant..
Nincs megbocsátás!
Didergek egy hűvös hajnalon,
mert már nem ölelsz át.---
A tél sem többé a barátom,
pedig régen ti voltatok az egész világ.
De egy decemberi napon
örökre hátrahagytál.
Búcsúszavak sosem voltak az ajkadon,
csak csendben távoztál.----
Azóta is folyton sírok,
viszont téged tettelek elátkozottá.
Utánam nem lehetsz mással boldog,
ez teljesen kizárt!----
Csak a szégyen tarthat veled az utadon,
mert végleg elárultál.
Még ha valaha is kopognál az ajtómon,
nincs már számodra megbocsátás!EBERGÉNYI ANITA
Embertelen
Szerelmet színleltél,
s könyörtelenül becsaptál.
Hazugsággá vált az örökké,
szívembe belemar egy árny.
A boldogság már nem létezik többé,
beteljesült egy végtelen ábránd.-----
Gonosz szemed kísért
minden magányos éjszakán.
Végigsöpört rajtam a kétség,
mert démoni erőddel lesújtottál rám.
Már nem leszek a tiéd,
hiába kapott el a birtoklási vágy.-----
Szörnyű világot teremtettél,
mellyel mindenkit elátkoztál.
Már nincs benned semmi emberség,
körülvett a halál.
Nincs menekvés,
bevégződött a látomás.--
Számomra e Földön nincsen hely,
szívem csordultig bánattal és könnyel.
Lelkem fájdalmas könyörgést mormol,
s Te hallgatsz, s nem értesz a szóból.-----
Fájdalmas az élet melletted,
fáj most élni, de fájna elszakadni-egyben.
Az eszem már nem tudja, mit tegyen,
a szívem pedig lassan eltemetem.-----
>Hazug és esztelen dolgokat súg!
Jobb lenne elmenekülni, s hallgatni, hogy zúg,
hogy zúg a messzeség robaja,
s tűrni, amint elemészt a hangja!----
Nem bírok, nem bírok így élni!
Már annyira fáj tűrni és félni!
De mit tehetnék, a szívem ide láncol,
s én csak tűröm e szomorú rabságot----
Rabság. Mert akit szeretek, nem szeret!
S így élni, ezzel a tudattal
ép ésszel nem lehet!
Mondd, mit tegyek, ó, mit tegyek?
Kimondjam: Isten Veled...?
Könnyeim
Könnyeimtől telik meg az óceán,
mert megbántottál.
Fájdalmat okoztál,
s véget ért a boldogság.
Szemeim csillogását
felváltotta a szomorúság.
Kérdéseim záporát
széfbe zárnád.
Nem maradt más,
csak egy könnyekkel teli pohár.
Hallgatásba burkolóztál,
nem is nézel rám.
Nem akarsz már,
s emiatt körülvesz a magány.
A könnyeim sem hatnak rád,
végleg elbúcsúztál.
Szavak nélkül távoztál
egy borús éjszakán.
Karácsonyfánk alatt lapult
Fénylő dobozkában.
Egy masnival körbekötve,
Díszcsomagolásban.
Izgatottan bontottam ki.
Mi is lehet benne?
Tapintásra piha-puha.
Ruhaféle lenne?
Egy kis barna édes mackó!
A szám tátva maradt.
Egy plüssállat, de aranyos!
Szemem odatapadt.
Kedves, régi barátnőmtől
Kaptam. Jól ráérzett.
Általa a gyermekkorom
Újra megidézett.
Sosem volt még ilyen macim.
Brumi társam mától.
Mindig viszem magammal én
Bizony, kabalából.
Elvarázsol
Elvarázsol. Eszem vesztem.
Szinte fáj már.
Szemem rajta pihentetem.
Őrzöm álmát.-----
Úgy elbűvöl, elgyengülök.
Csókja mézes.
Orcáján a két gödröcske
édes... édes.----
Mellőle én tapodtat sem
Lépek, bizony!
Őnélküle az életem
Már-már iszony.----
Eggyé válva bezárom őt
A karomba.
Élvezzük mi a holdtöltét
Nyugalomba`.
Üvegbe zárt múlt
Zihálva karmol, siet a múltba.
Arcomba üvölt, soha ne gyere vissza.
Fekete hajú szél tépi a számat.
Ólmosodott szemeimben nincs semmi bánat.
Átnéz rajtam a sors.
Üvegablakon át csak a táj látszik.
Üvegember lelkedbe senki se lát.
Összetört darabjaid a fényben úsznak tovább.
Gyöngy szemeiben kinyílt a halálvirág.
Szirmai fehér hajszálaival kiabál felém.
A régi alakod már csak üres folt,
Arcod már enyém, én viselem.
Elviszlek többé nem láthatod.
Rajzolj magadnak új életet!
Menj el! Kövesd a holnapot!
Égen játszik, mint egy kisgyerek.
Nevet, én is nevetek.
Elszáll, kettészakítja ajkaimat.
Vértől fuldokolva mondom ki:
Gyűlöllek!
Lehúzom a wc-n a kiömlő sebeket.
Vége van, új és más ember vagyok
Kis kezeimmel simogatom a holnapot.
Felnövök újra nagy leszek.
Akkor majd elviselem az életet.
Zihálva karmol, siet a múltba.
Arcomba üvölt, soha ne gyere vissza.
Fekete hajú szél tépi a számat.
Elmosódott szemeimben nincs semmi bánat.
Nem
Szívem szilánkjai lelkembe szúródtak.
Zaklatott vízcseppek arcomon koppannak.
Elrepültek rabságom madarai.----
Rozsdásodik arcomon egy gondolat.
Elmúlt. Engem már minden elhagyott.
Tőled nem várok holnapot.-----
Látod. Régi testem a porba hull.
Eltűnik, születik roncsaimból új roncshalom.
Karomban tartom halott arcomat.-----
Nem
Gyanútlan csillagok nyaldossák az eget.
Üvölt rájuk a Hold, hogy hagyjanak engemet.
Lomhán közelít arcomhoz a Nap.
Özönlenek rám a véres sugarak.----
Lankadt lépteivel hátamba vág a forróság.
Leengedem szemem redőit.
Elmúlt, engem minden elhagyott.
Karomban tartom halott arcodat.----
Csak
Elszáradt falevél rajtad minden pillantásom.
Lóg az idő egy faágon.
Fásult hangon beszél az ég.
Elereszti rám történetét.-----
Lehull rám cseppekben egy gondolat.
Elmúlt, vége van. Semmi sem maradt.
Jövő simul arcomhoz, de egy régi szellő elküldi a holnapot.-----
Tolvaj múlt jön, kiszipolyozza éltem.
Lopott végzet, mi túl hamar jön.
Elmennék, de az élet még felém köszön.
Korán öltél meg. Meghalni nem tudok.
"Kérlek, fiam, vigyél haza húsvétra, leülök a sarokba, és veled leszek néhány napig. Nem okozok semmi gondot, otthon jobban fognak bánni velem, már nem bírom elviselni." A fiú válaszolt: "Apu, úgy viselkedsz, mint egy gyerek, itt jól gondoskodnak rólad, kapsz ételt és gyógyszert, és mindig csak ugyanazt mondod: »Haza akarok menni, haza akarok menni." "Egy éve nem voltam otthon, otthon jobban fogom magam érezni.” "Húsvét már csak pár napra van, el foglak vinni, biztosan el foglak vinni" – mondta a fia. "Éljen a fiam, büszke vagyok rád, nem minden gyerek viselkedik így. Amikor hazaérek, elmegyünk anyád sírjához. Hoztál neki virágot a sírjára? Imádta a virágokat." A fiú egy pillanatra ránézett az apjára, majd elfordította a tekintetét. Búcsúzott, és elment. Innentől kezdve az apa számolta az órákat, folyamatosan azt ismételgette a többi betegnek, hogy hamarosan haza fog menni.---------- Otthon a fiú leült a kanapéra, gondterhelt arccal. Nem akart beszélni erről a feleségével. Ránézett, és így szólt: "Húsvétra el fogom vinni apát haza” – mondta könyörgő tekintettel. A felesége idegesen legyintett, és élesen válaszolt: "Talán elfelejtetted, hogy apád tuberkulózisban szenved, és megfertőzhet minket. Ráadásul sok vendég lesz a húsvéti ünnepeken." "De az orvos azt mondta, már nem veszélyes másokra." "Hiszel az orvosoknak? Ők nem értenek semmit." És ezzel véget ért a beszélgetés.-------- Húsvét reggelén mindenki elment a templomba, majd visszatértek haza. Sok vendég volt, akik körülülték a csodálatos asztalt, ettek, ittak a szüleik egészségéért, és tanították a gyermekeiket, hogyan legyenek jó emberek.------ Miután a vendégek elmentek, rendet tettek az asztalon, rendbe rakták a lakást, és fáradtan lefeküdtek aludni. A fiú azonban nem tudott aludni, pedig nagyon fáradt volt, valami nyomta a lelkét. Reggel elhatározta, hogy meglátogatja apját. A kórház rendkívül csendes volt, a folyosókon szinte senki nem volt. A nővér azt mondta, hogy sok beteg hazament, hogy a húsvéti ünnepeket a családjával tölthesse. A fiú lehorgasztotta a fejét, és elkezdett felfelé lépdelni a nyolcadik emeletre, ahol az apja szobája volt. Odaért az ajtóhoz, és éppen azon gondolkodott, hogyan kérjen bocsánatot, amikor hirtelen meglátta, hogy az apja ágya üres volt.-------- Gyorsan kilépett, és elindult az orvosi rendelő felé. Az ajtó előtt meglátta az orvost, aki halkan ezt mondta: "Mindent megtettünk, amit csak tudtunk, de sajnos nem sikerült megmenteni. Meghalt. És az utolsó, amit mondott, az volt, hogy nagyon csalódott az életében, a fiában és saját magában
Utolsó utunk Az utolsó útra lépni nagyon könnyű lesz, mert levetünk magunkról súlyt és terheket. S minden fájdalmat, minden bánatot, ami szívünkben valaha is törést okozott.------- Utolsó utunkon már nem kell többé félnünk, hogy valamit elrontunk, vagy rossz irányba lépünk, és nem találunk vissza, vissza a családhoz, akit elcsendesült szívünk annyira imádott. Az utolsó utunkon lesz majd sírás-rívás. Lesz könnyekbe rejtett, végső megbocsátás, mit azoktól kapunk, akiken egykor valaha tisztán látszódott a megbántás nyoma.------- Az utolsó utunkon már mindenki szeret. Nem lesznek többé velünk ellenségesek. Nem látnak bennünk hibát, sem rossz, akaratot, amivel viszonyultunk olykor, embertársunkhoz. Az utolsó út után lezárul egy élet, de mind megmaradunk gyönyörű emléknek, emléknek, melyek vigaszt adnak mind-mindazoknak akik, valamilyen oknál fogva reánk gondolnak.------ Mielőtt az út végéhez érnénk, mindet tegyünk meg, hogy minél szebbnek lássuk ezt a múló életet, mert odaát már nem lehetnek mellettünk azok kiknek e világi léte örömöt adott. Az utolsó útról még vissza-visszanézünk mindazokra akik imádkoztak értünk.------ Majd lágy szellőként megsimítjuk könnyes arcukat, és nyom nélkül eltűnünk egy pillanat alatt. Kun Magdolna
Húsvét-sziget: a rejtélyes Moai-szobrok titkai A Húsvét-sziget, más néven Rapanui, a Föld egyik legrejtélyesebb helye. Ez a parányi földdarab a Csendes-óceánban, mely több ezer kilométerre fekszik a legközelebbi kontinensektől, a monolitikus szobrairól, az ún. moaikról ismert világszerte.------ A moaik bárkit lenyűgöznek a méretükkel, készítési technikájukkal és titokzatos történetükkel. Nézzük meg közelebbről, milyen titkokat is rejt ez az egyedülálló sziget. Moai szobrok A moaik hatalmas kőfaragványok, amelyeket a sziget ősi lakói készítettek. Magasságuk 3 és 10 méter között változik, bár vannak kivételek is: a legnagyobb szobor elérte a 21 métert, de befejezetlen maradt. A gigantikus méretük mellett súlyuk is elképesztő, némelyikük eléri a 80 tonnát is.------ A moaik különlegessége, hogy csak a test felső részét ábrázolják, aránytalanul nagy fejjel. A szobrok arcát hosszúkás orr, egyenes ajkak és hangsúlyos arccsontok jellemzik. Sokan közülük vörös vulkanikus kőből készült „kalapokkal”, pukao-kkal vannak díszítve. Azonban a moaik legfőbb rejtélye nem a külsejük, hanem a rendeltetésük. A tudósok a mai napig vitatkoznak azon, hogy az ősi polinézek miért készítették ezeket az emlékműveket.------- Őskultusz. A legelterjedtebb elmélet szerint a moaik az elhunyt ősök szellemének lettek szentelve. Ők a törzsek védelmezőit szimbolizálták, akik földjeikre tekintenek és vigyáznak rájuk. Ez magyarázza a szobrok elhelyezkedését is: a legtöbb moai a sziget belseje felé néz, nem pedig az óceánra. Vallási jelentőség. A moaik egy összetett vallási rituálé részei lehettek. Elképzelhető, hogy készítésük az istenek imádatához és az ő támogatásuk elnyerésére tett kísérletekhez kapcsolódik. Társadalmi státusz. A moaik a hatalom és a státusz szimbólumaként is szolgálhattak. Minél nagyobb és magasabb volt egy szobor, annál hatalmasabbnak tartották az azt készítő törzset.
Zemeny Zsófia Lujza
Nem az vagyok
Nem az vagyok, ami velem történt.
Az vagyok, aki vagyok.
Az leszek, aki akarok.
Minden lépéssel változom, emelkedem.
A múlt elolvad, nem ellenkezem.
Nem az vagyok, ami velem történt.
Nem a pillanat vagyok.
Sem a sebek, amiket kapok.
Az igazságot elültetem,
Belülről növekedem.
Amikor már az asztalon meleg a vacsora, Gőzölgő illata vár: gyere haza. Én még egy kicsit sürgök-forgok, megyek-jövök, Takaros otthonunkban melléd leülök.----- Amikor már kirepült mind a gyermek, Talán nem mondom nap, nap után ’szeretlek’. Esténként a dunyhádat megborzolom, Elalvás előtt őszülő tincseid összekócolom.------ Amikor már jobban esik otthon kényelembe, Mint a nagyvárosi nyüzsgő zajokba, fényekbe. Szemembe a lemenő nap sugarát látod, Álmomat mégis te vagy, ki vigyázod.------- Amikor már legnagyobb kincs a felemás egészség, A napok rövidülnek, hosszabbak az esték, Kis szobánkban egy apró örök mécses ég, Csak ketten látjuk, csak nekünk szép. Amikor már minden lépésért köszönöm, Ha reggel nem fáj, az az igazi öröm----- Könnyed, mosolyod létem arany kora, S én kedves neked- az élet utolsó asszonya
Adjon Isten, tiszta porta és pálinka: régi falusi szokások nyomában. Ha valakinek rendezetlen volt a portája, piszkos az ablaka, seperetlen volt a járda , akkor azt a falubeliek megszólták, kibeszélték. Nem is olyan régen írtam már néhány szokásról, amelyek régen mindennaposak voltak, de mára elfelejtődtek, mint például a hagyma szárának fonása, vagy a harisnya stoppolás. Most újabb szokásokról hoztam egy kis összefoglalót. Mit szól a falu….-------- Ne érje szó a ház elejét – mondta mindig a nagymamám, s én azt hittem, ez amolyan szólásmondás, ami annyit tesz, ne adjunk okot a kritikára, magam gyereknyelvére lefordítva tehát: viselkedjünk rendesen. Tulajdonképpen többé-kevésbé jól is hittem, csak az eredetét nem ismertem mostanáig. Régen faluhelyen a hosszúkás parasztházaknak csak a rövid, 2 ablakos oldala nézett az utcára (általában ez volt a tisztaszoba). Ezt a két ablakot és a ház elejét vették szemügyre azok, akik az utcán elhaladtak, s a látvány alapján ítélték meg a lakókat – hiszen bejárni egymáshoz csak a rokonoknak, jó ismerősöknek lehetett.--------- Ha valakinek rendezetlen volt a portája, piszkos az ablaka, seperetlen volt a járda , akkor azt a falubeliek megszólták, kibeszélték. Ezért az asszonyok minden nap felsöpörtek a ház előtt, az udvart, az utcát is felgereblyézték és felsöpörték, az árokpartot rendezték. Az asszonyok dolga volt a kerítés rendben tartása is. Trécselni az utcán nem volt ildomos – megszólta a falu azt, akinek a háztája rendezetlen volt, de beszélgetni jutott ideje. Ne csak együnk, igyunk is….------- Az ember mikor felkelt, nem reggelizett sokat, legfeljebb bekapott egy kis kenyeret, mellé viszont megivott egy felest. >Pálinka nélkül ritkán indult a nap, ez volt a szokásos étvágygerjesztő. Nap közben aztán a parasztember nem ivott, viszont ha a földön nagy munkák voltak, és napszámosok dolgoztak, azokat illett kínálni. Ilyenkor a gazda porciózott. Pálinkáztak ünnepekkor és pálinkáztak kötelező jelleggel disznóvágások alkalmával is. A dohányon, pipán, zsebkendőn túl biztosan volt nála pálinka. Nem inni – kínálni. Inni odahaza indulás előtt ittak egy-egy nagyobb bátorságnövelő kortyot, hiszen a földhöz szokott embernek külön tortúrát jelentett a városba menni, erőt kellett meríteni hozzá. Ha valakinél nem volt flaska, amiből kínálhatott, azt a többiek lenézték, szegénynek, élhetetlennek vagy zsugorinak gondolták.------- A pálinka kínálásnak is megvoltak a maga szabályai. Ha megkínálták az embert beosztva illett fogyasztani. 3-4 pohárnál többet a vendéglátók nem kínáltak, nem volt jellemző a folyamatos kínálás. Az asszonyok csak nagyon óvatosan ittak, reggel soha, inkább csak nagy munkák alkalmával szopogattak el egy-egy pohárkával. Volt azonban egy hely, ahol minden asszony kapott pálinkát – ez pedig a gyermekágy volt. A fájdalmak enyhítésére járt a pálinka.------- Adjon Isten! A köszönési szabályok és szokások koronként változnak. A különböző társadalmi rétegek, a települések, de még a foglalkozások is saját köszönési formát használtak hajdanán. A katolikus lelkész Dicsértessék a Jézus Krisztus, a református Békesség Istentől szavakkal üdvözölte az érkezőt. A katonák az Erőt, egészséget, míg a bányász a Jó szerencsét szavakat használta. A parasztok Adjon Isten, Jó napot-tal köszöntötték az idegent. Ha valaki messziről jött, akkor a Hozott Isten, Isten hozta , ha pedig távozott, akkor az Isten veled, Isten áldja meg, vagy Isten áldjon volt a megszokott üdvözlési forma.------ Köszönni lehetett gesztussal is, ilyen volt a biccentés, intés, térdhajlítás, ezeket a gesztusokat gyakran önmagukban, szavak nélkül is használták.
Szépen, csendben elmúlik minden. Mint ahogy a levelek lehullanak a fáról. Úgy tűnnek el életünkből szeretteink, barátaink, ismerőseink. Mindenki, aki fontos. Lassan mind elmennek, elmegyünk, s nem marad semmi.-------- Csak az emlékek. Egy tárgy, egy kis virág, egy dallam, mi füledbe cseng és rá emlékeztet. Oly gyorsan vége, hogy észre sem veszed.------ S vidám kisgyerekből aggastyán leszel. Ne feledd hát! "Szeretni" nem háborúzni jöttünk e földre egy kis időre.------- Ne bántsuk - becsüljük, meg egymást, mert nem tart örökké az élet. Addig szeress, amíg lehet. Mert ha vége, már nincs idő jótettre vagy bocsánatkérésre.------ Elmúlik minden, csak a könnyed törölheted, mert mélyen a szívedben karcot hagy az élet. Az élet
Tudtad, hogy egy méh kevesebb mint 40 napot él, legalább 1000 virágot látogat meg… Tudtad, hogy egy kanál méz elég ahhoz, hogy 24 órán át életben tartson egy embert? Tudtad, hogy a világ egyik első érméjén egy méh szimbóluma volt? Tudtad, hogy a méz élő enzimeket tartalmaz? Tudtad, hogy fémkanálból ezek az enzimek elhalnak? A méz fogyasztásának legjobb módja fakanállal, ha nem találsz, használj műanyag kanalat.------- Tudtad, hogy a méz olyan anyagot tartalmaz, amely segíti az agy működését? Tudtad, hogy a méz azon kevés ételek egyike a földön, amelyek egyedül képes fenntartani az emberi életet? Tudtad, hogy a méhek megmentették az embereket az éhezéstől Afrikában? Tudtad, hogy a méhek által termelt propóleum a természet egyik legerősebb antibiotikuma? Tudtad, hogy a méznek nincs lejárati ideje? Tudtad, hogy a világ legnagyobb császárainak testét aranykoporsókba temették, majd mézzel borították be, hogy ne rothadjanak? Tudtad, hogy a “honeymoon” (nászút) kifejezés abból ered, hogy az ifjú pár házasság után termékenységi célból fogyasztja a mézet?-------- Tudtad, hogy egy méh kevesebb mint 40 napot él, legalább 1000 virágot látogat meg és kevesebb mint egy teáskanál mézet termel, de neki ez egy élet munkája. Köszönöm drága méhecskék ..!
Csöndben, némán Sírtál-e már úgy, hogy nem folyt a könnyed? Nevettél-e úgy, ahogy nem fogsz többet? Daloltál-e úgy, hogy nem hallotta senki? Sétáltál-e úgy, hogy nem kellett elmenni?-------- Álmodtál-e úgy, hogy az nem volt álom? Játszottál-e már húrtalan gitáron?------ Repültél-e már, fűben hanyatt fekve? Kószáltál-e már, csillagtalan este?------- Temettél-e már, sok szép halott álmot? Tettél-e jót úgy, hogy csak Isten látott: csöndben némán?
Ha valaki megkérdezné tőlem, ki vagyok, talán nem is tudnék egyetlen mondattal válaszolni.Egy ember vagyok, aki sok mindent megélt. Voltak k...
