MEMORY 1966 – TÉLI KORCSOJÁZÁS A RÉTEN----Hetedikesek, nyolcadikosok voltunk.A tél akkor még igazi tél volt: csípős, tiszta, olyan, ami megfesti a levegőt.A fényeslitkei rétre jártunk le korcsolyázni — a világ közepe volt nekünk, a szabadság tere, a gyerekkor csillogó színpada.A jég azonban nem volt egyforma.Az egyik helyen hetven centi vastag, erős, biztonságos.A másik helyen csak húsz centi, vékony, alattomos.Mi pedig ott voltunk vagy nyolcan-tízen: rokonok, barátok, ismerősök, szomszédok.A nevetésünk messzire szállt, a korcsolyák csattogtak, a hideg pirosra csípte az arcunkat.És akkor történt.Egy óriási baleset.A jég beszakadt.A hangja olyan volt, mintha a föld sóhajtana egyet — mélyen, félelmetesen.A víz fekete szája kinyílt, és valaki belecsúszott.A pillanat megfagyott.A gyerekek sikítottak, a felnőttek rohantak, a hideg víz pedig könyörtelenül húzott lefelé.A rét, ami addig játék volt, egyszerre lett veszély.A korcsolyák, amik addig szabadságot adtak, egyszerre lettek tehetetlenek.A tél megmutatta a másik arcát.De ott voltunk egymásnak.A fényeslitkei emberek — rokonok, barátok, szomszédok — összezártak, és a félelemből erő lett.Aki beleesett, azt kihúzták.A jég sírt, mi remegtünk, de a történet nem lett tragédia.Csak emlék.Erős, mély, életre szóló.A tél, a rét, a jég, a gyerekkor.És az a pillanat, amikor megtanultuk: a szépség és a veszély néha ugyanazon a helyen lakik.Ha szeretnéd, Pitikém, megírom a rövid, blogra illő verziót, vagy készítek hozzá egy mottót, ami összefoglalja ezt a gyerekkori élményt.TÉLI--- „TÉLI” szó most úgy áll itt, mint egy kapu.A TÉL – 1966, Fényeslitke---A tél akkor még más volt.Nem csak hideg, hanem világ, amelyben minden hang élesebben szólt, minden mozdulat lassabban történt, és minden gyerek szíve gyorsabban vert.A fényeslitkei rét fehér volt, csillogó, olyan, mintha az ég egy darabja szállt volna le a földre.A jég alatt fekete víz mozdult, de mi nem féltünk — hetedikesek, nyolcadikosok voltunk, és a világ még nem tanított meg félni.A korcsolyák csattogtak, a nevetésünk messzire szállt.A jég néhol hetven centi vastag volt, máshol csak húsz — de mi nem mértük, csak futottunk, fordultunk, csúsztunk, mintha a tél maga húzna minket.Aztán a pillanat, amelyet soha nem felejt el az ember.A jég beszakadt.A hangja mély volt, komor, olyan, mint amikor a föld szólni akar.---------A víz fekete szája kinyílt, és valaki belecsúszott.A rét, ami addig játék volt, egyszerre lett veszély.A gyerekek sikítottak.A felnőttek rohantak A hideg víz könyörtelen volt.De ott voltunk egymásnak.Rokonok, barátok, szomszédok — a fényeslitkei emberek, akik nem hagyták, hogy a tél elvigyen valakit.Kihúzták.Megmentették.A rét pedig csendben visszazárta a sebét.A tél, amely megtanított tisztelni a jeget.A rét, amely megtanított félni és bátornak lenni egyszerre.A gyerekkor, amely nem kérdezett, csak történt — és bennünk maradt, örökre.
MARIKA VANCOUVERBŐL---(Bakajsza Mária története)---Vannak emberek, akiknek az élete messzire sodródik a szülőföldtől, mégis megmarad bennük valami mélyen magyar, valami csendes, szívből jövő kötődés. Ilyen ember Marika is — Bakajsza Mária — aki fiatalon, a kor szorításában, a férjével együtt kiment Kanadába, Vancouverbe.A férje már ott született, ott élte az életét, és nem beszél magyarul, de Marika megtartotta a nyelvet, a gyökereket, a történeteket.A tengerentúlon új életet építettek: öt lányuk született, mindegyik saját családdal, saját történettel.Ma már dédunokák is vannak — egy egész nagy, szerető család, amely körülöleli Marikát.A mindennapjaikhoz egy 10 személyes kisbusz is tartozik, mert ennyi emberhez már nem elég egy átlagos autó.Ez nem luxus, hanem egyszerűen az életük része: nagy család, nagy szeretet, nagy jövés-menés.Marika blogja — amit én is olvasok — olyan, mint egy ablak az ő világára.Ott vannak a gondolatai, a válogatásai, a zenéi, a történetei.És bár 6 óra időeltérés választ el minket, mégis közel érzem magam hozzá.A jelölésem ott várja a Facebookon, ő pedig majd elfogadja, amikor belép.Nem sietünk.
Az idő nem ellenünk dolgozik — az idő összeköt.----------Marika Vancouverből nem csak egy név a képernyőn.Ő egy életút, egy történet, egy család, egy távoli magyar szív, amely még mindig dobog.
És én örömmel nézem a blogját, mert minden sora egy kicsit hazahozza őt.Bakajsza Mária.Marika Vancouverből.Egy élet, amely messzire ment — de sosem szakadt el. MARIKA VANCOUVERBŐL – II. rész(Bakajsza Mária életútja a tengerentúlon)--------Marika Vancouverből nem csak egy név, nem csak egy távoli,ismerős.Ő egy történet, egy életút, amely messzire ment, de a gyökereit soha nem engedte el.Fiatal korában, a kor szorításában, sokakkal együtt disszidált.AZ egész család négyen,apu,anyu és a két lánygyermek.Ausztriába voltak lágerben,majd Fekete Jóska küdte a meghívót,így kerültek ki FORTLAUDERDÉL-BE.Nem kalandvágyból, nem könnyelműségből, hanem azért, mert akkoriban sokan keresték a biztonságot, a jövőt, az új lehetőséget.A FÉRJÉVEL MEGISMERKEDETT ÉS KÖVETTE ŐT VACUVERBE .Marika blogja tele van élettel: zenékkel, válogatásokkal, történetekkel, gondolatokkal.-----------Amikor olvasom, olyan, mintha egy ablakon át belátnék az ő világába — a csendes kanadai reggelekbe, a családi ünnepekbe, a hosszú utakba, a tenger illatába.És bár 6 óra időeltérés választ el minket, mégis közel érzem magam hozzá.Az új FACE BOOK,fiókom jelölésem ott várja a Facebookon, ő pedig majd elfogadja, amikor belép.Nem sietünk.Az idő nem ellenünk dolgozik — az idő összeköt.Marika Vancouverből egy olyan életet él, amely messzire ment, de sosem szakadt el.A blogja pedig hidat épít:köztem, köztünk, és az ő távoli, mégis ismerős világuk között.---Bakajsza Mária.Marika Vancouverből.Egy élet, amely tovább táncol — és én örömmel nézem.------------ MARIKA VANCOUVERBŐL – III. rész----(Egy magyar szív, amely messzire ment, de hazahoz minden történetet)Marika Vancouverből olyan ember, akinek az életét nem lehet egyetlen mondatba sűríteni.Ő nem csak egy név a képernyőn, nem csak egy távoli ismerős.Ő egy életút, amely egyszerre hordozza a magyar múltat és a kanadai jelent.A vallás életévé vált a férjével együtt járnak a zenés,gitáros,hegedű,stb,gyülekezetbe.MESSENGEREN ÓRÁKIG BESZÉLGETÜNK.IGAZBARÁTRA TETTEM SZERT.
A LÁNY A TEMETŐBEN---Fehér ruha. Fekete temető.A lány háttal áll. Hosszú sötét haj. Fehér csipke.Körülötte sírok. Keresztek. Köd. Őszi levelek. Fényeslitke? Vagy bárhol...Nem néz hátra. Előre néz. A ködbe.Ki ő? Nem tudjuk. Talán emlék. Talán jövő. Talán Anna néni fiatalon. Talán Jézus barátunk húga. Talán csak a szél.
Kantár Sándor is így látta a temetőt, amikor gondnok volt. Csendben. Alázattal. Emberszeretettel.A lány nem fél. A fehér ruha nem fél a feketétől. A fény nem fél a sötéttől.Ez Dark Wave.Nem zúzás. Nem üvöltés. Csak csend. Meg egy lány. Meg a sírok.Az Élet Egy Tánc – és néha a tánc a temetőben is zajlik. Halkan. Fehér ruhában.Fotó: Pinterest – mentve – Ensiferum999 gyűjtemény
A Tool 1990-ben, Los Angelesben alakult amerikai progresszívmetal-zenekar. Karrierjük során nyolc jelölésből eddig négy Grammy-díjat nyertek, valamint utolsó három nagylemezük (Lateralus, 10,000 Days és Fear Inoculum) rendre listavezető volt a Billboard 200 listáján.Története,A Tool 1990-ben alakult, amikor a dobos Danny Carey, szomszédjával az énekes Maynard James Keenannel kezdett zenélgetni. Később Csatlakozott hozzájuk a gitáros Adam Jones és a basszusgitáros Paul D'Amour is.72826 és Opiate (1991–1992)Első albumuk, az Opiate, ami egy EP, 1992-ben jelent meg. Ez a zenekar első komoly kiadványa, melyet csak egy demó előzött meg 72826 címmel 1991-ben. Az Opiate címet Karl Marx egyik híres mondása ihlette, miszerint „a vallás a tömeg ópiuma”.A hatdalos EP-n olyan dalok találhatóak, mint a maxiként is kiadott Hush, melyhez Ken Andrews rendezett klipet. A klipben az együttes tagjai meztelenül szerepelnek, szájukon pedig ragasztószalag van, ami a cenzúrázás elleni tiltakozást szimbolizálja.
Az unoka hangja---Nem tudom, mikor kezdődött.Talán akkor, amikor anya és apa között minden széthullott.
Talán akkor, amikor apa beteg lett, és én nem értettem, miért nem gyógyul meg.Talán akkor, amikor anya sírt, és én nem mertem kérdezni.A gyerekek nem beszélnek a félelmeikről — csak elteszik őket valahová mélyre.A nagyi mindig ott volt.A hangja, a mosolya, a sütemény illata, a régi történetek.
Gyerekkoromban biztonság volt.Aztán egyszer csak minden megváltozott.Anya és apa elváltak, apa beteg lett, én pedig úgy éreztem, hogy két világ között állok, és egyik sem az enyém.Anya azt mondta, jobb, ha nem megyek.Hogy most nem alkalmas.Hogy majd később.És én hittem neki, mert gyerek voltam, és a gyerek hisz annak, aki mellette van.Aztán apa meghalt.És én nem tudtam, hogyan menjek vissza a nagyihoz úgy, hogy közben minden szétesett bennem.Nem tudtam, hogyan nézzek a szemébe úgy, hogy közben azt érzem: cserbenhagytam.Nem tudtam, hogyan mondjam ki:„Nagyi, én mindig szerettem téged, csak féltem.”
Most már felnőtt vagyok.Dönthetnék.Megtehetném.Elindulhatnék hozzá, megölelhetném, és azt mondhatnám:
„Itt vagyok.”De a félelem még mindig ott ül bennem.A félelem, hogy haragszik.A félelem, hogy csalódott.
A félelem, hogy későn jövök.Pedig a szívem mélyén tudom:a nagyi nem haragszik.Ő csak vár.Csendben, kitartóan, reménnyel.Talán egyszer megteszem.Talán egyszer megállok az ajtaja előtt.Talán egyszer benyitok.Talán egyszer újra nagyi leszek neki, és ő újra az én nagymamám.Mert a szeretet nem múlik el — csak néha elhallgat, amíg meg nem találjuk a hangját.Apa sírját is meglátogatom,bocsánatot kérek tőle.
A FÁJDALOM HÁROM ARCA---Ma beszéltem egy édesanyával.Gyerekkorunk padjai kötnek össze minket, de most már nem a régi nevetések, hanem a veszteség súlya.A fia meghalt — rákban.A betegség lassan elvette tőle az életet, a felesége pedig elhagyta, a lányával együtt.Az anya szíve azóta is vérzik, és minden szava mögött ott remegett a kimondhatatlan fájdalom.Sírt, miközben elmondta:az unokája nem látogatja.Pedig már felnőtt, önálló, gondolkodó lélek.Dönthetne maga.Nem kellene engedély, nem kellene félni — csak egy lépés, egy ölelés, egy „itt vagyok, nagyi”.Én pedig csak ültem vele szemben, és láttam, hogy a gyász nemcsak a fiát vitte el, hanem a biztonságot, a reményt, a család melegét is.Azt mondtam neki:„El kell engedned a fiadat.A lélek csak akkor talál megnyugvást, ha nem tartjuk vissza a fájdalommal.A sors mindannyiunknak más utat rendel — neki a halált hozta a karmája, neked a megbékélést.”Nem vigasz volt ez, hanem igazság.Az a fajta igazság, amit csak azok értenek, akik már megérintették a veszteség hideg kezét.
A nagymama szíve---------A nagymama közben egy régi fotelban ül, és hallgatja a ház csendjét.Régen nevetés töltötte meg — a fia nevetése, az unokája csilingelő hangja.Most már csak a falióra ketyeg, mintha minden múló másodperc egy újabb emléket vinne magával.A fia elment.A betegség lassan elvette tőle az erőt, aztán az életet is.Azóta minden reggel úgy ébred, hogy először hozzá beszél:„Jó reggelt, kisfiam… ott vagy valahol?”Aztán rájön, hogy csak a szíve válaszol.Az unokája-----…Ő már felnőtt.Önálló, érző lélek.Dönthetne úgy, hogy meglátogatja.Nem kellene engedély, nem kellene félni — csak jönni, megölelni, azt mondani:„Itt vagyok, nagyi.”De nem jön.És ő nem haragszik.Csak vár.A várás az egyetlen, ami maradt neki.A várás és a szeretet, ami nem kopik el, nem fogy el, nem múlik el soha.Ma valaki azt mondta neki:„Engedd el a fiadat. A lélek csak akkor talál békére.” Talán igaza van.Talán tényleg el kell engednie — nem a szeretetet, hanem a fájdalmat, amely fogva tartja.Este van.A lámpa fénye sárgán csillan a régi fényképen.A fia mosolyog rajta — úgy, ahogy csak ő tudott.Megsimítja a kép szélét, és halkan azt mondja:„Menj, kisfiam… én itt leszek, de nem tartalak vissza többé.”Talán egyszer az unokája is megérzi ezt a békét.Talán egyszer megáll az ajtó előtt, és benyit.Talán egyszer újra lesz nevetés ebben a házban.
Addig pedig vár.Mert a nagymama szíve így szeret:csendben, kitartóan, reménnyel.
LEHUNYT SZEMMEL... / LES YEUX FERMÉS...
Légy boldog bárkivel...
Sois heureuse avec qui tu veux...
Belőlem csak képek maradnak tán.
De moi, il ne restera que des images.
Szabályos, ollóvágta, megsárgult,
Régulières, coupées aux ciseaux, jaunies,
Gyűrött papírfoszlány.
Lambeaux de papier froissés.
Benned halványulok.
En toi je pâlis.
Az idő jól dolgozik.
Le temps fait bien son travail.
Te is már csak bujkálsz
Toi aussi, tu ne fais que te cacher
Lelkem titkos zegzugain.
Dans les recoins secrets de mon âme.
Átlátszón, mint üveg,
Transparente, comme du verre,
S törésekké vált repedések
Et les fissures devenues fractures
Vágják, sebzik a szívet.
Coupent, blessent le cœur.
Ez így van jól.
C'est bien ainsi.
Romokra majd új várat húzunk
Sur les ruines nous bâtirons un nouveau château
Jó erős falakkal, tanulva
Avec de bons murs solides, en apprenant
A ki nem mondott hibákból,
Des erreurs non dites,
Szélmalomharc vitákból.
Des disputes contre des moulins à vent.
Azért egy szoba neked is épül ott.
Pourtant une chambre aussi pour toi y sera bâtie.
Kicsiny és poros lesz.
Petite et poussiéreuse.
Lakat őrzi majd ajtaját.
Un cadenas gardera sa porte.
Időnként kinyitom,
De temps en temps je l'ouvrirai,
S majd úgy teszek
Et je ferai comme
Mintha nem is hallanám a jelen hangjait.
Si je n'entendais pas les bruits du présent.
Lehunyt szemmel ölelem majd
Les yeux fermés, j'étreindrai
Múltam csillagait...
Les étoiles de mon passé...
Ég veled.---
Adieu.
HA... / SI...
Ha majd egyszer hozzád végleg megérkezem,
Si un jour j'arrive enfin chez toi,
szíved szegletében lesz-e nyugvóhelyem?
y aura-t-il une place pour moi dans un coin de ton cœur?-----
Ha kiszárad lelkem életadó kútja,
Si la source vive de mon âme s'assèche,
lesz-e gyöngéd szavad, mi szomjam eloltja?-----
auras-tu un mot tendre pour étancher ma soif?
Emeled-e fáradt tenyereddel arcom,----
Relèveras-tu mon visage de ta paume fatiguée,
hogyha pillantásom nem ér túl a parton?-----
quand mon regard ne verra plus au-delà du rivage?
Takarod-e forró csókjaiddal testem,-----
Couvriras-tu mon corps de tes baisers brûlants,
hogyha majd hidegtől reszket minden sejtem?----
quand chacune de mes cellules tremblera de froid?
Amikor szemeim láz tüzében égnek,---- And mes yeux brûleront de fièvre,
folynak-e könnyeid, amik hűtenének?---
tes larmes couleront-elles pour me rafraîchir?
Egy nap rájössz, hogy már szavaid sincsenek,----
Un jour tu verras que tu n'as plus de mots,
s ha nem marad semmid, nekem adod csended?---
et s'il ne te reste rien, me donneras-tu ton silence?
Tanítasz-e engem az utadon járni,---
M'apprendras-tu à marcher sur ton chemin,
s amikor elesek, segítesz felállni?----
et quand je tomberai, m'aideras-tu à me relever?
Ha a tüzünk egyszer elalszik titokban,---
Si notre feu s'éteint un jour en secret,
lesz-e új parazsad, mitől lángra lobban?----
auras-tu une nouvelle braise pour le rallumer?
Megtanítod-e majd, miként éljek szebben,-----
M'apprendras-tu à vivre plus beau,
s hogyan égjek el majd izzó szerelemben?----
et comment me consumer dans un amour ardent?
AZ ÉLET EGY TÁNC –
TAVASZ LENYOMAT KÖRFORGÁS---A minap átmentem a fiam telkére. Romos ház. Kóbor cicák. Falak, amik mindent láttak.Az udvaron kihajtott a kacsatalp, nárcisz, krókusz, tulipán, hóvirág. Ők már nincsenek, de a virágok őrzik kezeik nyomát. Az orgonabokor, a gyümölcsfák most is adják a gyümölcsöt.Mi meg elmegyünk. És minden így marad. Ez a körforgás. Porunkból új élet sarjad. Az idő végzetéig.-------------RÓLAM---Ha valaki megkérdezné, ki vagyok, nem tudnék egy mondattal válaszolni.Egy ember vagyok, aki sok mindent megélt. Könnyű és nehéz évek. Barátságok, veszteségek, örömök, csalódások.Szeretem a természetet, az állatokat, a zenét, a verseket és az apró dolgokat. Egy mosoly. Egy tekintet. Egy öreg fénykép. Egy kutya hűsége. Néha többet mond, mint ezer hangos szó.Nem vagyok tökéletes. Hibáztam, tévedtem. De mindig önmagam próbáltam maradni. Nem szeretem a kétszínűséget.Ez a blog egy darab belőlem. Minden mögött van egy érzés, emlék, gondolat.Csak egy porszem vagyok, egy pillanatnyi ideig e Földön, amit a szél elsöpör. De amíg van bennem kíváncsiság, szeretet és hit abban, hogy van még szépség, addig írok.Ősz Párizsban – Chanson.És ha már porszem vagyok, miért ne lehetnék Párizsban ősszel?Chanson szól. Esik. Kávé gőzölög. Harmonika.Fényeslitkéről nézve Párizs is csak egy udvar. Más virágok. Más illat. De ugyanaz a körforgás. Ugyanaz a szerelem. Ugyanaz a halál.Mert az élet tényleg egy tánc – néha lassú, néha vad, néha fájdalmas, néha Párizsban, néha Alaszkában, néha a diófa alatt Gyopárral.De amíg szól a zene, táncolni kell.Az élet egy tánc – La vie est une danse.
A REMÉNY ÉS A VÉGZET---Éljük mindennapjainkat így vagy úgy, és egyszer csak érkezik egy szövettani eredmény, és kiderül: a konok betegséggel, a rákkal állunk szemben, ami már áttétes.Eleinte el sem akarjuk hinni, azonban a papírlapon ott van fehéren feketén, és az orvosunk is közölte velünk a tényt.Hirtelen eszünkbe jut azon emberek, akik ismerőseink közül már e betegségben "elmentek, odaát vannak". Most Én következem?Már tudatalattinkban ott a gondolat, éjszaka már nem alszunk: hogyan tovább.Megpróbálunk kifelé mást mutatni, de nem könnyű. A család is óvatosan kezel minket. Ők sem akarják elhinni, hogy megtörténhet.Kezdjük átértékelni az életünket, mit kellene még megtennünk, és ezer cikket elolvasunk az interneten, keressük ki hogyan és milyen módszerrel gyógyult meg, és a remény kis szikrája feléled.Olvasunk erről, arról, és sorba próbáljuk ki a csodaszerként emlegetett gombákat,gyógyszereket és mindent, amit úgy gondolunk segíthet, és amit ismerőseink ajánlanak.------------
Testünkben azonban rohamosan dolgozik és rombolja sejtjeinket a rák. Érezzük, gyengülünk, mert a test esendő és romlandó, elkezdődik a kemoterápia.Részlet egy rákos lány naplója:"Szédültem, zavart a fény is, fájt a fejem és minden porcikám és olyan hányingerem volt, hogy majd belehaltam.Parókát hordunk, hogy leplezzük betegségünket, és nem adjuk fel.Részlet egy rákos lány naplója:"Csak kis kitartás! - biztatom magam, még futni kell, még minden messze van, Szolgálj szívem még egy kicsit nekem, jaj, meg ne állj az úton hirtelen, Sok a dolgunk még, s nem mutathatom, hogy a harcot már nem bírom nagyon, és este ha ágyamba roskadok, érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok."Majd megtörténik."A szervezetemben elszabadult a pokol. Áttét a kulcscsontban, a csigolyáimban a derekamnál, a medencecsontban, a térdeimben, két hónalji nyirokcsomóban és kb. 6 helyen a hasi nyirokcsomókban valamint a májon. Mindez egy fél év leforgása alatt... Most kétségbe vagyok esve. NEM AKAROK MEGHALNI, nekem még fel kell nevelnem a gyerekeimet. Csak 10-15 évet kérek a sorstól és akkor elégedett leszek. Azt hiszem életemben először talán depressziós is lettem, és úgy érzem, hogy minden kicsúszott a lábam alól és össze fogok omlani."Majd rohamosan fogy az időnk, már nem merünk tükörbe nézni, úgy lefogytunk.Gyerekeink, ha kicsik, nem értik mi történt az anyuval, és miért sír az apu és a nagyi, aki azt mondja: "Bár csak Én mehetnék el helyetted, lányom." De a sors könyve másképpen íródott.Már csak naphosszat alszunk, hirtelen minden értelmét vesztette, a sok fájdalomtól és morfiumtól.Álmunkban odaát járunk és beszélünk nagyapával, aki már eltávozott.--------------Mint egy film lepereg előttünk az egész életünk, és egyszer csak "ÁTMEGYÜNK" véglegesen és ÖRÖKRE,nagy fájdalmat hagyva magunk mögött.
RÉKA – a pillanat, amely megállítja a világot.Van valami különös fény Réka arcán.Nem harsány, nem kérkedő – inkább az a csendes, belső ragyogás, amit nem lehet tanítani, csak hordozni. A tekintete olyan, mint egy meleg, őszi délután: egyszerre nyugodt, mély és kíváncsi. Mintha minden pillanatban látna valamit, amit mások nem.A mosolya nem színpadra való mosoly.Ez az a fajta mosoly, amely akkor születik, amikor az ember jól érzi magát a saját világában. Amikor a fény pont úgy esik rá, ahogy kell, és a lélek egy pillanatra megpihen.A haja aranyszínű hullámként omlik a vállára, mintha a napfény egy darabja ragadt volna meg benne. A jelenléte könnyű, mégis erős – olyan lány, akit nem lehet nem észrevenni, de nem is akar feltűnést kelteni. Csak van. És ettől szép.Rékában ott van az a ritka harmónia, amelyet az ember néha megérez egy fotón:egy pillanat, amely nem akar több lenni annál, ami.Egy arc, amely nem akar mást, csak őszinte lenni.Egy szépség, amely nem kiált, hanem halkan, finoman lélegzik.Ezért szép.
Ezért különleges.
Ezért marad meg az emberben.A FOTÓT A NETEN TALÁLTM,A LÁNY SZÉPSÉGE RÖGTÖN MEGFOGOTT
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin ---(oroszul: Владимир Владимирович Путин, kiejtése; 1952. október 7-én, Leningrádban (ma Szentpétervár) született munkáscsaládban, Vlagyimir Putyin (1911–1999) és Marija Selomova (1918–1998) gyermekeként. Önéletrajza szerint nehéz körülmények között, patkányokkal fertőzött közösségi bérházban éltek. Apja gyári munkás volt, anyja segédmunkákat vállalt. Szülei sokat nélkülöztek, Leningrád ostromát is átélték, apja egy repesz miatt élete végéig sántított, anyja pedig majdnem éhen halt. Ő maga nem várt gyerek volt, és a nélkülözések miatt gyakran erősebb gyerekekkel kellett megküzdenie.„A leningrádi utcákon nőttem fel, ahol megtanultam az aranyszabályt: ha a harc elkerülhetetlen, neked kell bevinned az első ütést.” – mondta egy 2015-ös interjúban.--------A verekedések irányították érdeklődését a küzdősportok felé. Vélemények szerint ez a felfogás határozta meg aztán későbbi politikai lépéseit is. – Egykori KGB-ügynök, politikus, Oroszország elnöke, az ország első számú vezetője. 1999 óta folyamatosan tölti be az elnöki vagy miniszterelnöki pozíciókat. A 2012 tavaszán megtartott orosz elnökválasztás megnyerése után fölényes győzelem eredményeként a harmadik elnöki ciklusára tért vissza a Kremlbe. Sztálin óta ő a leghosszabb ideje hatalomban levő orosz (vagy szovjet) vezető és Lukasenka, Fehéroroszország elnöke után a második leghosszabb ideje hivatalban lévő európai elnök.Politikai ideológiáját és rendszerét putyinizmusnak(wd) (путинизм) nevezik. A 21. század elején igen nagy hazai népszerűségnek örvendett. 2007-ben az amerikai Time magazinban az év embere lett. Politikai elemzők a 2010-es években több évben is a világ legbefolyásosabb embereként ítélték meg.------------Az orosz gazdaság és életszínvonal gyorsan nőtt Putyin rezsimjének korai időszakában, amit nagyrészt a kőolaj- és földgázipar fellendülése táplált. Az alacsonyabb olajárak és a Krím Oroszország általi annektálása miatt kivetett szankciók azonban 2015-ben recesszióhoz és stagnáláshoz vezettek.Miközben folyamatosan erősítette a hatalmát, a politikai és emberi szabadságjogokat megnyirbálta, üldözte a politikai ellenfeleket, felszámolta a független médiaorgánumokat, valamint a szabad és tisztességes választások hiányával is szétzilálta az ország születőben lévő demokráciáját. Világossá tette az orosz oligarchák számára, hogy hatalmuk feltétele a hozzá való személyes lojalitás és a politikától való tartózkodás. Az ország az elnöksége alatt egyre inkább illiberális irányba fejlődött, és eltávolodott a demokratikus normáktól. Regnálása egyre markánsabban mutatja az autokrácia jeleit, mely Richard Pipes harvardi professzor szerint az orosz konzervativizmus eleme. A 21. század legnagyobb hatású diktátorának tartják.----------Negyedik elnöki ciklusában, 2022 februárjában inváziót indított Ukrajna ellen, ami nemzetközi elítélést váltott ki, és kiterjedt nyugati szankciókhoz vezetett. 2022 őszén részleges katonai mozgósítást hirdetett, és négy ukrán régiót Oroszországhoz csatolt.2023 márciusa óta háborús bűnök elkövetésének vádjával kapcsolatban körözött személy a Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott elfogatóparancs alapján.2020-ban átfogó alkotmánymódosítást vezet be, amely lenullázza a korábbi elnöki ciklusait, lehetővé téve, hogy akár 2036-ig hatalmon maradjon. 2022-ben teljes körű inváziót indít Ukrajna ellen, ami példátlan nemzetközi szankciókhoz és Oroszország elszigetelődéséhez vezet.Amikor 1999 utolsó napján a betegeskedő és egyre népszerűtlenebb Jelcin lemondott, Putyin lett a megbízott elnök.A következő év tavaszán, 2000 márciusában a szavazatok 52,9 százalékával megnyerte a választást a teljes elnöki ciklusra. Májusban be is iktatták a hivatalába.Putyin első orosz elnöki beszédében megígérte, hogy megvédi a szólásszabadságot, a sajtószabadságot és a tulajdonjogokat, és egyúttal bejelentette a demokrácia iránti elkötelezettségét.-------- Vezetése alatt azonban szinte azonnal megindult a demokráciában a visszaesés.A Kreml állami ellenőrzés alá vonta az addig független televíziós hálózatokat, míg más hírügynökségeket bezárt; eltöröltek bizonyos választásokat; megnyirbálták az igazságszolgáltatást; és korlátozták az ellenzéki politikai pártokat.A választások idején külső megfigyelők széles körben terjedt,szavazóiszabálytalanságokat észleltek. Putyin rendszerét néha „irányított demokráciának” nevezték.Az emelkedő olaj- és gázárak hatására azonban a 2000-es évek elején gyorsan nőtt az orosz gazdaság, és emelkedett az életszínvonal. Sok orosz úgy látta, hogy Putyin rendet és stabilitást teremtett-WAR--UKRAINA-------
2022. február 24-én jelentette be, hogy Oroszország egy különleges katonai műveletet hajt végre, amivel Ukrajnát akarják demilitarizálni, illetve „nácimentesítik” a kijevi kormányt, ezzel lényegében támadást intézve Ukrajna ellen.Arra hivatkozott, hogy az általa elismert ukrajnai szakadár köztársaságok segítséget kértek a velük megkötött barátsági és együttműködési szerződés jegyében, ahol Putyin szerint „népirtás” zajlott Kijev részéről, de állításait semmivel nem bizonyította. Oroszország haderejét kiemelve megtorlást helyezett kilátásba mindenkivel szemben, aki be kívánna avatkozni a hadműveletekbe. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár az orosz vezetést tette felelőssé a kialakult helyzetért. Putyin később is arra hivatkozott, hogy „nem volt más mód” Oroszország védelmére, mint Ukrajna megtámadása. Egy másik beszédében további, a valóságtól teljesen elrugaszkodott állításokat tett: szerinte valójában nem is az ukrán haderővel harcolnak, hanem „illegális nacionalista csoportokkal”, akik emberi pajzsként használják az ukrán katonaságot, ezt pedig amerikai tanácsadók javasolták nekik. Ezek a csoportok szerinte szándékosan provokálják az oroszokat, hogy civileket bombázzanak, de ismét szóba kerültek a „nácik”, akik elfoglalták Kijevet. ----------Közben az EU tiltólistára tette Putyint és Szergej Lavrov külügyminisztert is, aminek értelmében befagyasztották a vagyonukat, egyúttal jelentősen korlátozták Oroszország pénzügyi, ipari és gazdasági lehetőségeit is. Február 27-én Putyin már a nukleáris fegyverek használatát is kilátásba helyezte, mikor azok „készültségbe helyezéséről” döntött.Emmanuel Macron francia elnök többször is a háború ellen szólalt fel Putyinnal folytatott beszélgetése során, aki szerint „minden a tervek szerint halad.” Március 4-én azt kérte a többi országtól, hogy ne fokozzák a feszültséget szankciókkal vagy,korlátozásokkal. Szerinte ő kizárólag csak válaszreakciót adott, ahogy mindig, és Oroszország minden kötelezettségének továbbra is eleget fog tenni, ezért inkább a „normalizálásra” helyezné a hangsúlyt. Közben olyan törvényt léptettek életbe, ami büntethetővé teszi az orosz megszállás közlését az orosz médiában. Putyin az őt és országát érintő szankciókra reagálva azt mondta, hogy azok szinte felérnek egy hadüzenettel, de beszélt az „Ukrajnát támadó nácikról” is. Putyin beszámíthatóságát találgatások övezték a háború megindítását kiváltó döntése nyomán. Elnökségének ideje alatt sok bírálója akadt, de ezidáig nem volt jele annak, hogy vélt vagy valós betegsége érdemben korlátozta volna a tevékenységét.-------------- 2022 júniusában megint fenyegetően szólt, amiért a nyugati szövetségesek nagy hatótávú rakétákkal támogatták Ukrajnát. Egy alkalommal Nagy Péter cárral hozta összefüggésbe Ukrajna megtámadását, szerinte ugyanis a háború a „visszaszerzésről” szól, ahogy szerinte „Nagy Péter sem hódított annak idején, hanem visszaszerzett területeket”. --------Putyin szerint most is ez történik, mert szerinte „egy ország vagy szuverén, vagy gyarmat, köztes megoldás nincs.”[101] Több teljesen légből kapott háborús indok[102] mellett később is próbálkozott történelemhamisítással, mikor egy régi térképpel akarta igazolni, hogy Ukrajna a szovjet idők előtt nem létezett, csakhogy a 17. századbeli térképen is az szerepelt, hogy „Ukrajna, a kozákok földje”.] Továbbra is a nyugati országokat kritizálta és őket vádolta a konfliktus eszkalálásával, azt viszont tagadta, hogy egészségügyi problémái lennének. Közben a háború kitörése óta is több Putyinhoz közeli oligarcha vesztette gyanús körülmények közt az életét, feltehetően azért, mert ellenezték a háborút. 2022. szeptember 21-én részleges mozgósítást rendelt el a tartalékos állományból, amely mintegy 300 000 embert érint. Ez volt az első országos beszéd Putyin részéről, azt követően, hogy serege február 24-én megtámadta Ukrajnát. A beszédben a mozgósítás mellett támogatta az oroszok által megszállt területek népszavazási kezdeményezéseit, majd többek között a nyugatot bírálta és tömegpusztító fegyverekkel is fenyegetőzött.Vladimir Putyin 2022.szeptember 30-án bejelentette a megszállt területek annektálását.2022. szeptember 30-án aláírta azt a dokumentumot, ami az orosz fél részéről szentesíti a szakadár „Donyecki Népköztársaság”, a „Luhanszki Népköztársaság”, valamint Herszon és Zaporizzsja orosz erők által megszállt részeinek Oroszországhoz csatolását. A csatlakozást helyi népszavazás előzte meg, aminek érvényességét az EU és más nyugati országok sem ismerték el, ahogy az ez utáni csatlakozást sem. Ursula von der Leyen szerint „az illegális annexió” semmin nem változtat, Volodimir Zelenszkij pedig bejelentette, hogy ezek után hivatalosan is megkezdte Ukrajna NATO-hoz való csatlakozását.Putyin az évek folyamán többször mutatkozott egyfajta „macsó szuperhősként” képeken és videókban, aki a vadonban jár, segít egy tigris elejtésében, búvárkodik, meztelen felsőtesttel, izmait megmutatva lovagol, vagy csak pihen.
Közismerten közeli barátságba került Steven Seagallal, aki az ukrán konfliktus után is kitartott mellette.
A FELDEBRŐI SZENT MÁRTON TEMPLOMBAN ELHANGZOTTAK MARGÓJÁRA----Régen a templom volt a falu közepe. Nemcsak épület. Menedék. Ha baj volt, oda mentünk. Ha öröm volt, oda mentünk.Ma sokan sárba tiporják. Gúnyolják. Elfelejtik, mit adott. A hitet, a tartást, a közösséget.Lehet nem jár mindenki templomba. De a templomot tisztelni kell. Mert az apáink építették. Kőből, izzadságból, imából.Aki az egyházat sárba tiporja, a saját gyökerét tiporja sárba.A FELDEBRŐI SZENT MÁRTON TEMPLOMBAN ELHANGZOTTAK MARGÓJÁRAKönyörtelen lehet a pillanat, amikor az embernek egyszer önmagával kell szembenéznie.Nem azzal a képpel, amelyet önmagáról festett, hanem azzal, amit a szavai és a tettei rajzoltak róla.Mert lehet ítélkezni mások felett, lehet megalázni, fenyegetni és sárba tiporni az emberi méltóságot - de van egy ítélőszék, amely előtt nem számít sem hatalom, sem hangosság, sem önigazolás: a lelkiismeret.A keresztény tanítás szerint a szó is tett. Amit kimondunk, azzal építhetünk és rombolhatunk, felemelhetünk és sebezhetünk.És eljön a pillanat, amikor valakinek ki kell mondania azt, amit mások már nem mernek.Néha ehhez egy pap kell!
A JOBB SZEMLÉLET MODERÁTORA--- egy olyan poszt, amelyben egy politikus, háromgyerekes édesanya szerepel, Fidesz‑párti jelöléssel.A bejegyzés egy szemléletformáló, erős karakterű női politikust mutat be.A hangsúly azon van, hogy édesanya, három gyermekkel, és a „jobb szemlélet moderátora” kifejezés egyfajta irányt mutató, stabil, értékalapú szerepet sugall.a.„Vannak emberek, akik nem egyszerűen jelen vannak az életünkben —hanem valami csendes, belső rezgéssel átalakítják azt.Nem látványosan, nem harsányan, hanem úgy, ahogy a hajnal első fénye érinti meg a világot:lassan, biztosan, megkerülhetetlenül.Ez a történet egy ilyen nőhöz vezet.Egy édesanyához, aki három gyermek,szeretetét hordozza magában,és mégis képes nap mint nap szembenézni a világ hullámzásával.
Aki nem azért erős, mert nem fél —hanem azért, mert a félelmein túl is képes irányt mutatni.A jelenléte elegáns, mint egy régi, finom vonalú portré;és mégis ott van benne az a mély, emberi dráma,amit csak azok ismernek, akik egyszerre élnek családért, közösségért,és valami nagyobb, belső igazságért.Ő az a fajta ember, akinek a csendje is beszél.Akinek a szavai mögött ott a mindennapok súlya,és akinek a tekintetében ott a bizonyosság:hogy a világ akkor is továbbmegy,ha mi éppen megállunk egy pillanatra —és ránézünk valakire, aki képes rendet tenni bennünk.
A CSODATÜNDÉR —-- Van a világban egyfajta csend, amely nem üres, nem hideg, nem félelmetes — inkább olyan, mint egy lassan hulló fény, amely megáll a levegőben, mielőtt földet érne.Ebben a csendben áll ő: a csodatündér.A kabát prémje körülöleli az arcát, mintha a világ minden zajától óvná. A hideg levegő finoman megérinti a bőrét, de ő nem mozdul. Nem azért, mert fázik — hanem mert érzi, hogy ez a pillanat több, mint egy egyszerű délután.A város mögötte lassan lélegzik, a piros telefonfülke pedig úgy áll ott, mint egy régi történet maradéka, amely nem akar eltűnni, csak csendben emlékeztet valamire, amit már rég elfelejtettünk.A csodatündér tekintete nem keres semmit.Nem kutat, nem kérdez, nem vár.Csak jelen van — és ebben a jelenlétben ott van minden, amit az ember néha nem mer kimondani: a vágy, hogy valaki lássa őt; a félelem, hogy túl sokat mutat; és az a halk, belső fény, amely akkor is ég, amikor a világ sötétebb napokat küld.A szél lassan megmozdítja a kabát prémjét, mintha egy láthatatlan kéz simítaná végig. A csodatündér nem reagál — de a pillanat mégis egváltozik.Mintha a hideg levegő hirtelen melegebb lenne.Mintha a város egy pillanatra megállna. ------------Mintha valami láthatatlan erő azt mondaná:„Figyelj. Most történik valami.”És valóban történik.Nem látványos, nem hangos, nem drámai.Csak egy finom rezdülés — az a fajta, amit az ember csak akkor vesz észre, ha már megtanult csendben élni.A csodatündér nem tesz semmit.Nem emeli fel a kezét, nem lép előre, nem szól.Mégis: a világ körülötte lassan átrendeződik.A fény másképp esik rá.A levegő másképp mozdul.Az ember pedig, aki ránéz, hirtelen úgy érzi, hogy valami megérintette — valami, amit nem tud megfogalmazni, de tudja, hogy fontos.Mert vannak emberek, akik nem tesznek csodát.ők maguk a csoda.Nem azért, mert különleges dolgokat csinálnak, hanem azért, mert a jelenlétükben a világ egy kicsit szebb lesz.Egy kicsit lassabb. kicsitigazabb.A csodatündér ott áll a hideg délutánban, és a pillanat lassan köré fonódik.Nem kér semmit.Nem ígér semmit.