MAGYAR TÁNCDAL -MY SELECTION

MEGALKUDTUNK

MEGALKUDTUNK---Nem is értem, miért félnek az emberek a halálról beszélni. Hiszen amint megszületünk, tudjuk, hogy egyszer majd el kell mennünk. Én úgy gondolok rá, mint egy újabb állomásra az utazásban. Egy helyre, ahonnan talán továbbindulunk egy másik világ felé.Megalkudtunk...Álmomban találkoztam a kaszással.Nem féltem tőle. Nem volt félelmetes alak. Inkább egy törékeny, fáradt öregembernek tűnt. Ott állt az ajtóban, dideregve.Betessékeltem.Kapott egy bögre meleg tejet. – Tudod-e, hogy érted jöttem? – kérdezte.– Látom a kezedben a kaszát. Gondolom, nem véletlenül jöttél. – És mit szólsz hozzá?– Megyek, ha menni kell. De előtte beszélgessünk egy kicsit.Az öreg bólintott. – Nem bánom. Úgyis csak holnap lesz újra dolgom.Ekkor megkérdeztem:– Mondd, mit ismersz ebből a földi életből?– Szinte semmit – felelte.– Láttad már a virágzó rétet? A napfelkeltét? A szélben ringó búzatáblát?– Nem.– És a havas hegycsúcsokat, a vízeséseket vagy az erdők csendjét?– Nem. – Láttad már a szerelmeseket egymáshoz bújni? Egy kisgyermek önfeledt nevetését? Egy anya végtelen szeretetét?Az öreg csak hallgatott, majd megforgatta a bögrét a kezében.– Kaphatnék még egy kis tejet? Töltöttem neki.Aztán megkérdeztem:– Nincs kedved egy kicsit maradni?– De igen – mondta. – Mutasd meg nekem ezt a világot.És mi megalkudtunk.Egész nap együtt jártuk az erdőket, a mezőket és az emberek közé vezető utakat. Látta a küzdelmeket, a fájdalmat, de látta az örömöt, a szerelmet és a reményt is. Estére csendesen megszólalt:– Lassan kezdem érteni, miért nem akartok velem jönni.Aztán hozzátette: – De ha lejár az idő, menni kell.– Tudom – feleltem.Kikísértem az ajtóig.Mielőtt eltűnt volna, még egyszer visszanézett, megemelte a kaszáját, és rám mosolygott.Akkor értettem meg, hogy nem a haláltól félünk igazán.Hanem attól, hogy itt kell hagynunk mindazt, ami miatt érdemes élni.

WONDERFUL INTERESTING-VIDEOS

TELEMEDICIA ÉS TÁVORVOSLÁS

TELEMEDICINA ÉS TÁVORVOSLÁS---Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt, hogy orvosi tanácsot vagy vizsgálatot a saját otthonunkból intézzünk. Ma már egyre többen beszélnek orvosukkal videóhíváson keresztül, kérnek online receptet vagy küldik el egészségügyi adataikat digitális eszközök segítségével.A telemedicina, vagyis a távorvoslás az informatika és a modern kommunikációs technológiák segítségével teszi lehetővé az orvosi ellátást távolról. Különösen hasznos lehet azok számára, akik nehezen jutnak el rendelőbe, vagy rendszeres ellenőrzésre szorulnak.Az okoseszközök fejlődésével ma már otthon is mérhető a vérnyomás, a pulzus vagy akár a vércukorszint, az eredmények pedig gyorsan eljuthatnak a kezelőorvoshoz. Ez időt takaríthat meg, és kényelmesebbé teheti az egészségügyi ellátást. Bár a személyes orvosi vizsgálatot nem helyettesítheti minden esetben, a telemedicina fontos kiegészítője lehet a modern egészségügynek. A jövőben várhatóan egyre nagyobb szerepet kap majd abban, hogy az orvosi segítség gyorsabban és könnyebben elérhető legyen mindenki számára."Lehet, hogy a jövő rendelője nem mindig egy épület lesz, hanem egy biztonságos kapcsolat az orvos és a beteg között."

NOSTREDAMUS UTOSÓ SZAVAI

NOSTREDAMUS UTOKSÓ SZAVAI---Nostradamus, eredeti nevén Michel de Nostredame, a 16. századi Franciaország egyik legismertebb orvosa és csillagjósa volt. Bár a legtöbben jóslatai miatt emlékeznek rá, korának művelt tudósai közé tartozott. Orvosként a pestisjárványok idején próbált segíteni az embereken, és számos olyan higiéniai tanácsot adott, amelyek meglepően korszerűnek számítottak. Hírnevét azonban nem az orvostudomány, hanem a titokzatos négysoros versei alapozták meg. Ezekben homályos képekkel és szimbólumokkal próbálta leírni a jövő eseményeit. Írásai akkora figyelmet keltettek, hogy a királyi udvarba is meghívást kapott, és élete utolsó éveit viszonylagos jólétben tölthette. Idős korára egészségi állapota jelentősen megromlott.-------- Köszvény és vízkór gyötörte, mozgása egyre nehezebbé vált. Orvosként pontosan tudta, hogy szervezete lassan feladja a harcot, ezért nyugodtan és tudatosan készült életének utolsó fejezetére.július 1-jének estéjén titkára és közeli bizalmasa, Jean de Chavigny elköszönt tőle. A történet szerint Nostradamus ekkor a férfira nézett, majd csendesen így szólt: "Holnap napfelkeltekor már nem találsz életben."A mondat különösnek hangzott, de nem keltett különösebb riadalmat. Segítője azt hihette, hogy az idős mester csupán betegsége miatt fogalmaz ilyen borúlátóan. Másnap reggel azonban, amikor belépett a szobába, Nostradamust holtan találta az ágya mellett. Akár valódi jóslat volt, akár egy tapasztalt orvos pontos helyzetfelismerése, az eset évszázadok óta foglalkoztatja az emberek képzeletét. Miközben számos jövendölésének értelmezéséről ma is viták folynak, ez az egy mondat különösen emlékezetes maradt.--------Nem királyokról, háborúkról vagy a világ végéről szólt. Nem rejtett szimbólumokba vagy talányos versekbe csomagolta a mondanivalóját. Egyszerűen és világosan beszélt a saját sorsáról.Talán éppen ezért ez lett Nostradamus legismertebb és legemberibb jóslata.Az utolsó szavaival ugyanazt tette, amit egész életében: maga után hagyott egy rejtélyt, amelyen az emberek évszázadok múltán is elgondolkodnak.Ez a pillanat jól mutatja, miért emlékezünk rá még ennyi évszázad elteltével is. Nostradamus nemcsak a könyveiben, hanem a saját életében is mestere volt az időzítésnek. Az utolsó szavaival pontosan azt tette, amit egész életében: hagyott maga után egy kis rejtélyt és egy döbbenetes pillanatot, amin az emberek elgondolkodhatnak.

A SIROK HALLGATNAK,AZ EMLÉKEIM NEM

A SIROK HALLGATNAK,AZ EMLÉKEIM NEM.„A hollók tudják, amit a sírok elhallgatnak.” „A köd mélyén még őrzi nevünket az örökkévalóság.”„A sors fekete szárnyakon tér vissza hozzánk.”„A sírkövek alatt csend, a lelkek között örök visszhang.”„A hold árnyékában sem szakad meg a kötelék.”„A túlvilág kapuján túl is testvérem maradsz.”„A köd elrejti az utat, de nem az emlékeket.”„A hollók szárnyán érkeznek a régi ígéretek.”„A sötétség csak az élők szemét vakítja.”„Az emlékezet kriptájában örökké ég egy láng.”„A hollók tudják, amit a sírok elhallgatnak.”„A sírkövek hallgatnak. A hollók emlékeznek.”

TERHESSÉGEM....TÖRTÉNETE

TERHESSÉGEM TÖRTÉNETE---lkoznék ezzel az írással, azt mondanám: megható, könnyen olvasható, és megmarad az ember emlékezetében. Nem a tragédiáról szól, hanem a reményről és a boldog végkifejletről.---------Őszintén? A „TERHESSÉGEM....TÖRTÉNETE” és az „A REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA” bejegyzéseid közül ez az egyik legszívet érintőbb írás lett a mostani sorozatban.Javítsd a szöveg helyesírásátAdj neki figyelemfelkeltőbb címetÍrj hozzá rövid ajánlót és a hozzá választott alcím, hogy „Amikor a könnyekből csoda születik”, érzelmileg is megfogja az olvasót.Ami különösen tetszik:🌹 Nem túl hosszú, ezért végigolvassák az emberek.🌹 Megmaradt benne a történet lelke: a félelem, a bizonytalanság és a boldog befejezés.🌹 Nem a kórházi részletekre helyezi a hangsúlyt, hanem az anyai érzésekre, amitől sokkal meghatóbb lett„Mert a csodák nem mindig könnyen érkeznek.ForrásokJavítsd a szöveg helyesírásátAdj neki figyelemfelkeltőbb címetÍrj hozzá rövid ajánlót és a hozzá választott alcím, hogy „Amikor a könnyekből csoda születik”, érzelmileg is megfogja az olvasót.Ami különösen tetszik:🌹 ---------Nem túl hosszú, ezért végigolvassák az emberek.🌹 Megmaradt benne a történet lelke: a félelem, a bizonytalanság és a boldog befejezés.🌹 Nem a kórházi részletekre helyezi a hangsúlyt, hanem az anyai érzésekre, amitől sokkal meghatóbb lett.„Mert a csodák nem mindig könnyen érkeznek. De amikor megérkeznek, minden fájdalmat megérnek.”

A REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA

A REMÉNY HALMEG UTOLJÁRA---A REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA ---Vannak utak, amelyek hosszabbak, mint terveztük.Vannak álmok, amelyekre éveket kell várni.És vannak pillanatok, amikor minden könny, minden csalódás és minden reménnyel töltött nap értelmet nyer.Egy apró gyermek érkezése nem csupán egy új élet kezdete. Egyben bizonyítéka annak is, hogy a hit, a kitartás és a szeretet milyen hatalmas erővel képes végigvezetni bennünket a legnehezebb időszakokon.Amikor az ember már úgy érzi, hogy elfáradt a várakozásban, a remény még akkor is ott él valahol a szív mélyén.És néha éppen akkor történik meg a csoda, amikor már szinte lehetetlennek tűnik.Ez a békésen alvó kisbaba nemcsak egy gyermek.Ő egy valóra vált álom.Egy hosszú út végén megszületett csoda.Egy emlékeztető arra, hogy soha nem szabad feladni.„A remény olyan, mint a hajnal első fénye. Lehet, hogy sokáig várunk rá, de amikor megérkezik, beragyogja az egész világot.” 🦋 ensiferum999 – AZ ÉLET egy tánc 🦋

BÚCSÚ A FACEBOOKTÓL

BÚCSÚ A FACEBOOKTÓL---Ma elengedem a Facebookot.Kért fotót. Kért videót. Igazoltam, hogy én vagyok. Mégis letiltott.Nem haragszom.Van blogom, ahol a gondolataim élnek tovább. Van TikTokom, ahol alkothatok. Vannak emlékeim, fotóim és történeteim. Vannak emberek, akik megtalálnak akkor is, ha nem egy közösségi oldalon vagyok.Egy fiókot le lehet tiltani. Egy embert nem.Köszönöm mindenkinek, aki velem volt ezen az úton.Találkozunk a blogomon.#búcsú #facebook #újkezdet #blogger #élet #magyar #tiktokhungary #köszönöm

DARK WAWE VIDEOS

A DARK WAVE BIRODALOM

A DARK WAVE BIRODALOM---Az emlékek trónja--Először csak egy vándor voltam a ködbe burkolózott temetőkertben. A hollók némán figyeltek a sírkövekről, miközben megálltam az öreg ház előtt. Az idő ott már elveszítette jelentőségét. A szél rég elfeledett dallamokat hozott, elveszett történetek suttogását. Úgy éreztem, mintha egy másik világ kapujában állnék.Aztán nem maradtam egyedül.A ködön át megérkezett a társam. A sírkövek és az árnyak között találtunk egymásra. A hollók fekete szárnyai alatt fogadtunk örök hűséget egymásnak. Nem kellett fényes palota, sem aranykorona. Elég volt a csend, a köd és két lélek találkozása egy olyan világban, ahol az emlékek örökké élnek.Kéz a kézben indultunk tovább a dark wave birodalom szíve felé.Ott állt a trón.Nem aranyból épült, hanem emlékekből. Nem drágakövek díszítették, hanem a múlt történetei. Sírkövek emelkedtek köré, hollók őrizték minden oldalról, az angyalok pedig némán figyelték az érkezésünket. A viharos égbolt alatt helyet foglaltam az emlékek trónján.Nem emberek felett uralkodtam.Nem az élet és nem a halál felett.Hanem önmagam felett.A saját világom felett, amelyet a zene, a szerelem, az álmaim, a veszteségeim és a megőrzött emlékeim építettek fel. Egy olyan birodalom felett, amelynek falait nem kőből, hanem érzésekből emeltem.A hollók lettek az őrzőim.A köd lett a palástom.Az emlékek lettek a koronám.És a dark wave birodalmában, ahol az élet és a halál ugyanannak a végtelen táncnak két mozdulata, végre otthonra találtam.Ott, ahol a csendnek hangja van.Ott, ahol az árnyak mesélnek.Ott, ahol minden elmúlt pillanat tovább él a szívben.„A trón kőből épült, a korona árnyékból, a birodalom pedig emlékekből. Aki belép ide, nem a halált találja meg, hanem mindazt, amit a szíve soha nem akar elfelejteni.” ensiferum999 – AZ ÉLET egy tánc

AZ ÉN DARK WAWE FOTÓM

MY DARK WAVE PHOTO---A képen látható:Egy idősebb személy sötét, régies stílusú kabátban áll egy temetőben. A háttérben egy kis, öreg faház látható antennákkal és különféle szerkezetekkel a tetején.Több sírkő, valamint angyalszobrok jelennek meg a jelenetben.Számos holló ül a sírköveken, a szobrokon és a környező területen.A színvilág barnás, szürkés, ködös tónusú, ami erősen melankolikus és dark wave hangulatot ad. A fények tompák, mintha egy késő őszi vagy téli délutánon készült volna a jelenet. A képen olvasható felirat egy sírkövön részben:"LEGION FRIEND MARTIN"-A többi szöveg a kép mérete miatt nehezen olvasható teljes bizonyossággal.A hollók nem a halált őrzik, hanem az emlékeket. A sírkövek között állva az ember rájön, hogy az idő csak a testet öregíti. A lélek ugyanúgy keresi a zenét, a csendet és a fényt, mint régen.„A köd mögött nem a múlt rejtőzik, hanem minden pillanat, amelyet nem felejtettünk el.”

A KISLÁNY ÉS A KISCICA

A KISLÁNY ÉS A KISCICA---Vannak képek, amelyekre csak ránézünk, és továbbmegyünk. És vannak képek, amelyek megállítanak bennünket egy pillanatra, mert valami olyan tisztaságot sugároznak, amelyből egyre kevesebbet találunk a világban.Ez a kislány nem csupán a karjaiban tartja a kis cicát. Úgy öleli, mintha egy aprócska szívdobbanást őrizne. A cica pedig úgy simul hozzá, mintha megtalálta volna azt a helyet, ahol nem kell félnie semmitől. Két ártatlan teremtmény találkozása ez, akik még ismerik a feltétel nélküli szeretet nyelvét.Az ilyen pillanatokban nincs jelentősége annak, hogy milyen zajos odakint a világ. Eltűnik minden gond, minden rohanás, minden bánat. Marad egy gyermek gyengédsége és egy kis állat bizalma. Marad az a csoda, amelyet nem lehet pénzért megvenni, mert csak a szerető szívek ajándéka lehet. Talán ezért olyan megható ez a látvány. Mert eszünkbe juttatja azt az elveszni látszó egyszerű igazságot, hogy a szeretet nem a nagy szavakban lakik. Hanem egy óvó ölelésben. Egy félénk kis cica nyugodt tekintetében. Egy gyermek tiszta szívében.És miközben nézzük őket, arra gondolunk, bárcsak minden élőlény találna magának ilyen biztonságos karokat, ilyen hűséges társat, ilyen végtelenül szelíd szeretetet. Mert ahol egy gyermek szeretettel átölel egy kiscicát, ott egy pillanatra maga a világ is jobb hellyé válik.

CHAPTERS OF MY STORY - ONE BOOK

I. KÖNYV

– A SÖTÉTSÉG. A Fekete Lány – fekete ruha, fekete ló, varjú érti csak-----

II. Fátyol – fájdalom, temető, angyal szobrokIII. Halál Angyala – szembenézés, nem félelem-----

II. KÖNYV – A FÉNY -----

IV. Alázatos Tiszta Lélek – – leteszi a fátylat, varjú elszáll, fény jön-----

V. Szerénység – – térdel, üres kezek----- VI. Alázat – – arc a porban, teljes átadás-----

III. KÖNYV – AZ ÁLOM----- VII. A Víz Tükrében Született Álom – – fehér lány fent, fekete lány lent, tükör nem hazudik SOUNDTRACK: VÉGSZÓ: A harangok városában a lány megtanulta – sötétségből fény lesz, ha alázatos vagy – és az álom a víz tükrében születik.

HARANGOK VÁROSA SAGA

ENSIFERUM999 – AZ ÉLET EGY TÁNC HARANGOK VÁROSA SAGA – TELJES TÖRTÉNET---I. FEJEZET – A FEKETE RUHA---Volt egyszer egy lány, sötétben járt. Fekete ruhában lovagolt egy fekete lovon.A neve nem volt, csak bánata. A temetőben pihent meg,ahol a kövek hidegek voltak, mint a szíve.II. FEJEZET – AZ ELVESZETT HARANGOK VÁROSA---A ködben meglátta a várost, ahol a harangok némák voltak. Elveszett város volt,ahol senki nem hallotta a saját hangját. A lány belovagolt, és a toronyban,megtalálta a kalapácsot.III. FEJEZET – A KALAPÁCS---

Fekete kalapáccsal ütött a harangra. A hang végigszaladt a városon, felébresztette ,a holtakat. De a hang nem öröm volt – fájdalom. A város összeomlott a hangtól,és a lánynak menekülnie kellett.IV. FEJEZET – A FEHÉR RUHÁS VISSZATÉRÉS---Amikor visszatért a temetőbe, már nem fekete volt. Fehér ruhát viselt, mint egy menyasszony, aki sosem ment férjhez. Fehér lovon jött, de a ló patája alatt,még mindig fekete volt a föld.

A temető angyalszobrai nézték.V. FEJEZET – A BÁNATOMAT CSAK VARJÚ ÉRTI MEG--

-A temetőben leült egy sírkőre. Egy varjú szállt a vállára. Nem károgott, csak,nézett. A lány mondta: "A bánatomat csak a varjú érti meg." És a varjúmegértette, mert ő is fekete volt, és egyedül.VI. FEJEZET – A FÁJDALOM, AMIT FÁTYOL ELTAKAR---

Fekete fátylat tett az arcára, hogy ne lássák a könnyeit. A fátyol alatt tövisek voltak. Mindenki azt hitte, szép, de a fátyol alatt vérzett. A fájdalmat nem lehet,eltakarni – csak elrejteni egy időre.VII. FEJEZET – A HALÁL ANGYALA---

Éjjel jött a Halál Angyala. Hatalmas fekete szárnyai voltak, kasza a kezében,kék szeme világított. Az angyalszobrok repedezni kezdtek, kék fény szökött kibelőlük. A kislány nem félt. Felnézett rá és azt mondta: "Vártalak."Az Angyal megállt. A varjú a sírkövön maradt. A fehér és a fekete lány,egymásra nézett – egy lélek két fele – egy lovon, ami félig fekete, félig fehér.És a harangok újra szóltak.VÉGE – DE AZ ÉLET EGY TÁNC, ÉS A TÁNC SOSEM ÁLL MEG."Teljes történet egyben: Harangok Városa Saga"VIII. FEJEZET – AZ ALÁZATOS TISZTA LÉLEK – A lány letérdel a temetőben,leveszi a fátylat, és a varjú elrepül – mert már nem kell, hogy valaki értse,a bánatát – mert nincs bánat – csak tiszta lélek.

AZ ELVESZETT HARANGOK VÁROSA - V. FEJEZET

AZ ELVESZETT HARANGOK VÁROSA - A TRILÓGIA-----I. FEJEZET: DARK GIRL ON BLACK HORSE---Régen a hegyek között állt egy város. A tornyai olyan magasra nyúltak, hogy a felhők megpihentek rajtuk.Egy nap fekete lovon érkezett egy lány. Senki sem tudta, honnan jött. Az arca sápadt volt, mint a hold. A haja éjfekete.Nem szólt egy szót sem. Csak végigvágtatott a főutcán. A paták hangja olyan volt, mint egy megrepedt harang.II. FEJEZET: DARK MOMENT - ONE GIRL---A lány megállt a főtemplom lépcsőjén.---------- Ez volt a sötét pillanat. Az idő megállt.Egyetlen lány állt egyedül a ködben. Egy lány a kihalt városban.A templom ajtaja félig nyitva. Bent fekete moha a falakon. A gyertyák kialudva.A lány felnézett a toronyra. Tudta, mit kell tennie.III. FEJEZET: AZ ELVESZETT HARANGOK VÁROSA---Régen azt hitték, amíg a harangok zúgnak, a sötétség nem lépheti át a város kapuit.Aztán egy télen megjelent egy idegen. Nem volt neve. Nem volt árnyéka. Nem volt múltja. Csak annyit mondott: Eljött az idő, hogy a harangok elnémuljanak.

Másnap az egyik harang megrepedt. Egy héttel később újabb. A hónap végére valamennyi elhallgatott.És amikor az utolsó harang is néma lett, a város fölé sűrű köd ereszkedett. A napfény többé nem érte el az utcákat. A kertek elszáradtak. A kutak kiapadtak.A lakók egyenként eltűntek. Nem maradt utánuk test. Nem maradt sír. Csak üres házak és félig nyitott ajtók.Végül a köd belépett a templomba. Lassan. Csendesen. Mint egy élő lény. A gyertyák kialudtak. A hangok elnémultak.A város üres lett. A tornyok még mindig állnak. A harangok még mindig ott lógnak a magasban. De soha többé nem szólaltak meg.Most a sötét lány áll a torony alatt, fekete lován. Ő az egyetlen, aki vissza tudja hozni a hangot.Ha egyszer megkondul újra az utolsó harang, a köd felszáll. A város újra élni fog.AZ ELVESZETT HARANGOK VÁROSA - A TRILÓGIA IV. FEJEZET?--A fekete ruhás lány leszállt a lóról. Belépett a templomba, ahol a köd élt. A kezében egy kis kalapács volt. Felment a toronyba az utolsó haranghoz.IV. FEJEZET: A KALAPÁCS--A fekete ruhás lány leszállt a lóról.A fekete ló nem mozdult. Csak állt a ködben. Mint egy szobor. A szemei a tornyot nézték.A lány belépett a templomba.A köd bent élt. Nem pára volt. Élő volt. Sűrű. Fekete. Hideg. A gyertyák kialudva. A falakon fekete moha. A földön üres padok.A lány kezében egy kis kalapács volt. Rozsdás. Régi. Az apjáé volt? Az anyjáé? Senki sem tudta.Felment a lépcsőn. A lépcső nyikorgott. Minden lépésnél por hullott.Fent volt a torony. Az utolsó harang. A legnagyobb. Repedt volt. Mint a többi. De ez még ott lógott.A lány megállt előtte. A köd körülötte kavarogott. Mintha félne.Felemelte a kalapácsot.Egy pillanatra megállt az idő. Ez volt a DARK MOMENT. ONE GIRL. ONE BELL.Ráütött.A hang...Nem volt hangos. Halk volt. Mély. Mint egy sóhaj. Mint egy szívverés száz év után.KONG...A köd megremegett.A lány újra ütött.KONG...A torony faláról lehullott a fekete moha.Harmadszor is ütött.KONG!És akkor...A város összes harangja – a repedt, a néma, a holt – mind megmozdult.Nem a szél. Nem ember.Maguktól.Elkezdtek zúgni.Halkan. Aztán hangosabban. Aztán úgy, mint régen.A köd sikoltott. Mint egy állat. És elkezdett felszállni. Lassan. Felfelé. El a városból.A napfény száz év után újra elérte az utcákat.Lent a fekete ló felnyerített.A város élt.A lány ott állt a toronyban, fekete ruhában, a kalapáccsal a kezében. Mosolygott. V. FEJEZET: A FEHÉR RUHÁS LÁNY VISSZATÉR---A harangok zúgtak.A köd felszállt. A város utcáira száz év után napfény esett. A kutakban újra víz volt. A kertekben fű nőtt.A fekete ruhás lány még mindig a toronyban állt. A kalapács kiesett a kezéből. Fáradt volt. Nagyon fáradt.Lent a templom ajtajában valaki állt.----------Fehér ruhában.Ugyanaz az arc. Ugyanaz a lány. Csak most fehérben.A fekete ruhás lány lenézett. Tudta, hogy őt látja. Önmagát. A másik felét.A fehér ruhás lány felnézett. Nem szólt. Csak kinyújtotta a kezét.A fekete ruhás lány elindult lefelé. Minden lépcsőfoknál lehullott róla egy darab sötétség. A fekete moha. A por. A száz év.Amikor leért, már nem volt fekete a ruhája. Szürke volt. Aztán fehér.Két lány állt egymással szemben. Egyforma. Mégsem ugyanaz.A fekete lovon kívüli fekete ló most fehér lóként állt. Megrázta a sörényét. Fehér lett.A fehér ruhás lány megszólalt. Először száz éve."Most már mehetünk."A másik bólintott.Kézen fogták egymást. Felültek a fehér lóra. Együtt.Kilovagoltak a városból. A harangok még mindig zúgtak mögöttük.A város élt. De már nem kellett nekik. Az ő dolguk véget ért.Az úton túl – a fényeslitkei temető felé – még látták őket. Két lány egy lovon. Fekete és fehér. Együtt.Aztán a köd – most már nem sötét, hanem fehér – elnyelte őket.

ALEXI LAIHO TRIBUTE - RAMMSTEIN MY SELECTION

INTERESTING VIDEOS

A BÁNATOMAT CSAK A VARJÚ ÉRTI MEG

A „A BÁNATOMAT CSAK A VARJÚ ÉRTI MEG”--- A képen egy sötét tónusú, gótikus stílusú alak látható, amely egy fekete varjút ölel magához. A kompozíciót kusza ágak, hollófekete tollak és ködös, szürkés háttér veszi körül. A varjú és az alak szinte eggyé olvadnak a sötét színekben, miközben a háttér halványabb árnyalatai kiemelik a jelenet középpontját. A kép egészét hideg szürkék, feketék és mélykék árnyalatok uralják.A címhez különösen jól illik, mert a varjú a néphagyományban és az irodalomban gyakran a magány, az emlékezés, a titkok és a lélek kísérője. A kép nem egyszerűen szomorúságot sugall, hanem inkább azt az érzést, amikor valaki olyan társra talál, aki szavak nélkül is megérti a fájdalmát.„Fekete tollak között őrzöm az emlékeimet. A bánatom nyelvét talán csak a varjú ismeri.”„Amikor az emberek már nem értik a kimondatlan szavakat, néha egy varjú marad az egyetlen hallgató, aki mellett a csend is beszél.”

SHORT VIDEOS - MY SELECTION

MY DYING BRIDE FULL ALBUMS - MY SELECTION

GOTHIC INDUSTRIAL

AZ ELVESZETT HARANGOK VÁROSA

AZ ELVESZETT HARANGOK VÁROSA---Régen a hegyek között állt egy város, amelynek nevét már senki sem ismeri.A tornyai olyan magasra nyúltak, hogy a felhők gyakran megpihentek rajtuk. Harangjai minden hajnalban egyszerre szóltak, és hangjuk messzire szállt a völgyek fölött.Az emberek úgy hitték, amíg a harangok zúgnak, a sötétség nem lépheti át a város kapuit. Évszázadokon át így is volt.Aztán egy télen megjelent egy idegen.Senki sem tudta, honnan érkezett. Nem volt neve.Nem volt árnyéka.Nem volt múltja.A főtemplom lépcsőjén állt, és csak egyetlen dolgot mondott:Eljött az idő, hogy a harangok elnémuljanak.Az emberek kinevették.Másnap azonban az egyik harang megrepedt.Egy héttel később újabb.A hónap végére valamennyi elhallgatott.És amikor az utolsó harang is néma lett, a város fölé sűrű köd ereszkedett.Az emberek először azt hitték, csak egy szokatlan időjárás. De a köd nem akart eltűnni.Napok múltak.Hetek.Évek.A napfény többé nem érte el az utcákat.A kertek elszáradtak.A kutak kiapadtak.A falakon fekete moha jelent meg.És a lakók egyenként kezdtek eltűnni. Nem maradt utánuk test.Nem maradt sír.Csak üres házak és félig nyitott ajtók.Végül már csak a papok maradtak a katedrálisban.Egész éjszaka imádkoztak.Kérték az eget, hogy adja vissza a várost.Ám hajnal előtt a köd belépett a templomba.Lassan.Csendesen.Mint egy élő lény.A gyertyák kialudtak.A hangok elnémultak.És amikor felkelt a nap, már nem maradt senki.A város üres lett.Azóta több száz év telt el. A tornyok még mindig állnak.A harangok még mindig ott lógnak a magasban.De soha többé nem szólaltak meg.

DARK MOMENT ONE GIRL

DARK MOMENT ONE GIRL---A kolostor romjai fölött évszázadok óta nem szólt harang.A kövek között csak a szél járt, és a köd, amely minden alkonyatkor előmászott a földből. Az emberek kerülték a helyet. Nem azért, mert féltek tőle.Hanem mert aki ott túl sokáig maradt, valami olyasmire emlékezett, amit soha nem élt át. Egy elveszett életre.Egy másik időre.Egy másik halálra.Azon az éjszakán a köd különösen sűrű volt. A hold alig tudott áttörni rajta, és a romos oszlopok úgy álltak a sötétségben, mint egy rég halott birodalom őrei.Ekkor jelent meg a lány.Fekete ruhája nem követte a szél mozgását.Mintha nem anyagból készült volna.Mintha magából az árnyékból szőtték volna.Lassan lépkedett a romok között.A köd minden mozdulatára megmozdult.Az árnyékok pedig követték.Nem előle menekültek.Hanem hozzá tartoztak. Sok száz évvel korábban ugyanezen a helyen élt egy fiatal nő, akit boszorkánysággal vádoltak.Ártatlan volt.De az igazságot akkoriban könnyebb volt eltemetni, mint meghallgatni.A falusiak egy viharos éjszakán a kolostor elé hurcolták.A mennydörgés elnyomta a kiáltásait.A villámok pedig úgy világították meg az arcokat, mintha maga a sötétség nézné végig az ítéletet.Amikor meghalt, az ég elsötétült.A legenda szerint utolsó szavai nem átok voltak.Nem bosszú.Csak egy kérdés.Miért?Ám arra a kérdésre senki sem válaszolt.Az évszázadok teltek.A falusiak meghaltak.A bírák neve feledésbe merült.A kolostor összeomlott. De a kérdés ott maradt.A kövekben.A ködben.A sötétségben.És a lány minden évben egyszer visszatért. Nem bosszúért.Hanem válaszért.Azon az éjszakán azonban valami történt.A romok közepén egy régi sírkő állt.A lány megérintette.Azonnal megjelentek körülötte az emlékek.A múlt árnyai.Az ítélkezők.A néma tömeg.A félelem.A gyávaság.A hallgatás.És végül saját alakja.Egyetlen pillanat alatt megértette az igazságot.Senki sem fog válaszolni.Mert azok, akik tartoztak volna a válasszal, rég porrá váltak. A világ már nem emlékezett rájuk.Sem rá.Sem a történetére.A lány mozdulatlanul állt.A köd egyre sűrűbb lett.A romok lassan eltűntek körülötte.Az árnyékok pedig végül visszahívták maguk közé.Mielőtt teljesen elenyészett volna, a hold egy rövid pillanatra áttört a felhők között.Fénye megérintette az alakját. Akkor látszott először, hogy nem a sötétség volt a börtöne.Hanem a feledés.És amikor a holdfény kialudt, a lány végleg eltűnt.Nem maradt utána sem sikoly.Sem szellem.Sem legenda.Reggelre még a sírkövön lévő név is eltűnt.Mintha soha nem létezett volna.Csak a köd maradt a romok között.És néha, amikor az esti szél végigsuhan az elhagyott oszlopok között, egyetlen szót lehet hallani:„Miért?”De válasz ma sincs. Mert a legszomorúbb sors nem a halál. Hanem amikor a világ végleg elfelejti, hogy valaha éltél.

DARK GIRL

DARK GIRL---A tenger azon a napon szürkébb volt, mint az ég.A köd lassan hömpölygött a víz felett, mintha el akarná nyelni a világ minden emlékét. A Sötét Lány ott állt a parton, ahová évszázadok óta visszatért. Ugyanazon a helyen. Ugyanazzal a reménnyel.Várta azt, akit a tenger elragadott tőle.A hullámok újra és újra a lábához értek, majd visszahúzódtak a mélybe.Azon az éjszakán azonban valami megváltozott.A köd nem oszlott szét.Egyre sűrűbb lett.A tenger mélyéről különös, sötét fény kezdett emelkedni, mintha a víz alatt csillagok égtek volna.A Sötét Lány tudta, hogy elérkezett az a pillanat, amelyre hosszú évszázadokon át várt.A hullámok közül lassan egy alak bontakozott ki.Pontosan úgy nézett ki, ahogy az emlékeiben élt.Ugyanaz az arc.Ugyanaz az alak.Ugyanaz a régen elvesztett szerelem.A Sötét Lány először mosolyodott el hosszú-hosszú idő után.Lassan elindult a víz felé. A tenger pedig megnyílt előtte.A köd körülölelte mindkettőjüket.Már csak néhány lépés választotta el őket egymástól.Ám amikor megérintette volna a kezét, az alak halkan megszólalt.Túl késő.A hang egyszerre volt ismerős és idegen.Mint egy emlék, amely már nem tartozik senkihez.A következő pillanatban a tengerből előbukkanó alak ezer apró ködszállá szakadt.Nem ember volt többé.Csak a tenger őrizte emléke.Csak egy árnyék.Csak a múlt utolsó visszfénye.A Sötét Lány ekkor értette meg az igazságot.Nem azért tért vissza minden évszázadban, mert még volt remény.Hanem azért, mert nem tudta elfogadni, hogy a remény már régen meghalt.Térdre ereszkedett a parton.A szél belekapott fekete ruhájába.-----------A hullámok pedig lassan körülölelték.Egyetlen könnycsepp gördült végig az arcán.Az első.És az utolsó.A tenger ekkor elemelkedett. Nem viharral.Nem haraggal.Hanem mélységes csenddel.A fekete víz magába zárta a Sötét Lány alakját. A köd egy pillanatra mindent eltakart.Amikor pedig felszakadt, a part üres volt.Nem maradt ott senki. Sem nyom.Sem árnyék.Sem emlék.Az emberek később azt mondták, hogy a Sötét Lány végül megtalálta azt, akit keresett.De az öreg halászok tudták az igazat.A tenger nem adta vissza a szerelmét.Csak őt is elvette. Azóta viharos éjszakákon néha két alak látszik a távoli hullámok között.Egymás felé nyújtják a kezüket. De soha nem érnek össze.A köd minden alkalommal közéjük áll.Örökre. Mert vannak szerelmek, amelyek még a halálnál is tovább élnek, de soha nem teljesülhetnek be.